|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.01. 20:11 - |
|
[39-20] [19-1]
Mysterious Shadow nem mozdult, csak pihent a gyönyörű kanca mellett. ~ Sikerült neki.... Örülök, hogy megy neki... ~ Köd keringett körülöttük és a kanca teste szinte eggyé vált azzal... |
 Nayara egy bensőséges percig a mén orrához dörgölte a maga selymes orrát és szeme kedvesen derengett, a várt lerombolták.....győztünk. A szél halkan susogott és ide-oda tingatta a vastag jégtáblákat a vízen, a két lény sörénye kissé összfonódott és a fehér teljessé vált a fektével eggyüt.
|
Mysterious Shadow nagyon örült, hogy a kanca megtalálta amit keresett. Lehet, hogy nem is a belsőjét, hanem valamit ami még annál is fontosabb. És sikerrel járt megtalálta. - Én bíztam benned, és tudtam, hogy valamikor sikerülni fog.... Ügyes vagy, pihend ki magad.... - Kék szeme boldogságot, nyugalmat és örömöt fejezett ki egyszerre. |
Nayara békésen feküdt és már biztos volt benne hogy a mén vigyáz rá és valami feltör benne. Mekleg volt é égette talán fájdalmas is volt amikor hirtelen kinyitotta szemét és Shadowra pilantott. Szája idegsen rángatozott egy percig mindt egy haldokló madár utolsó szárny csapás ám végül mosolyra görbül. Egy olyan dologra amit életébe elösször tett és már nem tudta hogy bírt e nélkül élni, szeme már ujra a távolba meredt a de a moslyot probált amég örizgetni.- Sikerült...soha nem hittem vol...- mondta halkan és lágyan csengő hangon. |
Mysterious Shadow élvezte a kanca meleg testét, szuszogását és annak ritmusát. Már szinte elaludt, de felébresztette magát. ~ Héééé azt mondtam, vigyázok rá... Nem álmában! ~ A mén érezte hogy testében indult egy meleg csermely amelyik patakká és folyóvá duzzad és elönti az egész testét. Ez volt a tökéletesség... |
Nayara teste furcsán krövonalazódott és kanca, mélyen úszott képzelet cseppet sem sekély vízébe, mély volt kék akár a tenger titokzatos és vad mint egy vízesésekkel tarkított patak amely az erdőn fut végig. A knaca érezte hogy a mén réhajtja testére fejét és talán életében elöször élvezte ezta közelséget, Sörénye lágyan Shadow snyakához érta és selmysen simogatta azt. Furcsán összolvadta fekte az ezüst és az arny és olyan fény hoztak létre amle y legmélyebb éjaszákna is bárhonnan látszüdik....tökéltes eggyeség |
Mysterious Shadow nyugodtan feküdt a kanca mellett. ~ Remélem túl éli ezt a nehéz időszakot. Én mindenképpen segítek neki, bármiben is kéne. ~ Ráhajtotta fekete fejét a kanca aranyszínű hasára, és érezte az egyenletes fel-le emelkedést... |
Nayara bátyadtan feküdt a földön és érezte hogy valakia közelében van és vigyáz rá....kissé furcsa vot neki ez az egész...a hideg palota kezdett romakba dőlni és így vissza gndolva mennyi véres év telt el azóta hogy az" építmény" bezárta lelkét. Kissé félt mert nem tudta mi lesz akkor ha teljesen eltűnik, utána lévő világ ködös homály volt számára amelybe nem egészen akaródzott neki csak úgy belépni. Ám a folymat visszafordíthattalan tűnt így inkább erőt gyüjtöttt a furcsa kék szemű mén mellet egy ujjabbb csatához. |
Mysterious Shadow gyorsan odament a kanca fáradt testéhez, alábújt és felemelte a hátára. ~ Nem veszélyes, inkább pihennie kéne. ~ Kiment a partra, és lefektette a kanca aranyszínű testét, majd ott állt mellette, hogy vigyázzon rá. - Pihenj csak - suttogta, - Nagyon jól haladsz, csak most elfáradtál. - Lefeküdt a kanca mellé, úgy érezte, így jobban tud vigyázni rá... |
Nayara lehinyta szemei és úgy válaszólt halkan csengő hangján, sörénye egésszenzemébe hullt.- Nem...meg kell probálnom ezt befejzni.....mert félek hogy elveszett....veszélyes eza köztes állapot.- orrlyukai kecsesen tágultak és sülyedtek alá minden véres lélegzett vételnél. Egyik orrlyukából enyhén csepegő fehéres vööses anyag a jégen füstölgve széáradt porrá. A kanca megremget és ég egy utolsó erőfeszítést tett azonban tteste már nm bírta és hirtelen mozdulattal csuklott össze. Aranszínű teste bágyadtan fényltt a hideg jeges táblán, élt.....csupán a fáratság ledöntötte lábaiól.... mielött ulyra megcélozhatta volna a jeges kastély melynek kupöolája éppen olyan gyorsan zuhatn össze mint maga a kanca. |
Mysterious Shadow érezte, hogy Nayara szünetet tart. Kinyitotta szemét és ránézett a majdnem összeroskadó kancára. Odalépett mellé, hogy támaszt nyújtson a kanca elfáradt testének. Halkan odasuttogta, - Nagyon ügyes vagy, gyere aludnod kell. Majd én vigyázok rád, amíg kipihened magad. - Kíváncsi volt a kanca hogy reagál... |
Nayara kicsi zihált ám probált csendben lennei, a jég furcsán ropogott lába alatt, szinte izgatottan mintha gódott volna kancáért. A jégtáblák furcsán mozgolódni kezdtek és egyre erösebben egymásnak ütköztek, egy kettő darabokra tört, és az eget melyet már szinte tljesen az éjszaka uralt hideg villámok siklottak végig. Furcsa módon halkan, ám szürkés fényűk ijesztően festte meg a sötét eget, Nayara sörénye rősen ragyogni kezdett és folykony ezüstkéna levegöbe tán volt szem élesen fénylettek. A kanca megremegett és érezte ha tovább folytatja talán összesik, így kis pihenőt tartott de bmég hideg böszkesége nem engedte elájulni. |
Mysterious Shadow nyugodtan állt és türelmesen várt. ~ Jó úton halad, hósszú lesz, de megéri szerintem. Egy új Nayarát ismerhet meg a világ. Érdekes...~ Behunyta szemét és összpontosított a belső nyugalomra... |
Nayara meglepetten nézett a ménre és meg probálta elengedni magát, nagyot fújt és a légbe meleg pára szált ki orrlyukaiból, majd egyesült a hideg levegővel. Zavartan pislogott eggyet és szeme zölden csillémlott vissza víz tükörben, ebben a pillantban mintha minden megállt volna. Aszél nem mozgatta tovább a vizet, csend volt amely szinte sértette a kanca fülét, ezt is furcsált hiszen eddig ez sosem történ meg.~ Kinyílni.....kinyilny...megkell probálnom...talán sikerülhet.....ez más ez idegen de szeretném megtalálniezt az énemet...ha egyáltalán létezik. ~ A csöndbe egy hideg roppanás tört bele , valószinleg csupán egy jégtábla érintette meg az egyik társát, azinban Nayara úgy érezte mintha jeges szíve roppant volna eggyet....csak két útvan...vagy ilyn marad......vagy összeroppan és talán egy másik igazi Nayara bújik belölle aki igazából legeslegbelül mindig is volt. |
Mysterious Shadow még tudta, hogy a kanca egyáltalán nem bízik benne. - Na nyílj ki. Túlságosan zárkózot vagy, félsz a mélybe kutatni. Mindenki tud mosolyogni, csak te, még nem fedezted fel, mivel nem engedted. Nyugalom, engedd el magad és légy önfeledt, légy más, mint amilyen eddig voltál. Ne riadj meg az új élményektől, örüj nekik... - Tudta, hogy ez a kanca számára nehéz, de meg kellett próbálnia... |
Nayara kissé hitetlenül tekintet bele Night SHadow vakítóan kék szemébe, hideg lekében megmoozdult valami, valami különös...azonban ez csupán az első lépés volt, az első vízcsepp mej végig gördül a jég cella falain ám mégis változást ígér. - Meg bízni?.....- kérdezte és közben élyen a mén szemébe nézett.- Megbizni...értem....megprobálom- kicsit lehajtotta fejét és pótcselekvés gyaánt meg szagolta a hideg jégtáblát amely most is úgy állt mint a cövek míg társai békésen ringatóztak az enyhe hullámok fellett. A kanca kicsit közelebb ment a ménhez és követni akarta hajtotta a vágy az ismeretlen felé. |
Mysterious Shadow érezte, hogy a kanca nem nyitotta ki magát még eléggé. ~ Hmmm... Ki kell nyílnia, ez a tulajdonság mindenkiben benne van csak még nem fedezte fel. ~ Gyorsan kiugrott a partra és szembe állt a kancával. - Tudom, hogy segíthetek neked, de akkor bíznod kell bennem. - Kék szemei nyugalmat erősséget és biztatást sugároztak... |
Nayara kissé értelenül nézett a mén kék szemébe majd finom kecses morduatokkal egy jégtáblára ugrott, le érkezésénél a tábla engedlmesen megállt nehogy Nayara lecsuszanjon róla. A kanca arnyszínű teste szikrázóan ragyogiott ahogy kezdte élvezni hgy valami ujat...talá valami jót fedezhet fel.....ámbár érezte a ktésgek rideg fuvalatát amelyek halkan suttogtaka fülébe és eltántorították. |
Mysterious Shadow elmosolyodott, - Még senki nem kért tőlem semmit életemben... Ez.... olyan....jó... Nos hol kezdjem... Szoktál érezni önfeledt való boldogságot? Akkor szoktam én a leggyakrabban mosolyogni, próbáld meg, gyere játszunk... - És elindult a víz mellett, néha ráugrált a jégtömbökre, hogy minél több önfeledti boldogság legyen, hátranézett és rámosolyodott a kancára... |
Nayara furcsána ménre nézett szeme szinte ragyogni látszott a félhomályban, egyenesen Shadow szemébe nézett mélyen és áthatóan , és szinte kedvesen.- Shadow?......tudnál.....beszélni nekem erről a dologról? talán furcsa kérés de szeretném tudni mi az........kiskorom óta nem érzek túl sok dolgot így se a gyászt se a nevetést sem.- Teste kissé elnyúlt és patajéval lágyan odébb rúgott egy követ, hidegen és békésen haladt előre, szinte tökéletes öszhangban Shadowwal. A fény és sötétség jétszott rajtuk, furcsán és különösen összillatak ezen a helyen, és testűk árnya lassan nyúlni kezdett a már szinte eltűnö np utolsó véres sugarában, emléy a vízen futot végig és széles ugrással ért ki a aszárazra. |
[39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nayara egy bensőséges percig a mén orrához dörgölte a maga selymes orrát és szeme kedvesen derengett, a várt lerombolták.....győztünk. A szél halkan susogott és ide-oda tingatta a vastag jégtáblákat a vízen, a két lény sörénye kissé összfonódott és a fehér teljessé vált a fektével eggyüt.