|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.26. 13:59 - |
|
[17-1]
 Fény lassan sétált.Látta, hogy messzeb egy vörös kanca,egy barnás mén és egy sötétbarnamén van.Közelebb lépdelt és felnyerített a lovak láttán.hirtelen a fejében össze vissza furakodtak a gondolatok, majd végül megáltak......a tragédiátol hirtelen a kanca elszédült és elájult.A földön fekve szemhélya alatt könnyek gyülekeztek......teste nem bírt megmoccanni.....teljesen ellszált az ereje...
|
 Ryjah szeme felcsillant és szinte maga a homályos holdkée derengett vissza belőlle. Egy hirtelen mozdulattal megpördült tengelye körül ás vágtatni kezdett, nem volt túl gyors és teste még mindig fenyegetően izzot így utjá könyen lehett követni. Nehezen haladt lábaira és testére mindutalan rácsavarodtak a fekte haldokló indák, sörényébe a fák kohadt ágai egészen úgy téptek bele ahogy élő kezk tennék. A kamnca harcolt ám nem jutott messzire a két démolótol, füleit lesunyta és szeme szinte égget, harcol...harcolt az életé ért....harcol a fényért ami benne lakozozot mindig és igy most is....minden áron szabdulni akart a furcsa gfekete vidékről. A,mely egészen folytogatta....
|
 Abyssus nyugodtan közelebb ment. - Őt nem akarom. A tiéd lehet. - Majd ránézett a kancára. ~ Legalább, tudja ki az ellenség. Én csak a társaságért jöttem. ~ - Nem megyek el. - Hatalmas tűzgyűrű keringett felette, mint egy ragadozó amelyik bármelyik pillanatban képes támadni olyan erős és szinte sötét volt...
|
 Sedrick eddig is észrevette a másik mént de próbálta nem észrevenni.Ám mikor az közelebb ért, nem örült neki...Sőt...feldühítette...A mén határozottan Ryjah elé lépett védelembe helyezve őt és fenyegetően farkasszemet nézett a kissé távolabblévő másikkal.Szemeszine kifehéredett és ahogy mozgatta fejét, a fény fehér csíkot hagyott maga után a mélysötét levegőben...Sedrick felvetette fejét, fogait megcsillantotta majd kissé fennsőbbséges hangon megszólitotta a furcsa vörös mént:-Ki vagy te...?Mit akarsz itt? Azt ajánlom, gyorsan hordd el magad!! Ő az enyém......-Mellső lábával nagyot dobbantott a fekete homokba és közben egy gyilkos mosoly átszaladt az arcán...
|
Ryjah élesen felnyírített mintegy segély kérően ám hagjában , vad élni akarás is felcsillant. A lángok magasabra csaptak és immár arca elött is vékony lánfügöny kapálozótt szinte ügyetlenül a halálgőzös levegőben, probálta a semmiben megvetni lábát de minduntalan megbotlott és így táncolta körbe irányítóját. Undorral a figyelte a démonlovat é szinte fuldoklott annak aurájában, fehér hókája erősen villágított. Majd hirtelen oldalra pillantott hiszen már nem állhatta hogy egy másik is a közelben van. Nem messze egy különös vörös elek rajzolodott ki , pokoli fény lengte körbe ami a kancát mégjobban megrémítette.....tudta hogy két ragadozóval már nem bír el. ~A fenébe....Még egy?....ohhh hogy pusztulnátok ki mind...bár...talán ezt a vörset használhatnám.....~ Arca kissé mosolyra rándult és szinte teljesen megvadította a tiszta és tüzes képet. Majd ujra első ellenfelére nézett és arcán furcsa pimasz vigyor játszott....Ryjah probálta eltünteni azonban az egyre-egyre csak előtört.. |
Abyssus még mindig ideges volt, hogy a két lény még csak szóba se áll vele. Érezte, hogy a kanca akart volna, de nem akart a másik mén miatt. ~ Nem avatkozom bele. Azért ez gonoszság amit a mén csinál.... Tetsző gonoszság.... ~ Erre elmosolyodott... |
A csődőrnek egyre jobban tetszett ez a szituáció...és egyre jobban csak magának akarta ezt az ignencsak kecses, tűzrőlpattant szépséget.Fenyegetően közelebb lépett a kancához...éles szemfogain megcsillant az elsötétedett hold fénye.Nem rémisztették meg a lángok...Sőt,ami azt illeti még élvezte is ahogy a kanca megpróbál védekezni.Sedrick büszkén behajlította izmos nyakát, sörénye eltakarta az egyik szemét így kissé sejtelmessé vált tekintete.-Oh.. már ne is haragudjon meg, kedves... de éppen maga van sz én területemen..-amint kimondta ezeketkissé öntelten nevetni kezdett majd folytatta-De én nem akarom elküldeni önt...Sőőt...-kegyetlen gonosz mosoly ült az arcára és közben olajsárga szemeivel alaposan végigmérte Ryjaht... |
Ryjah lesunyta füleit immár teljesen és kivilantotta fogait majd egy kissé imbolygó ugrással eltávoldott a méntől. Sörénye különös módon emelkedett a levegőbe és táncolva kapkodott a sötét ég felé hirtelen a kanca lábainal vörses lángok csaptak elő. Talána szűgyéig érhettek és egyelőre csupán védekezőleg voltak jelen.- Tudod semmi közöm hozzád...undorító vagy ugyhogy ha jót akarsz tűnj inne.- hangja halk volt és szinte sziszegett , egsézen úgy a hogy az aranyló tűz mely lábait simogatta vöröses fátylával. Ryjah érzett a közelben valami ujatt azonban nem merte levenni a tekintetét a titokzatos mnéről. Szeme kékesen villámlot és a lángolt hajladozva táncoltak tiszta írisz kékjében.... |
Abyssus érezte, hogy a két lény még nem vette észre. Hangosan felnyerített és dobogott erős patáival. ~ Hogy képzelik, hogy engem nem vesznek észre?!?! ~ Dühösen fújtatott, de látta, hogy a mén kikezd a kancával... |
A mén kissé meglepődött a kanca válaszán,mely bátor volt de valahol érezhető volt benne a bizonytalanság...ezért hangosan felnevettett.Erős rekedtes hátborzongató hangja messze szállt és visszhangozni kezdett majd lassan elhalt.- Ugyan... milyen dolga lenne itt egy ilyen széségnek...?-miközben mondte közelebb simult Ryjah-hoz...Szinte élvezte ahogy a kanca tüzes aurája keveredik az övével.- És ugyan miért mennék el...?Társaságra vágyom...-mondta kissé gyerekesen.Furcsa őrült láng kavargott szemeiben...Teljesen elfogta a vágy... |
Ryjah behajlított nyakát és eröltetnie kellet szemnét hogy akármit is meglássona mély sötétségben mely fátyolkánt lebegett a halálgőzös levegőben. Lassan meglátta a különös mén konturjait , és érezte a szagát a levegőben.....izmai megfeszültek vékony bőre alatt é szeme vadul felcsillant. Ahogya hideg furcsa pára felborzolta sörényét kissé megremgett, és vadul szembenézett az olajsárga szempárral. Tesxte vörösesen izzotak akár az eleven láng, idegesítette hogy nem látja teljesen támadóját és szinte teljesen tehetelen. - ....Naygszerű...tudod mit menj és heccelj mást...mert nekem dolgom van...- mondta, fejét felvetette és fennsőbséges büszke daccal nézett végig a különös ménen. Patái alatt egy szinte áthidalhatatlan pillantig apró láng nyelvek villantak elo, éhesen kapta a remgő levegpbe majd lassan szinte haldokolva süllyedtek vissza a feledésbe. |
Abyssus nyugodtan lépdelt a terület határán, nem érdekelte a külvilág különösebben. Patáival hangosan dobbantott hátha valaki lesz olyan szíves és meghallja. Szeretett volna másokkal találkozni ezen a különös helyen. ~ Éhes vagyok kéne egy kis társaság... ~ Megpilantott egy démonló mént, ami különösebben nem izgatta és egy vörös kancát. Lassan és hangosan elindult feléjük, furcsa módon már nem volt annyire éhes... inkább.... kíváncsi... |
A csődör kajánul elvigyorodott.Tetszett neki a kanca kiszolgáltatott helyzete.Magasan felszegte a fejét, majd egy hatalmasat dobbantott melső lábával a kanca felé. A dobbantásba mélyen bemozdította nyakát és kegyetlenül rávillantotta olajsárga szemeit: - Egy démon...Egy kiéhezett démon...-amint kimondta ezeket,jéghideg,hátborzongató energiát bocsátott ki magából Ryjah felé. A hideg, halálszagú aura teljesen körbe vette a tüzestestű szépséget. Sedrick nesztelenül közelebb lépett a kancához és egy gyengéd,hideg fuvallattal felbozolta Ryjah szőrét... |
Ryjah összereznt és szinte érezte ahogya sötétésg beszívárog az elméjébe és ettől meghátrált egy pillanatra. Majd ujra erőt vett magánt és fújt, lassan lépdelt tovább patái kecsen és óvatosan helyezte egymás ellé, kissé félt hogy elvéti a lépést. Vörös sörény efurcsán aranyos ezüstös fénnyel táncolt az ég felé, ám hirtelen a kanca valami furcsát érzett. Mintha sötétebb lett volna ésa holda kerek arcát finom felhőfátyol takarta el. Valahonnéta közelből hangos toppanás hallatszott. AY kanca összerzzent és a hang irányába nézett, kék szeme megcsillant a sötétben és olyan volt mintha magát a fényt hordozná. A fekte köd körbelengte és a látási viszonyok egyre romlottak......füleit élesen lecsapta és hangosan fújt eggyet.- Ki van ott?....- kérdezte bátran ám hangjában egy cseppnyi félelem s vegyült. Vörs szőre szinte izzani kezdett, és erős kontrasztott ütöt lámpás jegyével mely ugy ragyogott akkár a hold. |
 Sötét, fátyolszerű köd kavargott a levegőben,mely szinte teljesen eltakarta a terület egyetlen fényforrását,a holdat.Ekkor az elborult, sötét felhők közül egy élénk kék, fényes villámlás szerű csík cikázott az égen. Lassan kialudt a fény és egy sötét alak körvonalai rajzolódtak bele a sötétbe, mely magasan szállt és egyre alább repült. Sedrick unottan nézett körbe és lemondóan sóhajtott egyet:~Hah...Unatkozom és éhes vagyok....Már rég nem ettem rendesen...és...kéne egy kanca is...~Ahogy kimondta hirtelen megpillantott a sötétben egy bolyongó furcsa vörös foltot. Ekkor megérezte azt az ismerős, jellegzetes szagot. Az arcán megjelent egy rémesen ijesztő és kaján vigyor, majd hirtelen fölcsapta bőregér-szerű szárnyait és gyors zuhanórepüléssel a kancától néhány méterre ért földet. Sedrick behajlította nyakát,jobb mellső lábát szorosan felhúzta és egy önelégült mosoly kíséretében rákezdett monológjára:~Nahát, nahát...mily véletlen...!Úgy tűnik, még egy ilyen alattomos gyilkosnak is lehet szerencséje, mint amilyen én vagyok...
|
Ryjah határozottan lépdelt a furca sötét területen, nem tudta hogy is került ide azonban tetszett neki ez a frucsa sötétség amely lágyan körbe lengte egész lényét. Vöröses szőrén meg-megcsillant hold és úgy tört meg rajta mint az eleven lángon, kék szeme élesen megvillant a sötétben hiszen szeme még nem szokott hozzá az új könyezethez. Sörénye kecsesen pihent nyakán, fehér lámpás jegye szinte világítot a mély sötétben amit csaka hold tört meg. Ezen a helyen még voltak fák, azonban törzsüknél egy-egy helyen furcsa árnyak kavarogtak és ha sokáig nézte őket egy pillantra megelevenedtek. Ryjaht ez kissé megrémítette azonban már nem tudta merre vana kiút agy csak haladt előre.... |
[17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ryjah szeme felcsillant és szinte maga a homályos holdkée derengett vissza belőlle. Egy hirtelen mozdulattal megpördült tengelye körül ás vágtatni kezdett, nem volt túl gyors és teste még mindig fenyegetően izzot így utjá könyen lehett követni. Nehezen haladt lábaira és testére mindutalan rácsavarodtak a fekte haldokló indák, sörényébe a fák kohadt ágai egészen úgy téptek bele ahogy élő kezk tennék. A kamnca harcolt ám nem jutott messzire a két démolótol, füleit lesunyta és szeme szinte égget, harcol...harcolt az életé ért....harcol a fényért ami benne lakozozot mindig és igy most is....minden áron szabdulni akart a furcsa gfekete vidékről. A,mely egészen folytogatta....
Sedrick eddig is észrevette a másik mént de próbálta nem észrevenni.Ám mikor az közelebb ért, nem örült neki...Sőt...feldühítette...A mén határozottan Ryjah elé lépett védelembe helyezve őt és fenyegetően farkasszemet nézett a kissé távolabblévő másikkal.Szemeszine kifehéredett és ahogy mozgatta fejét, a fény fehér csíkot hagyott maga után a mélysötét levegőben...Sedrick felvetette fejét, fogait megcsillantotta majd kissé fennsőbbséges hangon megszólitotta a furcsa vörös mént:-Ki vagy te...?Mit akarsz itt? Azt ajánlom, gyorsan hordd el magad!! Ő az enyém......-Mellső lábával nagyot dobbantott a fekete homokba és közben egy gyilkos mosoly átszaladt az arcán...
Sötét, fátyolszerű köd kavargott a levegőben,mely szinte teljesen eltakarta a terület egyetlen fényforrását,a holdat.Ekkor az elborult, sötét felhők közül egy élénk kék, fényes villámlás szerű csík cikázott az égen. Lassan kialudt a fény és egy sötét alak körvonalai rajzolódtak bele a sötétbe, mely magasan szállt és egyre alább repült. Sedrick unottan nézett körbe és lemondóan sóhajtott egyet:~Hah...Unatkozom és éhes vagyok....Már rég nem ettem rendesen...és...kéne egy kanca is...~Ahogy kimondta hirtelen megpillantott a sötétben egy bolyongó furcsa vörös foltot. Ekkor megérezte azt az ismerős, jellegzetes szagot. Az arcán megjelent egy rémesen ijesztő és kaján vigyor, majd hirtelen fölcsapta bőregér-szerű szárnyait és gyors zuhanórepüléssel a kancától néhány méterre ért földet. Sedrick behajlította nyakát,jobb mellső lábát szorosan felhúzta és egy önelégült mosoly kíséretében rákezdett monológjára:~Nahát, nahát...mily véletlen...!Úgy tűnik, még egy ilyen alattomos gyilkosnak is lehet szerencséje, mint amilyen én vagyok...