|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.11. 18:47 - |
 |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Night Dream odanézett, de nem tudta megállapítani mi lehet az. - Nem baj, nem tudom megnézzük? Egy kis kaland sosem árt! - De mielőtt a mén válaszolni tudott volna elindult a keskeny ösvényen. A szél játszadozott ezüst sörényével majd megállt. ~ Még hogy kis kaland! ~ |
 Athlon enyhén elmosolyodott azonban ebben az apró rándulás inkább keserűséggel volt tele mintsem kedvességgel. Sietnie kellet hogy utolérje a kancát , sörénye hullámzott a néha-néha vadul támadó széltől, amely meglepően csendesen jérta a völgyet. Csend volt...ilyesztő é émelyítő csend ami semmi jót nem ígért. - Tudod...Miragot csak látásból ismerem...ő....soha nem volt a barátom..- mondta kissé félénket, nem félt a démonló kancától ám tudta hogy ő is veszélyt jelethet ha akar. Alattuk egy párkányon furcsa mozgást vélt felfedezni ami kissé meghökkentette majd kiváncsivá tette és orrával arra felé bökött.- Mi lehet az?
|
Night Dream Athlon után ment, - Meg fogod ismerni, a rég látott barátot bármikor megismerjük. - Rámosolygott a ménre, és lépdelt tovább. ~ Van egy rossz érzésem, mintha valami baj történik, nem velünk másokkal. Remélem nem Mirage-al.~ És gyorsabb tempót diktált a ménnek... |
Athlon barátságosan hátrapillantott a kancára és kicsit jobban érezte magát attól hogy az ezüstös pegazus a közelében van. Erősnek érzete magát mellte és tudta ha szükség van rá a ő minden képp megfogja védeni. Felvetette fejét és bár szíve mélyén még retegett az érzsé egyre csitulni kezdett benne. Szárnyait lassan összcsukta és halk léptekkel elindult egy lankás ösvényen, mely a mélyen pihenő völgybe vezetett. Athlon a levegőbe sztimatolva probálta megkeresni Miragot ám a terület túl nagy és túl ismeretlen volt ahhoz hogy ilyan egyszerűen megtalálja.- Azt hiszem le kell mennünk....de jobb lesz nem rapülni....lés az a ahelyzett hogy én már nagyon régen láttam Miragot és nem vagyok biztos benne hogy megismerem....de meg fogom próbálni.....- Biztatóan és határozottan hátra pillantott. |
Night Dream nyugodtan ment a mén után, mert nem félt. - Ha megtaláljuk Mirage-ot, akkor mit mondunk neki? - Kérdezte halálos nyugalommal, ugyanis nem értette minek kell félni. ~ Ha még nem történt semmi, ha nem is fog történni semmi? Fel vagyok készülve a halálra, de Mirage nem fog megölni minket. ~ Gondolkozott tovább az aranyszínű Athlon után járva.... |
Athlon lassan és megfontoltasn lépett be a furcsa és sötéten villogó világba, az égen hatalmas fekte madarak tomboltak valami húscafat felett. A mén helkan a hegy egy lankás peremén ért földet, érezte ahogy végig fut rajta a reszktés és hidegen végig terjed rajta. Nyelt eggyet és szemében félelem játszott egyre nagyobb és veszélyesebb tűzként. Langa szellő borzolta végig tollait ahogy a légbe szagolt amelyet szinte teljesen beszennyezett az a furcsa élő és mégis halott szag amely minden áradt ezena helyen. Athlon hátrapillantott a akncára és halkan megjegyezte:- Itt vagyunk...akárhol is van ez az itt.......talána végben- morzsoltA ASZAVAKAT. |
Night Dream látta maga előtt a Halál hegyet és visszavett a tempóból. ~ Szóval ide tartunk.....nem baj.... ~ Elemezte uticéljukat, de minél közelebb értek annál visszataszítóbbnak tűnt neki. ~ Sötét, hemzsegnek démonlovakkal... ~ összerázkódott ~ Nem nekünk való hely, de remélem gyorsan megtatáljuk Mirage- ot különben... ~ Ebbe nem is akart belegondolni... |
Athlon ijedten a kanca után nézett majd érezte hogy megmelegedik a szíve. Szárnyait teljes erővel megfeszítve utána lendült és maikor be érte rá mosolygott.- Rendben nincs mit tenni......de akkor az északi rész felöll közelítsünk ott kevesebben vannak.....Mirage nem hiszem hogy bántana minket de nem árt vigyázni.- mondta majd szemébe lassan vissztetszett az ezüst színő pegazus kanca képe, aki végre elég bátor volt hogy felszakítsa a régi sebeket és elállítsa a vérzést a puszta tetteivel. A meszeségben feltün a már jól ismert halál hegy mely ijesztően villantotta meg éles ormait és a mögötte lévő birodalom ege egészen vörös és szinte mérgezetten vad volt. |
Night Dream makacson visszanézett a ménre ellentmondás nem tűrően. - Hova menni? Akárhova, egy próbát megér. Ha visszakapjuk vele a régi Devil-t, akkor készen állok akár a halálra, hogy a barátaimnak, főleg neked, Marge-nak Üstökösnek és mindenki másnak is segítsek, veled vagy nélküled. És elindult a Athlon maga mögött hagyva... |
Athlon megtorpant és idegesen a a kancára nézett.- Mirage?....Nah neeeeeem.....eszedbe ne jusson nem jó ötlet oda bemenni!- modta és durcássan nézett a kancára. Bátran elör lendült és Night Dream szemébe nézett, a zöld szempár idegesen csillogott.- Nagaon veszélyes kevesen jöttek ki onnan élve- hangja tisztán és komolyan csengett mint nyári égbolton látszodó Hold. |
Night Dream gondolkodóba esett, mert lefoglalta a sok új információ és hangosan gondolkodott. - Tehát, elvileg valaki nem kedves, ha nem szereti valamilyen szinten..... Nem direkt ölte meg..... Szelencével, visszahozhatnám, de segítene-e? - Mondta maga elé, nem biztos, hogy a mén hallotta. - Félt vagysajnált valami, lehet, hogy a szüleit, Mirage-ot biztos nem.... vagy igen? - Felkapta a fejét és Athlohoz fordult aki meglepetten nézett rá... |
Athlon beletörődöen bólintott de azért rajta tartotta a szemét a kancán, féltette őt nagyon attól a hideg és kegyetlen Deciltől aki jelen esetben létezett.- Az utolsó......énvoltam.....nem tudom szeretett-e de nagyon kedves volt és sokat játszottm vele kiskoromban.....nem tudom mi történt vele......- fejét finoman megrázta mire teste kissé belremegett, ahogy az emlék kép ismét elé hanyatlott, ahogy a patak tiszta vize keveredett a vörös vérrel és biborosan táncolt a tükrén és az egykor meleg test mozdulatlan homálya összeszorította szívét. |
Night Dream nyugodtan szállt tovább, - Akkor vissza kell hoznunk azt az énjét! És ki volt az utólsó lény akivel barátkozot... - Tudta, hogy a mén ezt nem helyesli. ~ Pandora, Pandora, Pandora... nem segít valahogy? ~ Kérdezte magában, - Ne legyél ideges, inkább gondolj az eredményre! - Mosolyodott el, - Há is erővel akarom legyőzni! Többet ésszel, mint erővel! Így szól a mondás...- |
Athlon idegesen útána ugrott , haalmas erővel csapott a hűvös levegőbe szárnyaival, majd élesen Night Dream utén nyerített. Már nem akarta megállítani csupán mellészállt és szeme minden gondolatát elárulta.......Félelem ...kétségek...szeretet és éberség. Sörénye erössen lobogott a szélben.- Figyelje azt tudnod kell.....hogy.....Devil Darknes hatalma páratlan......éppen azért nagyon veszélyes.....hideg és számító gyilkos....nehéz ellene tenni....de ez csupán ez után az eset utáni énjére vonatkozik.....- várakozóan lesütötte szemét majd magában elöször halkan majd hangosan mormolni kezdte a folytatást-.....elötte....kedves...jószívű.....bátor....és egy jó barát volt......- ám ezt már elfedte az idő homálya. |
Night Dream elmosolyodott, - Meg kell próbálnunk! Légy szíves, különben egyedül megyek! - És elrepült Athlon mellett, útban az új "küldetés" felé, élete legveszélyesebbén... |
Athlon arcára fátyolként telepedett a rémület....- neeee...várj csak így nem lehet megkeresni nagyon veszélyeslenne.....tudod ő elég kegyetlen és nem ismeri a könyörületet és ritka ha valami ami gyilkolással kapcsolatos nem érdekli.- Finoman a kac elé ugrott és elállta útját, határozottan állt és tekiktete bátorságot és mindet felülmúla energiát sugalt.- Nem akarom hogy bajod esse.......tudod te vagy nekem most ha legfontosabbb és nem akaralk elveszíteni.- modta Szárnyaival finoman megcirógatta a kancát, és igyelte ahogy a tollak könyedén siklanak végig a z ezüstös testen. |
Night Dream abbahagyta a sírást, és ránézett a ménre. - Akkor mihamarabb ki kell derítenünk, hátha segíthetünk Devilnek.... Végülis nem akarjuk, hogy bántson, ugye? -~ Remélem segít nekem, vele könnyeb lenne...~ És gondolatai elszálltak vele együtt...... |
Athlon melegen nézett Night Dreamre, és megrázta könnypatakoktól barázdált fejét. Mozdulatára az apró víz gyolók gyémántként hullotak alá majd eltűntek a semmibe. - Nem...nem kell.....nem akarom hogy bajod essen....és nem ahargszom rá.....úgy érzem nem direkt tette....valami késztette ár....nem tudom......azóta ilyen jégszívű..- finomam a kancához bújt és melgen beleszimatolt a sörényébe, biztonságban érezte magát mellette és tudta hogy a múlt már elmúlt és jelenleg Night Dreamre kell figyelnie. |
Night Dream elkezdett sírni ugyanis úgy átérezte a mén fájdalmát, azt maga akarta kimutatni. - Szegény..... ezt..... hogy.....- És átölelte Athlont, - Most, ha találkozunk vele, nincs kegyelem! Ez egy gyilkos! Más lényeket is bántott már utálom........- És ezüst szeme izzott a dühtől... |
Athlon határozottan felkapta fejét és látszott rajta folytatni akarja, fogait összeszorította és nekiveselkedett.- míg nem.......elvesztették a családjukat....akkor már a húga is vele volt....bár őt nem ismertem......Devil egy nap nagyon furcsán viselkedett velen mintha félne vagy...vagy sajnálna valamit.....véres volt és sebzett de erős és a szeme.....a szeme más volt....nagyon más.....- fújt eggyet és összerándult a következő dolgoktól amit mondani akart.- Tudod a démonlovakon néha eluralkodik erejük.......vele is meg történt......meg ölte.....meg ölte anyámat.......- A csend kínósan rebegett körülöttük és csupán a halk esőcseppek időszakos koppanásai törtek meg.- direkt.....és ....és ...nem valta be....soha nem valta be....nem tudom miért már csk arra emlékszem ......- Athlon végleg kimerült és már nem volt semmi erje. Még tisztán látta ahogy békésen baktatt felfelé a folyó parton és hirtelen a vékony ezüstös vízet vér színezi, ekkor sietni kezdett mert érezte hogy valami olyasmi történt amelynek talán borzalmas következményei lesznek, vagy már vannak. Hirtelen pillantotta meg anyját, a kanca békésen feküdt a parton, vörös vére kecsesen folyt bele a vízbe, már nem élt.....már rég nem |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
