|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.06. 21:07 - |
|
[37-18] [17-1]
-Benne vagyok,jó ötlet!Indulhatunk,csak várj egy percet!-mondtam és ágaskodva egy fának támasztottam a patáimat.Föntebb én is beleszaglásztam a levegőbe,hátha ott jobban érezni.Valamit nagyon-nagyon halványan tényleg megéreztem,de ebből semmire sem lehetett következtetni-fára mászni pedig nem tudunk és nem is fogunk tudni,hogy följebb kerüljünk.-Valamit érezni,de az annyira halvány kis illat,hogy nem lehet belőle következtetni.Induljunk inkább.
//Folyt. Az örök éjjel birodalmában// |
-Ide bizony ötvenedik érzék kell.-próbáltam egy viccel nyugisabbá tenni a helyzetet. Lehunytam a szemem. Megpróbáltam meglátni gondolatban az utat. Hosszasan figyeltem lehunyt szemmel szó nélkül az erdő hangjait. Majd kinyitottam a szemem. - Nos, a növények víz felé zöldebbé és bujábbá válnak. Próbáljunk eljutni valami patakhoz vagy vízhez, annak vonalát követni ha esetleg még ebben a fura erdőben lenne, és úgy kijutni. - mondtam elgondolkozva. Beleszagoltam a levegőbe. Próbáltam megszagolni a víz ilélatát, hátha az kivezet minket ebből a ködös semmiből. Nem éreztem semmit. "Akkor a víz még messze lehet." - Nem érzem víz illatát. Induljunk el valamerre és figyeljük a növények burjánzását, akkor talán eljuthatunk a vízhez, ami kivezethet minket. - mondtam el további ötletem. |
Elvigyorodtam.-Hogy ez hogy nem jutott nekem eszembe!Nem tudom hogyan találhatnánk meg,nem lesz egyszerű dolgunk.De ketten biztosan könnyebb lesz,mint egyedül.-előrelépdeltem néhányat,patáim tompán dobbantak.Rápillantottam Shendyre. ~Igazán szép színe van.Szívesen lennék olyan.A fehér ködtől úgy néz ki,mintha a csíkok helyén eltakarná őt valami.Sokkal jobb,mint a fehér~ gondoltam,és a végére már húztam a számat. -Na,hol kezdjük???-kérdeztem és újból körülnéztem. |
Elnéztem kedves mosollyal az unizust. Csak a szárnyain volt más szín, mint a fehér. "Akárcsak a köd." Teljesen egybeolvadt a sűrű köddel. Olyan volt, mintha egy élő szobor állna a ködben. Mint egy szellem. Csakhogy barátságos. - Én Shenandoah vagyok, de csak Shendy. - feleltem a bemutatkozásra bemutatkozássalXD. Kíváncsi voltam, én hogy nézek ki a ködben érdekes zebraszínemmel. Nem lehettem olyan különleges, hiszen nem vagyok csupa fehér, de megnéztem volna magam. - Gyere, keressük meg a kiutat! - nyerítettem. Szeretek furcsa és ilyesztő helyeken kalandozni, de most másra vágytam. Egy szelídebb tájra. |
Visszamosolyogtam az unikornisra.-Katarina vagyok,de inkább csak Tinka.-kiváncsi voltam,hogy vajon hogy nézhetek ki úgy,hogy a lábaim szinte egybeolvadnak a köddel.És az egész testem szinte. Barátságosan néztem az ismeretlen unikornist és vártam,hogy ő is bemutatkozzon. |
Amikor felhangzott az "Itt vagyok!", megnyugodtam. A hang nem tűnt démonlóénak, az gonosz lett volna, és nem válaszolt volna, letámadott volna. Amikor megláttam, ki is a tulajdonos, még jobban megnyugodtam. Fehér színével és rózsaszínes szárnyaival szellemnek tűnt, de nem féltem. Éreztem, ez a lény nem bánt. Megálltam, sé jobban szemügyre vettem. Szarva volt, akárcsak nekem, és szárnyai. Unizus volt, részben rokonom. Rámosolyogtam. A köd már nem volt ilyesztő, most, hogy már ketten voltunk. |
Tinka erősen fülelt,és látta,hogy mintha valami mozogna közvetlenül vele szemben.Aztán legnagyobb megkönnyebbülésére egy horkantást hallott,ami a ködben úgy visszhangzott,mint egy barlangban.-Itt vagyok!-kiáltottam,mert tudtqam,hogy egyébként alig lehetne hallani.Toporogni kezdtem a patáimmal.Nagyon kiváncsi voltam ki az.Amikor megláttam a ködből kibontakozó Szarvat,majd a vörös-fehér csíkos fejet nagyon megörültem.Azt hittem valami szörnyeteg lesz.Nem lett volna lehetetlen az sem,és akkor bizony futhattam volna! |
Shendy lassan lépdelt a ködös erdőben. Látni nem látott mást, csak a sűrű, tejfehér ködöt. Olyan, mintha egy szellem hasában járnék - gondolta Shendy. Egy fehér színű lényt alig lehetett volna itt észrevenni, akinek meg a színe különleges, ilyesztőbbnek tűnhetett itt. A hely ilyesztő volt, Shendyt valahogy mégis megnyugtatta. Különös volt, s hogy semmit nem lehetett látni, mégis megnyugtatta. Még jól is kezdte érezni magát. Úgy érezte, mintha felhőkön járna: a földet is sűrű köd takarta el a szemek elől. Shendy bátran megkockáztatta: vágtázni kezdett a végtelen ködben. Patái dobbanását furcsán tompává és ilyesztővé tette a puha erdei talaj, a ködben talán szellemnek is tűnhetett. Hirtelen meghallott egy riadt kis hangot. Megállt. Nem értette jól, olyan halk volt. Fülelt, majd lassú léptekkel elindult oda, ahol a hangocska tulajdonosát sejtette. Lassan lépdelt. Lépéseinek halk puffanásai az áthatolhatatlan ködben rémisztőek voltak. Halkan belehorkantott a ködbe, jelezve közeledtét, ha mégis lenne ott valaki. A köd minden hangot ilyesztőbbé tett, pedig oly ártalmatlanok voltak.
|
Tinka óvatosan lépdelt,alig látott valamit.A szárnyait behúzta,és talán kétmilliomodjára körülnézett,hátha meglát valamit.Dobbantott egyet patájával és a levegőbe szimatolt."Bárcsak lenne itt valaki, aki megmondja egyáltalán hol vagyok!"Nem sokat látott,hiába volt minden.-Hahó,van itt valaki?-szólt bele a csöndbe,aztán csak fülelt. |
 Angyal fényleni kezdett.-Én is tudom a kijáratot.Már nem annyira de még tudok belőle valamit!Kettő több, mint az eggy!-kacsintott a kancákra a mén és elindult a kijárat hosszú útja felé...
|
Üstökös is kezdte már magát rosszul érezni ettől a hellytől. Teljesen egyetértett barátnőjével. Hajnalfényhez fordult, - Akkor elfogadjuk Ignis ajánlatát? - És dobbantott egyet patájával, hogy biztos legyen abban, hogy van föld a lábai alatt... |
 Ignis határozott mozdulattal nézett körbe , sörénye uszott utána szinte olyan volt mintha nem is lenne valódi...csupán egy látomás amiből egy idő után felébredsz. A fák között valóban sötét árnyak bolyongtak azonban legtöbbjük igazából csak a fák árnyéka volt....ám voltak akik nem....- Talán furcsa de itt egyesüla sötétsétg és fény a legobban....és nem olyan veszélyes mint aminek az első pillantásra látszik....de ha kell kvezetlek innen titeket..- mondta barátaságpsabban.~ Sötétség és fény...a kettő egy és ugyanaz ...csak mindig más álarcot öltenek fel.
|
Hajnalfény boldog volt. A szél körülötte lengette hófehér sörényét. A szél kellemesen suttogott a fülébe. Egy pillanatra becsukta a szemét. Egész lényét a szél megnyugtató susogása töltötte ki. Patái körül sűrűn kavargott a köd. Egy darabig a világnak csak ezt a részét érzékelte. Gondolatai valahol egész máshol jártak. Majd odalépett Üstököshöz és Ignishez. -És most mihez kezdjünk? -kérdezte Üstököstől- Nem akarlak megbántani de engem egy kicsit zavar ez a hely...-fordult Ignishez. -Nem a köd... az jó...csak az árnyak a fák között... a sötétség... olyan kevés a fény...- |
-Köszönöm!Megmentetted az életem!-mondta hálásan Angyal Hajnalfénynek.Szarván a sárga foltok felizzotak.Pont akkor mikor Ignisnek is.
Brottkó odaszaladt Hajnalfényhez és arcát Hajnalfény arcára tette.-Köszönöm szépen, hogy meggyógyítottad!Nélküled nem élne már!-mondta és 3aranykönnye egy aranygolyová vál.Brottkó oda gurította az aranygolyót Hajnalfényhez.-Ha bármi baj van csak kívánj valamit és az aranygolyó teljesíti!Most csak ennyit tudok adni hálámul!-mondta halkan Hajnalfénynek, hogy csak az unikornis hallja. |
Üstökös testét boldogság vette körül. ~ Hajnalfény és Angyal jól vannak. Ignis még mindig nem csinál semmit... Brottkó is megnyugodhat a nagybátyja jól van... ~ Farkát meglegyintette aminek az lett a következménye, hogy a köd elkezdett kavarogni... |
Ignis bátran szemléélte a terepet és érezte hogy semmi veszély nincvs a közelükben, sörényé furcsán nem megremegett a szélben hanem egyszerűen szinte összfort a köddel. Szarva élesen izzot ám amén nem törödőtt vele, kedvesen hára fordult és bár egész lénye igen fennsőbségesnek hatott kedvesen szólalt meg.- Öülök hogy jól vagytok....- mondta majd ujra körbe szemlélt birdoalmában, és szerette látni ahogy elem mindent körülvesz. |
Hajnalfény érezte hogy a hűvös szellő simogatja, és körülötte kavarog a hűvös köd. Kinyitotta a szemeit. Lassan felállt. körbenézett. -Teljesen jól vagyok!-mondta-Csak gyógyításkor az ember (uni) elveszti egy időre az energiáját. Ét te Angyal jól vagy?-A lágy szellő Hajnalfény sörényével játszadozott. |
Angyal szemében meglátta Üstökös szomorúságát.Brottkóéban a boldogságot.Ignisében a kedvesebb mosolyt.De Hajnalfény szemét nem látta.-Hajnalfény,megmentettél!-mondta szomorú hangon és 5arany könny csepp perdült ki. |
Üstökös megilyedt ahogy barátnője összecsuklott. ~ Drága Hajnalfény, te mindenkin segítesz, lám rajtam is segítettél a Nimerában... Hogy hálájam ezt meg neked? ~ Könny gyűlt Üstökös szemébe és beleesett a ködtenerbe amely kavarodott a lába között... |
Ignis bátor arca szinte érzelem nélküli volt, azonban most némi kedveséget sugalt. -Ignis vagyok..és szívesen itt maradok segíteni ám kétlem hogy sokat tudnék tenni....és a barátnőd már mindent megcsinált amire szükség van...- mondta és nyugodtan Hajnalfényre nézett. Szeme békésen fénylett és a köd kissé besűrösödött körülöttük, fehér takarója puha gyapjúként ölete őket és inkább hideg fefrissülést mint sem fulasztó levegőt hozott. Kissé csípős volt ugyan azonban kellemes, Ignis jelei még mindig izzotak és vörs fény pontott adva mindenkinek.Sörénye a légben táncolt a ködel és furcsa múvészi kavargásban helyezkedett el. - A köd egy kissé eltakar minkét a kiváncsi szemek elől...amig mindenki jobban lesz..- modta melya fehér semmibe tekintett ugyan szemmel nem láttott át rajta de ebben az erdőben mindent pontosan ismert ugyanis soha nem hagyta el ezta különös és misztikus helyet, olyan volt mint ő maga. |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
