|
Témaindító hozzászólás
|
2008.03.22. 15:35 - |
|
[25-6] [5-1]
 Szilajszárny újra jött.Angyal-lal akart beszélni.-ANGYAL!!!!!-ordította a fiatal mének aki ugyan ott maradt.-te félős!!!Kihívlak egy párbajra!!!itt és most!-ordította újra a mén.
 Angyal végre elő jött.-Szóval küzdeni akarsz?Rendben!A tét egy kanca!De nem Hajnalfény!Őt hagyd ki!-Azt csinálok amit akarok te kis hülye!!!-morgott rá Sziljszárny durván.(Nyugi Anyta!Hajnalfénynek még sörénye eggyetlen szála sem görbül meg4De Angyal nem szerelmes ám!!!)-Akkor kezdjük!Ha én nyerek Te keresel egy csinos kancát nekem!Ha Te győzöl Neked bármit megteszek és keresek neked egy kancát!!!!!!!-mondta a mén.-De nem Hajnalfényt!-mondta szinte magának a mén.A két küzdő elindult egymás mellé.......Angyal hegyes szavát Sziljszárnynak tartotta.Szilajszárny teljesen mást!Ő föld erőt használt!...
|
Hajnalfény gyengéden elvette az almát Angyaltól. -köszönöm!-mondta és falatozni kezdett. A hajnali napsugarak aranyfénnyel sütöttek be a barlang száján, ragyogó fénybe vonva a két lény szőrét, és a falat borító zöld mohát. Amikor végzett az almával, Hajnalfény felállt és kilépett a rejtett barlangból. Patái alatt besüppedt a zöld moha. Bélyen beszívta a hajnal friss illatát. "Minden hajnal az újjászületés ideje. Ilyenkor a világ megújul. Nem számít mi volt tegnap...a ma új eséllyel indul..." ezt a régi mondást még az anyjától tanulta Hajnalfény. Szerette és tisztelte a hajnalt, ahogy a szülei tanították. |
 Angyal nem szólt, csak rábólintott.Felált és ahogy azt édesannyja minden reggel szokta megmosakodott a hűs vízben.Mikor kijött a víz alól a napsugarak a szemébe világítottak.Felágaskodott és lerázta a vizet.Teljesen felfrissült.Amikor Hajnalfény nem figyelt kissurrant, hogy lecsípjen2almát.-Egy Hajnalfénynek,egy nekem.-mondta halkan, hogy Hajnalfény ne hajla.Besurrant és átnyujtotta az almát Hajnalfénynek...
|
-Tudom hogy biztonságos!-mondta Hajnalfény kissé ingerült hangon, majd csapott egyet hófehér farkával.-Errefelé minden biztonságos...Ide nem jön a sötétség...Nem kell mindent túldrámázni. Inkább aludunk egyet.-mondta, amikor látta , hogy Angyal milyen fáradt. Felét patáin pihntette és nagyokat pislogott a sötétbe. A barlangon kívül fülemülék hangja szóllt és apró éjeli állatok suhantak nesztelen léptekkel. ~Különben is meg tudomítélni mi biztonságos, és mi nem. ~gondolta álmosan. ~Inkább ő nem tudja...Hozzá van szokva a veszélyes helyekhez, vagy tudomisén...Mindenesetre én épp elég ideje élek errefelé, ahhoz, hogy megítéljem. Csak azért érez veszélyt, mert nem ehhez szokott hozzá.~azzal elnyomta az édes álom. Reggel még Angyal előtt ébredt harmatcseppel az orrán... |
Szilajszárny a levegőben szált.Angyalt kereste.Mikor észrevette azonnal le is szált melléje.-Láttam Wordemortot!Harcolni akar!-mondta bátor hangján.Látta,h ogy Angyal meg van lepve.-Gondoltam.Csak nem csinálsz valamit?-azzal gyorsan benézett. helyre.De ott semmi,vagy senki nem volt.Angyal eltüntette Hajnalfényt egy kis időre.
Angyal nehezen tette.Alig volt ereje.Túl fáradt volt.Mikor Szilajszárny elment ő is oda ment Hajnalfény mellé.Mikor oda ért a barlangban a fű annyira felnött, hogy nem lehetett észrevenni a barlangot.-Biztonságos.-mondta a maga halk és kedves hangján Angyal és letette fejét.Nagyon fáradt volt már. |
-Hajnalfény felkapta az almát és Angyal után száguldott. Sörénye és farka gyöyörűen lobogott utána. Mint kósza fátyol a nyári éjszakában. Szarván egy fénycsík futott végig. Követte Angyal árnyékát miközben bokrokon, és fatörzsen ugrott át. Végül megállt Angyal mellett. A vízesés lábánál álltak és a mén egy barlangba nézett, a vízesés mögött,mellyet benőtt a fű és a moha. Még néhány sziklalakó virág is nyíllt. Gyönyörű orgonaszínű fürtjeik felvidították a barlangot. -Hű-ha! de jó kis helyet táláltál...Itt tudonk egyet szunyókállni.- Azzal elindult a vízesés mögötti keskeny, sziklás ösvényen, és letelepedett a kis barlangban. Útközben még hátranézett, hogy Angyal követi-e. |
Angyal mosolygott a kancára.Felágaskodott és pont a legmagasabb almafa eggyikéből szabott le eggyet.Hatalmas szép piros alma volt.Oda ment Hajnalfényhez.-Tessék.-mondta kedvesen de mire Hajnalfény megköszönhette volna már olyan gyorsan elfutott, hogy még többet is hozzon a kancának._Megkedveltem!_goldolta magában és mikor észbekapott csak azt látta, hogy Hajnalfény sehol,de egy gyönyörű titokzatos helyett talált. |
-Mert n nagyon éhes vagyok...-mondta Hajnalfény őszintén. Odavezette Angyalt az almafákhoz. Leszakított egyet és vidáman ropogtatni kezdte. Farkával lágyan játszadozott az alkonyati szellő. Szarván végigderengett egy fénycsík. Haloványan mint a nap utolsó sugarai. Csak az volt a külömbség, hogy az ő fénye nem szűnt meg éjszakára, hanem ott maradt remegve-szikrázva még a legsötétebb éjjelen is...amíg el nem veszti a reményt...ami egy unikornissal ritkán esik meg. Csendben figyelte amint Angyal s elkezd falatozni az almákból. Elfogyott az almája. Vágtában indult az egyik fa felé majd megcélzott egy almát...és ugrott. Elkapta és leszakította. Látva Angyal furcsa pillantását, letette a fűre az almát.-Szeretek ugrálni...-fűzte hozzá magyarázatképpen, hogy miért pont a legmagasabban lévő almákat vszi célba. Majd hozzálátott második almájához is. |
Angyal ségyelte bevallani, mert tényleg éhes volt.-Nem,nem vagyok éhes-mondta mosolyogva.De hasa korogni kezdett ahogy kijött a vízből.Na jó!Talán egy icipicit!-mondta kedvesen segített kijönni a vízből Hajnalfénynek.(pegazus:Egy kis kedvesség!) |
Hajnalfény furcsán nézett Angyalra, de aért beugrotta vízbe és fejét a víz alá süllyesztette. Gyönyörködött a naplementében, hallgatta a vízesés egyhangú, megynugtató csobogását. Amikor kihúzta a fejét a vízből így szólt-Tényleg igazad van.-mondta vidáman az alkonyatban. -És most...? Éhes vagy? Van itt a környéken néhány finom almafa, és a szigeten nagyon finom a fű. Jót lehet ott szundikálni...-türelmesen várta a mén válszát. |
Angyal furcsa képett vágott.Eggyik szeme magasabban volt,másik lejjeb.Száját picire kinyitott.Majd egy nagy loccsanással beleugrott a hűs vízbe.Fejét ledugta a víz alá.Gyönyörű látvány volt odalentről nézni a naplementét.Felment Hajnalfényhez,hogy buzdítsa megnézni víz allati gyönyörű látvány.-Gyere!Lentről gyönyörű a naplemente!-mondta jokedvűen és újra lement a víz alá. |
Hajnalfény fogta magát, és viáman lefröcskölte Angyalt. Megpróbálta felévidítani. Beugrott ő is a vízbe, ahogy egy kicsivel előbb Angyal tette. Mindent elkövetett, hogy Angyal egy kicsit jobban érezze magát. |
Angyal lehorgasztotta fejét mintha szomorú lenne.Majd mint a szél beleugrott a vízbe.Hajnalfény pedig csurom víz lett!-Néha azért elfelejtem ám!-mondta és kiment Hajnalfényhez.Szőrük picit össze ért.Hajnalfény egy kicsit érezhette is. |
-Ó te szegény! -mondta Hajnalfény szomorúan. Végiggondolta. Az ő családjában minden rendben volt. ~Milyen nehéz lehet szegénynek!~gondolta részvéttel.-És azóta mit csinálsz? De szerintem meg kéne ismerkedned Ariadneval! Nagyon kedves, ha egyszer a bizalmába avat. Talán ő vigaszt nyújthad neked!-tanácsolta Hajnaéfény. Belenézett a tó csillogó tükrébe. |
Angyal megörült és belenézett a naplementébe.De nagyon gyorsan elszomorodott.-tudod,amikor anyám meghalt pontosan olyan idő volt, mint ma.Apámat lelökte egy hegyről.-Angyal itt befejezte félig mondatát, mert eszébe jutott az a félelmetes perc.-Meghalt.Gondolom én!Hisz nekünk unikornisoknak nincs szárnyunk!Aztán anyám felé jött és megfogta a nyakánal.Magfojtotta.-mondta és 5 aranny könny kihullot Aygal szeméből.Pontosan Hajnalfény elött szált el mindegyik.-Aztán jöttem volna én!De Csillagtánc megmentett!Neki köszönhetem az életem!Ő nevelt fel!És Wordemortot pedig elküldte az alvilágba. |
-Semmi baj-mondta Hajnalfény lágy hangon.-Megértem hogy szomorú vagy! Des zerintem beszélned kéne vele. Vagy inkább örülj annak, hogy nem csak lélekben van melletted az anyokád, hanem van valaki aki hasonlít rá...-Hajnalfény partra ugrott Angyal mellé. Lerázta magáról a vizet és hallgatta a vízesés lágy csobogását. Várta a mén (?) válaszát. |
Angyal Hajnalfény feléfordul és ezt mondta:-Ugyan úgy néz ki!!!Teljesen!!!Gyönyörű unikornis volt!!!Amíg....................Megnemhalt.Amikor mégcsak 1 éves voltam Woldemort megölte.-Angyal már nemhajtotta le fejét mikor 3 aranny könny kicsordult a szeméből.-Úgy megölném azt a gazembert!!!-mondta Angyal és ki galoppozott a vizből s lerázta magáról a vizet.Szemében megcsillant a düh ereje mely kitörni vágyott.De a düh gyorsan kihült.-Bocsáss meg- fordította fejét Hajnalfény felé. |
-És mennyire emlékszel az anyukádra? Stílusban... Személyiségben?-kérdezte Hajnalfény miközben belépett a hűs vízbe. -Csak hasonlít rá vagy... tényleg ő? Megkérdezted róla Ariadnét? -kérdezte szelíden. Tudta mennyire fájhat ez Angyalanak. |
Angyal lehajtotta fejét, hogy Hajnalfény ne lássa könnyeit,majd ezt mondta:-Az anyám meghalt és ő ugyanúgynézki, mint -egy kis szünetet tartott, mert a bú már nagyon nyomta a szívét-Az én édesanyám.-mondta halkan s elindult a vízesés felé, hogy izzatságát lemossa. |
-Nem tudok többet róla, mint bárki más...Visszahúzódó, bölcs, és talán senki nem tud annyit a természetről mint ő...Titokzatos, de kedves..-mondta Hajnalfény. Fehér alakját élesen tükrözte vissza a víz. A vízesés zubogása, egyenletesen megnyugatóan szólt. -Miért kérded?-tette hozzá. Az ezüst fátyolként lezúduló vízre nézett, és várta Angyal válaszát. Üstökén néhán csepp csillogott, ezüstösen tisztán, mint a harmat a reggeli füvön. |
[25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
