|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.11. 18:23 - |
 |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Hexa nem válaszolt rögtön a kancának. Végig mérte őt. - Hexának. - Válaszolta röviden. Tetszett neki ez a felháborodott stílus. Kicsit hasonlított rá. Füleit már nem szegezte le inkább a kancára figyelt. Lassan elidult lépésben a patak mellett. Hallotta, hogy a kanca nem követi, sőt nem indul el az ellenkező irányba sem. Hátrafordította barnás fehéres fejét. Kedvesen ránézett, - Nem jösz? - kérdezte Notte-tól. |
Notte nyugodt maradt, bár nehezére esett elfolytani egy kis mosolyt a másik lény megállása miatt. Szeme titokzatosan csillogott, mint a felhők egy teliholdas éjszakán. Sötét szarván fénytelenül siklott végig a szél. -Mi az?-kérdezte kissé felháborodottan. -Engem Notte-nak hívnak. Hát téged?- Ködszínű farkát a szél szétfújta, mintha csak igazi köd lenne. A szálak végtelenbe nyúlóan tekergőztek a szélben. Fújt egyet. |
Hexa hirtelen látott egy sötét árnyat maga előtt. Gyorsan magaalá húzta hátsólábait és a mellső lábaival pedig kitámasztotta magát. Mire megállt nagy port kavart a patak menti talajon. Hosszú barna sörénye belelógott az arcába szinte félig eltakarta azt. Füleit lesunyította, szinte nem is látszódtak. Fejét magasra felszegte és dühösen nézett a kancára. Felágaskodott a másik előtt és kapálódzott a lábaival. Amikor leért dühösen fújt egyet, de fejtartásán nem változtatott... |
Notte halkan sétált az ezüst kígyóként kanyargó patak partján. Elnézte a zuhógókat, a kristály szerűen csillogó víz zubogását. Színes halak játszadoztak a vízben. A köveket simára csiszolták a habok. A kanca világosszürke sörényével lágyan játszadozott a szél. Fekete testén, meg-meg csillantak a hajnali nap első sugarai. Szeme olyan különlegesen csillogott mint valami szürkés gyémánt lenne. Titokzatos örvényekként táncolt benne a fény, mely visszaverődött a patak csillogó hullámairól. Patadobogás hallatszott és hirtelen szembe találta magát egy másik lénnyel. |
Hexa lassan sétált a patak mentén. A szél bele kapkodott a barna sörényébe és farkába. Maga elé nézett és üstöke arcába hullt. Vágtába fogott, a menekvő, vándorló vágtába. Teste szinte láthatatlanul suhant a zöld parton... |
 Friendly Night boldogan nézett a három fáradt lényre, a pihenni vágyó testekre. ~ Én is fáradt vagyok, de az nem számít. Ők a fontosabbak, nem én. ~ Gondolkozott, majd elrugaszkodott a talajtól és fölülről kémlelte a vidéket. ~ Minden nyugisnak tűnik, de jó...~
Üstökös boldogan, nyugodtan és mélyen aludt, az álmok tengerén ahol senki sem zavarhatta meg. Éppen legelészett egy gyönyörű smaragdzöld mezőn, ahol senki sem zavarta...
|
-Na, jó. Akkor én is alszom...-eddig nem is volt ideje a fáradságára gondolni, így csak most érezte, hogy mindjárt leragad a szeme. Sörényet meglobogtatta a szél, ahogy leheveredett a puha fűbe. Fejét lábaira fektette, kényelmesen kinyújtózott. Egészen megbízott már Friendly Nightban. ~Ha Üstökös bízik benne, akkor nem lehet semmi baj~gondolta félálomban. Még hallgatta egy kicsit a szél susogását a fák között, a madarak csicsergését... Aztán elnyomta a pihentető álom. |
 Dáneth fáradt szárnycsapásokkal haladt előre, érezte ahogy minden ereje távozik testéből és lassan de biztosan lezuhan majd. Röpképtelen madárként csapkodott a légben és hangosan zihált,elméjét valami igazán furcsa elkezdete felfalni....megtísztítani. Hirtelen össszcsattintottta fogát hogy erőtgyüjtsön .~ Nem lehet.......mi a fene ez?....le kell szálnom...most!.......az a korcs~ utolsó ertőlen gondolatával zuhanni kezdett, már nem bírt ellene tenni semmit. Magával ragadta a feneketlen mélyésg, és élő örvényként mind és mind betetemette őt. Egy kisebb tóba zuhant bele, kezdte fealdni ám az utolsó pillanban a felszínre úszott és lassan minden erejét összeszedve a parta vonszolta magát. Testéből fekete köd párolgott, szárnyyai húsa égett és mélyén az erekben mint ha forró vas ömlött volna. Tudta nem fog meghalniu, hisz egész idáig mind és mind közel volt ehhez a rémképhez mely sohasem következett be.
 Seetra nyugodtan feküdt a parton, testét kicsit elnyújtotta és lassan ráérösen lélegzett hagyta hadd kerítse magába a mély és tiszta álom. Ami végre talán boldog, életében elször nem érezte magányosnak magát, mert végre volt kikre vigyázni és kiket szeretni és tudta többet nem tér vissza a hatlmas fekete madár....a magány.
|
Anonymus folytatta vándorlását míg meg nem találja a tökéletes nyugalmat. Egy csordogáló patakhoz érkezett... Nyüzsgött az élet, de senkire se figyelt és enyhítette szomjúságát. Nagyon hosszú távokat tett meg ideje volt lefekdüni a vízpart partjára ahol egy kicsit megpihent. ~ Hm... itt aztán folyik az élet... ~ Kicsit magányosan érezte magát de különösképpen nem érdekelte..
|
- Nyugodj meg Seetra, elment és egy ideig nem jön vissza. - Majd Üstökös felé fordult, - Mi történt veled, amikor az előbb felemelkedtél, majd vissza? - Most Hajnalfény meleg szemeibe nézett, - Jól vagy? - kérdezte, most mindannyijukat nézte, - Pihenjetek, majd őrködöm addig. - És ellentmondást nem tűrően ránézett mindegyikükre...
Üstökös látta Hajnalfény riadt tekintetét, - Hajnalfény visszaadom a saját életerődet amit kölcsön adtál, ugyanis megkaptam a sajátomat. - És egy kis fénygömb jelent meg Üstökös szarván és hozzáérintette Hajnalfény szarvához. - Én halgatok Friendly Night-ra ugyanis iszonyatosan fáradt vagyok. - Így nagyot ásított......
|
DáNeth szédülni kezdett valami....valami ismeretlen dolog kezdte kikezdeniu az önmagában felépítette várat, amelynek minden építő darabja egy nagyszerű ám mégis gonosz terv része . És ez a valami csak úgy játékosan megbontotta falat, DáNeth mélyet sóhajtott majd lehajtotta fjét. Hirtelen hátsó lábai teljesen elgyengültek, és összeroskadtak, hihetetlen fájdalmat érzett a fejében........száját kinyitotta ahonnét vörösen fojt ki Seetra vére, a tiszta lélek egy adarbja amely csak segítetni akart, barátain akár az élete árán is teljesen kikezdte a mén benső énjét. Bele hasított a sötétségbe. DáNeth hatalmasat üvöltött majd hangosan zihált és fuldoklott, és a vér egyre csak folyt a csontos koponya szájnyílássán kerszetül. Fuldoklott, és érezte most menekülnie kell,.....van hogy neki is fel kell addnia.~ Mi ez?..........Nem.....mit történik velem.....nem hagyhatom itt be kell fejezni.......~ száját összecsattínto. Érezte hogy elszakad az utolsó nyugodt idegszála is amely elválasztja őt a teljes őrületttől. Hirtelen hatalmas szárnyival csapkodni kezdett amig egész türhető magaságba nem ért, majd onnét egésszen ördögi vigyorral közölte:- Még találkozunk ....és ....akkor .......mind .......mind.....megszenvedítek ......amit velem tettetek! Különösen te.....!- orrával Seetra felé, bökött majd emelkedni kezdett, fráadtan és erőtlenül, üres szemüregéből sötét zöld anyag szivárgott, nem Seetra vére immár. Hanem a sajátja.........
Seetra érezte a fényt és mohón magába szívta addig amig teljesen fel nem eszmélt és újdonsült barátaira nézett.- Köszönöm.........hová? ...hová lett az a szörnyeteg?.....- idegesen körbepillantott mintha attól félne hátba támadják.- Nincs itt....elment...- halványan elmosolyodott és ezüstös könnycsepp gördült le arcán, vége a rémálomnak. A könycsepp lassan lecseppent a földre és ott ahelyett hogy mindörökre eltünt volna kristályos anyaggá vált. |
Hjanalfény erőtlenül feküdt a földön. ~Menni fog! ...Kelj már fel...~bíztatta magát, majd nagyon lassan maga alá húzta a hátsó lábait. Olyan érzés volt mint amikor még kiscsikó korában bénázott a felállással. Amikor végre felállt egész testében remegett. Rettentően szomjas volt. Odabotorkált a folyóhoz. Közben többször majdnem térdre esett, de végül sikerült megállnia a lábán. Lehajtotta a fejét, és mohón inni kezdett. Mikor végzett már kicsit jobban érezte magát. Hátrafordult és látta, hogy Üstökös éppen Seetrát próbálja meggyógyítani. ~Remélem sikerül neki~ Odasétált Friendly Night, Seetra és Üstökös alkotta kupachoz. Seetrát és Üstököst még mindig fény vette körül, de mintha halványodni kezdett volna. Tudta hogy Üstökös elég fáadt lesz.~Remélem nem ájul el!~DáNeth felé pillantott. ~Mintha rosszul lenne...Vagy inkább jól...Szóval ő mindig rossz.... de most...~Valami nem stimmelt vele... |
Dzsemorédó elkezdett halványodni és ezt mondta-Ebből elég elmegyek inkább a fenyveshez talán ott majd......................... |
Friendly Night erősen küzdött DáNeth ellen, látta, hogy Seetra könyörög neki, ~ Megtudom csinálni! Nem leszek többé a szolgád! ~ Most már végül megszakadt a kötelék köztük, odasietett Seetrához, - Üstökös gyere ide! Segítened kell neki! - Ott állt és figyelte DáNeth-et nehogy valami meglepetést csináljon.....
Üstökös nem halotta mit mondott neki Friendly Night ugyanis letelt a 10 nap és jött a saját életereje. Felemelkedett egy pillanatra, szikrázott, majd visszaesett a földre. - Jövök! - Odaügetett Seetra mellé és letérdelt hozzá, ~ Menni fog, koncentrálj.........~ Kis fénygömb jelent meg Üstökös szarván azt hozzáérintette Seetra homlokához, majd Seetra egész testét körbeölelte a fény....
|
DáNeth kissé visszariadt Hajnalfény támadásától, meg emelte mellső részét és lábaival kaszált egyet a levegőben, fekete lábai élő pengeként hasítottak a fehér ködben de nem tudták teljesen eloszlatni azt. - Hát jó nekem így is jó...-mondta majd közben vadul Hajnalfényre nézett. Hirtelen valami úgy magasodott elötte mint valami fátyol, Friendly Nightal való kapcsolata kezdett gyengülni és érezte, hogy a kis thestral kezd magához térni. ~ Rendben visszatérhetsz a szánalmas testedbe.....mindgyárt.....még dolgom van és addig te azt csinálod amit én akarok........ez olyan irónikus....~ kissé elmosolyodott és a sötét grimaszban mely egész fejére rátelepedett minden sötét gonolata benne volt, szinte a levegőt is megfertőzte. Hátra pillantott Friendly Nightra majd kimondta amit edig is akart. - Hááááát.....barátom légy thestral......igyál annak a szerencsétlennek a véréből.- (Friendly Night tarkójában hideg érzés kezdett keletkezni......)- Gyerünk.....vagy tegyem meg elöttes én?- Lassan odabotorkált majd belehörpintett a sötét vörös anyagba. Hangosan nyelt eggyet. - Pocsék......látszik, hogy egy semmire kellő vagy.- Ám hirtelen valami meleg kezdett benne áramlani, valami új amit eddig nem ismert....kezdte megbánni elöbbi tették.
Seetra erötlenül feküdt, de tudta van remény, ott villámlot gondolataiban és nem hagyta nyugodni. ~Még látom a fényt, ott van mindannyiunk szívében, nem lesz baj tudom, hogy...nem lesz....baj....mi nem veszhetünk el mint oly sokan elöttünk....eygszerűen nem........és a lehetetlen határát kevesen lépték át......~ Kissé felemelte fejét ám ahogy látta hogy mit tesz DáNeth elájult és elgyengülten feküdt, elrnyedt ......álmodó lett. DE még élt...és ez a legfontosabb mert vanolyan ajándék amit nehezen veszthetünk el ám ha valakinek mégis sikerül, akkor nincs visszaút többé. - NEM AKAROM...... - kiáltott hirtelen fel. Friendly Nightra nézett és kék szemeiben valami elképzelhetetlen szabadság szikrázott. - Gyerünk...képes vagyrá.......én nekem nincs eröm és elöbb mégis használtam valamit ....ha nekem...ment neked is fog......- zihálni kezdett de erősnek érezte magát. - Szakítsd el magadtól! |
-Na arra várhatsz!-nézett vakmerőn DáNethre, szeme elárulta határozottságát, és azt, hogy még mondana ennél többet is... ~Én vagyok itt az egyetlen lény aki még teljesen egyben van~villant át a fején~Üstökös legyengült, Friendly Night DáNeth fogja, és Seetra...SEETRA!!!!! Úr isten! muszáj valamit tennem!~Általában harmónikus, de ebben a helyzetben muszáj volt felemelnie a hangját magáért és a barátaiért. Összeszedte minden erejét. legbelül ébredezett az ereje, a harmónia. Tudta, hogy ez egy jó dolog, nem lehet vele különösebben harcba szálni, de DáNeth számára a harmónia több mint kellemetlen~Tudnék mást is tenni, de a saját erőmmel tudok a legjobban védekezni. Hajnalfény testén remegés futott végig. Szarva hegyén megcsillant a fény. A hajnal tiszta fénye. Úgy remegett ott mint a harmatcsepp a reggeli fényben. A fény hirtelen megnőtt és DáNethre telepedett mint valami köd. Hajnalfény térdre rogyott. ~Nem adhatopm fel! Meg kell mentenem Seetrát!!!~Nagy nehezen felált és odabotorkált Seetrához. Ekkor elfogyott az ereje és a földre rogyott. Még nem ájult el, de érezte ahogy a fáradság vastag ködként telepedik rá, alattomosan... |
Friendly Night eszméje üres volt, ott hevert tétlenül a földön ........................ kezdett .................. magához ................... térni .................... ~ Menni fog! Hadd szabaduljak ki börtönömből! Úgy szeretnék! ~ Mintha ez lett volna DáNeth elleni védőszó megszűnt a harapás. ~ Na gyerünk fel kell állnom....menni fog....... IGEN! ~ De amint kinyitotta a szemét látta, hogy Seetra a földön van és gonosz fogvatartója gyengéd Hajnalfényhez közelít...... ~ Nem megyek oda, nem csinálok magamból bábút! Segítek Seetrának, remélem Üstökös segít Hajnalfénynek..............
Üstökös mintha földbe gyökerezett volna a lába, tétlenül nézte maga előtt lezajló eseményeket kétségbeesetten behunyta a szemét, hogy felfogjon mindent, ~ Seetra támad aztán lezuhan a fölre.................. Friendly Night DáNeth áldozata............... DáNeth most legjobb barátnőmhöz közelelít...........................NEEEE! ~ Üstökös kinyitotta a szemét és valamilyen oknál fogva ránézett Friendly Nightra, hátha történt valami, bár ebben kételkedett, de nem.................. a kis thestral Seetra mellett intett a fejével, hogy Üstökös menjen segíteni Hajnalfénynek és mivel szemeiben nem volt semmi sötétség, Üstökös rögtön ment segíteni legjobb barátnőjének, ~ bíztam benne, hogy sikerül neki, hisz ő más ő ismeri a szeretetet, amit DáNeth nem ismer...........................
|
Seetra lábai hirteln remegni kezdtek, mintha csupán egy madzagon rángatnák előre ugrott, és egy egészen estlen bátortalan és reményvesztett mozdulattal DáNethnek ütközött. Majd fenyegetően lesunyta füleit, nyakát behíjlította melyen most is mintha semmi nem történt volna táncolta fény mint az elött. Seetra nagyon furán érezte megaát mintha valami kiakarna belőlle szakadni de olyan erővel, hogy ő önmagában nem tud neki gátat vetni. Szemei hirtelen izzani kezdtek, és addig tették ezt amig végül a fekete és rémült szembogér teljesen elnem tünt a kavargó kékségben. Sörénye a levegőbe repült majd hirteln valahonnét.....valamerről jégszerű indák jelntek meg és DáNeth felé csaptak ostorű végükkel. Ebben a pillanatban Seetra testén orrhátától egészen a faráig felhesadt a bőr(egy csíkben) a sebből sötét színű vörös vér kezdett szivárogni, majd csepenként hullani kezdett a kissé sarasföldre, hogy ott mindörökre eltűnjön. Ez túl sok gy olyan számára akinek eddig még ereje aprócsirája sem hajtott ki, Seetra térdre rogyott, ám nem veszítette el eszméletét. Bár DáNeth sötétlő szemeit látva tudta hogy talán mégis jobb lett volna.
DáNethet teljesen meglepte az ütés, kissé oldalra esett ahogy a hatlmas hidegvérüehé hasonlatos test nekiment. Elvesztette koncentrációját, így Friendly Night üres testként a földre hullt. DáNeth teste megremegett az indulattól és tudta olyat tesz amit más btosan megbánna,.....na de ő?.......ő soha nem bán meg semmit. - Te .....te tehén ezért ibelezlek- ordított rá Seetrára. Ám akkor a két inda nagyon közel csapott le mellete és ettől tőle nem megszokott módon összerezzent. Ám mire azon gondolkodthatott volna hogy tűntesse el ezt a két ujjabb zavraró tényezőt, a két ostor semmivé lett. Elösszőr megindult Seetra teste felé ám hirteln megtorpant és ördögi vigyorral Hajnalfényre nézett, és újra elkezdte keresni fejében a kapcsolatot Froendly Night elméjével ugyanis a csatorna most vészesen megygengült. - Te...ott.....tetszel nekem...ha mellém állsz talán....nem bántalak..- érezte , hogy a naknca nem fog ebbe belemenni de élvezte ahogy fokozódik a feszültség körülötte, és boldog volt attól az érzéstől, hogy mindezt ő okozta. |
Hajnalfény mereven állt, füleit előreszegezve figyelt. Egy kósza szellő meglebegtette hófehér sörényét, végigfutott a testén és végül a farkán. Valami volt a levegőben. Mintha egy erőtlen lélek kűzdene a jóért, ám Hajnalfény tudta, hogy lassan feladja. A harmónia megszakadt....legalábbis DáNeth felől semmi harmónia nem sugárzott. Csupa gyűlület, büszkeség, gonoszság volt egyetlen pillantásában is. Hajnalfény tudta, hogy Friendly Night bármennyire is jó, most nem tud megbirkózni DáNeth mérgével. Hajnalfény érezte, hogy lassan egy jó lelket elborít a sötétség, és a fény ellen fordul. ~Úgy látszik nemsokára két ellenségünk lesz.~állapította meg keserűen~ki kell találnom valamit! Hatástalanítani kell Friendly Night-ot vagy a mérget. Nem akarok kárt tenni benne, bárhonnan is pottyant ide ez a fura kis thestral. Érezte, hogy DáNeth is erőt gyűjt.~Bárcsak tudnám hogy lehet azt a mérget hatástalanítani! Szőrén a nap sugara futott vágig, mintha reményt akarna önteni mindenkibe... |
Friendly Night lelke mintha elszállt volna..........de.........talán.........egy szikrányi esély ~ NEM LEHET! Élni akarok!........ ~ Teste megint összeroskadt, esetlenül hevert a földön... Aztán feltápászkodott(DáhNeth uralma miatt)majd csak állt mindenki csöndben................ Egy fekete könnycsepp gördült le Friendly Night arcán................ |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
