|
Témaindító hozzászólás
|
2008.03.20. 14:29 - |
|
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Marge tehetetlenül feküdt a vízben. Szelleme nagyon is éber volt, de a zuhanás élménye, a varázslat, és a hideg víz megdermesztette testét. A víz minden tolla és szörszála közé bekúszott, lelkét megfagyasztotta a rémület. Még a szemét sem tudta kinyitni. Ritkán, és aprókat lélegzett, de nem láthatta mikor jön a hullám, így tengervizet is szippantott. ~Hogy erre nem gondoltam...én hülye...~korholta magában bágyadtan a tettét~a víz jéghideg! Ha Devil, vagy én nem éljük túl, az csak is az én hibám lesz.~gondolta még. Lelke az eszméletlenség tengerében hánykódott, mint a teste az igazi tengerben. Néha alámerült a feketeségbe, a hidegbe, néha visszakerült a tudat pislákoló fényébe. Minden pillanatban félő volt, talán örökre elmerül ebben a tengerben és lesüllyed egészen a mélység fenekére, a sötétbe, ahonnan már nincs visszaút soha többé...Ekkor barátnője elkeseredett hangját hallotta. Nem értette tisztán, de rögtön megértette, hogy barátnője magát okolja, és egy kis gondolkodás után rájött, azt hiszi, meghaltak. Kihült testében bágyadtan dobogó szíve még ettől sem tudott gyorsabban dobogni. ~Vajon mi van Devillel? Az én hibám, ha meghal...Talán mégis meg kellett volna próbálnom a szárazra letenni...Bedobtam a jéghideg vízbe...Ha meghal, megérdemelném, hogy én is meghaljak...Végül is ő megmentette az életem...~Ekkor valami vizes test csúszott alá. A bőr alatt érezte az izmok mozgását. Teste a felszínen maradt. Mintha a távolból szólna Devil bizakodó , erős hangját hallota. ~Tehát mégis él.~ Lelkébe egy kis melegség költözött, de utána újra elmerült az eszméletlenség homályos habjaiban... |
 Devil érezte ahogya jéghideg víz átöleli, teste tehetlenül süllyedt alá...nagyon gyorsan és visszfordíthattlanul. Kékes tet egészen belolvadt a megtébolyultan örjöngő hullámok habos , és vad táncába. Egyre mélyebbre került és örrábolt apró oxigéán buboréko tötek az ég felé...mijnt utolsó hirnöki az életnek melyet Devil magamögött készülot hagyni. Szemi elött köds emlékek jeltek meg é szellemként sihantak tova, vörös izzo, hegyek......véres patakok ijesztő éám mégis ismerős képe...Hirtelen valami má..valéami uj tűnt fel elötte a vízben Margeot látta amint tehhetelnelülo süllyed, hiába küzd a hullámok ujra és ujra felébe kerekednek.. A mén nézte egy ideig és hirtlenalami furcsa forró élni akrás és segíteni végyás jött elő leke mély labíurintsuból szinte füstként kígyózva bele magát a jelnbe~ Nem....még nem...nam fogm hagyni hogy ő meg haljon,...nem éldoz haja az életét egy olyanért amilyen én vagvyok...se..segitenm...kell~ Tesében fuircsa erő kezdet tombolni és ujra erősnek érezte magét uszni kezdett. usszni a háborgó felszín és Marge felé... Nagy nehezn alá került és a felszínre lökte a pegazust hogy az levegőhöz jusson.. majd fejét élesne ki tartva a vízből uuszni kezdett...a hu7llámok mindn olaról ostromoltál ám a nagyobbak valami félelmetes erő tartotta távol..akkár egy fkete képzelebeli hullámtörő... A mén Marget valahogya hátára vette és így uszott ovbáb, minden eggyes réndulással közelebba aprthoz és az élethez...- Gyerünk...tul fogjuk élni....nem hiszek a lehetetlenben...mondta szint emagénak...
|
Night Dream nem fogta fel mi történik körülötte. Egy pillanatig még itt állt mellette Marge és Devil....és most? A tenger habjaiban vannak! Gyorsan elindult lefelé, de nem ment zuhanó repülésben, mert tudta, hogy az veszélyes lehet számára. Közelített a felhőhöz amelyben még Devil vájt lyukat és a barátnője száguldott át rajta. Szomorúan felsóhajtott és egy gömbölyű könnycsepp gördült le a homlokán át a felhőn és bele a tenger habjaiba. Lassan, szinte gyászosan ment lefelé át a felhőn és a tenger felé. Újra és újra lejátszódott benne az imént átélt pár perc. Hogy vígan játszadoztak a viharral, élvezték egymás társaságát és most.... ~ Ez az én hibám.... Ha nem mondom, hogy hadd menjek ki, akkor ez nem történik meg. ~ Abbahagyta a repülést, ~ Az én önzőségemből halt meg a barátnőm és Devil.... ~ Vállai meg-meg randultak ahogy a kanca siratta elvesztett társait.... Legszívesebben öngyilkos lett volna, belevetette volna magát a zátonyos és sekély vízbe, hogy sorsára jusson.... ~ Gyilkoltam.... ~-NEM..... VOLT.... DIREKT! - Kiáltott a messzeségbe. Hangja kétségbe esetten visszhangzott a víz fölött. ~ Elmegyek.... nem bántok több lényt.... rosszabb vagyok mint egy démonló..... és nem fogtok látni...... ~ Felrepült és elindult az összeomlott barlanghoz. Odaért. Látott egy szűk nyílást, amibe pont befért mert ő kicsi volt.... és gyilkos.... Leszállt és szárnyait erősen az oldalához szorította és behátrált a barlangba. Sötét volt..... őt nem látta senki.... ő viszont mindent látott.... ~ Ha a fejemre esik, akkor legalább, itt halok meg.... ~ Kicsit megmozdult és egy kisebb szikla félig betemette a kijáratot........ |
Marge ilyedtében nem gondolta át, mit tesz. Gondolatok cikáztak a fejében. Ismerte azt a részét a tengernek. ~Ha mély vízbe esne nem lenne gond...De ott a víz sekély és zátonyos...Halálos lehet, ha beleesik! ~ Nem volt ötlete, hogy menti meg a mént, de nem habozott. Devil után vetette magát a felhőkbe vájt lyukon keresztül. Szárnyai szinte függőlegesen álltak, ahogy zuhanórepülésben száguldott a tehetetlen Devil után. Farka utána lobogott, sörényét és tollait felborzolta a menetszél. Lent a mélyben a hidegen csillogó vízfelület ezüst palástként rejtette el a pengeéles sziklákat a szem elől. De Margeot nem téveszthette meg a látszat. Devil nagyon gyorsan zuhant. A víz nagyon gyorsan közeledett és Marge-ot még mindig legalább két méter választotta el Deviltől. Marge minden erejét összeszedte. Már csak egy méter volt köztük, de a víz is jóval közelebb került. Fel sem merült benne a gondolat, hogy sorsára hagyja a démonlovat, bár lelke mélyén tudta, hogy így talán ő is meghalhat. ~Megmentette az életemet és most hagyjam itt? SOHA! Akkor százszor rosszabb lennék bármelyik démonlónál...Főleg nála...~ Megfeszítette a maradék erejét. Már csak fél méter választotta el a méntől. Hófehér tollain valami fehér száguldott végig. Egy különös fuvallat játszadozott el sörényével. A mágikus szél egyre erősödött, ahogy a kanca hívta. Hirtelen felkapta mindkettőjüket, és odébbrepítette a nyílt tenger fölé. A kanca erejéből többre nem futotta. Tudta, hogy nem tudná Devilt simán letenni a szárazon, ezért ide hozta. A szél szép lassan engedte le őket a víz felé. Aztán a kanca végleg elengedte a szelet és ők belezuhanntak a tenger biztonságos habjaiba.
|
 Csillagtánc ébredezve a komából félig dühösen félig szomorúan felkelt és széttárta szárnyait.-I...in...indulok...-mondta halkan azzal billegve elrugaszkodott a földből.Nagy vérnyom maradt utánna.Gyorsan szállva repült.Ő nem vette észre, hogy le is hagyja Devil-t,Marge-t és Night Dream-ot.A széllel játszadozva repült...(pegazus:ÉS MOST EZT LÉTSZÍVES OLVASSÁTOK E!!!RENDBEN???>-P)
|
Devil szem is felszikrázott ahogy belenézett egy azüstös villám fényébe testén elterült a fény és megbontotta annak különös valóját, halkan fujt eggyet és egy kissé elmoslyodott a kavargó ég láttán majd letekintett az alatta is vadul áramló felhőrengetegre. Néhány ugrással a két kanca melet termett majd orrával az alattuk lévő felhőtömegre bökött, fehér maszkja felfénylet és mintha aflehük közt valami különleges anyag keletkezett volna ami kapu szerüen szétválasztotta a kavargó fergeteget.- Itt le tudunk szállni....Nem tudom pontosan hol lehetünk ,talán a part közelében tehá jobb lesz vigyázni .....- modta hangja kedvesen ám határozottan csengett. Ebben a pillantban valahogy visszatért igazi énje, a kedves bátor vezérmén... . Hirtelen alábukott a felhők alkotta kapuban hogy a két kanca le tudjon vitolázni köztük......ekkor hatalmas villám fénylett fel nagyon közel ehhez a helyhez....kékes fénye beboraítottta az eget és egy piullantra mindent megállított...a szél ilyedten sikoltott fela távolban az eső fuldokolva zuhugott....és a következő pillantban egy erős ám féjdalmas nyerítés hasított a levegő végtlen morajába...Devil testén ezüstös villám cikázott végig ám ezt nem a keltette, szemit idegesen összeszorította áma a hatlmas energiáju képzödmény magával ragadta...hirtelen zuhanni kezdett lefelé...az örvényl tenger hanóbjai felé melyek idegese csaptak fel mintha el akarták volna érni. A ménteste kecse ívben hanyatlott alá, még éber volt é studta tul fogja élni mitn mindig...legalábbis remélte... |
Night Dream végre kint volt. Ezüst szárnyival pehelykönnyedén felrepült a tomboló vihar közepébe. Szárnyait kitárta és várta, hogy a természet játszon vele. Vad szél tombolt, de ő nyugodtan állt ott és várt... várt a viharos szélre.... És jött...... Felkapta az ezüst kancát és ide oda repítette, soha nem ütközött neki semmi villámnak vagy viharfelhőnek. Egyesült a természettel.... ~ Köszönöm.... hatalmas, erős és gyengéd természet.... Köszönöm, hogy befogadtál és láthatom a gyönyöreidet.... |
Marge határozottan követte barátnőjét. ~Nehogy engem keljen megvédeni!~ Ahogy kirepült a gömbből a vad szél fögtön belekapott és szaáz felé repítette hófehér sörényét és farkt. Szűrnya csapásával egyhelyben tartotta magát, bár néha a szél megingatta. Tollait vadul borzolta a vihar. Ő mégis kitartottFehér teste gyönyörűen fénylett a viharos ég előtt. Szemében különs elszántság szikrázott. Patái a levegőt kavarták. Hatalmas villámok cikáztak el mellette de ő odébbsiklott. -Talán csinálhatnánk palyzsot mindhármunknak! Ha összedolgozunk!-próbáta túlkiabálnia mennydörgések hangját, és az omladozó hegyek robaját. Igazi ítéletidő volt. -Minnél hamarabb le kell jutnunk! Nincs vesztegetni való időnk!- |
Devil erős ugrásokkal szelte a levegőt, a szél minden oldalról belemarta sötétké mén testébe de őt nem érdekléet. Ellenállt neki akárhámyszor is változtatott irányt egy ujabb támadáshoz, vadul cibált a sörényét és farkák melyek sötétkéken fénylettek fel az égen vágigiramló villámok fényében. Az elektromos jelenségek nagyon közel haldtak Devil testéhez és természe feltti forróságukkal majdnem megprzselték, azonban iagzán egyszer sem érintették meg....még bátran hadt szeme tuiszta volt figyelmes és határozott...Maszkja fehéren fénylett akár a hold tuszta felhőtlen éjaszkán, és ebben a vad kavarg éji sötétben majdhogynem u7tat mutatott, Erős testén végi folyt a zúduló eső és izmai kecse fény táncolt , vizes szőre miatt. Hirtelen bátrasn nézett Night Dreamre...- Rendben...azt teszel amit akarsz... a saját életeddel rendelkezel...- modta ekkor hirtelena gömböm egy helyütt rés keletkezett ami Nigt Dream könyeddén kifért... |
Night Dream átérezte barátnője aggodalmát. Miközben repültek, sörénye ezüst fátyolként lebegett utána szárny mintha ezer és ezer apró kis gyöngyszemből állna. > Nem csinálunk Devil-nek egy pajzsot? Ő is csinált nekünk... < A kanca kibámult és nézte a vihart. Megállt. Hirtelen furcsa érzés hullámzott át rajta. ~ Olyan vad és szabad... És közben szép is.... ~ Odafordult a ménhez, - Engedj ki. - Mondta ellentmondást nem tűrő hangon. - Szeretném élvezni a természetet... - |
Marge-t megdöbbentette Devil elszántsága, hogy megvédi őket. ~Még nem ismertem ilyennek egy démonlovat. Most más...most olyan...olyan jobb...~Barátnőjével egyszerre kezdek el repülni lefelé, egy biztonságos hely felé. Marge ránézett a mellettük repülő démonlóra. Vadul cikáztak körülötte a villámok, ő mégis bátor maradt. Sötétkék restén élesen tükröződtek vissza a vihar fényei. ~Minket megvéd...És mi lesz vele? Őt ki védi meg.~ Aggodalmasan nézte a sötétkék mént. Egy villám cikázott át az égen. A kanca össszerezzent. Nem amiatt, hogy neki baja lesz...Őt megvédte Devil pajtzsa...De mi van ha egy villám a émonlovat találja el? |
Csillagtáncra hirtelen nagy kő esett.Nem tudott menekülni......hirtelen egy nagyobb kő eltalálta a fejénél és elájult.Egyedül érezte magát......fején nagy seb vérzett......-Segítség-nyögte halkan a kanca és mivel nem jött rá válasz nyerített eggy akkorát, hogy megzudultak a hegyek......ezt a hangot nem lehetett nem észrevenni.Csillagtánc félholtan feküdt és a kisseb követ melyek egyre a sebet tébázták jobban kezdtek esni a hegyről......(Gaby:Pegazus kérte, hogy reagoljak neki ,mert nem tud most reagolni!De azért én sajnálom, hogy ilyen tragédiája lessz...Segítetek majd rajta?!) |
Devil nyugodtan körül szemlélt mint aki kézben tartja a dolgokat, szemében kéken tükröződött vissza a vi8llám fénye. Sörénye élő óceánként hullámzott körülötte és vadul csaokodtt, a fkete felhők egyre sűrűsödtek mintha valami természefeletti rosszra készülnének. A körülöttük lévő hatalmas hegyekről kő és sárlavinák zúdultak alá, fekte fergetegükkel minden beborítva zuhatak az omladózó óriások oldalán...le a végteln szürkületbe.... Devil Marge nézett, megnyugtatóan és talán egy kicsit bátorítóan....a hdeg köntös mögüp kezdett előbújni igazi jelleme.- Figyelj rám....amaikor az mondom most ugrj le a párkányról és menj a barátnőd mellé....- hangja ellen mondást nm türöen reszkettte bele az eső és a szél vd robajába.- Most....- megvárta míg a kanca felugrik majd teste ujra ragyogva izzott fel, mélykéken és vadul kavargott miképp körülötte a szürkje zivatar. Hirtelen Mrageék körü mintha egy pillantra összegabalyodtak volna a villámok, egyre sűrűsödtek egy fkete gömben, mint egy vdéő buroka két pegazus körül. A fekte burok falán néha ezüstö villámok futottak végig, vadul probáltál meghasítani a fkete anyagot ám a fal mindig visszaverte a támadásukat.~ Rendben most biztonságban vannak...leviszem őket...bár már nincs erőm hogy magamnak is védőburkott készítsek....de nem baj~ Vadul leugrott a párkányról, és villámokat kikerülve a burokhóz repült, a szél hatlmas lökésekkel támadt azonban Devil képes volt talpon mardni ellenük, sörényét vadul repült a levegőben...- Gyreünk idnulás...képesek vagytok mozogni benne....- |
Night Dream már kiment a barlangból a többiek előtt elindult és nem látta őket. Hallotta ahogy a barlang összeomlik... Hátranézett... Nem látta őket a sűrű felhőktől... ~ Marge??? Devil??? ~ Rossz gondolatok zikáztak a fejében össze-vissza mint egy méhkaptárban. Ekkor megpillantotta Devil fehér fejét és Marge kedves arcát. Megnyugodt. A vihar még mindig úgy tombolt, mitha az életket akarná... |
Marge felnézett a viharfelhőktl sötétlő égre. ~Nem sikerült megszűntetnie a vihart~gondolta összezavarodva~Ha itt ekkora viharva az már rossz előjel! Két felhőréteg között...furcsa...~Egy hatalmas villám szelte ketté a szürke eget, és hatalmasat dörrent az ég. A villám éles fénye ragyogóan tükröződött a három lény testén. Ragyogóan, de hidegen...A felhőkből szüntelenül esett a szürke eső, és a viharos szél, vadul tépázta a hatalmas viharfelhőket. Néha nagy pamacsokat tépett ki belőle és időnkén az arcukba fújta, úgy hogy nem láttak semmit. Egy újabb fenyegető villámtól a barlang megremegett. -Akármilyn vszélyes ez a vihar, nem maradhatunk itt! Az egész barlang a fejünkre fog omlani...-habozott, elmondja e rossz érzését.-Elég rossz előjel, ha egy ilyen varzsbarlang észül összedőlni...Nézzétek, hogy omladozik!- És valóban: a ragyogó fehér barlang, ami egykor a cukorsüveg vakító fehér sznével olvadt egybe a bárányfelhőkkel, most a szürke ég előtt erős kontrasztot alkotva omladozott. Minden dörrenésre megrázkódott és néhány kisseb fehér kő gördült l az oldalán. |
Devil már közel volt a barlang szájhoz, mély kék szőre porosansötétedett testén arca hideg volt bár kissé izgatott. Hátán kis sebhely fénylett azonban még csak nem is vérzett, ahogya kiértekle a viaos párkányra melyet már csupán egy hajszál tartott a helyén a mén meg állt. Sörénye vadul csapodott minuntalan arcába, erős hulláokban borzolta fel szrét a vadul sikoltó szél...egészen körbe vette őket és úgy látszott mintha nem lenne elölle menekvés.... villámok hasították az eget döbenetesen közel a hegyhez és fényük megdermesztete egy kis időr a világot. - Ebben az időben nem lehet repülni...- mondta és a sötét eget kémlelt majd hirtelen szeme furcsán világlani kezdett akár a hold csupán erősebb fényel maszkja szinte égett. és sziluettje erősebben rajzolódott ki mint valaha......Devil égre meedet és felágaskodva nyerített eggyet..még a vihar függönyébe és lyukat vágott az erős szinte parancsoló hang....egy kis idő telt el míg a szél és az eső egy kissé csendesedett...bár egy cseppet sem látszott rajta hogy biztonságos.... |
Csillagtánc a földet nézte.Szárnyait széttárta de csak a földet nézta.Lassan vette a levegőt.....Még mindig olyan messze volt Nyugat-tól.Ahol szeretett apja várja a mocsárnál.Még mindig kíváncsi volt ki az annyja.De senki nem mondta meg eddig neki.Könnycseppek szöktek ki szeméböl.-Ó....bárcsak itt lenne az akire mindigis gondoltam........apa.....miért nem árultad még mindig el, hogy ki az én anyám?-kérdezte magától Csillagtánc és felnézett egy felhőre....pontosan arra amerre Szilajszárny és a tikoktasos anyja nézett... |
Night Dream egy ideig nem bírt mozdulni, bár érezte neki kéne. Elindult a két lény felé ki a barlangból amely már nem nyújtott több biztonságot nekik. - Gyerünk siessünk ki innen! A viharbanmég mindig jobb mint idebent! - Már kiértek a barlangból és elindultak a viharban... el... minden emlék elől... Bár ez nem igaz, ugyanis az emlékek megmaradnak bennünk... Örökké... A felhők semmiféle menekvést nem mutattak, mintha Devil lelkét szimbolizálták volna... ~ Kíváncsi vagyok meddig bírjuk Marge-al... Vizes szárnnyal repülni... ~ Nagyot sóhajtott, hogy kitisztítsa elméjét az imént hallottaktól illettve átéltektől. ~ Nyugalomre lenne szükségünk... Mindannyiunknak... ~ |
Marge teljesen ledöbbenve feküdt a földön. Felállt és döbbenten a ménre bámul. Már az is megdöbbentette, amit a mé a csikókoráról mondott -meg, hogy egyáltalán elmondta-, de az amit ost tett...Gondolatok kavarogtak a fejében és egy percig semmit sem tudott mondani. Most ébredt teljesen tudatára, hogy Devil legbelül nem olyan mint a legtöbb démonló. -Te...most.. megmentetted...az..az életem...!-nyögte ki végül-köszönöm...~talán ki kéne mennünk a barlangból~gondolta-Talán nem kéne itt bennt maradnunk, mert még a fejünkre omlik ez az egész...-váltott témát. Még amindig nem bírta felfogni...hogy...Devil megmentette az életét. Elindult a barlang szája flé, és örült, hogy nem kel egy ideig Devil szemébe néznie. Kell még egy kis idő mir fel tudja dolgozni... |
Devil körbe pillantott szemében ezuttal sem volt semmi félelemmhidegen megszemlélte a barlangott amely zsürke falai kanyarigva vonultak összevissza. Majd ujra beszélni kezdett.- A mi fajtánkban amásság....eléggé megkülönböztető....az ilyenekt kiutálják korcsnak nevezik bár talán nem lenne szabad...- megrázta agát mire sörénye élesena magasba repült majd ujra acába omlott mostmár biztos volt benne hogy mindet el akar mondani amit csak tud hiszen szinte önagát kergette volna az örületbe a hallgatással...- Én...démonló létemre....nem....nem volt erőm..semmi...bár z még nem ok semmire...mint kiderült ez azért volt...Én NEM ettem más lényeket és húst...olyan voltam a szigetünkön akár egy idegen a sötétségben....gyűlöltek megvetettek bezártak de én mégse voltam hajlandó arra hogy megtegyem amit kérnek....ám egy nap mégis....és csak így nem hoztam szégyen a fajtámra. A mén felnézett szeme homályba vezett és egy pillantra egy igazi élő puppila foltja jelent meg benne majd hadakozva eltünt, Decil emlékezett még ezekre az időkre..mikor itt ott belerugtak áma ő mégse vett tudomást arról hogy fáj..hsiz más sem tette...tűrt de tudta hogy leke hamarosan meghajlik a súly alatt vagy rosszabb esetben....eltörik.. Mint hogy a szél a legrösebb fát is kicsavarja és mén néha szinte érezte hogy téppik szét zzzák össza saját elveit. Hirtelen hatamas tobaj hallatszott kintröl, aés a hegy megremgett kőtörmelék zúdult alá és fekte füstel borított el mindent , egy nagyobb kő hirtelen mozdult ki a tömörnek tűnő falból, lassan kisiklott és zuhanni kezdett Marge felé...Devil érezte a egészet és tuidta ogy megfog történni most mégis vesződött egy pilanatig~ Megtegyem?...Nem lehetmert akkor...mi lesz akkor~ előre lendült teste az erős ugrástól magnyúlt áés farka akár az óceán úszott után ahogy félre lükte a pegazust. Áma kő menthetetlenűl lesett ...a mlén háta meg görbült a súly aalatt és egy percre talán feladta ám az utolsó pillantban sikerült kicsusznia í kő és a talapzat között. Szeme bátran égett teste pedig szinte egészében izzoto ahogy tudatában lett annak mit is tett az immént... |
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
