|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.06. 21:07 - |
|
[37-18] [17-1]
-Hol fáj? Majd én meggyógyítom!-határozta el. Erőtgyűjtött. Szőrén fény futott végig. Végigcsavarodott a szarván és a végén kis gömbbe gyűlt össze. Fényesen ragyogott az erdő sötétjében. Amikor már elég sok fény volt a szarván. Szarvát Angyaléhoz érintette. A fény erősebb lett. Lágy fény ölelte körül őket, mikközben az erő Hajnalfény szarvából, lassan átszivárgott Angyaléba. Hajnalfény annyi erőt adott angyalnak, hogy mindketten élhessenek. (Ilyenkor aki ad annak egy kis időre elmegy az ereje, de utána visszajön.) A fény lassan elszivárgott. Hajnalfény lába megremegett és összecsuklott. Bágyadtan terült szét a földön. Angyal viszont kinyitotta aszemét. |
Brottkó elkezdett halkan sírni.-Milessz Angyallal?Milessz a nagybáttyámal?-kérdezte Üstököstől,Ignistől és Hajnalfénytől.-Ugye nemfog meghalni?-mondta és Angyalra nézett.Valami furcsa fekete forgó lyuk jelent meg a hasán.Brottkó közelebb lépet Angyalhoz és valami eszébe jutott!-Az Ifjuság vize!-kiáltotta és tudta is, hogy kié. |
Üstökös valamit furcsált a ménben, világéletében semmi baja nem volt a ménekkel, de most valamit furcsált. - Igen tudunk gyógyítani. Te döntsd el, hogy akarsz-e maradni vagy nem. Hogy hívnak? - Kérdezte, még mindig távolság tartón a kanca. Jól esett neki a köd burok, ahogy körülötte táncolt... |
 Ignis előre nyújtota nyakát, és finoman megszaglászta a mént. Sörénye hidegen előre omlott és hozzá ért Angyal gyászos arcához, és szinte beleolvadt az aranszínű szörbe. Majd tekintetét a két idegen egyszarvúa szegezte, szeme határozottan fénylett ám volt benne valami különös segíteni vágyás is amely fényes utat vályt a sötét szempárba. A vörös jegyek egyre csak izzotak mint, Ignis egyetlen részei amelyek szinte nem egyneműek a körülötte lévő köddel. - Én nem tudok gyógyítani....legalábbis csak egy különös módon és azzal sem lenne teljes a siker...- a két kancára pillantott.- De ők....biztosan tudnak...- lehelte halkan majd nyakát olyan ívebe hajlítva hogy a sörénye eleven tűzként az ége repült, ujra megszemlélte a kis csapatot:- Ha szükségetek van rám itt maradok és vigyázok rátok.....de ha nem inkább visszatérek a "saját világomba"-
|
-Bocsássmeg Angyal-mondta (nyagybánnyának)kicsorduló könnyekkel majd Ignis felé fordult.-Wordemort elvette a fél erejét.Így nem élheti át ezt az éjszakát!-mondta záporló könnyekel és Hajnalfényfelé fordult.-Nembiztos, hogy megtudod gyógyíitani a nagybáttyám!Ha csak nemismered Hálát!Ő egy erdei tündér.De sajnos...meghalt.mondta és Angyalra nézett.
Angyal Hajnalfényfelé nézett.Szemei kitágultak mikor rájött, hogy hol találkoztak.-Hajnalfény?-kérdezte derűs hangon mejd újra összes szórította szemét.
|
Hajnalfény furcsa hangokat hallott az erdőből. Gyorsan arrafelé ügettett. amikor odaért meglátta a kis csoportot. Angyalt, aki a földön feküdt, mellette a csikóját, szemben Üstököst és mellette valakit., akitől kissé megilyedt. ~Remélem Angyalnak nincs baja... Hát ez meg ki~ kérdezte magában és fekete szemével Ignisre pillantott. Odamnet Angyalhoz és föléhajolt. -Valami nagy baj van? Én tudok gyógyítani, de szerintem Üstökös is. Mit segíthetek?-kérdezte segítőkészen. Kissé furcsállta, hogy az idegen lény nem tesz semmit de most Angyal volt a fontos. |
Üstökös megállt, mert hallott hangokat tőle jobbról, és mintha felismerte, volna őket. ~ Brottkó....Angyal....meg valaki más.... megnézem.... ~ És elindult a hangok zuhataga felé, miközben alig látott az őt körülvevő ködben. Látott valami aranylót előtte, - Angyal te vagy az? Mit keresel a földön? - Közelebb hajolt a kancához, hogy felsegítse. - Gyere segítek... - Ekkor értek ide Brottkóék... |
Ignis hirtelen ütést érzett az oldalán mire hátra ugrott hogy meg figyelje a furcsa idegent aki neki ütközött. Sörénye a levegőben tancolt és jelei ingerülten izottak testén ahogya köd körbevette az erős mént. Szarvát egyenesen az idegennek szegeezte , a vörös kacskaringós szarv élesen felizzot és mint a kitörni készülő vulkán vörslött a hideg félelmes fényben. Ignis végre kivette az idegent, egy csikó volt az....nagyon fiatal talán pár napos lehetett. Kihúzta magát és ugyan nem a legbarátségosabban de valamennyire kedvesen válaszolt.- Én...Ignis vagyok és itt élek ebben az erdőben és bevallom nem fér a fejemben hogy te miot keresel itt iylenkor. Wordemort? ....nem ismerem de ha kell segítek a barátodnak.- Azzal büszkén a csikó arnyosan csillogó szemébe nézett a maga hüvös és immár felnött tekintetével.- Gyerünk mutasd az utat.... |
Brottkó felált és sebesen elkezdett vágtatni mikor.......beleütközött Ignis-be.-Ki vagy te?-kérdezte rémülten és pár lépést hátrált.-Ugye jó vagy?Ha igen akkor kérlek segíts az eggyik barátomnak!De ha Wordemortot katonája vagy akkor haggy békén!!!-ingerült fel Brottkó és farkát a levegőben tertotta,várta a választ.. |
Brottkó!-mondta Angyal és a kis csikó felé nézett.-Nincs itt vlaki aki segíthet???-mondta és letette fejét a földre.
-Angyal-mondta Brottkó és azzal leggyorsabb vágtatásával odament Angyalhoz.-Jólvagy???-kérdezte ilyedten és lefeküdt Angyal mellé. |
-Wordemort?-rémült meg Angyal és felkelt.-Ki van ott!Bárki is az kérem SEGÍTSEN-és azzal a bénulás nyomán újra a földre esett.-Kéem segítsen!-mondta leghangosabb hangján és várta a választ. |
Ignis furcsa hangokat halot amelyek felébresztették békés álmából. Testét megfeszítve felugrott, és hangosan nyerített egyet, sörénye füstösen kavargott körülötte és finomam bele-beke olvadt a körülötte lévő ködbe. A mén teste alig volt kivehető csupán a vörös jelek izottak mint az eleven tűz. Szarvával egy furcsa fehér árny felé célzott de nem tett semmit. - KI VAN OTT?Mutasd magad ........te gyáva kis féreg...- hangzott erősen, Ignis behajltotta nyakát és megprobálta érzékelni a körülötte lévő környezetett.~ Egy egyszarvú....egy?....talán több is....három......mit kereshetnek itt?~ Ignis fejét tisztelet parancsolóan a magasba emelte és a levegőbe szimatolt, érzett valami furcsát, valami különöset ami kissé megrémítette. |
-Hahó!Van itt valaki???Hajnalfény?Jó barátom?Üstökös?Angélia?és VALAKICsillagtánc?Valaki aki ittvan feleljen!-ordította torkaszakattából Angyal.-Kérem valaki segítsen-mondta és elájult.Még az elájulás elött ezt mondta:Valaki segítsen.-s az unikornis félholtan eleludt.
|
Üstökös idegesen körülnézett, de nem látott semmit. ~Köd, köd és még több köd! Köd mindenhol! ~ A kanca összerázkódott a hidegtől, majd határozottan elindult előre, be a semmibe. ~ Mi van ott? ~ Megerőltette a szemét, ~ Az nem Hajnalfény, a drága barátnőm? Nem lehetetlen... Vagy mégis? ~ És odaügetett ahhoz a fehér árnyhoz... |
Hajnalfény már nagyon ideges volt. Nem tudta hogy került ebbe a rémisztő erdőbe. ~Az előbb még a napsütötte erőben voltam...Hogy kerültem én ide? Mi vezettett erre? Ennyire hülye lennék, hogy nem veszem észre ha egy ilyen hely felé tartok?~ a fejében csak úgy tolongtak a kérdések. Megpróbált valahogyan helyes úton kikerülni az erdőből. De csak egyre jobban beleveszett a sűrű ködbe. Körvonalai elmosódtak a fehér, tejszerű ködben. Ilyedtében majdnem ugrott egyett amikor meglátta, hogy aköd egy helyen sűrűbb, és kavarog. Mintha egy különös lény körvonalai lennének ott... ~Na jó... Most szépen elhúzom a csíkot... Csak tudnám merre!~ esze ágában sem volt a lény közelébe menni. |
Ignis békésen feküdt a egy terebélyes fenyő mellett, a körülötte lévő köd egésszen lázba hozta, élvezte ahogy átáramlik minden pórusán. Testének jelei élő fényként izottak és a füstszerű sörénye lágyan nyakára omlott min valami nehéz és láthatatlan függöny. Szarva kancskaringosan meredt előre, így cél nélkül békésen pot lelve egy ódon fa porladó kérgén. A mén fáradtan hunyta le szemeit, melyek most céltalanul bolonygtak az álom és a valóság közti végtelen idősíkon. |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
