|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.17. 09:04 - |
|
[31-12] [11-1]
Paradox megértette a kancát. - Hát igen én sem kedvelem mindig az idegeneket, bár néha jó megismerni újakat. De néha elég kellemetlen meglepetések is születhetnek belőlük... - Teste érdekes árnyalata tökéletesen illett a hideg vízhez... |
 Maharani lassan uszni kezdett a mén mellet tekintete a távolba meredt és a végtennek tűnő kékséget páztázta, majd lassan lesikott a tslja sziklás homokos részére melyben tengeri növények nyujtogatták zöldes karjukat a a felszín felé....bár tudták soha nem érhetik el azt. Ezüstös hold fény derengett le a mélyégbe és Maharani kecsen át uszott a fényes zuhagként terpeszkedő fényen...teste csillogva mozgott ahogy haladt előre.- Talán csak annyit kívánnék hoy ne legyek egyedül....bár félek az idegenektől....az nem jelenti azt hogy örökre egyedül akarok maradni..- mondta és közben Paradoxra sandított kékes szemével.
|
Paradox látta, hogy a kancát zavarba hozta ezzel. Gyorsan odaúszott mellé, - Na szerintem menjünk hátha útköben eszedbe jut valami a kívánsáról... - Ez utóbbi szót lassan ejtette ki. Mintha az idő hosszúságát akarta volna jelezni... |
Maharani meglepve nézetta mén szemébe egy pillantig tekintte benne ragadt...és maga bizakodó fiurcsán kéklő tengérévekl szinte betemett a sötét szemet.- Tényleg?...Ez igazán...kedves .-mondta. Szégyenlősen oldara pillaqnott és arcát elöntötte a pír, farkávak idegesen legyezett eggyet. mire ezernyi bubioréák szállt az eget jelentő ég felé.....kacskatringós kecse mozgással...szabadon. |
Paradox látva a kanca aggódó tekintetét, rögtön visszaúszott, hozzá. - Azt hittem ezzel megbánthatlak. És én azt... nem... szeretém... - Az utolsó mondatot csöndesen mondta, szinte csak a kancának szánta. |
Maharni ijedten a mén felé nézett és szemével kérdőn villantak rá a távozó kecse alakra.- Mopst...miért mész el?- kérdezte halkan és diszkréten Paradoxra nézve. Tekintet kérlelővée vált , már nagyon régen nem talákozott senkivel és félt megit egyedül lenni. |
Paradox úgy érezte, hogy ők már többek mint ismerősök. A mén már barátnak tekintette Maharani-t. - Én már annak tekintettelek.... - Suttogta szelíden. Elindult lassan, de a kancával ellentétes irányba. ~ Lehet, hogy ezzel megsértettem... ~ Zöldes teste hullámzott a vízben... |
Maharni lewsüttöte szemét ls valami furcsa csillgás vett urrá a testén, nyakát gyönyörű ivben tartotta fkete sörényén kékes fények vettték maguka sötét sörény tengrrbe mely most teljesne eltakarta a kanca egyik szemét...- Tudod....örülnék ha....barátok lennénk...jó lenne néha napján valakihez szólni....- modta halkan, hangj kissé beleveszett a tengerfurcsa hullámzó hangjába. Furcsa érzése támadt és fáélt hogy mi lesz ha szabadon ereszti....meleg volt és valahogy kötődött a ménhez... |
Paradox nyugodtan állt és figyelte magát a kanca gyönyörű szemeiben. - A te döntésed... Egész életre szól... - A mén olyan tisztán mondta, hogy maga is meglepődött. ~ Ilyan kecses test.... ilyen tiszta és érintetlen lelket... ~ Valami belső melegség vett urrá rajta és kellemesen érezte magát hűvös vízben... |
Maharani oldalra billantett kecse fejét, inteligens arcába finoman belhullot pehyl könnyű éj fkete sörénye. - Gondolod?....Nem igazánntudom mit kréhetnék tőled....- mpdta halkan. Félénken kicsitt közelebb usszott a ménhez és végig szemkontaktust tartot vele, látta saját arcképt Pardox sötét ám tiszta szmepárjáben...méghiozzá olyan tisztán hogy belborzongott. |
Paradox elmosolyodott a kancán. - Akkor nem a versenyből kifolyólag. Úgy érzem tartozom valamivel neked. - És nézte a barna Maharanit. Élvezte ahogy a hűvös vízben az áramlatok játszdoznak a sörényével mint fekete füsttel a szél. |
Maharni szemei okosan villantak fel, olyanok voltak akár két tenger mélyi gyöngyszem...ragyogtak és furcsa fények uszkáltak a szempár mély kékslgében. Kihívóan behajéította nyakát, yöréne nyugodtan hullámzott követve a víz mozgását.- Ez nem tiszteséges...-modta és hangja most talán elsözör határozottan csengett bele a mély vízbe.- Tudom hogy hagytál nyerni épp ezért nem kérke tőled semmit...- mondta és arcán elentmondás nem tűröen villan át egy kis mosoly |
Paradox meléső lábaival kapálta a hideg vizet. Végig a kanca mellett volt, de fokozatosan nem feltűnően hátrébb került. ~ Így ez szoros párharcnak tűnik... ~ Már előttük volt pár hosszal a sziklavölgy... a kanca győzött. - Ügyes vagy... - Mondta a mén kifulladva miközben a kanca mellé úszott... - Cserébe kérhetsz valamit tőlem... - |
Maharani megállt és megszemlélte a sziklás helyet, majd bólintott. nykát előre nyujtotta és farkát egészen maga aláhuzta hogyha meg felelő lükéssel képes legyen kilőni- Izmai megfeszültek hátán és szeme immár csak a célt fihgyelték, lelke vad mámorban uszott ponrt ugy ahogy teste a hideg vízben...- Rendben... |
Paradox a kanca mellé úszott, de tisztes távolságot hagyott, nehogy megriadjon. - Látod előttünk azt a sziklavölgyet? Odáig van a verseny. Aki előbb ér oda az győz. - ~ Hagyom hadd győzzőn. Van egy kis nyereményen a számára. ~ Vidáman és gyengéden ránézett Maharanira. |
Maharni szeme egy pillanatra felcsillant, gyors volt és szerette a száguldás ám kissé még mindig remgett. Fucsa volt hirtele az ismeretlenbe lépni, félt hogy talán belefulladt. Eyg ideig a mén szemébe nézett és szemében zöldes kékes fények táncoltak, majd bólintott.- Talán..talán igen...- mondta lágy hangján , faka áramonalasan szelte vizet és kékes villanás cikáztak rajta akár a villám vihar idején. |
Paradox nyugtan úszott a kellemes vízben. - Egy kis versenyzés felvidítana Maharani? - Nem szerette a boldogtalan lényeket, mindig próbált a kedvükben járni, ezúttal sem tet kivételt. ~ Szégény nagyon fél... Oly gyöngéd és oly kecses... Káprázatos... ~ A mén nyugodtan úszott tovább zöldes feketés testével... |
A kanca kissé előre nyújtotta a nyaká ám , és sörénye kissé felborzolódott egy hirtelen jött enyhe áramlattól. Farkával kecsen hejtotta magát előre és testén ide ode villogot a tenger kékes fénye.- Én...Maharani vagyok....- mpndta halkan , nem tudta nagyon mit kellene tennie de ezt tartotta helyesnek ebbena pillanatban. |
Paradox nem tudta, hogyan tudná meggyőzni a kancát arról, hogy ne sajnálja magát. - Engem Paradox-nak hívnak. Nem baj, hogy megijedtél legalább nem sérültél meg a félelmedtől, én már gyakran tettem. - Majd békésen úszott tovább a vízben és gondolkozot, hogyan vidíthatná föl a kancát... |
Maharni közelbb úszott de tartotta a tisztes távolságit nem akart tolakodó lenni bár eddig élete alatt nem igazán talélozott idegennekl így hát csak esetlül úszott a mén közelében. Farok úszoja erős mégis vkecse mozdulatkkal hajtotta előre és testén táncolt a víz fénye, szeme pedig valamivel nyugodtabb lett.- Én Maharni vagyok és tényleg sajnálom hogy megijedtem....- |
[31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Maharani lassan uszni kezdett a mén mellet tekintete a távolba meredt és a végtennek tűnő kékséget páztázta, majd lassan lesikott a tslja sziklás homokos részére melyben tengeri növények nyujtogatták zöldes karjukat a a felszín felé....bár tudták soha nem érhetik el azt. Ezüstös hold fény derengett le a mélyégbe és Maharani kecsen át uszott a fényes zuhagként terpeszkedő fényen...teste csillogva mozgott ahogy haladt előre.- Talán csak annyit kívánnék hoy ne legyek egyedül....bár félek az idegenektől....az nem jelenti azt hogy örökre egyedül akarok maradni..- mondta és közben Paradoxra sandított kékes szemével.