Témaindító hozzászólás
|
2008.04.16. 17:04 - |
|
[30-11] [10-1]
Lucentra megzavarodott a kérdéstől. - Nem... Még soha sem jártam itt.... Ritkán jövök ki a napfényre.... - Az ösvény mellett volt egy fenyves, a kanca bement oda a fény elől. ~ Idebent legalább hűvösebb és sötétebb van.... Nem jó a sok napfény... Túl meleg.... Pedig sokan szeretik.... ~ |
Gradiere elindult a kacskarindós gyönyörű ösvényen. A sziklák közt zuzmó virágzott. ~Olyan szabadnak érzi itt magát az ember (misztikus ló)~gondolta~Melletted a nagy völgy, a szemed mindenfelé ellát...~A másik kancára nézett. -Gyakran jársz errefelé? -kérdezte barátságosan. A könnyű szellő meglebegtette élénkzöld farkát és sörényét. |
Lucentra egyetértően bólintott, - Úgy láttam te a csúcsra mentél amikor megzavartalak. Nem folytatjuk? - És elndult a kanca után... |
-Te ismered errefelé a járást?-kérdezte a KANCA(!!!!!!)- Olyan szép itt minden! -Gradiere elnézte a kristálytiszta levegőben szinte szikrázó kék sziklákat, a gyönyörű smaragdzöldben pompázó völgyet. Majd viszapillantott a maga mögött hagyott vidám kis tisztásra. Nagyot szippantott a friss levegőből. ~De csodás is az élet!~gondolta boldogan. Egy elágazáshoz értek. Az egyik ösvény felfelé kacskaringózott sziklásan a napsütötte hegyekbe. A másik lefelé vezetett a völgybe.-Merre menjünk? -kérdzte utitársától. |
Lucentra örült, hogy a mén megvárta. - Üdv. Engem Lucentra-nak hívnak. Sétálok jó kedvemben, bár nappal van. - Nem mondott túl sokat, mert így is csöndes típus, mint az éjjel. ~ Szép mén, kalandvágyó típus. Legalább nem leszek egyedül. ~ Csöndben lépegettek fölfele, a köves talajon... |
Gradiere látta, hogy valaki felé tart az ösvényen. Jó kedve volt. Megvárta amíg a másik odaért. -Szia!-köszöntötte barátságosan.-Az én nevem Gradiere. Hát a tied? És mit csinálsz errefelé?-Zöld sörényével lágyan játszadozott a szellő. A combján lévő szív tündökölt a tiszta időben, és az erős napfényben.~Olyan éjjeli típusnak tűnik~gondolta~Vajon mit keres errefelé? Sokan félnek attól, hogy eltévednek a hegyekben. Én nem. Bár nem ismerem az ösvényeket, de jól tájékozódom...~ Elnézett a hegyek irányába. Olyan gyönyörű látvány volt. Alig bírt betellni vele. |
Lucentra vidáman sétált, bar napközben volt. Nagyon jó hangulata volt, ami szokatlan nála. Látta, hogy valaki az egyik ösvényen megy felfelé a csúcsokra. ~ Nos megnézzem ki az? Miért is ne... ~ Oda ügetett az ösvény aljára és onnan már lépésben indult fölfelé... |
Gradiere boldogan galoppozott a hegyek előtt elterülő gyönyörű síkságon. Csak a völgy előtt állt meg. Felnézett a tündöklő hegyekre. Nagyon vidám volt, és szabad. ~Milyen jó lenne most odafönnt a csúcsokon! ~ Mélyen beszívta a hideg hegyi levegőt. Elindult a mezőn balra, ahol egy kis sziklás ösvény vezetett felfelé. szeretett a hegyekben kószállni. Bár nem minden utat ismert szívesen kipróbállta őket. Nem félt hogy eltéved. Elindult az ösvényen. Lenézett a völgybe. Ezt a jókedvét most senki sem tudta volna elrontani... |
[30-11] [10-1]
|