Zaina ezüstös szemein villámként hasított végig egy ezüstös fény, megtörve az irsz makulátlan fénylő részét. - Igen...Memory a bátyám...de nem hittem volna hogy ismered...nem épp barákozó fajta...- modta hanhját a mondat végén furcsán lehalkítva. Fekte testén még mindig gyűrűs hullámok táncoltak, egészen megszegve a kanca szabályos és kecse tetének sziluetjét.
Färod eltünt,Szahara is,Deviantart és Gyémánt sem voltak már ott.Casanova felált és illdelmesen megköszönte, hogy Zaina segített neki.-Köszönöm!Memory a testvéred.Ugye?-kérdezte halkan a mén.Sörényébe beléekapott a szél és csípősen ütötte meg a tigriskarmolást Casanova fején.Ezt azért kapta apjától, mert megszegte az 1. szabályt az Alvilágban...
Zaina ujra elengedte az időt így mindenki képes vot mozogni,a kanca kkörül különös hulámokban mozgott a szél, havas volt hideg és vad. Fkete testét egészen körül ölelte maj lassan elhalt, és elveszett a homyálban. Zaina látta hogy ujabb lény csatlkaopztt hozzájuk , és örült hogy vége a harcnak....szarva vészjóslóan villágított és csupán ő tudt mit jelnt ez. Közelebb ment a fekvő Casanovához, majd halk kedves hangon megszólalt....- Legutobb tementetttél meg....most én teszem...- szarvát a mént testére érintette és lehunyta ezüstösen világó szemit...mintha maga a hold ment volna le a akkor. A csavart szarvon vad fény keltkezett és a hullámok ujr megjheétek a kanca körül..a mén testén furcsa kékes köd kezdett ármlani egy ideig kavartt akkár a köd a fák közöttt majd valamilyen ódon belitta mígát Casanova testébe. Zaina hátrált pár lépést
Färod mikor megált a szeme még Casanovára nézett.Hirtelen a kis lidércmén elgyengült és félholtan a földre roggyant...Farod nem hahotázott sokat magában.Elkeztdte Deviantartból is kiszívni.mikor már Zainán volt a sor Färod testét átszúra valami.......egy különös kanca...Szahara...
Zaina ijedten figyelte a jelenete ,szeme hirtelen villant fel és egészen vlágitani látzott a fák halandó fényében. Kecse testén apró árnyak simitottak végig puha matkukkal. A kanca nem birta tovább nézni a jelentet, nem tetszett neki az egész....hirtelen felágaskodtt éshalkan alig halhatóan felnyerített.....mikor földre érkezett patája körül kékes körvonal csillant fel,olyan amilyet álltalában egy esőcsep hagy magamögött a víz tükrén. Ebben a pillanatban furcsa árnyak keztek úsznia földön majd összeolvadtak a harcolók saját vagdalkozó árnyával....Zaina szarván erős fény vonult végig mire minden annyian megálltak ott ahol voltak. A kanca arca elégtétel tükrözött, ahogy rájuk nézett, szeme ezüstösen csillogot az árnyas sötétben, igazságot és büszkeséget tükrözött. Ezuttal ő állította meg "az idöt" ezena helyen és nem máés,a kavargó semmi körüp ölelte őket...a levegő nehezen terpeszkedett az égő torkokra..mintha csak arra kénmyszeríteni hogy sikolyok hangzanak el belöllük...noha külsö változás nem történt.
Färod és a többiek harcoltak tovább.Casanova csüggedten pillantott a kancára.-Szívesen-mondta halkan és mikor Deviantart Färod ellőkte kitört belőle a méreg...Nekiugrott Färod-nak aki persze vissza lökte és nem figyelt rá...
Zaina kissé csodálkozva meredta az ujjonan rékezőkre, már épp felkészüét harcra és talán végső esetbena halálra is......bátra ahogy mindig is eltervezte. És kkor hirtelen megmentik...segitenek neki...pedig nem is ismeri őket....Hálásen Casanovára mosolygott, szeme ezüstösen fénylett és örvényesen kavarogtak benne a fehéres eróziók melyek leginkább apró ezüstös halakra emléleztett ahogy vadul kivetik maguk a vizből... A kanca fekte teste finoman fénylett- Köszönöm....- modnta halkan. Érezte a mellete álló ménene valami furcsát...valami különösen s9tétet...mintha ez az egész nem tartozna hozzá ez a szomorúság amit nem értette...bár nem merte volna megkérdezni...
Färod lassan szisszentett eggyet és neki indult.Szemeit megbabonázta a látomása...vissza jött a gyanúja.Nem is vette ésre, hogy mindjárt Zaina szürja belé hegyes szarvát.Szinte már majdnem átszúrte Zaina szarva Färod bordáját mikor a mén feje össza zavarodott.Hirtelen remegni kezdett.Zaina mögött egy barna egyszarvú fujtatott...méghozzá nem is eggy.Gyémánt,Casanova és Färod ellensége Deviantart állt ott.
-Hagyd a kancát...próbálkozz velünk...a Kybumó csapatával!Ez a hely a mienk!Nem lehet itt csak úgy gyilkolgatni!Te pedig...Zaina..menny hátrébb.-mondta kedvesen a kancának és Gyémántal Casanovaval előre lépet a már nem félő Färod felé.
Casanova hátrált...oda ált Zaina mellé.Szeme meg-megcsillant.Nem figyelt a külvilágra.Csak azon gondolkozott, hogy apja miért pont Wordemort.Nyomta ez a szívét nagyon és egy könnye ki is csordult mi amint a földre esett üveggolyó képében Deviantart lába alá gurult...
Zaina ezuttal félelem nélkül nézett a mén szemébe, saját ezüstösen kavargó szemei hidegen és fennsőbséges tekintette Farodra. Szinte lesajnáloan, úgy ahogy néhány élőklény a nála alantasabbra tekint le... a kanca felvetette fejét és bűszkén szegezte éjfekte szarvát a ménre. A csavart szarv csigáin furcsa fény futott végig mely végül ki emlkedett a különös anyagból és füstös hideggeel táncolta körbe Zaina testét, készen állt bármiféle támadás kivédésére.- Szóval Farod....biztos vagy benne hogy jó zsákmányt választottál?....tudod nem úgy van az....- mondta kanca halkan szinte selytelmesen suttigva ahogy erőt gyűjtött. Mintha vilámok martak volna az ége egy haldokló pillantra ám kanca még mindig a thestral semmit momdó fehér szemit kémlelt.
Färod nagyot toppantot, majd ezt mondta:-Nem...én Färod vagyok!DáNeth nagyobb nálam de ő csak a mintám!!!-mondta ingerülten a kancának és megszagolta messziről.-Azthiszem finom lessz a vacsim...-mondta vicsotrítva és széttárta szárnyait, hogy a kanca ne tudjon menekülni...
Zaina ijedten összrezzent , ahogy végignézett az idegen thetralon. Füleit kissé lesuntya ám mostmár nem félt, tudta hogy ha kell megvédi magát. Szeme ezstösen villant eggyet és furcsa lilás eróziók keletkeztek benne, hirdtelen a levegő kissl hedegebb lett a kanca körült és szarva feketén fénylett. - Attól függ hogy mi jó neked......- mondta elszánt és felágaskodt lábaival kaszált a levegőben majd szint ehangtalanul érkezett vissza földre.- Szóval...te lennél DáNeth?-
Färod tudta, hogy most lebukott...de azért nem ijedt meg.Hirtelen ugrott elő és nagy porfelhő után pár ott ált.Fekete csontja megcsillantak a vakító fényben, mej egyszerre sötét felhők leptek el.-Nocsak,nocsak!Hát szabad így elkoricáni?-kérdezte és széttárta hatalmas denevér szárnyait.-Ugye,ugye!Elkoricáltunk!De ez nekem nem baj......csak......neked!-horkatott eggyet és közelebb lépett a kancához.-Vigyázz!!!-mondta hirtelen és lehetett is látni, hogy Zaina megijedt.Ez minden napi volt.Hisz Färod fogai a karmokhoz hasonlít.Meg van rajta pár lyuk.
Zaina kecsen ügetett az erdőben, lábai alatt meg-meg roppantak a száraz gyalak melyeket a fák már rég levetettek magukról. Teste fényesen csillogot ahogy a fák levelei közt átszkő derengés szőrére vetült, szarva élesen villant meg és szeme ezüstös fényel kémlelt körbe. Pihe könnyű sörénye féátyolként szállt a szélben,~ Milyen csendes ez az erdő...rég nem jártam ilyenben...talán jobb is...ezutal tényleg egyedül akarok lenni~ Fejét büszkén tartotta fenn és farka kecsen hullámzott utána. Hirtelen a fák között valami különös bontakozott ki, Zaina lassított és füleit forgatta....ám nem tudta ki venni mit is lát....selytette hogy valami élőde inkább el akarta kerülni a társaságot
Färod lassan sétálgatott az erdő szűrt fényében.Nem éppen akkor jött mikor DáNeth itt volt.-Mien hitvány hely ez.-ssólalt meg halkan....de..........hallotta, hogy patakopogás zengeti erdejét.-Nos,nos?Csak nem egy kanca?-kérdezte halkan.Úgy gondolta, hogy ha ez egy mén akkor nehezebb lessz a dolga, mint egy kancával......
AJÁNLOM AZ OLDALT
Zaina ezüstös szemein villámként hasított végig egy ezüstös fény, megtörve az irsz makulátlan fénylő részét. - Igen...Memory a bátyám...de nem hittem volna hogy ismered...nem épp barákozó fajta...- modta hanhját a mondat végén furcsán lehalkítva. Fekte testén még mindig gyűrűs hullámok táncoltak, egészen megszegve a kanca szabályos és kecse tetének sziluetjét.
Färod mikor megált a szeme még Casanovára nézett.Hirtelen a kis lidércmén elgyengült és félholtan a földre roggyant...Farod nem hahotázott sokat magában.Elkeztdte Deviantartból is kiszívni.mikor már Zainán volt a sor Färod testét átszúra valami.......egy különös kanca...Szahara...
-Hagyd a kancát...próbálkozz velünk...a Kybumó csapatával!Ez a hely a mienk!Nem lehet itt csak úgy gyilkolgatni!Te pedig...Zaina..menny hátrébb.-mondta kedvesen a kancának és Gyémántal Casanovaval előre lépet a már nem félő Färod felé.