|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.16. 14:32 - |
|
[56-37] [36-17] [16-1]
 Flaming Fire úgy érezte magát mindha csak egy kis fátylat terített volna arra az erős gömbre amit még gyerekkorukba még Tear sem tudta hatástalanítani... ~ Ajjaj ebből még nagyon nagy baj lesz... ~ Aggódása hamar ellinant, ~ Lehet, hogy erősebb, de én hazai terepen vagyok. Ismerem minden zegét-zugát ennek a területnek... És még a vulkán a rendelkezésemre áll... De elfelejtettem valami nagyon fontosat... igen az segíthet még a végső küzdelemben... talán... ~
|
 Ecloga egy ideig lazán hevert a tűz gömben , majd lassan méltoság teljesen felállt, sörénye szemébe hullott így altakrta annak halott színű bíborát. Fekete teste nyulánkan fénylet a vöröses kavargásban, szárnyi lazán lógtak oldalán. Halkan kuncogni kezdettés szinte suttogva megjegyezte magéának...- Nah végre....már kezdett elegem lenni a tétlenségből....-Hangja egészen másvolt mint Epicáé nem lágy és kellemese, hanem vad ,titokzatos és kegyetlen..kissé vinyogott. Füleit lesunyta és előrelendült, kitépte magát a tűz gömb forró falán és egyenesen megállt a lávában mely majdnem elérte szügyét tüzes sodrásával.Körülötte sötét fogattagá- vált a fekte vadság és védte úrnőjét, halk sistergő hang hallatszott ahogyy égett a szőr és egy egészen kicsit a hús is. Ecloga vadul szembenézett Flaming Fire-al , szeme bíbora egészen elnyelte a mént , vigyorogott és éles fogai elővillantak ....élesen és tisztán fénylettek a vulkán kitörés halandó fényében
|
Flaming Fire felemelte a fejét a kanca erőlködő hangjára. - Megbocsátok... remélem még találkozunk... - Látta, hogy most már Ecloga fekszik mellette. Kirepült a gömbből, mint egy madár a kalitkából és felülről figyelte a vörös testet. ~ Nem szüntethetem meg... amíg benne van... kegyetlenség lenne... sőt inkább nem engedem ki... amíg újra nem lesz itt Epica... ~ A mén utolsó erejével még egy Eclogátol védelmező tűz burkot csavart a gömbre. Remélte, hogy egy ideig eltartja... |
Epica kimerült volt mér mégis küzdött a benne relylő bestia ellen....... fogai összeszorított ahogy a tűz ömben lassan lecsusszant a mén mellé. Zihaált és testét mintha valami frucsa dolo deregnte volna, be valmiféle belső vilámlás kék fénye vcsillogot szőrén. Epoca szemi kipattantak és bíborvörses szinben pompázva fojtiották a jóségos kéket, ezüstös könnycsepp gördül ki a széáraz szempárból..mad halkan szinte suttogva erőtlenül lehullot a mélybe. Epica furán riadtan nézett ménre de valahogy már ne volt önmaga...- BO....bocsás...meg..- ebben a pillanban megremgett és valhoyg hadoklóan remgni kezdett fekte folyadék kezdte furén beinni magát a hófehér ezütös szőrbe. Epica elájult és immár teste teljesne fektébe öltözve hevert a mén által készített tűz gömmben.........Fekete sörényét lágy misztikus szellp cirógatta és fekte bársinya ijesztően fénylett ahogy a vörs láva nyulánk sugara rávetült... |
Flaming Fire ijedten nézett a zuhanó Epica után. ~ Bíbor... Ecloga... mire odaérek... áá hagyjuk... ~ Rögtön elindult zuhanó repülésben a kanca után. Mire odaért a kanca testét már félig fekete mezők tarkították. Gyorsan alászáll és a hátára fektette a kancát a mén. - Akármelyikük is az nem hagyhatom meghalni... - suttogta maga elé. Cikázott az égen kikerült minden fényvillannást. Nem talált sehol leszállóhelyet. Már nagyon fáradozott, lihagett a sok súlytól. Ide ode nézett de nem látott láva mentes helyet. - Najó megpróbálom, még ha bele is pusztulok a következményébe... - Egy vörös gömböt formált amelyikben kényelmesen elfért a két lény. A mén elterült a kimerültségtől. A gömb a lávában imbolygott. |
Epica hálsan nbólintott és kncentréáni kezdett az ég hirtelen beborulni látszott ésa felhők kavargova forgolódtak a türkizes vörses égbolten. Egészen kedteék elnyelni azta távolba szék sikoltott vaul fel és villámok szelték körülöttük az egte ám nem jöttek túl közel, vörses lángokt tötek elő az ég pamut palanja alul, szinte lehtett harcot vívva a villámokal. Rgésez összegabalyodtak néha és erős csattanások kíséretében elhaltak a messzeségben, a akmnca szőre szinte felvot töltve eloktromossággal és kékes sárgás villámok rohantak átt rajta.evezó tollai már egészen olyanok voltak akár a havas fák csúcsán a téli derengés játéka.... Ám hirtelen az ég szakdva rmegett meg és morajlott eggyet, Epica szemei kipattantak és és egy pilantiga megszokott kékben játszotak, aztán hirtelen átfordultak lilás biborba és vörsen felizzva remgtek meg egy furcsa pillatban. Valami uj gonosz és ijasztő villant bennünk.... aztán Epichirtelen migingottt és zuhanni kezdett. |
Flaming Fire tartott attól ami hallott. erre számított, de nem így akarta volna. - Küzdj ellene... Legyél erős... - Mondta határozottan a kancának. - Ne haggy itt! - Bár ettől maga is meglepődött. ~ Ezt miért mondtam?... ~ Nem tudta, mivel segíthet a kancának... |
Epica elmsoslyodott és halkan nevette egy kicsit szeme mélykéken és fektén csillogtak.- Biztos mókás lesz.- modta hangja tisztán és kedvesen csengett majd hullt alá a mélybe. A mén kérdésére összrezent és saját szárnyára bámult, sörényéel ezütöüsen játszott aszél, akanca arcára godalom ültki és idegs csapkodott szárnyival.- Hát......a teste...fekte akár az éjjal és a szemi bíbo vörsek mint az erinkben csörgedező vér...- itt már halkan suttogott. |
Flaming Fire elmosolyodva megrázta a fejét. - Nem, meg sem fogod érezni. - De mielőtt belekezdett volna, látta, hogy a kanca szárnya sötétül. - Epica? Ecloga milyen színű? - Kérdezte óvatosan a mén. |
Flaming Fire elmosolyodva megrázta a fejét. - Nem, meg sem fogod érezni. - De mielőtt belekezdett volna, látta, hogy a kanca szárnya sötétül. - Epica? Ecloga milyen színű? - Kérdezte óvatosan a mén. |
Flaming Fire elmosolyodva megrázta a fejét. - Nem, meg sem fogod érezni. - De mielőtt belekezdett volna, látta, hogy a kanca szárnya sötétül. - Epica? Ecloga milyen színű? - Kérdezte óvatosan a mén. |
Epica bizonytalanul forgatta füleit és kétkedve nézett a ménre.- Az jó lenne...de nincs ott túl meleg a számomra...- kérdezte. Szeme édeklődve csillogott és sörányát enyhe hamu lepte be, ne rít ki tulságosan az öszkpből az evezőtollak miatt ám mégis valami furcsa vad hatást kölcsönzött neki. Szárnyain a fekteség mintha egy árnyaltnyival feljebb kuszott volna, nem tulságosan és szinte észre vétlenül. Epica furcsán saját ezüstösen csillogó tollaira meredt ám hamunak vélte a furcsa sötéséget...Nem tudta ekorát tévedett. |
Flaming Fire úgy gondolta, hogy Epica még nem látott elég természeti jelenséget. - Gyere ide a vulkánon kívül és készítek neked valamit. - Kirepült a gomolygó füstből, melyet normálisan, csak ő és a testvére tudtak elviselni. Megvárta míg a kanca is kirepült és a szél meglobogtatta a sörényét. - Annyit szeretnék kérdezni, hogy szeretnéd-e látni a vulkánt belülről? - |
Epica a máőn után repült és hálásan bólitott felé, kzelebb húzódott és kedvesen bizalmasan tekintett rá.- Köszönöm....- tovább nézte a lassan csilapúló robajos tűz áradtot magalatt és hirtlen boldog volt hogy nincs egyedül. Ebben a pillaban kelllemes érzés volt azt hinnie hogy Ecloga jelenléte ne zavarhatja őket meg... bár tudta hogy ha...az másik elszabdul akkor maga a pokol szeli kersztül majd az eget. Legalábbis számára mindenképp.....Szeme sarkából figyeklt és csodálta a vöröses mént.. |
Flaming Fire nézte a könnyező Epica-t. Felemelte a nyakából csüngő kötelet és megmutatta a kancának. - Amikor engem megkötöztek és legyengítettek akkor és sem önmagam voltam. Ha te sem leszel az akkor, legalább teljesen megismerlek. Mint már mondtam senki sem tökéletes... - Lassan lefelé repült vissza a vulkánhoz, amelyet őt mindig megnyugtatta. ~ Hát te? Teneke is két éned van? ~ Elmosolyodott magában. ~ Szegény Epica, kíváncsi vagyok milyen Ecloga. ~ |
Epica szeme kékesen megtelet5ek ezüstös és tiszta könnyekkel, uj volt hogy nem utasítoák el...felvillant a remény hog talén mostantól ne lesz egyedül. Ezüstös sörényét meg-emg lengetta aszél, és testének fénye amén vörs tetére vetülbve kevredett ela forróságban.- Köszönöm..ez igazán kedves tőled.... de nem akarnálak megsebesíteni...- modt halkan és szeméből két oldalt hideg könnyen törtek maguknak folyómedrett és ezüt fényű csillogással alá hultak a mélybe.- Ha éppen...ő vagyok...nem tudom kontrolálni magam... |
Flaming Fire a kanca elé repült és megállította. - Lehet, hogy neked van egy másik részed. Én meg megkötözve éltem... Senki sem tökéletes, és nem vetlek meg érte, csak maradj itt légy szíves. - Kedvesen és kérlelően nézett Epica-ra. - Légy szíves... - suttogta. A hűvös széltől megborzonott a forróból kijött mén, majd megszokta és nem is vette vigyelembe. |
Epova szomorúan nyelt eggyt és szeme kékesen fénylettek egy pillatig majd ujra sötéten tükröződvre mertek az ármló lávára.- Én...szóval....van egy másik.....és másik részem...akit igazán szégyellek, Ecloga(Töredék).- Mondta hunyorogni kezdett és szeéből hideg könnycsepp hullott ajlá jegesen a forró áramlatba és már annak gőzébe olvadva köddé vált. Epica követte a mént a magasabbr terültekre és arcán szomró an táncolt a vérerews fény.- Talán megvetsz érte....és azthiszem telejes érhető lenne ha így tennél...- mondta majd lassan megfordult és még egy futó pillantást vetve a hatémas temésztei csodátra lassab indult el felfelé a jeges fuvaltok hideg égi birodalémába. |
Flaming Fire értelmetlenül nézett a fehér és fekete színekben pompázó kancára. - Milyen szempontból furcsa? Mert a furcsa sok mindent jelent.... Talán ha elmagyarázod... - Hagyta, hogy a vulkán gőze feljebb repítse, egészen a jeges felhőig. Átment a felhőn és vörös testén kisebb fehér jégfoltok húzódtak rajta, mely könnyen megolvadtak a forró levegőben. |
Epica halványan elmosolyodott, de szeme mélye sötéten csillant fel...szomorúan tkeintett le a hömpölygő lusta és éegtő folyamra mely már lassabb tempóra váltva pusztított. A forró gőzzön vitrolázott egy darabig és vivódott magában, szárnyi kecsen elnyultak aés bíbor fénytáncol rahtuk egészen egybeolvadva hófehér tollak makulátlanságával. Szinte remgve szólalt meg:- Bárcsak így lenne...tudod ez elsőre nem látszi de nem vagyok magam......elég furcsa dolog....- modta lemondóan, és haklan fújt eggyet a láva felé. Lehlet enyhén jeges volt éma láva forró túzen egy enhyébb gőz kitöréssel visszverte azt. |
[56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ecloga egy ideig lazán hevert a tűz gömben , majd lassan méltoság teljesen felállt, sörénye szemébe hullott így altakrta annak halott színű bíborát. Fekete teste nyulánkan fénylet a vöröses kavargásban, szárnyi lazán lógtak oldalán. Halkan kuncogni kezdettés szinte suttogva megjegyezte magéának...- Nah végre....már kezdett elegem lenni a tétlenségből....-Hangja egészen másvolt mint Epicáé nem lágy és kellemese, hanem vad ,titokzatos és kegyetlen..kissé vinyogott. Füleit lesunyta és előrelendült, kitépte magát a tűz gömb forró falán és egyenesen megállt a lávában mely majdnem elérte szügyét tüzes sodrásával.Körülötte sötét fogattagá- vált a fekte vadság és védte úrnőjét, halk sistergő hang hallatszott ahogyy égett a szőr és egy egészen kicsit a hús is. Ecloga vadul szembenézett Flaming Fire-al , szeme bíbora egészen elnyelte a mént , vigyorogott és éles fogai elővillantak ....élesen és tisztán fénylettek a vulkán kitörés halandó fényében