|
Témaindító hozzászólás
|
2008.05.19. 20:10 - |
|
[39-20] [19-1]
Lunaclipse gyorsan fölvetette a fejét az új jövevények láttára. Apró füleivel kíváncsian figyelt előre, teste mégis megfeszült az idegességtől. - Jó a megfigyelő képességed... mik ezek a... az izék...? - kérdezte Valhallától, de nem nézett rá csak a lényeket figyelte. Figyelme cseppet sem lankadt, hosszú sörénye az arcába hullott. |
 Valhalla ijedten bémulta a bokrokat melyek bár nem mozdulta klanca nagyon is tartott tőlük. ~Talán csak én látom őket?...~ szemében zavartan kavargot a mélybarna örvény és lábai egy pillantra megremgtek amint a fák közül ködös lószerű lények léptek ki. Tisztes távolsáhot tartva álltak, tkörvonali elmosodva táncoltak a friss tengeri lebvegőben..
|
Lunaclipse odesétált Valhalla mellé. Odanézett amerre a kanca mutatott , de nem látott semmit. - Én nem látok semmit... - Sörényét megrázta majd fölágaskodott. ~ Mit lát? ~ |
A kanca érzekei kezdtek megynugodni és élvezte a szabsd szelet amit eddig csak ritkán tapasztalthatott as fák sűrűjében. A tenger kecsen habos ulámokkal kúszott apartra és halkan morajlott. Valhalla egyik fülét oldalrabillentette és megtorpant egy ideig idegesen nézte a bokrokat majd segítség kréően hátrapillantott Lunaclipsere...-Valami...valami van ott...- mondta kissé zavartamn |
Lunaclipse élvezettel nézte a boldogságtól szinte szárnyaló kancát. ~ Nincs olyan teremtmény a világon amelyik nem akkor néz ki a legszebben amikor boldog... ~ |
Rendben nem fogom -válaszlt mosolyogva Valhalla. Soha nem hitte volna hogy rövid élete során találkopzni fog valakivel akibe valahogy minden különösebb ismeretlenség nélkül feltétlenül megbízik. S mégis eljött a perc hogy valakivel megossza gondolatit , melyeket egyedül hordott vonszolva hátán akárcsak egy hatalmas igát. |
Lunaclipse elmosolyodott ahogy látta a kancát ilyen vidáman. Örült, hogy felvidíthatta, ugyanis nem szeret boldogtalan társaságban lenni. Ő is ügetésbe fogott és utolérte a kancát. - Amit mondtam az mind igaz... ne feljtsd el ha kéne... - |
-Ez kedves tőled- monta a kanca és a mén mellé lépdelt.Beszívta a tenger hideg friss illatát és élvezte ahogy körüljárja a szabadság fel emellő érzése...elöször vette szárnyára , és most valahogy kinde rosszat csak távoli emléknek vélt.- Tudod még sosem jártam az ösvényen túl..csupán kiskoromban erre persze nem emlékszem...és most...valahogy ollyan jó itt lenni...- mondta majd örömmel előre ügette akár csak egy kicsikő, sörénye szált a levegőben és farka kecsen fátyol szerűen követte gazdáját. |
Lunaclipse figyelmesen végig hallgatta a kancát. - Miért ne védenélek meg? Te is megmentettél, annyi a minimum, hogy megvédelek. Neked az anyád ló volt és meg kicsit vagyok. Mindenki más mindenki különbözik valamiben. De mindenkinek megvan az a tulajdonsága ami eltakar minden rosszat és csak a jó marad meg. Te nagyon kedves vagy hozzám, én meg mindenképpen viszonozni akarom ezt. - Aztán eltűnődött egy kicsit a mén. ~ Én nem szoktam ennyit beszélni... Csak, ha megbízom valakiben... ~ |
Valhalla nyelt eggyet és arcát forró könny futott végig, ahogy a ménre pillantott.- Nem mehetek tovább.....tudod nekem nincs erőm....és nem kérnélek arra hogy megvédj egy olyat mint én...tudod én...nem egyszerű egyszarvú vagyok....az anyám...egy ló volt..- itt mélyen elhalgatott és fújt eggyet sörényét felbiorzolta a friss tengeri fuvallat, valami különös szépséggel felruhazva viselőjét. Fált hogy a mén is elutasítja majd ahogy a legtöbben eddig, már várta a lekezelő választ. Horpaszsa finoman remgett az idegeségtől akárcsak egy versenylóé... |
Lunaclipse halkan hallotta amit a kanca mondott és hírtelen ő is lefékezett és közben megpróbált megfordulni, de... Ebből csak az következett, hogy elvesztette az egyensúlyát és féloldalasan elesett egy eléggé vicces jelenet volt. Miközben feltápászkodott odaandalgott Valhalla mellé. - Mi a baj? - Kérdezte röviden. Ebben a kérdésben volt, megértés, kíváncsiság, furcsálat, tehát minden ami idetartozott. |
Valhalla finoman prüszkölt eggyet és megrázkodott , az emlékek folytogatva törtek fel benne...szemében sötét könnyek gyültek meg és elhomályosították a bíboros -barnás tükrött mellben szomorkás derengés bujkált erőlenül. A kanca lassan vágtázott és méltoságteljes lépelkkel követte a mént bár nem volt elég gyors hozzá.....Sörényén és farkán egynhe víz hartamként fénylett a nap vidáma sugara, Valhalla hirtelen fékezni kezdett...tudta hogy utnak hamarosan vége szakad és felváltj gy öböl majd a végtelen tengre tarajos hullámzata.- Én....én nem mehtek tovább.....- kiáltotta mén után. Hirtelen torpant meg á hátsó lábai egészen a mellsők közelébe csusztak a tűleveles földön. |
Lunaclipse is vágtába szökkent akár egy gímszarvas. Teste ritmusosan mozgott és elnyúltan vágtázott az ismeretlen úton. Fehér szőrén lágyan megcsillant a leveleken áttörekvő nap fénye. Nagyon jól érezte magát a mén... |
Valhalla is ugrott eggyet és hátsólábaivl erősen kirigott a fák koronjája felé majd hirztelen vágtába ugrott. Mellső lábaira erősen terhelt és kissé ellenvágts volt mozgása de mégis különleges és valahogy lágya kár egy egyszarvújé is. A kanca arca felderült ahogya a nap hullámokvan simogatta melgével sötét bársony szőrét,Még emlékezett a régi diők homályára...talán nem is volt oly régen, csikóként botladozott az istállóban anyja után rmegő lábakkal de büszkén Elöször ő is olyan vort akár bármelyik más ló vagy csikóa oörnyéken, eleven, tüzes és igazán gyönyörű...ám hirtelen valami fura történt vele. Egy csúcsos dudor növekdett homlokán, napról-napra egyre inkább kiemlte akanca igazi valóját patái is enyhán keztek meghasadni és farka valahoy nagyon más volt kint a többieké. Nem csupan egy rövid selymes szőrrel borított gerncvéződés ...hanem olyan akár egy orszlán farka...bár kissé mégismás |
Lunaclipse békésen ügetett a fekete színekben pompázó unikanca(nem teljesen unikornis és nem teljesen ló ford.) mellett. Nagyot fújtatott és egy kis párafelhő keletkezett. Sörénye vízesés szerűen omlott izmos nyakára. Néha hátra helyezte a testsúlyát a hátsó lábaira és szökkent a levegőben... |
Valhalla elmoslyodott és kedvesne a ménre nézett örült hogy Lzunaclipse nem vesszi észre vagy talán csak tudomásul mhogy ő nagyon mást int az it élők. Arca mostmár kedves volt és egsézen békés, Ő is ügetni kezdett lábait magasra emlte és mozgésa szép volt és gyors ám valahogy nélkülözött minden kellemet amit s legtöbb unikornis magában hordz születése napjától kezdev. Valami misztikusat ami csak nekik van és egy eygszerű lónak akérmennyire szép is nem leht.... A kanva sörényé a alevegőben szált utén és selymesen tompa fénnyel csillogott.- Igen... én szinte mindig itt éltem...legalább egyedül lehet..- mondta béár hangja itt már kissé elhalni látszott és arca a felismeréstől ismét furcsán idegenné vált. |
Lunaclipse látta, hogy a kanca miután megijedt, nem akarta nagyon feleleveníteni. ~ Akkor én is hagyom... ~ Majd kedvesen a kancára nézett, közben sörénye az árcára omlott. - Valójában csak eltévedtem itt, egyébként nagyon tetszik... olyan más mint a többi... - Majd lassú ütemes ügetésben indult el... |
Valhalla kezdett felengedni és nyakét a ménnel egyvonaléban tartva lépett vele, hamars felvette Lunaclipse ritmusát és pontosan ugyanbban a tempóban tökéletes összeszedetségben sétált. Söttészőre tompán fénylet ahiogya nap rávillatn afák dús koronája közül.Az eggyik bokorban megrcsent egy kacska ág, a kanca ijedten előr ugrott és kissé megemelte mellső részét majd hangosan fújt eggyet mi után rájött nincs veszély. Visszfordult Lunaclipsehez és probált ugy tnni mintha az immétn semmi nem történ volna, szeme biboros fényel izzotak a mély barnában.- És......te mióza ismered az ösvényemet?....ugyáétem ezt az ösvényt...- kérdezte hogy elnyomja a furcsán uralkodó és fájó csendet a szívébven. |
Lunaclipse egy ideig Valhallát figyelte. Különös testét, hosszú sörényét. Van benne valami más, amit eddig csak a szigeten kívül érzékelt... De nem tudta megállapítani jó vagy rossz... ~ Szerintem... olyan... jó... talán... ~ Majd a maga pici testé figyelte. Érdekesen festett a pici mén és a különleges kanca... De megtalálták a közös vonásaikat... és ez a fontos nem? |
Valhalla fejét egészen leejttve lépdelt amén mellett, söreénye relytekéből nézett fel ár.Örült ugyan hogy nincs egyedül ám mégos benne volt némi szorongás....erőlenége miatt,. Furcsán nehezeett rá az ismerős tudat , hallgatni akart erről a furcsa dologról de így selytte hogy Lunaclipse már valószinüleg megérezte a gyengeségét. Sötét szőre alatt kevésbé izmolt de jóformáju test iramlott előre minden lépsnél, farkát alacson faroktűzéssel tartotta, szeme tisztán és szomorúan fénylett...méyl volt és furcsán hétköznaopi. Lilás erózió fáradt bíbórba váltottak és egyre-erősebben rajzolták körbe a barnás szemet. |
[39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Valhalla ijedten bémulta a bokrokat melyek bár nem mozdulta klanca nagyon is tartott tőlük. ~Talán csak én látom őket?...~ szemében zavartan kavargot a mélybarna örvény és lábai egy pillantra megremgtek amint a fák közül ködös lószerű lények léptek ki. Tisztes távolsáhot tartva álltak, tkörvonali elmosodva táncoltak a friss tengeri lebvegőben..