|
Témaindító hozzászólás
|
2008.03.20. 06:22 - |
|
[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 Desire szinte szállt a kanca mellet vadul csapta le patáit néha-néhaa taljra. Sörénye hullámzott uténa a sívitó menetszélben, mögöttük pedig a por felegebe gyűlve szállíngózott szét. A kancát figyelte és kiváncsian pislogott eggyet- Lesznek.....Többen vannak...és kik?- kérdezte. Hangját talán kissé elnyomta szél amely kettejük között széles hidat képezett. A mén teste még a sötétben a nap derengő fénye nélkül is úgy ragyogott akára folyékony arany. Hideg volt és ezért közelebb húzódott akancához hogyha ezel jelezvén, hogy ha szertne hózzá bujhat. Különös kapcsolatot érzett maga...és Night Shadow között. ~ Különös...nem ismerem annyira...és mégis...szeretem,....?...én tudok szeretni?....mi ez az egész?~ kezdte nem érteni saját gondolatit.
 Zenius egyik fülét gondolkozoan elfordította és aranyszemei az eget kémlenék mintha valóban keresné a vörös szinte láng színű pegazus mént. Sötét szöre kissé beleveszett az enyhén sűrűsödő sötétbe, szeme viszont ragyogva égtekl akár a csillagok. - Azthiszem tudm ki az....egy fura vörös pegazus a bátyával érkezett...azthiszem.....- kicsit megrázte magát ugyanis nem vot benne teljesen biztos.- Tudod nem sok lényt ismerek....a legjobban talán Seetrát....- de csak azért mert együtt érkeztünka szigetre..
|
Csillagtánc kicsit tényleg zavarba jött.Szőre felragyogott.Majd Zeniusra nézett.-De az nagyon veszélyes!-mondta és szemében a kékcsillagok ragyogni kezdtek.Gyere!-mondta kissé fáradtan.Patáin pár fűszál sompolygott.-Ismered Teart?-kérdezte.-Nagyon kedves mén!-mondta és Zeniusra nézett ki lassan jött utánna.Pontosan a szemébe nézett Zeniusnak. |
Night Shadow örült, hogy csak Desire jön. - Még én sem tudom. Ahol lesznek... - ~ ... Vagy megint csak a küldönceik. ~ Már este volt és a kanca testén lévő foltok a feketék beleolvadtak a sötétségbe és a fehérek, pedig úgy világítottak mint a Hold vagy a csillagok. ~ Húgomnak remélem üzennek majd, mert neki nincsenek ékszerei... ~ Gyorsabban vágtázott, sőt már galoppozott. A Hold és a csillagok világítottak egy úton előttük. - Azt mondják oda kell menni... - És az árnyékok a kanca körül játszottak, ami nem meglepő ha már a neéből következtetünk... |
Zenius idegesen fújt eggyet majd Csillagtánc lé lépett egészen közel hajo9lt hozzá hogy a kanca kissé zavarba jöjjön tőle. Sörény élesen aranyszínű szemébe húllt majd halkan a szinte sugva bezsélt a pegazushoz.- Figyelje....másik úton kell mennöünk....ez az ő dolguk...nem szabad bele avatkaznunk.- keserűen a kéát távolodóra pillamntott.-...akármennyire is utálom ezt az egészet.- fejhzet be, majd kedvesen akanca szemébe nézett majd lába i körült örvényke keletkeztak és a mén hárrébb lépett hogy Csillagtáncot ne zavarják...- Nah és persze ...mindeke segít a szél is...- mosolyodott el. |
Desire vágtába ugrott és éj fekte sörényxe fétyolként szállt utána a levegőben, a kanca mellet ment és teste szinte vakítóan aranszynekben játszott. Figyelte a köülönös foltös kancát majd a levegőbe ugorva bokkolt eggyet mordulat izgalmat ás kiváncsiságot árult el. Teste elnyúlt és szeme barnán villant eggyet ahogy elöre meredt....örült hogy kanca megoszt vele valamit...valami fobtosat...öszintén szólva soha nem volt része semminek....létezett és mindenki szerette de ez önmagában nem elég, a kancamellet érezte hogy tartozik valahová....bár félt igazán bevalani. - Nos....hová is megyünk?- kérdezte halkan hogy csak ők ketten halják, hanjga szinte susogott az erős menet szélben.
|
Csillagtánc vállára egy fekete varjú ült.Kinyitotta a levelet melyen ismerős írás volt.Angélia írta alma levéllel.:-Kedves Csillagtánc!Kérlek titeket ne gyertek az erdőbe Zeniussal!Üstökös,Grósz,Brottkó és én a ködösbe mentünk!Ha megakarsz találni minket Kelet felé kell haladnotok!Üdv:Angélia és a kis csapat!-olvasta hangósan Csillagtánc.-De honnan tudja, hogy jössz te is Zenius?-kérdezte és Zeniusra nézett.-Viszont megkellkeresztelni a két csikót!-Csillagtánc egy picit gondolkodóba esett majd ezt mondta:-Elindulunk velük.Mondhatjuk úgy is, hogy elkisérjük őket.De mi tövább megyünk, mint ők!Gyere.-mondta Csillagtánc és lassú de mégis könnyed lépésekkel kelet felé indult Desirevel,Zeniussal és Night Shadowval.Ez volt élete első négyes sétálása. |
Night Shadow örült, hogy már kezdett esteledni. - Desire, ha akarod tudni, akkor gyere velem. Zenius, Csillagtánc jó utat Angéliához, ha nem akartok követni. - Megfordult és elindult kelet felé, ahol már rég nem látszott a Nap. - Akkor viszlát barátaim, találkozunk majd. - Elindult vad vágtában, ahogy még sohasem vágtázott életében, gyűrűi és lábán lévő csengői vadul csengtek. Azok általában nem szoktak megszólalni, csak amikor éjjel, az elemében, Starlight-tal és Moon Night-tal. Tőlük kapta ezeket az ékszereket. ~ Vándorlásuk ide esett, még mindig hibátlanul működnek az ékszereim. Gyere Desire, csak mi tudhatunk erről, meg húgom StarShine... ~ |
Desire sösszerezent a furcsa hangra és egy ideig kerete a forrását, szemeében furcsa láng táncolt amikor megpillantotta Nigth Shadow gyűrűit. Aranszínű teste kissé elhalványult, és hirtelen valami egészen furcsáztérezett. Sörényébe most újra erősebben kapott bele a szél majd hanyagul visszalökte azt a én hajlított nykára.- Azok.....mik?- kérdezte szinte félénken és valami különös dolog egész áthatta testét és a lekét ahogy afinman rázkódo aranyos láncokat figyelte.
Zenius oldara billentette fejét, miore sörénye hnyagul aláereszkdett és puhán omlott bele a levegőbe. A sötét pej testen most nyoma sem volt ugyan akülöns jeleknek azonban a szőr furcsán kékeesen fényltt egy-két helyen. A mén szinte lehengerlően moslyodott el és mélyet szippantott a levegőböl és hagyta hogy az áthassa testét és lelekét teljesen.- Miért is ne.....de elösször is....ki az az Angélia.....- kérdezte és kiváncsian Csillagtáncra nézett. |
-Angéliához megyek megnézni a kiscsikóját.Úgy halottam erre rövidebb az út.-mondta és kedvesen Zeniusra nézett, majd a napba.Tudta, hogy holnap még a mostaninál is szebb lessz az idő.Hirtelen viszajöt a várva várt galamb és halkan Csillagtánc fülébe súgot valamit.-Nos,kiakarja megnézni a két legfiatalabb csikót?-kérdezte mégmindiig mosolyogva. |
Night Shadow felkapta a fejét és elnézett a messzeségbe. ~ Talán... Nem.... Túl soká vártam már, most ma éjjel... ~ Megrázta a fejét és visszazökkent a társaságba. - Ő a barátom Csillagtánc, régen ismerkedtünk, meg nyugodj meg nagyon kedves. - Csillingelni kezdtek a kanca gyűrűi, ~ Ma éjjel... ~ |
Desire körülnézett és elégedetten nyugtázta az egyre csituló körülményekete, a nap fénye lassan elkezdett átszivárogni a felhőrétegen azonban teljesen át törni a szürke rácsokon nem tudott. A mén teste aranyszerüen fénylet még a különös szűrt fényben is, szemében apró hullémok kergették egymást. Sörényét mosmár lágyan meg-meglegyintette a szellő, Fekete arca pedig különös módon szinte árnyként örvénylet, ahogy az idegen pegazusra tekintett.- Ő ki?- kérdezte kiissé kiscsikós kiváncsisággal Night Shadowtól, hangja halk volt és finoman siklott a levegőben.
Zenius arcán megnyúgvás futott végig, ahogy végig nézett Csillagtáncon és nem talált rajta semmmi sérülést. Kissé szégyelte magát azért amit tett és nem akarta hogy a pegazus tudomást szerezzen a történtekről.- Öhh.....és miért is vagy itt?- kérdezte kedevesen és remélte Csillagtánc nem kérdezőskködik majd az elöbbiekről. Aranszinűen csillámló szemében apró patak folydogált és itt-ott vizesésekben ért végbe ahogy hátra pillantott a "párocskára" és kissé ingerülten felhorkantott. |
Csillagtánc kifujta a levegőt és lerázta fejéről és teestéről a port majd Zeniusra nézett.-Köszönöm!-mondta és Night Shadow felé bólógatott.-Köszönöm jólvagyok.-Azzal szétárta szárnyit, hogy minden porszem lejöhessen. |
Night Shadow örült, hogy Desire ott volt mellette, így biztonságban érezte magát. - Jó, nem mozdulok. - Felnézett miután Zenius leállította a portornádót. - Mindenki jól van? Csillagtánc te is? - Kérdezte idegesen és remegve még az előbb átéltekből... |
Desire szeme felizzot és egy hatalmas védőfal törte meg a szél vad rohamait amiket immár elnyelét a hatalmas föld oszlop majd ujra szinte porszerűen vissz omlott a talajra. A mén védelmezően Night Shadow mellé állt és halkan beszélni kezdett.- Nyugalom nem csinálok semmit csak védekezek....és téged is meg védelek ha kell csak kérlek maradj nyugton....- mondta kedvesen és biztatoan a kancához dörgölte puha orrát.
Zenius összrándult mert nem akart volna ártani Csillagtáncnak és lecsítitotta a tornádót amely ugyan lassan de egyre kisseb szélrohamokat okozott. A mén teste megfeszült és félt hogy elveszíti uralmát a a szél felett azomnban az utolsó pillanatban sikerült urá lennie a tomboló pors szépségen. Kicsit elhúzta száját az erölködéstől és idegesen Csillagtánra meredt, szeme vadul csillogot azonban már nem a vadságtól hanem a félelemtől.- Jól vagy Csillagtánc?- kérdezte szinte kiabálva és közelebb ügetett a poros ám mégis makulátlanul fehér kancához...- Ne haragudj nem tudtam hogy itt vagy te is..... |
Csillagtánc hátrafordult, mert érezte a portornádó közeledését.Észrevette Night Shadow-t s érezte szívében, hogy segítenie kellene.De nem merte.A mögötte lévő aranyszőrű Desiren és Zeniuson csodálkozott.-Ők meg miért vannak itt?-azzal elkezdett egy kicsit futni, de hamar megált.- Ó Istenem mit tegyek-mondta Csillagtánc és elkezdett galoppozni a portornádóba.Hangos nyerítésekkel egyenesen a portornádó közepébe ugrott, hogy a kanca észrevegye.-Rohany!!!-mondta hangosan Csillagtánc és nagyokat ütött a földre. |
Night Shadow idegesen toporgot néhányat, - Na, jöjjön már mindenki! Desire, Zenius és ... - ~ Csillagtánc? Lehetséges ez? ~ Gondolkodóbe esett a kanca és nem is vette észre a portornádót amely feléje tartott... |
Desire lesúnyta füliet és a portornádó egyenesen Zenius felé tartott ám az utolsó pillanatban köddé lett. Desire követte Night Shadowt és hidegvérre intette magát, ám lelekében vad vihar tombolt a békés ócán fölött és kezdte igencsak felkorbácsolni a vizet is. A mén aranszínű teste csupa por volt ugyan de különö módon még most is ragyogóan csillogot.
Zenius ereje megtört ahogy a portornádó közel ért hozzá és szinte arcul vágta minden kis pimasz szemcséjévebvel. Azonban igazán nem érte el, a sötétpej mén megremegett az indulattól, és az égen sávabn nyíltak meg a felhők hogy a fent már üvöltő szélnek helyet adjanak. Ereje egyre csak gűlt és hatalmas csapást akart mérni Desire amikor hirtelen valami különöset érzett és ez megtörte koncentrációját. ~Csillagtán?..........hogy kerül ide?........~ Kicsit csítitani kezdte magát mert nem akart felelőtelnül vselkedni a pegazus elött, bölcsebnek tartotta mint az átlagot így nem tett semmit. |
Csillagtánc lerázta magáróla sok port és lassú de mégis könnyed lépésekkel elindult.Útközben fel felszimatolt a levegőbe mikor eszébejutott Zenius.-De nemtudok fellszállni!Ó drága Angélia.Bárcsak ottlehetnék már!-azzal csemében a kék csillag újra és újra megcsillantCsillagtánc tudta, hogy ez mit jelentett:nézzen hátra.De a szíve Angéliához húzta.Megált és nézte az eget melyen fellcsillant az ott repülő galamb szárny.-Drága madár kérlek gyere ide!-a galamb lenézett a kancára és a sebre.Kiss szárnyaival Csillagtánc szárnyára repült.-Egy kézbesítést kéne elvégezned.Vállalod?-a madár hangosan és lágyan csiripelt-Akkor jó!Angéliának ki az erdőben van mond meg, hogy úton vagyok hozzá! |
Night Shadow idegesen toporgott. - Nem beszélhetnénk ezt meg valahol nyugodtabb körülmények között? - Kérlelte a két mént. ~ Örülök, hogy majdnem felettem vitatkoznak, de ne most! ~ És elindult a kanca, várta, hogy jöjjön a két mén... |
Desire huncutul a kancára nézett és élvezte hogy Night Shadow is rész vesz a tervben. Élvezte hogy kedvesemnek szólitja , a kaca lágy hangja. A szél erőssen a fülébe sűvített , majd nagion vadul tépte sörényét és farkét, végig rohant a testén de úgy ahogy máskor. Mintha kemény ostor csapott volna hára és teste kissé elnehezült tőle. Füleit lesunyta é studta az Zenius műve, alig bírt ellenállni a szél rohamoknak és így is próbálta védeni Night Shadowt, a szeles rohamok vad támadásaitól. Vadul a másik ménre villantotta barna szemét és hirtelen poros ferget keletkezett a távolban.- Teste maghajlott ahogy közeklített a három lényhez....
Zenius kicsit megdöbbent.- ohhh......de hát mink neked ő.....hisz te jobbat érdemelsz.....- modta majd kedvesen msolyogni probált azonban arca szinte megfagyott ahogy a hurrikánra tekintett mely egyre közelebb jött és hiába volt a a szél ura nehezen tudta csak visszatartani. |
[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
