|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.11. 18:28 - |
 |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Black Magic elmosolyodott és egy egyszerű legyintéssel újra a vízbe temette a csontokat. Felemelkdetett a lepel és újra a Wonder tó különös vizében voltak. - Nos, most már, hogy ismerjük egymás hatalmát, nem kell többé harcolnunk, nem igaz? - Furcsa mosoly jelent meg az arcán...
|
Charisma szeme fehéren felfénylet és szinte tökéltesen látott a sötétségben, kissé vicsorított.-Igen ám..de azt elfelejtetted hogy én is ismerem ezt a hatalmat...és egy másikat is.- Felágaskodot és vadul kapált eggyet a levegőben, sörénye a levegőben táncolt és valami ismeretlen dolog ott atrtott a légben. A kanca élesen szinte fájdalmasna nyerített eggyet, majd hirtelen csend lett.Chariosma elégedetten mosolygott, hirtelen furcsa csobbanások törték meg a csendet és a vízben furcsa csont testű lények közeledtek a víz szörnyeteg felé. Krokodilra hasonlítottak ám inkább már csak azok üres vázai lehettek, szemük vörösen és sárgán izzott és villámgyorsan szelték a habokat. A kanca büszkén nézett végig rajtuk majd egy finom mozdulattal a mén felé bökött, a lények hirtelen eltüntek a víz alatt és a tengeri szörny víz testében kezdtek felőszni szinte játszi könnyedséggel.- Vigyázz Magic különben fenéken harapnak!..- |
Black Magic kegyetlenül elmosolyodott. - Ó de én még nem végeztem... - Felemelkedett a víz fölé és egy sűrű fekete köpeny szerű valami fedte be. Az ősi szörny újra felemelkedett a vízből és a mén alakja a közepében helyezkedett el. A vízből hírtelen ugyanaz a fekete anyag képződött, mint a mén körül. - Bemutatom a hatalam egyik alakját: Üdvözöld Charisma-t Fekete Mágia! - Az egész terület elsötétült, mintha eloltották volna a fényt mindenhonnan, körbe ölelte őket a sötétség... Semmi sem látszódott, csak a kanca barna teste amely most kivételesen kitűnt a környezetéből. Négy villogó pata látszódott csak Black Magic-ből. De az sem egy helyen volt, hanem több, mindig változtatta a helyét... |
Charisma elmosolyodott és előre lendültvillámgyorsan uszott majd hirtelen megperdült a sárkényszerű szörnyel szemebe....jelei felizzotak és halk sikoltás szerű nyerítés rázta meg a tó habos tükrét.. Hirtelen hullámok csaptak fel az ég felé és oldalról a víz szörnybe kaptak, egészen beledöngöltéák a tóv tükrébe. Enyhe vízharmat szált levegőben és porszerűen tapadt a kanca szőkés sörényébe, gyémántos kristáyl csillogása visszatükröződött a víz mélyében.- Nah mi van? Gyáva vagy?....Pedig én "csak egy kanca vagy"...- az utolsó mondatát furcsa nyávogó fennsőbséges hangon ejtette ki és közben nagyíot rántott sörényén. Melynek aranyos selymne az ég fel repült majd kusz rengetegként borította be Charisma arcát és nyakát. |
Black Magic ívbe hajtotta a nyakát és felemelte a fejét. - Óóó már ennyitől is...? - Mondta. A víz alá bukott. Eltűnt a felszínről, nem lehetett látni. Ő tökéletsen látott a vízben és oddaúszott a kanca alá. ~ Na itt a visszavágó... Aqua lutento! ~ Mondta ki a mágiát. A kanca köré magas tornyokként melkedett a víz és bezárlt fölötte. Lassan süllyedni kezdett, de közben alakot formált. Egy misztikus és ősi víziszörny alakját formálta... Charisma után eredt... |
Charisam megállt és szinte farkas zemet nézetta Black Magiccel egy idieg tetett pimaszsággal fúrta ködsö tkeintetét a másikm éppan olyan szemébe maly lassan elágyult. Elöször kedvesen kezdett nézni majd teljesne megilletődve elpirult, fejét elfordította és szőke sörénye arvába hulva takrta tekintetét. Farkéát zászlósan tartoptta és rántot rajta eggyte mire hatalmas szőké zuhatag hult a alá a vízbe, ezüstös cseppek csillopgtak rajyta kristályos ragyogással.- Ne bámulj agy rám....zavarba jövök tőle...- modta kissé durcás hangon bár valójában nagyon is tewtszett neki Black Magic viselkedése. |
Black Magic hátrafordította füeit és hallotta ahogy a kanca beérkezett a vízbe. Megfordult és Charisma szemeibe nézett. Egy egyszerű léyn semmit sem vett volna ki belőle, de Black Magic kivett valamit. Hogy mit, azt még ő sem tudta, csak azzal volt tisztában, hogy érez valamit... |
Charisma ujra pukkadozott egy ideig, szem élénken fénylett és szőkés söréányén tompa fény tácol. fényes karok vájtak bele a selmyes szőrbe majd lágyan a kanca nykaához értek. Charisma a tó szélére állt és figyelte Black Magicet füleit kérdően forgatta. Megrázta magát majd nyujtozott eggyet,érdeklődve figylete a fklete démonlovat majd nagy peckesen besétált utána. Lábait magasra tartva kissé felverte a víizte maga körül , a cseppek szanaszét repültek és egésze Chgarisam szűgyéig felfröcsköltek. De látszólag ezt ő nagyon is élvezte. |
Black Magic örült, hogy a kanca vigyáz rá. Rámosolygott, és ő is nevetni kezdett, mert látta, hogy Charisma sem bírja tovább anélkül. Lassan elindult a kanca mellett, be a vízbe, hogy megszegje azt amit az imént mondott. Nem állt meg a pereménél, és nem hagyta, hogy a kanca menjen be először. Meg akarta nézni, hogy biztonságos-e számára... |
Chrisna hangos hahotázásban tört ki ahogy meglátta amén képét, majd felállt és mellé ügette, Sörénye kecsen szált a szélben farkát magasra tartotta és nyakát büszlén bahajéatva ért oda Black Magichez. Még mindi somolygott majd irtelen ás váratlanul át ölelt a mént, puha sörénye mellegt árasztott és összekevredett a mén hőfehér ködös sörény zuhatagéával. A két szin telhjesen egybe ovadt.- Nyugi nem hagyom hogy megfázz...- mofta hangja még mindig ittas volt a nevtéstól aés a pimaszségtól. |
Black Magic dühösen és vizesen nézett a kancára. - Te... Ez mire volt jó? Most már nem megyek be többet abba a tóba az egyszer biztos! - És elindult, hogy ismét megszárradtjon, ám most nagyon hideg volt és dideregni kezdett. Nem feküdt le annál, több volt, mint, hogy lefeküdjön. Állt és didergett, koponyája is csattogtatta fogait a hidegtől egy a víztől. Nagyot tüsszentett a mén és port kavart maga előtt... |
Charisma rényire nyitot ködös szemit, látta ahogy a mén lassan elsétál a tó felé. Halkan fújt eggyet és kissé somolygott vörös jeléei izzani keztek mire a vízből hirtelen hideg indák emelkedtek ki és Black Magic felé csaptak. Nem találták el csupán mellte földet érve ezer és ezer vízcseppé pattantak szét...ezknek nagy része a mén testén ért "földet".A kanca kihasznbálta a mén csodálkozó reakcióját és amig Black Magic az első hullám maradékára figyelt ..addig a vízből az elsőnél sokkal nagyobb enyhe szökő ár szerű csapott kia apartra...az azonban már teljesen betaríttte a kecse fekte mént.Charisma elöször probálta visszafolytani kuncogását ám a végére kitör belöll és hangos nevetéssé egyesül...idegesen rázkodótt az ujabb és ujabb görcsöktöl és vidám pajkosan vad szemekkewl nézett a ménre...- Ez vicces volt.....ha Mirage lántá....-mondta és mig mindig rázta enyhéna nevtés. |
Black Magic már ébredezni kezdett. ~ Felkeljek? Elég hűvős van. ~ Kinyitotta szemét. Látta a ködöt és érezte a szelet. Felállt vigyázott, hogy ne lépjen rá a kancára. A szél már kifújta a ködöt ismét lehetett látni. Elindult a tó felé. Halkan ment, mert szerette volna a kancát pihenni hagyni. |
Charisma kissé didergett, ám nem volt éber, érezte hogya szél hideg sós lehelettel érkezik a tenger felől...bele kaptt két alvo lény sörényébe és meglobogtatta a selymes anyagokat. A kanca kissé összekuporodott ugynis még midig fázott egy ideig de nem akrt fel kellni...~Valhol nagy vihar tomvolhat...talána hegyekben.....érdekel is engem...~ közönyösen szuszogott otvább. |
Black Magic nyugodtan szuszogott a mély álmok tengerén. Fehér sörénye elterült a földön lábai kinyújtózva hevert. A szél sűrű köd társaságában érkezett el a tóhoz amely körülölelte Charisma-t és Black Magic-et. A barna, a szőke, a fehér, a fekete a piros és minden más szín egybefonódott... |
Charisma lassan lehajtotta a ejét egészen közel Black Magicéhez. Egy ideig halkan szuszogott, oldala egyenletesen emelkedett fel majd süllyedt vissza,ahogy a kanca lélegzett. Ködefehér szemeinek lámpását lehunyta és lassan belegabalyodtt az álmo rengetegébe... |
Black Magic koponyája is "komonikált" Charisma csontjaival. Majd elterült a földön és álomba szenderült. Mély megnyugtató álomba... |
Charisma egyik fülét eldolra billantette majd finoman megrázte sörényét mely ujra könnyeddé vált , hiszena víz már jó részt elszivárgott beleölle. Sörényében lévő apró csontok megremegtek a mozsulatr és ujra furcsa beszédük kezdtek, mintha a haláluk utáni csendet akanákunos- untaslan megtörténi, vadul ellenkezve minde ellen. A kanca ezuttal hegyte őket... kicsit fáradt volt és a csopntok tompa hangja egészen megnyugtatta |
Black Magic furcsálta, hogy a kanca nem volt még itt, ugyanis nagyon otthonosan mozgott a vízben. ~ Miért kapta el hirtelen a tekintetét? ~ Tűnődött a mén. Vérszínű vágása szintén izzott ahogy Charisma jelei is. A szellő meglobogtatta a vörös fonalakat amelyek a szarváról lógtak. Fújt egyet a finom porba amely kisebb felhőt kavart a talajon. Elvitte tekintetét a kancáról ugyanis úgy érezte azért nem néz rá, mert megbántotta... |
Egyik fülét oldalra fordította és félvállról válaszolt..- Nem .............tulajdon képpen most vagyok itt elöszzőr.....nem ismerem annyira ezt a szigetet...- mondta és közben mélyen Black Magic szemébe nézett, nem hagyta hogya másik elszabaduljon tőle.Lassan beszél és lágyan furcsán ejtette a szavakat, majd huirtelen elkapta tekintetét és a tavat kezdte figyelni. Jele forrón izzotak szeme körül és vannillia szín sürénye puhán arcába omlott akár valami selyem. |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Black Magic elmosolyodott és egy egyszerű legyintéssel újra a vízbe temette a csontokat. Felemelkdetett a lepel és újra a Wonder tó különös vizében voltak. - Nos, most már, hogy ismerjük egymás hatalmát, nem kell többé harcolnunk, nem igaz? - Furcsa mosoly jelent meg az arcán...