|
Témaindító hozzászólás
|
2008.03.20. 14:29 - |
|
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Night Dream kissé oldalra billentette fejét, mint aki nem értette mit csinált Devil Darknes, és ez volt az igazság. < Meg kéne szólítanom... Beszélgetni szeretnék vele... Megkérdezni dolgokat... Most amikor, még vetekszik magával... Marge szerinted? > Kérdezte ezüst színű barátnőjét. Egy lépéssel közelebb lépett a ménhez, és bátorságot gyűjtött magában. ~ Nyugalom, csak higadtan. Mit kérdezzek tőle, mivel kezdjek? ~- Devil? - Kérdezte, nyugalma erőltetve hangjába... |
Margenak fura érzése támadt. Devil aurája mintha nem lett volna olyan fenyegető. Érezte hogy a mén esze máshol jár. Most mintha kevesebb kegyetlenség sugárzott volna belőle. Most kicsit olyan természetesebb volt. Mint mndenki, ha elgondolkozik. ~Simán elszökhetnénk... Már tudom a módját, de... Valami itt nem stimmel... Lehet, hogy igazad van... Te is érzed, hogy most...mintha... nem is tudom mi van.~ Simán elszökhettek volna, de volt valami ami visszatartotta a két kancát. Marge egyik fele félt a méntől, és azt mondta: Menj már el! Minek maradnál egy gyilkos közlében, ha simán el tudsz tűnni...Annyit sem mond, hogy fapapucs és te már itt sem vagy! De a másik fele visszatartotta: itt valami nem stimmel! Mivan ha kiderül, hogy ő is csak olyan mint mi...Csak egy kicsit gionoszabb. Vívódott magában.. Végül úgy döntött, hogy amint a mén veszélyes lesz azonnal elszöknek... |
 Devil érezte hogy a két kanca gondolatai egybefonódnak ám nem volt kedve erőszakosan befurakodni a valószuinüleg erőssen gondolkodó elmék közé. Sörényéből lassan csöpppögni kezdett a víz, egy más után hulottak a langya cseppek a fölre majf kis tóban egyesülve teljesítettélk életcéljukat. A mén körül kissé még jobban sűrűsödött a sötétség majd már csak finoman simogatta a sötétkék testet. Devil Darknes ködfehér szeme a semmive veszett, saját elméje sötét erdejében barangolt ám tudta hol a kiút.......hiába hajlott le egy egy emlékekkel teli ág az útjába ő könnyedén átsiklott rajta. Keresett valamit valami fontosat amire ez a hely emlékeztette....
|
Night Dream figyelte Devil-t hátha támad, de nem csinált semmit. Émlékezett arra az időkre amikor anyjával gyakorolták a beszélgetést fejben, és amikor a kanca gondolt valamire és anyjának meg kellett keresnie. Akkor néha sikerült Dream-nek, hogy nem találta meg az anyja... Megpróbálja most is, ~ Nos Athlon azt mondta, hogy amikor Devil megölte az anyját(mármint Athlonét) akkor nem magától csinálta és ettől lett olyan...hideg. Ha ezt ki tudnánk kúrálni... lehet, hogy most magával veszekszik! Ezért nem támad... Akkor van időnk... igen ez az, szólók Marge-nak...~ Ezt a beszélgetést elzárta a fejében, tehát Devil nem tudott róla... |
~Hát ez meg mit csinál? ~gondolta Marge és gondolatai legmélyebb zugába rejtette mérges gondolatát, nehogy Devil meghallja: -Hát ennek meg elment az esze??!! Mit szórakozik itt velünk??!!! Ha nem lett volna veszélyben a barátnője, nem rejtegeti a gondolatait, de így nem akarta felidegesíteni a mént. Így csak állt, nyugaodtan. Meg kell várnia amíg Devil valami érthetőt is tesz végre... De úgy látszott ez esze ágában sincs a ménnek... |
Devil Darkness a kancákra pillantott , hidegen é számítóan ahogy ő csupán a hold fénye tud derengeni nyári éjszakákon. Szemében ahogy végigmérte a másik ketőtt hirtelen valami furcsa és különös vadság villant. Aurája teljesen uralta a barlangot és így a kifelé vezető ut egyre homályosabb és láthgatatlanabb let, mígnem utolós kialtással kihalt szinte minde fény a barlgban. A mén arcába arösen simult a mély kék sörénye és teste finoman párolgott. Hirtelen mozdulattal a pegazusok felé lépet, határozottan és erősen, patája hangosan csapodott akemény kőnek melyet a sírt hangos gongással kontrázott meg. Ám nem tett semmi...csupán lassan lefeküdt és nyugodtn figyelte a másik ketőtt, halgatta a vihar hangjai ahogy azok egyre.egyre a átlépik a lehető legijasztőb határokat amiket csak lehet. |
Night Dream már kezdte unni ezt a tétlenséget. ~ Nos akkor most támad vagy nem? Éhes vagy nem? Túl sok itt a kérdés... ~ A kanca elkezdett toporogni, majd abbahagyta. ~ Bezzeg Athlonért megbosszulhatnám, de kérte, hogy ne tegye... Várjunk! ~ Eszébe jutott a beszélgetés az arany ménnel... |
Marge-ot kicsit meglepte Devil Darkness tulajdonsága. Most már eléggé elege volt, meg szorult helyzetben is voltak. Nyugalomra intette magát. Már nem volt ideges. Most csak arra koncentrált, mit tehetnének. Ilyen helyzetekben általában kikívánkozott belőle, valami idegesítő, de csípős válasz , amivel általában csak azt érte el, hogy felidegesíti a másikat. Most igyekezett visszafogni magát. Így hát csak várt, és le nem vette a szemét a démonlóról, hátha feléjük támad. A mén már nem állta el az utat, de Marge tudta, hogy amint menekülni próbálnak, odacsap. Furcsa volt hogy Devil Darkness nem tett még semmit, de ugyanakkor így volt idejük gondolkozni. ~Ha hamar meg akarna enni, akkor már megtette volna. A lidércmének általában kihasználják a meglepetés erejét.~ Nem tudta mit akar Devil Darkness. Egyik fele félt attól, hogy mi fog következni, viszont a másik fele azt monda: Ha meg akarna enni, már megevett volna! |
Devil Darknes finoman odafordította a fejét a két pegezus felé és kissé oldalra billentette azt. Sörénye teljesen eltakarta arcát ahogy mély kéksgégével belesimult a fehér maszkba.- Hülye ötlet.....- modta tiszta érdes zhangon, a barlang kissé megremegett ahogy a mén kontrasztot keltő hangja visszapattant a falakról.- Az aurát nem lehet félresöpörni és...addig ne fog eltűnni amig én itt vagyok.....- hangzottt újra a mélykék lény, bel meredt a barlang sötétjébe mert tudta ez a képessége meglepi majd a kancákat. Kikorától figva mindig képes volt erre , valamenyire bele látott mások fejébe, persz nem túl hosszú ideig. Nyakát kissé behajlította és mélyebre lépdelt így kissé a kancák mögé került , azonban hiába súgta fülébe az ösztön hatalmas fekete madara : Támadj...hát nem látod? Itt van elöttes....- Ő még sem tett semmit , mindig is hidegen gondolkozott és mos valahogy elég volt neki az élvezet ahog halgatta az odakint tomboló vihar esdeklő hangjait... |
Night Dream még mindig nyugodtan állt a barlangban, semmi jelét nem mutatva a félelemnek. > Maradjunk nyugton, ha felidegesítjük magunkat, akkor nem tudunk logikusan gondolkozni. Szorítsd vissza az utálatot, mely készül benned előtörni, mint egy vulkán. Ha idegesek leszünk, Devil simán megöl minket, mert a dühtől elvakulva nem cselekednénk helyesen. Mit gondolsz? < Tette föl a kérdést barátnőjének, ~ Ez az aura... valami van vele, nem egészen tudom mi... ha azt át tudnánk törni, vagy gyengíteni... talán...~ > Marge furi ötletem támadt, de azért halgass végig. Szerintem nem magára Devilre, hanem az aurájára kéne támadni, mert annak, valamilyen furcsa... nem is tudom milye van amit ha áttörünk, akkor... < Hagyta, hogy a kanca magától rájöjjön... |
Bár még nem csinált semmit Devil Darkness, Marge kezdte kellemetlenebbül érezni magát, de nem mutatta. Agya fürgén dolgozott, hogy kerülhetnének ki a barlangból. Idegesíttete Devil Darkness stílusa. ~Nem csinál semmit, csak idetolja azt a hülye auráját, és sarokba szorít minket! Hogy képzeli?!~ érezte ahogy nő benne az utálat Devil Darknessen szemben. Megpróbált logikusan gondolkozni~Nem lenne túl szerencsés, mindenféle kifogással traktálni, úgy se engedne minket sértetlenül kimenni innen, mivel démonló. Az a baj, még nem tudom mire készül. Az biztos, hogy nem fog a torkunknak ugrani, mert ha ezt akarná, már megtette volna. Nem szabad túl közel engednünk magunkhoz ez biztos. ~ Night Dreamre nézett. Mivel közel álltak egymásoz, és mindketten pegazusok voltak, tudtak szavak nélkül kommunikálni egymással. >Van valami ötleted? Ki kell találnuk vmit gyorsan.< sugallta barátnőjének. |
Csillagtáncérezte Devil Darknes illatát és vissza fordult, hogy nem e mögötte van.De nem.Az illat mely egyre erőseb let meg meg szakadt pár lépésnél.-Devil Darknes!-mondta hangos szóval Csillagtánc és körülnézet, hogy nem jön e. |
Devil Darknes lehajtotta fejét is finoman beleszippantott a barlangban pangó kissé fájdalmasan hideg levegőbe amely egészen véigg rohant tüdeje minden pórusán. Az aura még erősebb let körülötte, kicsit összgyűjtött erejét majd feje egy egésszen kicsi mozdulatával a falhoz ért. A barlang falán növényként dutott körbe az aura ám még nem volt bántó, inkább csupán meleg....furcsa hogy néha azok tudnak a legrossszab helyekből kellemes teret csinálni akik maguk olyan hidegek mint az óceán jéghegyei felett járó északi szél. A mén elindult a kancák felé azonnban mikor közel ért csupán megállt melletük, szeme ugyan szikrázot mert a hideg fuvalatt mely a mély kék testben lakozott tudta közel van azsákmány....és csak egy kicsit kellene kinyúlnia érte. De még nem tette meg, nem akart olyan lenni mint DáNeth tudta ő bár valamivel kissebb az ereje ha támad legálabb méltoságteljesen megfontoltan tegye nem úgy mint az az ostoba thestral vagy éppen tulajdon húga. |
Night Dream hirtelen megváltozott, mintha nem is haragudott volna úgy az előbb, boldogság sugárzott belőle. ~ Minek rosszul érezni magunkat, amikor még nem törtét semmi? ~ Megbökdöste Marge-ot, hogy nyugodjon le ám barátnője cseppet sem akart megbékélni a gondolattal, hogy itt van ez a lény. ~ Na jó ha te így akarod, nem bánom. Akkor én máshogy viselkedek, remélem ez összezavarja egy kicsit ezt a furcsa teremtményt! ~ Elmosolyodott az ezüstös kanca, ahogy a holdfénye beszivárgott a sötét éjszakán a barlang rejtekébe... |
Marge tudta, Devil Darkness veszélyes csak még nem mutatja. Nem akarta magát nevetségessé tenni, azzal, hogy ráförmed, vagy vmi marhaságot csinál. Tudta az végzetes lenne... Kis szelet varázsolt, ami határozottan odébb lökte a sötétkék aurát. Így már jobban láttak. Idegesítő volt, hogy nem lehetett tudni, a démonló merre néz. De.. lehetett tudni. ~Minket figyel... ~gondolta Marge. Igyekezett nyugodtan, mégis határozottan viselkedni. ~Meg kell védenem legalább Night Dream-et. |
Devil Darknes nem nézett a két kancára egyenesen melléjük bámult mint akit ennyira nem érdekel legalábbis ...egyelőre. Testét sötét aura lepte be és finoman párologni kezdett a barlangban, ez a fajta még nem volt túl veszélyes azonnban alig lehetett látni tőle. Kékes fehér szemében kis zűz játszott ahogy megérkezett felmérte a két kanca erejét és tudta nem jelentenek veszélyt rá......érezte hogy áramlik benne a gyilkolási szándék azonnban hidegfejűbb volt annál hogy csak úgy támadjon. Tervezgetett....nyugodtan figyelhette pupillátlan szemével a két pegazust , sörénye erősen rátapadt testére szinte minden konturját elvesztette a fekete füstben. Nem....még nem... |
Night Dream félholtan álmából fölkecmergett, majd látta, hogy szeretett barátnője valamiért riadt, valami ami most közeledett felé, amikor ő ilyen nagyon jót álmodott. ~ Nem hagyom, hogy bárki, legyen az a világ vége elrondítsa ezt az álmomat! ~ Gondolta, most már dühből, és kész volt szembe szállni akárkiről is volt szó... |
Marge kelletlenül összeszorította szemét álmában. Rossz érzése volt. Amikor kipattant a szeme, tudta hogy egy démonó van a közelben. -Night Dream!-suttogta-Kelj fel!-puha orrával megbökte barátnőjét aki megmozdult.-Van itt valaki-végiggondolta~Ha nem tud a helyről itt biztonságban vagyunk....De ha tud akkor az csak...Jajj ne...Devil Darkness...~Nem akarta riogatni barátnőjét, de ahogy a démonló egyre közelebb ért tisztán érezte hogy Devil Darkness az. Néhányszor már volt "szerencséje" hozzá. Eddig épp bőrrel megúszta.-Devil Darkness van itt-suttogta-Csapdában vagyunk! Mit szeretnél, egy gyors légi üldözést az esőben, vagy pedig sarokba szorítva harcolni?-Ez az idő nem sok jót ígért, bár remélte ebben a rossz időben Devil Darkness nincs ölős hangulatban. A barlang szájához ügetett. Amikor meglátta az árnyat, tudta hogy nincs esélyük elmenekülni. A tágas barlangban kell szemben nézniük Devil Darknessel. Szárnyát kibontotta és hátrahúzódott barátnője mellé. Épp akkok, amikor négy fekete pata koppant a barlang szájánál... |
Devil Darkness az egyik magasabban lévő felhőn állt, nyakát elöre nyújtotta és élvezte ahogy minden eggyes esőcsep lágyan végig simítja testét. Söét kék sörénye ívesen rátapadt, és szinte egésszen belveszett a sötéten táncoló égbe. Csupán fehér maszkja villant elő unos-untalan . Szemében nem volt harag és gyűlület sem, bár érezte a benne egyre jobban feltörekvő szándékot. SZeme kékeset vilant ahogy végig nézett az alatta elterlő lassan teljesen elmosódó és egybe fullló világot. Ez tetszett neki...valami érdekes......valami új...nah és persze ninc it Mirage hogy nyaggassa....csak ő egyedül....és a félelmet ígérő éjszaka. Furcsa érzése támadt majd tekinté agy lentebb lévő f barlang szájára vetette, bár messze volt tisztán érezte rajta az élet és a frissen áramló erő éltető szagát. Kevesek ismerték ezt a helyet és ő maga is köztük volt, a hirtelen feltöekvő vágy szándék melgen omlott rá hideg lelkére rábeszélve azt az indulásra... Lassan és nyugodt mozdulatokal közeledni kezdett a nyíláshoz... |
-De kár, hogy nincs itt senki!-mondta Csillagtánc és letelepedett a felhőkre mikor egyszercsak hangokat hallot a fejében-Angélia?-mondta meglepedten a kis pegazus és elindult az erdőbe. |
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
