|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.11. 17:19 - |
|
[73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
- Keressünk valami tavat! Ott szálljunk le és ússzunk egyet, aztán.. Ott majd eldöntjük, merre tovább! - mondta South, majd akcsintott egyet, és ő is a levegőbe emelkedett.
//folytatás a Nebbia szakadéknál// |
 -Micsoda kérdés ez!Hát persze!-kiáltotta Tinka és kitárt szárnyakkal elrugaszkodott a talajról.-Akkor,merre?
|
South is lejjebb lépdelt a vulkán oldalán. Eyg darabig nézte ő is az eget, de aztán a tájra nézett le, őt leginkább az nyűgözte le, mennyi mindent lehet látni egy magaslatról. Olyan, mintha a világ tetején lennék.. Pedig ez még nem az.. De milyen csodálatos.. - Akkor? Repülünk? - kérdezte South, és kitárta szárnyait.
|
-Egész jó ötlet!-zárta össze a szárnyát Tinka.-Imádok "városnézni"!-mondta és kicsit élejjebb ereszkedett a vulkán oldalán.Fejét magasra emelte és szeretettel nézte a végtelen eget.A legszebb dolog,ami létezik. |
South kicsit élvezte még a meleget, aztán összezárta szárnyait. Átmelegedett, és nem is kívánta vissza azt a hideget. - Hát hogy itt mit csináljunk? Háát.. Nem is tudom. Talán ha elég volt a melegből, körberepülhetnénk a szigetet. Vagy nem is tudom..
|
Tinka hatalmas szárnycsapásokkal közeledett a füstölgő vulkánokhoz és nagyon jólesett neki a meleg. -Végre!Már azt hittem egy jégtömb leszek!-ledugta orrát a földhöz, és érezte,hogy mennyire meleg,aztán felemelte fejét és körülnézett. -Eléggé kihalt ez a hely,de legalább meleg van.Mit fogunk itt csinálni? |
South hatalmas szárnyaival nagyokat csapkodott. Végre repült. Nem is tudom eddig hogy nem jutott eszembe.. De mindegy is. - Nézd! Már látom a vulkánokat! - bökött fejével a gigantikus kráterek felé. A kráterek csendesen füstölögtek. - Biztos rémes pusztítást végez ez a sok vulkán, amikor kitörnek. Ilyen közel egymáshoz ennyi vulkán.. Milyen érdekes természeti jelenség. Szerencsére most csak füstölögnek. Rég nem törtek már ki. - Egyre közelebb repültek a vulkánokhoz. - Remélem nem most akar egyik sem kitörni! - nevetett South. Leszállt az egyik vulkán kráterének szélére. Jó sok hely volt szerencsére. A gőz kellemesen meleg volt, South máris jobban érezte magát. Kitárta szárnyait, nyújtózkodott, hogy egész teste átmelegedjen. Teljesen átfagyott ebben a hideg őszi levegőben.
|
folytatás az eredeti helyükön |
 Athlon a kanca mellé lépdelt és azégre nézett a flehük széles selymes testükkel silottak a végtlen kéksébe és erősen visszatükrözödteka mén zöldes szemiebn. Szrányi aranszínnel csillogtak és sörényét légyan ringatta a reggeli szellő.-Én egész jól....és te?-kédezte kedvesen , fejét lehajtotta éss földet kezdte szaglászni ám semmi érdekes nem talált.-El kellene mennünk valhova ahol van élelem...- modta
 Mirage felpillatott az a feltte vitorlázó ménre, eklvigyorodott éles szomfoga megvillant a vöröses fényben. Mellső részét kissé megemelte és élesen felnyerített közben sandán a mén figyeléte,gyorsabb tempóra váltott, lábiteljesne elmsolydtaka sebbeséágtől ahogy száguldtt. Elöttük nem messze furcsán egyenletes táj körvonalazódott, csupán egy furxcsa mélyedés szelet és az is alig látszott kis a ködös rengetegből, sötét sziklák villanott rá fogaikat a két lényre ám Mirag nem töődöt velük-Mindjárt ott leszünk....-kiáltott
|
Night Dream hátrafordította fejét és a két szárnya között nézte a farán pihenő mén fejét. - Eleséget keresek... éhes vagyok... De itt nincs... - A Nap fénye, hol elővillant hol nem, hol megvilágította a kancát hol nem. Kellemes szellő cirógatta dűs ezüstös sörényet. - Hogy aludtál? - Kérdezte a méntől.
Friendly Night fekete árnyéka szinte befedte az alatta száguldó Mirage-t. Szárnyaival csöndesen csapkodott, teste elnyúltan lebegett a térben. Fehér szemeiben valami vadság valami új csillant meg. Rövid sörénye gyorsan hullámzott utána, míg hosszú farka lassabban.
|
Athlon kezdtet ébredezni halkan szuszogott de szemét már hunyorgva kinyitott, benne zöldes árnyak táncolrák körbe az éjfekzte és e pillantban szűk pupillát. Aranytetén furcsa tompa fény játszot az inak kecse vonulatain. A mén lassan felállt és látta hogy párja a vulkán körül keresgél kedvesen elmosolyodott és utána ügetett. Mikor mögé ért fejét kedvesen a kanca farára ejtette. Kiscsikósan ásított eggyet majd álmos hangon köszönt.- Szia...Mit csinálsz?-
Mirage a levegőbe rugott eggyet vadul és szilajul, sörénye hullámzott alevgőben ésa kanca pimaszul nyerítette eggyte a szabad térben. Majd gyors vágtára váltott, szinte repült egészen furcsán és könyedden teste fektén eléynúlt ahogy szállt a légben.Felette Friendly Bight árnyéke rmegett, és szinte eggyesült Miraéval. |
Night Dream lelke már visszatért onnan ahova ment. A kanca kinyitotta a szemét, fejét felemelve körbenézett. Már napok óta nem látott friss zöld füvet, hasában üresség tátongott. Felállt, hogy körbenézzen egy kis lehetséges élelem után. Körbejárta a vulkánt, de nem járt sikerrel. ~ Hát akkor még várnom kell... ~
Friendly Night odament a kanca mellé és hagyta, hogy mutassa az utat. - Mi lenne, ha kicsit gyorsabban haladnánk? - Kérdezte és Mirage fölé repült. |
Athlon egészen öszhúzta magát akár egy kicikó, furcán majdnem az orrántámaszkodtt és sörénye szemébe huklt és aranyos fénye sötáten eltakrt az arcát. Békésen álmdott és élvezte a csendett ezuttal olyan fáradt volt hogy még figyelni sem volt képes bár szerette volna... ám képtelen volt ellenálni a ondtalan pihenés hívó szvának.Nyaka ívben maghajlott és izmain aranyos fényjátszott ahogya nyak barázdáihoz ért.
Mirage egyik szeme megrándult és hitetlnükl mosolygott a ménre, sörénye óceánként hullámzott a levegpben.- Hát te nem vagy egyszerű eset.....- modta némi iróniával a hangjában, majd megfordult és elindult a megfelelő irámnyba. Kecsen magasr tartott lábbal ügettet, lendületesen és nem esett kia rimusból...fekte patái erősen kopogtak a kbveken majd lágy rezgésekben futottak végig a kemény talazton hogy aztán a hegyegy lába megállatsa útjukat. |
Night Dream lelke máshol volt, egy másik helyen amit senki sem ismer. De amit ismerünk, az ahol a teste volt. Nagy vulkán aludt mellettük, és semmi kedve nem volt kitörni. Szinte olyan békésen szuszogott, mint a két pegazus mellette. A por rátelepedett az idő múlásával, és a szél sohasem bántotta. Az arany és ezüst tollszálak összegabalyodtak a kanca kecses testén.
Friendly Night hátrarúgott a harapás irányába, de nem találta el a kancát. Mirage-hoz fordult, - Tudom, mert akkor még volt egy szkirányi esély arra, hogy élnek. De most, hogy már nincs, ha odamennék csak rosszabbul érezném magam, mint ha nem tenném. - Szárnyiat magasan kitárta, de nem akart felszállni. ~ És az álmom?... ~ Odafordult a kancához, - Mehetünk... -
|
Athlon védelmzően ráterítetett egyik aranyszínű szrányát, melyen a nap vidáman jéátazott az árnyakkal egsézen édeni táncba kezdtve. A mén halkan sóhajtot eggyet és egy ideig elnézte ahogya kanca békésen pihen , zöld szeme csilogva fénylet ahogy az ezüstö és kecse tere pillantott. Majd nyugodtan lehajtot büszke fejét és elaludt... ezuttal várta az álmodta élvezte ahogy az elragdja és szinte falhoz csapva bódítja el.
Mirage megtorpant, patio hangosan csttantak az éjfekte kövön és gykét szilánkos töredék a levegőbe repült és majd vagdalkozva hullott alá. A kanca egyik fülét kérdően oldalabillentett, szeme kiváncsian fénylett ahogy követte Friendly Night mozgását. Majd elindult felé és amikor mellé ért finoman bele csípett a mén farába..- Nah?...Nem jössz? Elöbb még nagyon rohanni akrtál,- |
Night Dream a kimerültségtől ráhajtotta a fejét a mén védelmező testére. - Azt hittem ott hagytál... De jó újra itt... - lassan álomba szenderült és oldala egyenletesen emelkedett fel és le. A szél meglobotatta a sörényét és a farkát, a tollaival játszadozott. A Nap is kisütött a felhők mögül és ezüstösen beragyodta a kanca testét a mén arany testén. A két szín keveredett szinte a tökéletes harmóniáig...
Friendly Night megtorpant a kanca szavaira. - Tehát mégis igaz. Tényleg meghaltak... - Fejét lehajtotta és nem mozdult el a kanca után. Elfordult és másik irányban ment tovább a sötét és kegyetlen birodalomban. ~ Miért is hihettem azt, hogy élnek... Akkor már inkább nem megyek oda, túlságosan fájna a szívem... vagy utánuk mehetnék... ~ Csöndesen lépdelt a köves és fekete úton... |
Athlont hirtelen valami furcsa fohta el mintha annyi idő után ujra hideg friss levegőt szívhatna...láttta amint a kanca kinyija ezüstö szemét. Kedvesen ám bátyadtan fölé hajolt és moslyogva köszöntötte.- Üdv a rendes világban ...kedvesem...- modta hgangja erőlenül szinte suttogva hallatszott és egy-egy helyen megtört. A mén teste tajtéákosan csillogott és aranderesse színek játszottak rajta, vizes hatású szinek vakítóan villogtak teste kanyrulatos országában és szárnyira érve nyugotan pihentek meg.
Mirage vidáman és élesen nyerítte fel hangja vadul és pimaszul vájta bele magát a furcs csendbe és enrgikus hullámokban áradt szét a körül vevő hegyek gyűrűjlében. A klanca nem még mindig csak lépett szeme egészen fzurcsán selytelmes fényel égewtt arca égboltján ahogya afekte thetrara nézett.- Viszont valami tudnod kell.....nem hozhatjuk vissza őket az életbe...ez a dolog csak egy torz tükör amelynek segítségével az itt elhunytakkal beszékghetünk...én soha nem használta ugyanis csak egyvalakit ismerek aki döglött meg...az apámat...- modta undorodó hangsullyal és szemét összeszűkítve bámult a földet majd gyors tempós ügetésben indult. |
Night Dream örült, hogy végre itt van Athlon. De eltűnt... nélküle... - Athlon! - kiáltotta a feketségbe. Arra nézett ahol a mén eltűnt... erősen koncentrált, hogy utána mehessen...... ...... ...... ...... ...... ...... ..... ...... ...... ...... ..... ..... ~ nem sikerült.... még mindig itt vagyok ~ csalódottan körbenézett. Becsukta a szemét, koncentrált és elrugaszkodott a talajtól.... szállt fel a sötétségbe. Nem tudta hova, de máshova az biztos. Látott egy kis szikrát előtte.... Elkezdett repülni felé..... ..... ... ...... .. ... ... .. ..... ..... .... ... Hirtelen szilárd talaj érzett maga alatt.... Kinyitotta a szemét...
Friendly Night ledermett a meglepedéstől. - Viszont... látni? - nyögte ki a szavakat lassan és felfoghatatlanul. - Bizalom? - Nem bírt mozdulni percekig, gondolatok cikáztak a fejében... ~ Lehet, hogy nem haltak meg? És Mirage apja megmentette őket? És élhetünk újra? együtt.... ~ Gyorsan vágtába ugrott és meglökte a kancát, hogy mutassa az utat...
|
Athlon utolsó erőfeszítéssel érte el Nigth Dreamet, szemében fényes boldogság járta ködös és misztikus táncát az iriszben.- Végre...féltem hogy nem érlek el soha...- modta és nyakával átkarolta a kancát....- Erőssen szírította és koncentrálni kezdett érezte ahogy nagyon nehzen remgeő lábbakal emelkedik ki az álmok birodalmáéának ezen sötét részéről és oldala ujra remgve zihált. Hunyorítva bele adta utolsó erős artalékát is és hirtelen firss levegőt szippantot, hüsen átjéárta tüdejét és hidege felébresztte eddig bezárva ájultan küzdő lelkét . Szemi kipattantak és nyugodtan látt ahogy ujra normális világban van, remélte hogy sikerült kedvesét is magával hozznia..félt hogy nem lenne képes méegyszer visszamenni érte...már a fellállohoz sem volt ereje nem hogy még egy úthoz a pokolba..
Mirage unottnak tetette tekintettel az égre pilanottt figyelte az egymásba karo és safatokra szakdó vörses fellgeket, amitn azok béksen nyujtozkodtak a vérvörs alkonyon.- Van egy hely ahol viszont láhatnád őket...- modta halkan szeme furcsán csillogot,soha nem akrt da menni ám most éreute eljött a megfelelő pillanat.- Eddig nem biztam benned annyira....de mostmár tudom hogy a barátom vagy....az első és egyetlen...- modta a bart szó estlenöül és furcsán hangzott a kanca szájhából. |
Night Dream élettelenül hevert a földön a sötét köd körbevette ezüstös testét, mintha belé akart volna menni, hogy a kanca maga is azzá váljon. Annyi életereje még volt, hogy szemeit kinyitva, fejét fölemelve, körbe tekintsen és tekintete leragadjon a kedves Athlon képén. Küzdeni akart, harcolni az életéért. Patáit maga elé helyezte és teste egy lökéssel feltolta magát a ködből. Ahhoz nem volt elég energiája, hogy vágtázzon, ezért csak lassan lépdelt, szüntelen, hogy elérje célját.... a kedvesét.....
Friendly Night követte a selytelmes Mirage-ot. A szél barátságosan játszadozott a mén sörényével, amely most már befogadta a démonlovak világába. Szeméből kíváncsiság tükrözött, miközben tovább haladtak köves sziklás úton. ~ De a szüleim.... már meghaltak.... akkor mi lehetne velük kapcsolatos? ~ Friendly Night nem tudott olyan dolgot, a szakadékon kívül, ami kapcsolódhatott volna a szüleihez... |
[73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
