|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.17. 09:04 - |
|
[31-12] [11-1]
Paradox hallotta amit a kanca mondott és lassan odafordult hozzá. - Ne tedd. Nincs semmi amit sajnálnod kéne. - Azzal úszott tovább és hátrapillantott, hogy követie őt a félénk kanca. ~ Szegény nagyon megijedt... ~ |
 Maharai szem ujra éjbe fordut és eltakrat ez égszinkk részeket, kicsit közelebb úszott és nyelt eggyet- Sörénye kecsen hulléámzott olyan fekete volt hogy minden fényt magáb szívott ami akár egy pillantra és leért ilyen mélységekbe. Rmegett és ideges volt és nem is tudt miért teszi ezt most. - Én....én sajnálom....- modta hangj eröltett volt és lehett érezni rajta bizonytalanságot, kicsit ijedten meredt a másik sellőlóra.
|
Paradox nyugodtan úszott tovább bár szeretett volna megismerkedni azzal a kancával. ~ A barátságot nem szabad erőltetni! ~ Emlékeztette magát, és a vízben hullámosan úszott a sörénye. Szinte alig látszódott a sötétszínű testétől a víz mélyén... |
Maharani lassított a tempón és körbe fordult hogy lássa követik -e , szeme idegesen pásztázta a vízet aznban csak a távolban az idegen mént látta. Nem közeledett inkább el akart menni, a kanca érezte hogy nem akart volna rosszat ám mégis tartott tőle.....a kárhányszor probálták megszólitani mindig feébredt bene a z ősi váégy......hogy ő nem arra született hogy barátoi legyenk.... ő magának való és talán így a legszadabb. Szeme kékesen csilogott és teste különös jeli ármvobnalasan fénylettek ahogy körbetáncolta víz. ~ Én....én nem tudom...mit kelene tennem...~ Fejét lehajtotta ls sajnálta hogy elmenekült űám közeélebb menni már nem volt mersze... |
Paradox meglepődött a kanca viselkedésén. ~ Szép kanca, csak nem akarom megijeszteni. Káár, hogy menekül, remélem visszajön... ~ Azzal elindult szomorúan az ellenkező irányba, nehogy megriassza a már megijedt kancát... |
Maharani hirtelen ménre meredt, kék szemében a fkete puppila összszükült miképp húzzuk el a fügönyt és hold besüt. A kanca mermerevedett egypercre, kopoltyúfedőt lesunyta és egy villanás szerű pillanatban megfordult és pánik szerű farkcsapásokkal el akrt menkülni az idgenetől. Előre lendult sznte ketté szelt e a vízet , vadul kapéálózott .....teljesen elnyúlt áramvobalas teste ahogy haladt. Nm mert hátrínézni... |
Paradox látta, hogy egy barna folt közelít felé. Megállt, - Nyugodj meg mitől menekülsz? - Kérdezte a riadt kancától... |
Maharani behunyta szemét és élvezte a hűs vizet, azonban ebben apillantban valami furcsát érzett. A víz nagyon enyhén és azonban erőteljesen remegett....monoton ...úszászerűen. A kanca ijedten és egyben vadul pillantott körbe kék szeme elsötétült és most inkébb fekteének látszott a tágulákony puppilától. Megmozgatta érzékeny koplgyúfedelit melyken kecsen kanyarogtak a különleges minták. Fkete sörénye kissé szét terül vízben ám nem volt annyira hosszú hogy betakarja testét. Erős farokcsapássokkal indult el szinte kiutat kerwsve ..nem is tudva mi elöll...azonban ezuttal orssz riány választott. |
Paradox alig látszódott a sötét mély vízben. Kecsesen úszott, sörénye hullámosan követte gazdáját. ~ Imádom a csöndes hideg vizeket. Nyugalommal tölt el a mélység. ~ Lejebb úszott, majd gyorsított a tempón. Nem lehetett tudni miért száguldott, érezte, hogy valami fontos ok miatt. Belenyihogott a vízbe amelyben úszott a hang... |
Maharni mélyen a a víz szint alatt úszott, testét lágyan simogatta a hideg víz, sörénye pedig kecsen ringva úszott utána. Szeme félken fénylett a víz alatt és erős farok csapásai kecsen hajottűk előre. Bágyadtan tekintett fel, és szeme szinte kereste a zsbad kék eget ám csupán valami sötéten kavargó volt ödafönnt, a víz kissé megremgett a hábórgó vihartól ám a kancár ez nem zavarta. Testén furcsa barnás aranszínű jegyek szinte belolvasztitták őt krönyezetébe, uszonya erősen tartotta az irányt mint valami kormányos egy elveszett hajón.~ Csend és béke van....ez így tökéletes...talán rajtam kivűl nincsenek is mások errefelé...és tlaán nem is lesznek...de nem bánom....mindig egyedül vagyokés nem akaorm hogy ez megváltozzon~ fejét lahjtott és agy uszott ovább a hűs vízben. |
[31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Maharai szem ujra éjbe fordut és eltakrat ez égszinkk részeket, kicsit közelebb úszott és nyelt eggyet- Sörénye kecsen hulléámzott olyan fekete volt hogy minden fényt magáb szívott ami akár egy pillantra és leért ilyen mélységekbe. Rmegett és ideges volt és nem is tudt miért teszi ezt most. - Én....én sajnálom....- modta hangj eröltett volt és lehett érezni rajta bizonytalanságot, kicsit ijedten meredt a másik sellőlóra.