|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.11. 18:16 - |
 |
[22-3] [2-1]
 Atiadne összrezzent kecsen az edős részek felé nézett arca finom volt és légies, szem ezüstösen csillogot. Sörénye igazi selymkénr borult rá nyakár és a benne lévő virágok szinte körül életét élve siklotak bel néhola puha szőrbe. A kanc vonásai hirtelen megváltoztak és hangja szinte szígorúan parancsolóan csengett:- Gyere elő...Angyal...és segíts te is..- Azzal elindult a két kanca felé és egy másik távolbabb lévő helyen állt meg, szemeit finom mozdulattal behunbyta majd szarvát a földhöz érintette, a csavrt csonton izzani kezdet a kecse arnyinda és belovadt mint etgy barázdaként a fehéres ezütös makulátlansátgba. A födből indák törtek elő és szorosan egymás karjaiba fonódva élő akdály alkottak, sövény szerűen sürát, a zöldes és kecse indák kanyarogav sorjáztak elő a puha födből.
|
 Angyal igazából csak pár fenyő segítségével bújt meg.Halotta, hogy mit beszél a két kanca.Könnyei eláltak.-De jó lenne most segíteni!-mondta halkan a mén és fújt eggyet.Azonban a fújtatása nagyra sikeredett és ezzel elárilta búvóhelyét...
|
 Üstökös örült barátnője segítségének, így minden gyorsabban ment. - Jó ötlet. - Odaügetett a patakhoz és körüljárta a környéket. - Akkor állítsuk a patak elé, egy kis felfrissülésért! - Elindult, hogy farönköket keressen illetve kisebb nagyobb ágakat. Talált egy jó nagy farönköt és elkezdte tolni a patak felé. Felemelte a fejét odanézett Hajnalfényre. - Keresnél ágakat amik megtámasztják a farönköt? - Majd folytatta a tolást a patak felé. ~ Mire mennék én egy ilyen barátnő nélkül? Szerencsének mondhatom magam, amiért ő a bartánőm. ~ Ennek örömére felnézett az égre és vidáman nézte a gyönyörű tengerkék eget...
|
Hajnalfény kicsit feszültnek érezte a helyzetet, ezért inkább odaügetett Üstököshöz. Együtt tolták fel a farönköt az akadály tetejére. A kanca sötét szemébenzavartság csillant. ~ Vajon tényleg rokonok...? ~ szeme sarkából Ariadne-ra pillantott. Felidézte Angyal képét. ~ Ha belegondolok tényleg van hasonlóság kettejük között... Épp csak egy icipici... Az orruk vonala... a fejtartásuk... ahogy a sörényük a nyakukra omlik... ~- Hova állítsuk a következő akadályt? - kérdezte Üstököstől. Magasra tartotta a fejét és körbenézett. - Ott van egy patak... Kis átalakítással remek akadály lenne... - |
Angyal lehajtotta fejét, hogy Ariadne ne lássa a kihulló könyet mej egy ezüst gojová vált és ezt súgta Angyalnak:-Rohanj, mint a szél,rohanj az örök hó birodalmába, hogy ott Rózsa és Baltazár megnevetesenek és elfeledd ezt az egészet!-mondta a gojó és lekoppant a földre.-Bocsáss meg de..... ell kell mennem!-Azzal, mint a szél rohant is a Horzelland hoz!Útközben még ezekel a szavakal búcsúzott Ariadne-től:-Sajnálom de mennem kell!A Szívem vezet és nem a barátság!Az anyám érdekében meghallnék, hogy újra Feltámadjon! |
Ariadne kecsesen oldalra billentette fejét minek hatására ezüstös sörénye lágyan oldalra omlott és élő selemy falkánt éltaútját a fénynek. Ariadne lasssan végig nézett Angyalon,bár nem ismerte őt , mégis valami furcsát érzett iránta. Hangos csengő hangján lassan megszólalt.- Érdekes....bár bevallom nekem soha nem volt kiscsikóm.....bár talán az segít ha azt mondom hogy anyámnak volt gy téstvére akire nagyon hasonlítok- Szemében ezüstös fény pislákolt.....~ Lassan minden elvész a múlt homályában.... a vér az eszme az elme, a remény és végül a lélek is.......bár tudom ez még minden képztelm határt túlszárnyalja de mégis rédekes.~ Szarvaán lévő spirál kissé felízott majd újra jéghidegen tapadt a hófehéren szikrázó szarvhoz. |
Üstökös megállt és megnézte a két lényt. ~ Tényleg sok a hasonlóság... áá lehetetlen! Vagy mégis? ~- Angyalnak igaza van Ariadne, tényleg sok a hasonlóság! - Mondta meglepetten Üstökös, majd folytatta a második akadállyal, úgyanúgy, mint az előzővel csak kicsit távolabb... |
-Szép név!-mondta Anygyal de mégis valami retenetes dolgot érzett a szívében.Hiányolta anyját.Ariadne teljesen úgy nézett ki, mint édesanyja!-Te,te hasonlítasz az anyámra!-mondta halkan, hogy ne ijesse meg a kancát! |
Üstökös örült, hogy Ariadne előjött, mert már látta, csak nem ment hozzá. - Na jó akkor állítok fel akadályokat! Ki segít nekem? Angyal, Dzsemorédó? - És elindult a kidöntött, farönkök felé, majd egyenként felállította őket akadályt formálva. Lágy szellő suhant el mellette ami jól esett neki, mivel nehéz volt ezeket cipelni és nem akarta használni a tárgyak mozgatása erejét, ~ Minek, kell egy kis fizikai erőlét is! ~ Gondolta magában mikor már befejezte az első akadály felépítését... |
Ariadne kissé összrezzent bár sejtette hogy hamarosan felfedezik, lágyan Angyalra nézet majd kilépdelt a fák homályából. Szőrén megtört s fény és az árnyék, agészen összeolvadt fény és sötétség és elkezdték már oly régóta ismerte táncukat. Ariadne sörényét lágyan simogatta a szellő és néha néha egészen erősen belekapott a dús fehér szőrbe. Szemei nyugodtak maradtak a hogy közelebb ment a másikhoz. Sörényében kecsesen kitekintve a zuhatgból villantak elő a vörös virág fejek.- Üdv, én Ariadne vagyok - mondta lágyan olyan volt akár csak a szél halk suttogása . Finom és barátságos hang amit nem mindenki halhat csak úgy..... |
Üstökös boldogan nézett legjobb barátnőjére, - Köszönöm Hajnalfény, legalább valaki gondolkozik. Ariadne, többiek mit gondoltok? - És lágy szellő játszadozott sörényével, ~ Hajnalfény legalább próbálkozik, de Dzsemorédó és Angyal nem is a tagjai! ~ - Szerintem az jó ötlet, ha érdekes dolgokat tanítunk egymásnak! - Nézett körbe Üstökös aki várta a helyeslő válaszokat.... |
-hmm...-Hajnalfény elgondolkozott.-Vagy rendezzünk egy kis vágtaversenyt/akadályversenyt, vagy... beszélgessünk érdekes dolgokról... vagy tanítsunk jópofa dolgokat egymásnak...-Hajnalfény elgondolkozó képet vágott~Tudom hogy nem díjnyertes ötletek, de én legalább próbálok vmit csinálni...~állapította meg magában, miközben szarván végigcsavarodott a Nap arany fénye. |
Üstökösnek már kezdett elege lennie a semmit tevésből, - Hát ménes akkor mit csináljunk kinek van ötlete? Angyal te is segíthetsz, bár nem vagy tagja. - Üstökös végignézett rajtuk... |
-Szép unikornis-gondolta. -és biztos bátor is! |
-ó te kivagy?-szarván meg meg villant az arany folt melyet anyjától kapott.-Én Angyal! |
Ariadne kecsesen lépdelt a fenyvesben, sörényén ezüstös színek játszottak kedvükre, majd a csavart szarv végén egy utolsó hosszú villanással eltűntek. A kanca különös szemében mélyen elvoltak ágyazva a gondolatok, egészen magába révedt hiszem már nagyon régen találkozott idegenekkel. Élvezte a magányt bár nem is igazán tudta mi az hogy társaság, finomam és puhán lépkedett és került minden zajt. ~ Különös ez a hely.....olyan nyugodt és mégis titkokat rejt magában.....szeretném megfejteni őket~ finoma megérentette szarvával az eggyik fát mire az nőveszettett egy új friss és élő ágat, és a toboz kezdeményei máris megjelentek rajta. Ariadne elmosolyodott szeretet saját erején is meglepődni. |
-Ahha! Akkor Te vagy Dzsemorédó!
Én Angyal vagyok!-mondta büszkén Angyal! |
-Pszt!!!!!!!!-mondta és körülnézrtt, hogy nincs e ott pont Seetra.-Igen,szeretem de ő nem hiszem ,hogy szeretne! |
SZIA! Te azthiszem nem de te vagy Kígyószem, ugye?
Ha nem akkor Dzsemorédó!
És tényleg szereted Seetrát ha Dzsemorédó vagy? |
itt már sokkal jobb!-mondta elégedetten! |
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Üstökös örült barátnője segítségének, így minden gyorsabban ment. - Jó ötlet. - Odaügetett a patakhoz és körüljárta a környéket. - Akkor állítsuk a patak elé, egy kis felfrissülésért! - Elindult, hogy farönköket keressen illetve kisebb nagyobb ágakat. Talált egy jó nagy farönköt és elkezdte tolni a patak felé. Felemelte a fejét odanézett Hajnalfényre. - Keresnél ágakat amik megtámasztják a farönköt? - Majd folytatta a tolást a patak felé. ~ Mire mennék én egy ilyen barátnő nélkül? Szerencsének mondhatom magam, amiért ő a bartánőm. ~ Ennek örömére felnézett az égre és vidáman nézte a gyönyörű tengerkék eget...
