|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.11. 18:23 - |
 |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
 DáNeth fején és szárnyain , lassan izzani kezdtek a jegyek. A hatmas sötét lény testén ugy lobogtak mint a hold halovány fénye egy szendergő nyári éjszakán. A mén fújt eggyet és szájából furcsa kékes füst szirvárgott ki, csupán egy pillanatig látszódott majd egybe olvadt teste körül vibráló levegővel.~ Azt akarom, hogy tedd amit én mondok..........elösször is hajts fejt mestered elött..............gyerünk Friendly Night tedd meg!~ Nyakán kecsesen elöre nyújtotta, éj fekete sörénye vibrált és kecsesen szálldosott a légben. ( Friendly Night kissé esetlenül fejet hajtott) DáNeth fejét ingatta, ahogy koncentrált érezte hogy fajtársa küzd ellene, ám ez mind hasztalan hamarosan Friendly Night egész tudatára kiterjed hatalma, és mint valami fertő : feketére festi a gondolatokat , és addig pusztítja a jót , amíg egyetlen erőtlen lélegzetvétele és az elméje utolsó épp fonala el nem szakad és át nem vesszi a teste felett az uralmat. A kegyetlen pusztítási szándék és a semmi...........Üres mint a hajnalban fűszálak tetején imbolygó vízcsepp..................ám nem tiszta........
 Seetra éles nyerítés szerű hangot hallatott, fájt neki, hogy talán az utolsó oszlop is rombadőlt számukra az élet csarnokában. - DáNeth....kérlek........hagyd őt békén......velem azt teszel amit akarsz........- mondta erőtlenül és most hangja frisen érthetően és fájdalmasan csengett. Fejét lehajtotta , mint aki feladja, ám mégis érezte hogy gyűlik az ereje.....valahonnét....valamerről szivárog belé.....de nem tudja hogy használja.....és azt se tudja mi lesz ha képes irányítani...akárminek is nevezhető ez..
|
- Köszönöm Hajnalfény! Ajjaj ez nem néz ki valami fényesen! -<Üstökös hallasz?> ~Ki vagy te?~ <Lyna vagyok> ~Lyna hol vagy, mikor érsz közel?~ <Nem sokára közel leszek, nem kell feljönnöd, mert Zord megkapja az összes életerődet ezáltal meg történt a feláldozás. De mivel kaptál kölcsön életerőt ezzel még kibírod ám ez nem sokáig tart. Mindjárt megjön a saját életerőd addig ne csinálsz semmi hülyeséget!> ~Lyna ez meddig tart?~ <Hosszú idő, azt hiszem nálatok úgy 10 nap körül, mennem kell majd még beszélünk szia!> -Majd vissza adom a kölcsön kapott életerőt, csak még várj egy kicsit Hajnalfény! Seetra van ötleted mit csináljunk? - Üstökös feltápászkodott és csak úgy remeget,a szellő belekapott sörényébe, és már kezdett világosodni......
|
Hajnalfény odaszaladt az ájult Üstököshöz, és kikerülve a rémült Seetrát letérdelt mellé. -Megpróbálom meggyógyítani! Te addig figyeld DáNethet! Nehogy hátbatámadjon- mondta Hajnalfány magabiztos hangon, ám belül ő maga már nem volt ennyire magabiztos. ~Koncentráció! Meg tudod gyógyítani.... Mit is tanultam?!~próbált emlékezni- Nincs semmi baja, csak nagyon kimerült. Adok neki az életerőmből. Végtére is mind a ketten unik vagyunk, és közel állunk egymáshoz-tájékoztatta Seetrát. Koncenrtált. Hófehér sörénye egy pillanatra felszállt, mintha szellő lobogtatná. Márványfehér, csavart szarván, fehér fény futott végig csigavonalban. a szarva hegyén összegyűlt egy fénylő gömbbe. Szarvár lassan barátja szarvához érintette. A fehér fény most Üstökös szarván tekeredett végig. Üstökös szőre felragyogott, és kinyitotta a szemét. -Hallassz Üstökös?-kérdezte, majd Friendly Night felé fordította a fejét- Rajta sajnos nem hinném, hogy segíteni tudok-folytatta szomorúan, miközben felállt-DáNeth nagyon erős, és a mérgek hatástalanításához sok erő kell. Én pedig ugye most megfeleztem veled az életerőmet. Fel kell készülnünk. DáNeth valószínüleg ellenünk fordítja a kis thesztrált! |
-Dzsemórédóóóó vigyázzzzzz-Holdfény ugrott egy nagyot, hogy mindenki láthassa!-Az erdei tündér már halott.így még DáNeth vissza tudja csinálni! |
Drammmmm,drammmm-Nyihaahaaaaaaaaaa-Dzsemorédó odarohant, mint avillám!Tudta mi töténik de megakarta védni jó barátját Friedly Night-et!
-KIMONTA? HOGY ITT BÁNCS BÁRKIT IS? HA TUDNÁD NEKEM KUTYA KÖTELESSÉGEM BÁRKIT MEGVÉDENI AKI JÓ!!!!!!! SZÓVALHármonutász bámutermenáluszy-erre valami hatalmas csodára a seb melyet DáNeth okozott NYOMA SE VOLT!!!
-Látod,aki ismeri Hálát a jó tündért az ez kapja tőle! |
DáNeth Üstökös támadását csupán egy szárny legyintéssel vissza lökte.- Ennnyit tudsz?....Nah nem baj....így minden könnyebb lesz......bár kevésbé érdekes.- mondta élesen , fogai közt erősen sziszegett a hang , mint valami fekete füst ami fertőz és halált ígér. Érezte Friendly Night érkéezését és valóban meglepte fajtársa támadása , de szárnyival kitudta védni az ütést. A vörös láng szemében most már nem csak gyilkolási vágyat mutatott de tsizta agressziót , és undot is. Tüzesen kavargott, mint a legméllyebb örvények, melyek akármit teszel is magával ragadnak. - Hogy mered?........Te undorító féreg, hogy tudod védeni .....az ételt?........Nem vagy mélto arra sem , hogy a lábtörlőm legyél.....- hangosan rival rá Friendla Nightra. Hangja magasan az egekben járt ás szinte visításnak tűnt, kezdte érezni ahogy elszabadul markából az erő melyet ő is csupán csak .....egyféleképp nevezett. Káosz. Hihetetlen gyorsasággal elöre ugrott, és éles fogaival Friendly Night fejébe mart, harapás közben fogaiból furcsa fekete anyag cseppent le.( Ha meg harap valakit és így az illetőbe tud juttetni "mérgéből" egy keveset akkor képes irányítani a másikat,bár ennek is vannak korlátai: mert csupán 1 másfél óráig képes fenntartani ezt az állapotot) Ahogy elengedte a mént gonosz vigyor jelent meg az arcán........: - Hamarosan érdekes dolgok fognak itt veled történni.......nekem jó lesz na de ,hogy veled mivan azt sajna nem tudom.- Mondta nem kis iróniával hangjában majd nevetni kezdett, Fogai hangossan csattogtak és csikorogtak, olyan volt a hangja mint egy olajozattlan és régi gépezeté.
Seetra ijedten meredt a két thestralra, majd Üstökös mellé ügetett . Le hajolt és megszagolta a kancát, orrlyukai ívesen tágultak ahogy abelélegezte a kanca finom páráját. ' Bár tehetnék valami érted......nem vagyok képes rá.....és sosem voltam.....- Szemében újra könnyek gyülekeztek és ezüstös csíkot húzva végig futott arcán majd lehullottak a földre, hogy ott örökre eltünjenek, mint a Csilagok napkeltekor. Eltűnek de minden és mindenki tudja vissztérnek még...... |
- Ne merd korcsnak nevezni!!!! Ő annál sokkal több!!!! Üstökösfény ereje támadááss!!!! - Üstökös összes erejét beleadta a támadásba, mivel utálta, ha barátait szidják. - (miközben támad)Ne bánts a barátaimat, itt vagyok én ölj meg engem és ne őket! -~ Ha meghalok Night Dream remélem te veszed át a helyemet a ménesben! ~ Ez volt Üstökös utolsó gondolata, mert összes erejét felhasználta és lezuhant a földre, közben a fekete lény elindult feléje......
Friendly Night békésen szállt a patak környéke felett és látta, hogy valami nagy fény jelenség van odalent. ~ Mi van ott? Megyek megnézni! ~ Leért és pont az ájult Üstökös és DáhNeth közé szállt le. - DáhNeth miért pont őket szemelted ki magadnak? Bocsánat, de ezt nem hagyhatom, mert a gazdám egyik lénye ájultan itt hever.... - Teljes erejéből nekicsapódott DáhNeth-nek aki meghökkent ismerőse viselkedésén....
|
Holdfény egy közeli erdőben tért pihenőre azután, hogy azt a kagylót amely örök életet ad bárkinek aki kéri elveszítette halotta mitörténik és csak reménykedett, hogy Dáneth nem találrá míg kifujja magát és vissza megy a tengerig ahol Hullám már várt.-Kérlek Jézus agy kegyelmet, hogy Dáneth ne találjon rám és ha rám is talál Csillagtánc ereje védjen meg!-monta ojan halkan ahogy csak tudta!-De ha nem én kerülök pácba akkor legaláb én segíthessek valakin!-monta megint a leghalkabban.Holdfény ojan volt, hogy akár az életét is felajánlotta volna anak a lénynek aki megtámadta a másik lényt csak hogy a másikat megvédje! |
Seetra érezte, hogy most valóban nagy veszélyben vannak. A fekete árnyék ugyan gyorsan eltűnt ő mégis tudta, hogy itt liheg a nyomukban, ki is? Talán maga a Halál....... Magához képest nagyon gyorsan vágátzott és a testéhez nem felmért energiával ugrotta és kerülte ki a bokroket és fákat.~ Talán szét kellene válnunk?...Nem nem hiszem......valakit már bizots kinézett magának....ez a valami~ Lopva oldalra pillantott Üstökösre és Hajnalfényre, úgy sejtette , hogy az illetőnek valamelyik egyszarvú kelhet ugyanis ők értékesebbek. Sötét madárként suhín át feje felett a gondolat és gonosz hangján egyre a fülébe rikoltozta: - Itt az út vége!......Most nekd menned kell oda haonnét senki nem jön vissza.....~ Éppen érezte ahogy belesüpped a gondolatba amely vonzotta és mégis taszította őt, hisz tudta nem szabad feladni mert elveszik és vele talán társai. Hirtelen egy hatalmas fekete lény szállt le pár méterrel elöttük... Seetra lefékezett és úgy helyezkedett, hogy Üstökös és Hajnalfény elött lehesen , nagy testével félig elállta az utat és így probált új barátia védelmére kellni. Gyámoltalan életében elösször érezte , hogy most bátor
DáhNeth lassú mozdulattokkal és méltoságteljesen szállt le elöttük, mint valami hatalmas árnyék amely képes bármiben elfolytani minden jót csupán azzal, hogy a közelében van. Hatalmas szárnyait szét terpesztette és így teljesen elállta az utat. Csontos pofájával hangossan csattintott eggyett, mely ugy hangzottt mint valami erdei lény utolsó szomorú halálsikolya. Egy misztikus ló állt elötte, elég furcsán nézett ki ezért valahogy nem tartott rá igényt ám a két unikornis kanca már igazán vonzotta a tekintetát. Fekete szemüregében a avörös folt tűzként kavargott.- Tűnj az utamból te korcs , rád nem tartok igyényt!- rival rá Seetrára fiatalos és mégis sötéten csengő hangján. A kanca meg sem mozdult...........- Hát jó........akkor játszunk....kedveskéim.......- mondta szinte suttogva. |
Hajnalfény galoppba ugrott. Hosszú, hófehér sörénye fátyolként lebegett utána. A Nap sugarai meg-meg csillantak szőrén, olyan volt mint amikor a hajnali pára csillog a levegőben. Minden erejét beleadta a futásba. A táj csak úgy száguldott mellette. Amit látott csupán jobbra tőle Seetra és Üstökös volt. ~Talán nem jó hogy így futunk~ villant át a fején~ Még azt hiszi hogy menekülünk. De ki is? Ekkor egy fekete árnyék takarta el a napot előlük... |
- Akkor menjünk - Üstökös gyorsan vágtába ugrott, de félt, hogy ez nem egyszerű versenyzés lesz hanem, menekülés. Megrázta sörényét, és ahogy az felvillant a levegőben, szinte szikrázott, majd kecsesen hullt vissza, íves nyakába. ~ Minél gyorsabban indulunk annál gyorsabban megszabadulthatunk ettől a rossz érzéstől! ~- Szerintem most rögtön induljunk! Készen vagytok? Akkor indulááásss!!! - Ahogy ezt kimondta, mindenki rögtön vad galoppba fogott, és fej-fej mellett haladtak, összes energiájukat beleadva........
|
- Rendben......mehetünk, de azt hiszem minél gyorsabban kell tennünk- hangosan horkantott és a levegőbe szimatolt. Egésszen bátornak érzete magát s szinte leküzdötte a két kancától való félelmét, most valami sokkal veszedelmesbbtől kell tartania. Felágaskodott és erős hátsó lábaival elökte magát a földrtől, teste elnyúlt és a fény szórakozottan bejárt minden eggyes porcikáját. Sörénye könnyen ezüstösen megvillámlott az elrugaszkodástól, s máris mint valami mennyei uszály úszott utána a levegőben. Szeméből ismét kitisztult a semmit mondó köd, ahogy vágtatott talán épp a jövő felé......a barátok felé....hiszen a remény az amely utoljára meghal és eltünik az élet horízontjáról mint a csillagok.....és miképp azoknak és évekig látjuk fényét hiába tűntek el a remény is kiéget egy kis helyet magának a szívünkben. Lopva hátra pillantott a két kancára. - Gyertek jobb lesz sietni!
DáhNeth lassan vitorlázott, amikor megpillíntotta, hogy "áldozatai" menekülni akarnak. Lesúnyta füleit és villámgyorsan hasítani kezdte a levegőt. Fekte szárnyait zsinte égette a vadászat utáni vágy amely egész életében hajtotta. Probáltcsöndes lenni bár tudta már nem tudja meg lepni őket.... és mégis. Halkan megszólalat de szinte csak magának és a hideg szélnek mondta: - Ne menekülj kiscsikó......egyszer ugyis elkaplak! |
-Igen... - Hajnalfény hófehér sörényével és farkával lágyan játszott a langyos szellő-Olyan rossz érzésem van... Engem a szarvamon kívül inkább a megérzéseim szoktak vezérelni, de keveset tévednek... -Hajnalfény ereje a harmónia, ezért különösen érezte, ha valami negatív energia tartózkodott a közelben, de eddig úgy gondolta felesleges megzavarnia az amúgy is kicsit ideges Seetrát. -Még szerencse, hogy mostanában jó sok mindent tanultam, tehát én sem vagyok elveszett, bár nem tudom még az összes leckét. Akkor megyünkvagy nem? -kérdezte vidáman...~talán vágtázás közben kevesebb alakalom lesz annak a rossznak a kibontakozására~gondolta. De nem is tudta, hogy ez egyszer mekkorát tévedett... |
- Na egy kicsit több lelkesedést! - Ficánkolt Üstökös mellette, ~ Hajnalfény meg én tökre fel vagyunk dobva és ő miért nem? ~ Ezt nem értette Üstökös, ~ Bárcsak a barátai lehetnénk! Megkérdezem... ~- Nem akarsz a barátunk lenni? Mit gondolsz Hajnalfény? -- Egyetértek Hajnalfény, olyan gyönyörű a Nap az égen, semmi veszély nem fenyeget minket! -~ Bár a szarvam jelez nekem valami rosszat, megemlítem nekik, hogy legyünk óvatosak! ~- Figyu, a szarvam jelez nekem valami rosszat, és általában nem szokott tévedni! Hajnalfény neked nem jelez? Legyünk óvatosak, nem akarom, hogy bajunk essen! -~ Főleg mert Hajnalfény nem tanult meg még mindet, legalább már tudok tárgyakat mozdítani, ha kéne a védelem...~
|
Seetra talán éltében elöszőr kezdett megbizni í másik két kancában. Sötét titoként tartogatta magában érzéseit, félt ha elmondaná őket talán ........talán......történnne valami borzasztó. Bár maga se tudta mi lenne az. Hirtelen ő is kedvet kapott a futáshoz de nem mert még , rábólintani. A régi sérelmek hideg pengeként marták a lelkét és mint valami emésztő tűz minden jó érzést elfolytottak benne. Végül félénken válaszolt: - öhhh.....hát....jó- De még nem mert indulni, csak két lépést tett előre . Aztán hirtelen rossz érzés fogta el , nem tudta miért.' Talán nem olyanok mint akiket eddig ismertem.......talán igen.........olyan rossz érzésem van....megint csalódni fogok......talán.....de ez valami más~ |
Nos Seetra? Száguldozunk egyet? Én imáok száguldani mint a szél! Bár te is biztos nagyon gyors vagy az erős lábaiddal- mondta vidáman, majd Üstökös felé kacsintott.~Rendben! Értettem. Seetra nyer!~gondolta, és már előre örült a száguldásnak ~Hiszen attól még, hogy Seetra nyer, még lehet száguldozni.. Lehet lassabban is száguldani~gondolta vidáman.~Na meg elég feltűnő, ha végig ő vezet.~-Miccólsz Seetra? Gyönyörű ez a mai nap...Igazi rohangálós nap! |
DáNeth a magasban szelte a friss levegőt, fekete szárnyain apró vizcseppek remegetek ,
és így torz képet muatattak a végtelen égről. A mén kinyújtotta nyakát és élvezte ahogy sörénye alá
kapott a menet szél. Az fején valami egészen különös vadság tükröződött, és az üresnek látszó
szemüregben egy apró tejfehér láng gyúlt ki. Ködös volt a tekintete, és mégis valami egészen furcsa
volt benne. Mint a villám a mi váratlanul csap le, csupán enyhe dörrgés jelzi utját de akkor már késő
lehet..........Erőssen beleszippantott a levegőbe és valami egészen érdekeset érzett meg, valami
meleget ami vonzotta.........magasabbra emelkedett, hogy nehogy meglássák. |
- Remek ötlet Hajnalfény! -- Seetra ne butáskodj, - mikozben ezeket a szavakat mondta, Üstökös sörényével játszadozott a szél - miért lennél az utunkban? Egyébként szerintem ha elmondod, amit szivesen végighallgatunk, akkor segíthetnénk neked - mondta vidáman, - egyébként, ha egy ilyen erős, izomos testem lenne, nem félnék semmitől, inkább a többiek félnének tőlem. - Próbálta felvidítani Seetrát Üstökös, s felnézett a tiszta kék égre, - Hajnalfény remek ötletéhez csatlakozva, nem versengünk egyet? Vigyázzatok imádok versenyezni! - Mosolyodott el Üstökös. ~ Ha jelzek Hajnalfénynek, hogy hagyja Seetrát nyerni akkor lehet, hogy felvidul(Seetra)....... ~ |
Seetra kezdett kicsit feloldódni, fejét oldalra billenttte minek hatására sörény puha fátyolként omlott alá. Mélyen Üstökös szemébe nézett a maga türkiz eget tükröző szempárjával, majd így folytatta. - Sajnálom hogy.....létezem...és hogy ha az utatokba vagyok...........és , ig...igen tényleg félek........de ez egy hosszú történet és ktélem, hogy végig akarjátok hallgatni.- fejezte be. Hangja most az egyszer tisztán csengett ahogy szembesítette az igazsággal Hajnalfényt és Üstököst. |
-Csak nincs valami baj?-~Olyan furcsán viselkedik. Furcsán, szomorúan.~A lágy szellő meglebegtette hosszú fehér sörényét. Szarva csillorott a nap fényében. Barátságosan nézett Seetrára. Úgy érezte Seetrán valami különös szomorúság ül. Olyan régi, amibe már beletörődött az ember(uni). Nem szerette az ilyen dolgokat. Ő mindig megpróbálta felvidítani a barátait. - Nincs kedvetek szaladni egyet a patakparton?- kérdezte vidáman.
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
