|
Témaindító hozzászólás
|
2008.03.20. 14:29 - |
|
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Marge lenézett a vízre. Lassan leereszkedett a mén mellé és belecsobbant a vízbe. Lábával ő is vadul taposni kezdte a vizet-Segítek...-mondta. Ő is a másik pegazus alá bújt és együttes erővel vontatták a part felé. Marge hófehér tollai egy pillanat alatt átáztak, de nem is foglalkozott vele. Rossz emlékei voltak erről a vízről, de most barátnője élete forgott kockán. Feje fölött át, meg át buktak a hullámok de nem törődött velük. Sötét szemei csillogtak a vízről visszaverődő kevéske fényben. A csillagok táncot jártak körülöttük a sötét vizen. Devil teste is szinte beleolvadt a vízbe, csak fehét maszkja villant néha elő. Szeme sarkából a ménre pillantott, majd visszafordult a part felé. |
 Devil teste vadul enyul majd összehúzodott a víz alatt , villámgyorsan ám mégis vontatottan uszott és fihgyelmesen nézett körbe minduntalan. Sötét teste beolvadta tneger éjji deregésébe és feltte a felkorbácsol hullámok vizi szörnyeként csapkodtak és probáltak az ég felé törni. A mén maszkja fehéren világlott, és szeme ködsen ám diegesen fénylett , ritkán térhett fel a felszínre hogy levegőt vegyen..és akkor is szinte rögtön mag alá temtte a vadul hullámzó tenger tajtéka. Hirtelen furcsa fény jeltn meg elötte a víz sötéjébe vélyva kóválygot...furcsán mintha keresne valamit.....Devil megállt és figyelte a fény utját..az hirtelen mintha észbe kapiod volna a mén felé iramodtt és hüvösen átszállt rajta majd elhallt. A mén elfordítótta egyik fülét és a fény apó ezüstös darbjait felé fordult ahogy azok hideg kellemmel száltak fel az ég felé.. a tomboló ócánból ki a szabadva...akár egy lékek kékes fénye.. Devil hirtelen megperdült és vadul úőszni kezdett ujra már látta kit keresett , Night Dream éáleteln mozdulatlan teste villámgyorsan süllyedt és mozdulatlansága egészen megrémítette a mént. Közelebb uszott és ahogy Margenal csinált hátval megtartotta a kancát, levegője vézesen fiogytán volt ........fáradtan felnlzett a felszint jelentő hullámok vad moraja felé amiket néha egy-egy villm fénye színezett ezüstös kékre...~Gyerünk...~ Füleit lesunyta és teljes erejéáből uszott fel-fel orrából finom páraként szálltak fel utolsó lélegzete buborékai és már szinte teljesne el erőtlenedett emikor kibukott a vízből. Hatlmas légzette vett é a kanca fejét sajét nyakéra helyezte hogy Night Dream is kajon levegpőt, majd úszni kezdett immr a felszinenna part felé...~ Font valakienk...én?....kinek volnék az..szinte midenki gyűlöl...még a sajét húgom is....mert nem vagyok önmagam....~
|
Night Dream testét körbeölelték a habzó tenger hullámai. Az élettelen test lassan süllyedt lefelé kis vércsíkot hagyva maga után. ~ Hh... hol vagyok? ... Mm... mi ez...? víz? - Kérdezte magától. Egy csepp életereje sem maradt, hogy küzdjön ezért inkább nem is próbálkozott. ~ Akkor hát itt pusztulok el... de még egy valamit tennem kell... Segíteni a barátaim testein... ~ Magán már nem tudott segíteni, de összeszedte az összes tudását... Nagy fénycsóva repült ki belőle és egyenesen a két barátjájoz közeledett. ~ Vidd ki a testüket és vigyázz rájuk... a nevemben... viszlát... ~ |
Marge az úszó Devilre nézett. Egy mondat ott volt a nyelve hegyén... Valami kikívánkozott belőle...Utána kéne kiáltania, de...de...viszont nincs idő habozni. -Várj!-kiáltotta a mén után. Ezüstös sörényét az arcába fújta a viharos szél.-IGENIS fontos vagy másoknak!- a víz felé lépett. Szemében furcsán csillogott valami.-És különben is: Az én barátnőm!-tette hozzá egy kis szünet után, bár tudta, hogy ennek a mondatnak már nincs túl sok jelentősége...Kitárta a szárnyait és összeszedte minden erejét. A hold fénye ezüstösen csillogott hófehér tollain. Elrugaszkodott. Nagyon oda kellett figyelnie, nehogy újra belezuhanjon a habokba. Nehezére esett a repülés, de tudta, hogy úszva lassabban kéne haldnia, és talán már késő lenne... A menetszél az arcába csapott. A tengert figyelte, mely már összemosódott az éjszakai égbolttal. Amilyen gyorsan csak tudott a mén után repült. |
Devil sötét hullámai kisértetiest vilomként cikáztak teste körül és egybe olvadtak a kanca fehéres ködös derűjével. A fekete hullámok hidegen és kegyelmet nem ismerve át tértek a pegazus testére is és efketén táncoltak immár mindkettejükön... a mén teste sötétkéken izzot, szemit összeszorítva tartotta és így remgett egy darbig majd hirtelen összrezent és elkapta fjeét. Idegesen a tarajios hullámok közé nézett , sörénye vadul hátracsapta az ordító vulkán első szélrohama és Devil maga is megtántordott erejétől.- A víz....a vízben....- nézett hatorzottna a habok közé, csak egy valamit akart látni...egy támpontot...mindegy mit.... egy ezüstö villanást egy tollas szárnyat ellőbukkanni azonban semmi nem történt..- Nem..nem küzd...- kiáltott a víz felé majd hangosan fújt eggyet és elindult, hátsó lábéára sántitott és vére keverdetve folyt egybe a tenger üvöltő morajával. Hátra pillanott és szeme ideges derengésében valami melegség is halványan kitünt..- Sajnálom de jobb ha nem jössz utánam ....túl veszélyes lenne....más részt te még fontos vagy másoknak....ám nekem nem olyan nagy baj ha feláldozom magam..- megfordult és erős lépésekk szegült ellen a víznek, majd egy hatalmas hullám furcsa ködös erjével egészen elnyelte..egyik pillantban még csupán elötte tornyosult majd átment rajta ridegen és ijesztően. Devil immér a víz alá került és úszni kezdett hullámossörénye vadul követte ahogy remgve kissé rángatózva a kimerültségtől egyre-mélyebbre ússzot kia nyilt vízre... |
Night Dream szomorúan feküdt a rideg talajon. A gondolatai mindig ugyanoda lyukadtak ki... ~ Ha nem megyek ki és segítek a pajzsban... AKKOR MOST ÉLNÉNEK!... ~ Tört ki belőle a düh. Miközben kitört a lábai mely nekitámaszkodtak a falnak most meglökték azt. A barlang remegni kezdett. A kanca felvetette a fejét, mint egy ijedt őz. Hirtelen nem érzett talajt maga alatt. A barlang végleg összeomlott, és a nagy semmibe zuhant. Magával ragadta a tehetetlen kancát, aki nem fogta fel mi történik körülötte. Zuhant a kövek között. Egy nagy kő nekicsapódott a fejének. Ezüsttel borított arcát patakzó vérfolyó fedte be. De ezt nem érzékelte Night Dream, mert elkábult. Alatta csak a nyílt tenger volt a habzó, tomboló sós tenger. Nagy csobbanást lehetett hallani... |
Marge-nak egy pillanatra még a lélegzete is elált. Belenézett Devil szemébe. Halkan fújt egyet. A mén szavai csak nagyon lassan értek el a fülébe, ugyanakkor a közelsége megsokszorozta az erejét. Fáradságáról is elfeledkezett. Behunyta a szemét és próbált a barlangra koncentrálni, ami igen nehezen ment vadul dobogó szíve miatt. Ott érezte orrán a mén fújtatását. Fehér üstökét lágyan felkapta valami földöntúli szellő. Fény vette őket körül... |
Devil nagy nehezen remegő lábbal állt fel, nyakát előre nyújtotta melyen a sötét tajték fekete nyomot hagyot,t mint egy pecsétét. A mén fehér maszkja erősen villogot a sötétben szeme fehéren és vadul kavargott a megerőltetéstől.De volt benne valami különösen vad, ösztönszerű mégis jó és kedves ahogy a kancára nézett, arca bizalmas volt talán sötét árnyak ölelték magukba mégis biztonság éreztet adó tekintettel figyelte Marget..- Rendben...ami azt illeti én is tudok némileg teleportálni...ám csak akkor ha nagyon összeszedem amagam és a föld közegben vagyok...- Váratlanul közelebb lépett a kancához ás orrát a pegazuséhoz nyomta, selymes anyaga finoman simitotta a kanca orrhátát. Hideg volt ám mégis különleges érintés,, a mén szemei hirtelen kipattantak és ezüstös fényel derengtek, sörényét egy láthattalan misztikus szellő emelte a magasba és fürtös hullámai tenger habjait utánzva csaptak a magasba . Sötlét füstszerű szél kerekedett a lények körül és finoman furcsán biztatóan körbe ölelte őket ...selymesen csillogott a tenger kékes fényében.- Gyerünk ereszd szabadon az erőd...- mondta halkan szinte suttogva egyenesen a kanca szemébe nézve, belefurta saját üres tekintetét és mintegy szív dobbanásként felvillant az üreségben és türkíz szempár és egy szűk pupilla varázslatos torz képe. |
Night Dream oldala egyenletesen emelkedett fel és le. Fél szemét nyitva tartotta azzal figyelte a fény halványodását. ~ Már alkonyodik... annál jobb... nem bírnám ki a fényt... ~ Kicsit nyújtózkodott, mert a szűk rés nem engette tovább. Szemét becsukta, most már a fáradságnak adta át magát... A kis résen egy gyenge szellő furakodott be és átjárta az egész barlangot... vagy legalábbis annak a maradványát. A pegazus sörénébe is belekapott, de nem mozdította el a földtől. Lábait maga alá húzta, hátsó patáit gyengéden nekitámasztotta az összeomlott falnak. Üstöke ráomlott a rideg, fekete és koszos talajra. Szárnyait maga mögé húzta, de félig ráterítette magára. Kint már csak a Nap utolsó parányi szikrája látszott... de már az is elhalt. Sötétség telepdett a helyére, mint ahogy a kanca szívébe is a boldogság helyett... |
Marge füleit a mén szavai felé fordította. Felkelt a földről és aggódva pillantott a ménre. Szemében megcsillant az alkonyat egy-egy halványan pislákoló fénye. Nedves sörényét elkezdte fújni a szél. -Jól vagy?-kérdezte lágy, de aggódó hangon. Aztán a távoli sötétbe nézett...Bele a végtelenbe. Lábán szorongó, jeges hideg kezdett felkúszni, hogy eléje a lelke legmélyét is. Megrázkódott, mintha szabadulni próbálna a rossz érzéstől. Amikor visszafordult a ménhez, hangjában valami furcsa szomorúság bújkált. -Magát okolja...-kezdte csendesen.-Azt hiszi meghaltunk! Hogy lehet ennyire ostoba?? Ki kell szabadítanunk!-Meglengette nedves szárnyait.-De így nem megy!- a ménre nézett. Szemében új ötlet csillant. -Én tudok teleportálni...Ha összeszedem az erőmet, talán mindkettőnket oda tudom juttatni...Ha nem, akkor egyedül is kiszabadítom...-hangja halkan bújkált az este sötét fátyla alatt, mely beleveszett a csillogó sötétkék habokba.-De próbáljuk meg...-hangja kissé megremegett a rá váró feladattól... Ki tudja melyik részétől...Mély levegőt vett... |
Devil idegesen körbekémlelt a hosszan elnyúló lusta parton és füleit forgatta. Sörénye kezdett megszáradni és szabadon hagyta mélykék nyaka kanayrulatait melyre finoman vetült a kanca csillagporos fénye....a sötétség víz szerüen nyelte el a fényt és vadul magába zárta. Devil hirtelen felugrott és arcán tehettelen düh villant át, lábbai remegtek az elöbbi megprobáltatásoktól és szeme izzott ám már fárat láng bujkált benne.- Ostoba...vételenül ostoba....- modta majd a még mindig enyhén viharos és sötét égre nézett.- A barlangban van ....bár nem tudom mi oka lehet rá..- mondta. Halkan beszél és valahogy meg-,meg remegett a levegő körülötte , hangja siklott a szélben és titokzatos volt ám mégis valahogy vonzó. A mén fehér maszkja világított és szemeiben uj felismerés ült ki...- Sietnünk el...a barlang hamarosan beomlik..kikell hoznunk őt onnan..- mondta megprobált a levegőbe lendülni ám erőtlenül visszeset és lábai rogyadova kezdték ujra felmondani a szolgálatot. |
Night Dream elnyújtotta nyakát és lehajtotta fejét a rideg talajra. Kihűlt testét nem járta át a hideg, mert már megszokta hideg és nyomasztóan sötét levegő. Fekete szeméből megbánás, boldogtalanság és valaminek a hiánya tükröződött. Sörénye elterült a földön, szinte már beleolvadt abba. Háta nekitolódott a barlang falának és nem mozdult onnan. Nagyot sóhajtott. ~ Vajon, most mi történik a testükkel...? Lesüllyedhetett a viharos tenger aljára... én önzőségemből... olyan gonosz vagyok... egy GYILKOS... ~ Szemében egy újjabb könnycsepp tükröződött, de nem tört ki a pegazus szemének a fogságából. Majd a kanca pislogott egyet, hogy útjára engedje a szerencsétlen rabot... de saját magát nem tudta... |
Marge álta a mén pillantását. -Nem utánad mentem!-mondta tettetett felháborodással. -Csak én elvesztettem minden erőmet és bezuhantam a tengerbe...- A kanca sötét szemei szikráztak a felhőkből alátörő fényben, ami gyönyörűen tükröződött vissza a vad táncot járó hullámokról. Hófehér sörényéből víz folytdogált, kis patakokat alkotva, melyek végigfolytak testén, a part sötét homokján, és egyenesen a tengerbe folytak vissza. Oda ahová tartoznak. Nagy nehezen feltápázkodott és megrázta vizes szárnyait. Csillogó vízcseppecskék repültek a szélrózsa minden irányába. Néhány megtépázott, hófehér toll is repült velük. Az egyik vitorlázva közeledett a ménhez, majd megállapodott mélykék háta közepén. Marge nem állta meg, hogy el ne mosolyodjon. De a mosoly hamar eltűnt az arcáról és az ég felé kémlelt. -Hol van Night Dream?- |
Devila viharos tenger hullámait nézte, fehér szemében visszatükröződtek az ágaskodó hullámok fantom képei majd alábuktaka ködös mélyégbe. Hogy aztán ujra nagyobb erővel ostromolhassáka part csikézett sziklí falait.... A mén testéből mindenhonnan csöpögött véres és tajtákos víz, sötétszínű folyadák szinezte az átlátszó vízcseppeket.... Ám Devil sebbei kedváésbl voltak súlyosak annál mint látszottak kívülről. AW kancára nézett, sörénye arcához tapadt és eggyik fehér sze,mét elfedte ugy hogya z csak enhén dernegte a vastag és sötét függöny alatt. Enyhén elmoslyodott ami különös modon arcát vaklami egészen elképesztő varázzsal változatta meg, büszke volt, vad, szép és valahogy különléeges is. - Én rendben vagyok....de ostiobaság volt hogy utánam jöttél a vízbe...- mdt és rosszalóan a kaca tekintetébe furta a magáét. Majd ujra atenger figyelte |
 Csillagtánc felfigyelt.Nem látta, hogy bárhol is segítenie kellet volna.Ez nagyon elszomorította.Mindenhol egy jelszóval működött az agya:Ha bajvan csak kívánj!Szomorúan lefeküdt és félálomban lecsukta szemeit.De nem aludt!Csak fáradt szemeit pihentette...
|
Night Dream nem törődött a köddel mely teljesen körbeölelte a testét. Annyit érzékelt, hogy kint már sötétedik és ő már napok óta nem látott friss zöld füvet. Hasában üresség tátongott, miközben kinézett a vöröslő égre és látta a Napot ahoyg száll lefelé a felhők között... |
Marge úgy érezte, mintha egy sűrű, homályos tengerben úszna. Tehetetlenül sodródott ide-oda. Aztán valami felfelé vitte. Érezte a testét. Ahogy a vad hullámok jeges áradata átcsap fölötte, majd végigfolyik a hátán. Aztán lecsúszott a démonló vizes testéről, és elterült a homokon. Egy ideig csak feküd ott. Lelke még mindig az eszméletlenség tengerén hánykolódott. Aztán valami feszíteni kezdte a tüdejét. Önkéntelenül aprót köhögött. Majd a kis köhögést hatalmas fulladozás váltotta fel. Szájából folyt ki a maró, tömény sós víz egyenesen a tüdejéből. Amikor elapadt a szájából folyó patakocska kinyitotta a szemét és levegőért kapkodott. Körbenézett. Szárnyai csapzottan tapadtak testéhez. Torka égett. A vízben hófehér tollakat vitt a viharos víz. Sörénye kócosan tapadt a nyakához. Oldala tiszta homok volt. De élt! Felnézett Devilre. A mén sebeinek láttán elszörnyedt. -Annyira örülök, hogy élsz!-akarta mondani a ménnek, de szájából újabb adag víz folyt ki, miközben hörgő hangot hallatott. Devilre pillantott. -Hogy vagy?-nyögte ki végül halkan és szerencsétlenül. |
Deviil vadul küzdött a hullámokkal bár a vihar már csilapodott azokhatlmas árrt zudítottak a ménre és id oda dobálták. Devil szeme égve derengett bele a szürkés messzeségbe és maszkja mint egy csillag fénylett, erős kontraztott ütve éj színű testével mely mos nedves volt. Egy két erősebb hullámnál a mén kivilantott éles szemfogát ahogy küzdött, nyakát behajlítva állta utját az örjöngő tömegnek, mely minde táámadásal majdnem felbírtotta őket. Már nagyon közel voltak a sziklá parthoz és Devilnek ezért mégjobban ügyelnie kellet magára és a kancára. A hatlémas csipkés peremű sziklákon tajték csillogokt és félő volt hogy egy erősebb áradatt mindkettjük odacsapja azekhez a bátran emekedő kőmosntromukhoz. A víz hatalmas robajjal örvénylet körülöttök , ám Devil lábai végre elérték az iszapos víz alatti tljt. Enyhén belsüpedt és nehézzé tette a járást azonban képs volt megtartani egyensúlyát még Marge súőlyával isa hátán. Nagy nehzen vontatott mozdulatokkal ért ki a parta ra és , lábai re,mgtek és testét az ármüté helyenkén felhasítota ahog végigszaldt rajta, kékszőrén véres patakok csordogáltak és sűrűr nehéz cseppekben hullotak alá hogy az iszapios sárral kevredjenek. Devl lassan letette a széárzra a kancát, erős lábi erős remgése fokozódott maj felmondtáka a szolgálatot és egy pillant alatt buktak ki a mén alól. ~De legalább kint vagyunk....ha ő nem segít talán feladtam volna....még nekem is furcsa detalán ujra önmagam lehetek.....~ |
Night Dream szomorúan feküdt a barlangban. Nem nehezedtek rá a kövek, mert egy kis rést hagytak olyan alagút szerűt. Kifelénézett, hátha meglátja egykor élt barátnője és ismerőse élettel teli testét, ahogy száguldoznak a felhőkben amelyben már nem tombol a vihar, hanem olyan nyugodt, mint amikor Marge mutatta neki. Nagyot sóhajtott, mert a régi emlékek felidézése boldogságot keltett benne, pedig tudta, hogy nem szabadna. ~ Most jól esett.... Miért kellett a természetet élveznem ebben a vad viharban? Miért nem csináltunk közösen egy burkot, amiben mindhárman belefértünk volna? De most már késő... Elmentek... El... örökre... ~ Lehajtotta a fejét és egy ezüst könnycsepp györdült le az arcán kis csikot hagyva maga után. Leesett a földe, és a kanca csak nézte. ~ Miért nem vagy fekete vagy szürke...? a lelkem már nem tiszta... de a könnycsepp még ezt mutatja... ~ Sötét szürkeség vette körül a barlangban, tollai között, nyaka körül egészen a fejéig. De ott megállt. Nem ment tovább, csak a könnycsepp által húzott csíkig ment... |
Csillagtánc lassított.Közel volt még a tett helyszínéhez , de nem akarodzott vissza menni.Lábán nagy seb vérzett.Lassan repült tovább elakart érni a Bolterámáig még ma.Lassacskán eszébe jutott hol is van de a seb lelassította.-Ó de nincs kedvem most repülni!jobb lenne le...le-Csillagtánc nem is vette észre, hogy szárnyaival nem is repül már.Egy felhőre esett, majd összerogyva aludt el... |
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
