|
Témaindító hozzászólás
|
2008.05.12. 18:04 - |
|
[46-27] [26-7] [6-1]
 -Hát,rendben...elvégre mindenkinek kell még egy esélyt adni...talán nem is olyan gonoszak...talán...Vagyis nagyon remélem...
 Ahogy a két pegazus közelebb ért Mindert megint emlékek kezdték gyötörni,de természetesen megint nem a sajátjai.Pedig neki bőven elég lett volna azt eltűrni.De emiatt lett olyan erős.Szinte mindent kibírt.A fehér pegazus kiskorában édesanyja mellett feküdt és rángatózott álmában.-Kapcsold ki...gyerünl Tinka,kapcsold ki őket!-mondta az édesanyja.A kicsinek végül sikerült. A kép egy kicsit elmosódott de ugyanazzal a szereplővel térti vissza. Tinka sírva szólongatta szüleit az üres tisztáson,ahol előző este még velük együtt elaludt,de nem voltak ott.Nem volt ott senki.Tinka végül feladta és szipogva,lassan elindult a világba. Ezután hatalmas örvénylés következett Minder elméjében,amitől elszédült volna-ha nem szokta volna meg és egy új emlék,új szereplőkkel jött a képbe. A másik pegazus egy erdőben sétált.Felfedezett egsy ösvényt,és elindult rajta,de nem sejtette hova vezet.Amikor útja végére ért egy szenedő egyszarvút látott maga előtt.A démonló,aki ott állt fölötte észrevette South-ot és gonoszul elvigyorodott,de a peazus már ott sem volt... Minder kezdte unni és megrázta a fejét.Ne aggódjatok ti kis szerencsétlenek.Majd én megszabadítalak a szenvedéseitektől...
|
- De hisz mi tudunk repülnI! Secperc alatt elpucolunk, ha forró lesz a talaj. Rendben? - mondta South vidáman. Lenézett. Két démonlovat látott. Eléggé ilyesztőek voltak. Elbizonytalanodott. Talán mégsem olyan jó ötlet.. De hisz mindenki megjavulhat! Nekik is kell adni egy esélyt.
Hehe, mindjárt nem lesztek majd olyan vidámak.. Lucifer lassan felfelé sétált. A sziklafalon lassan csorgott le a zöld nyálkás folyadék minden lépte után. Egy másik kiugró sziklán megállt. A pegazusokat nézte. Valamiért eszébe jutott róluk a gyerekkora. Szülei is elfordultak tőle egy idő után, mikor meglátták ezt a ragacsos folyadékot, melyet minden lépése hagyott. Pedig a démonlovak ilyen különösek. És mégis, elfordult tőle mindenki. Visszakapjátok majd.. Vissza.. Megrázta a fejét. De most térjünk vissza a szárnyasételhez.. Egy kis kínzás, aztán megeszem őket.. Ha ez a másik is akarna, hát övé lehet az egyik, elég nagyok kettőnknek.. Ismét felnyerített, de ez még az előzőnél is szörnyűbb volt. Mintha maga az ördög üvöltött volna.
|
-Nem is tudom...biztos,hogy jó ötlet?Az egy démonló!Bármit megtehet velünk...Viszont mi tudunk repülni...hmm...-Ez a te döntésed.-mondta bizonytalanul.
Mielőtt a másik démonló bármit tehetett volna Minder szeme előtt megjelent egy emlék,amely nem az övé volt.A fekete lidércmén halkan lépkedett társai között.Még kicsi volt.Minden lépése után cuppanó hangot hallatott,néhányan elfordultak tőle.Zöldes ragacs volt a nyomaiban. Aztán másik emlék jött.A démonló sunyítva elfordult a társaitól és dühösen elvágtatott,hosszú folyadéktócsát hagyva maga után. Hát barátom te is úgy megjártad mint annak idején én.Még a saját fajtársaim is bolondnak néznek azóta is. Minder alapból egyet jobbra lépett,hogy a ló,amikor előjön még véletlenül se mehessen neki.Aztán felnézett a két pegazusra és jelei kegyetlenül,fehéres-kékes fénnyel felragyogtak.
|
South is furcsállta ezt a helyet. Egy hatalmas szakadék. Alig pár fa, leginkább csak sziklák.. Eltévedtünk volna? - Nem tudom, hogy kerültünk ide.. De ha már itt vagyunk, miért ne nézhetnénk meg ezt a helyet? - szólt South bizonytalanul. Majd ő is meglátta azt a fekete lényt. Ki lehet? Valami halk mormogást hallott. Mintha az az idegen mondta volna. De nagyon halk volt. Valyon kicsoda, miféle lény ő ott?
Lucifer lassan lépdelt. Lába nyomán ott maradt a földön az a zöldes folyadék. Mikor újat lépett, cuppanó hang hallatszott. Szemében a gonoszság tüze izzott. Felnézett. Nem sokkal felette egy kiugró sziklán egy másik démonló állt. Itt ér véget az életed barátom.. Már nagyon szomjazom a vérre.. Fajtársam vagy, de most meghalsz.. Mivel más nincs itt.. Ám akkor észrevette a két pegazust. Gonosz mosolyra húzódott a szája. Hmm, pegazusok.. Igazi ínyencség lesz.. Már rég vágytam arra hogy belekóstoljak azokba a szárnyas lényekbe.. Biztos ízletesek. Mély, hörgő, nevetésszerű nyerítést hallatott.
|
-Hol vagyunk?-kérdezte értetlenkedve Tinka a kopár tájra tekintve,ahogy a hatalmas szakadék fölött repültek.Lenézett és egy fekete lényt látott a szakadék szélén,ahogy éppen fejét lehajtva álldogállt.Hmm.Úgy néz ki alszik.
Óhh igen.Végre valaki.Már időtlen idők óta álldogálok itt!-Gyertek csak!Hiszen nem akarlak titeket bántani...nagyon.-sziszegte hangtalanul.De hirtelen más illata is belevegyült a levegőbe.Még valaki jár erre.De nem baj.Most csak rájuk koncenrtálok...csak rájuk. |
 Black Storm-on már nagyon látta mndeki még az Isten is hogy nem fogja bírni és nemsokára meghal. De Isten kegyelmezet rajta és adott neki egy lehetőséget: - Állj talpra és rúgd szét a gömböt. - Addig én lefoglalom Black Mort-ot...... Amikor kiszabadúlt Black Storm a gömbből akkor gyorsan oda vágtatott a kancához és odasúgta neki:- Gyorsan repüljünk el és hagyjuk itt ezt a kegyetlen lényt.....Amíg lrepültek addig isten lefoglalta Black Mort-ot. Majd amikor már nem látszódtak a ködtől akkor magához tért az a sötét lény és nagyon kereste,hogy hol van Kyshanna és a mén.... Mindenütt kereste őket de végül feladta ésabba hagyta a keresést....
|
Kyshanna szárnyaival nagyokat csapva próbálta elűzni a maró fürsöt a közeléből. -Legalább kűzdene...- Bár ő mga növéyevő volt, mégis ég most is dereng benne az élmény hogy pont két testvértől tudta meg, akik csak akkor jöttek rá hogy testvérek. A gömbben fekvő ménre nézett. ~Úgy látzik ennyi volt...Nki vge...~ |
 Black Mort ránézett a kancára. - Igazad van nem harcol... már néhány másik lénnyel is tettem ezt... de mindegyik küzdött az életéért... de ez? ez még csak nem is küzd... akiben nincs élni való vágy és akarat az nem is érdemli meg a halált... amely számukra a megkönnyebbülést jelentené... még nem döntöttem el mi lesz a sorsa... - Tisztán, megvetően hangzottak a szavak a fekete mén szájából. A gömb mely körül vöröslő tűz kavargott olyan volt a sötét égen mint a második Nap. A tűzhányók, mely körbeölelték a területet, vadul füstölögtek... a füst olyan maró volt...
|
Black Storm egy kicsit kezdet magához térni. De amikor Kyshanna befejezte amit mondott magába: -hogy mi az, ennyi, fel adtad? Ettől kezdet visszaesni abba az álatpotába amikor feküdt a gömbben..... De Kyshannának a biztató szavai máris fölsegítették. Ekkor rájöta a kanca, hogy a bíztató szavai segítik fel Black Storm-ot. Ez furcsa érzés volt a démon lónak. Black Mort látta, hogy milyen hízelgő, hogy érzéseivel segíti fel ez a kis kanca.....Black Storm kezdte már teljesen visszanyerni az erejét amikor egy egyenes villám csapot a gömbe ettől össze esett újra Black Storm... Kyshanna mondta: ez Black Mort műve volt biztosra.... De amikor felnézett a vulkánhoz már nem volt ott...... |
Kyshanna elképedve nézett a gömbben heverő ménre. ~Máris feladja?...De én nem fogom megvédni...em tudom...nem akarom...talán mégis inkább démonló vagyok...de vajon hogy lehet ez?~Így töprengett a aknca, miközben, kecses, denevérszerű szárnyain megcsillant a fény. ~Bűntudatom lenne, ha nem védeném meg...De miért nem harcol...Tudja, hogy démon vagyok...Tudja, hogy nem bízhat meg bennem sem...Vagy ennyire naív lenne? ~ Barna szemével Black Mortra nézett. -Dögevő...-mondta megvetően.-És te így akarsz vele labdázni...? Hahh...Még csak nem is védi meg magát...Mit akarsz így tőle?...- |
Black Mort érezte, hogy áldozata kezdi elveszíteni életerejét. Közelebb hozta magához a kalitkába zárt madárkát, miközben fullasztó szél lengette a sörényét. A fekete gömb körül tűz csóvakat készített, hogy a kanca ne férhessen hozzá a zsákmányához. Szarván megcsillant a tűz vöröslő fénye ahogy közelített a vulkános területhez a gömb. ~ Ez az gyere ide... még jöhet egy kis játék... Bár az étellel nem szabad játszani... ~ A gonosz mén elmosolyodott... |
Black Storm-ot ahogy körülvette az a varázslatos gömb szinte minden erejét elvesztette. Már kezdett össze roskadni is és már szinte a látását és a hallását is kezdte egy kicsit elveszeteni de annyit még pont látott hogy az a szép kecses kanca még kiáll érte. De már Black Storm-ot nagyon elöntötte a sötétség, majd összeesett.... |
Kyshanna érezte, hogy Black Mortnak nem rá fáj a foga, de nagyon nem teccet neki amit a másik lénnyel művel. ~Csak várjon egy pillanatot! Majd én megmutatom neki!~gondolta. Sötétbarna szemében harcias tűz villant. Csontszarván hátomszor végigfutott a köd kísérteties fénye. Végig sörényén, az egész hátán, egészen villás farkáig. Black Mortot körülvette egy furcsa fénytünemény. A legmélyebb sötétség váltotta magát a legerősebb fénnyel. Erős kontrasztot alkotva. Nem volt veszélyes, csak roppant zavaró. Ahhoz elég zavaró, hogy a lávaburok kisség engedfjen a szorításon Black Storm körül. -Mit akarsz tenni vele? És miért?-kérdezte határozott hangon, miközben közelebb repült Black Morthoz. -Csak valakit gyilkolni akarsz és érzed, hogy ő nem elég erős? A gyengével könnyű kikezdeni nem? Szánalmas...-tudta, hogy szavai magára hargítják majd Black Mortot, de ő nem félt senkitől, attól sem akim erősebb volt nála...Mindig megoldotta az ilyesfajta helyzeteket... |
Black Mort feljebb ment az ösvényen. Olyan helyre és ahol kisebb vulkánok voltak, nagy terep, és kő. Tehát az ami számára ideális. ~ Tökéletes ez a hely. ~ Felnézett a két lényre. ~ Egy démonkanca.... nem bántom.... Egy felelőtlen mén...... ~ Gonoszul elmosolyodott. Elidult az egyik tűzhányó felé. Koncentrált. Hirtelen egy nagy tűzcsóva repült ki belőle, és oly sötét volt mint maga a halál. A tűz a két lény mögé ment és szorított a őket a mén felé. A kancát nem bántotta, de a másik mént egy gömbbe zárta amiből nem volt menekvés. Nem lehetett látni. Olyan erő volt a gömb körül amivel, csak Black Mort bírt. Ha a kanca közeledett akkor az eltaszította magától. A fajtársait, vagy az ahhoz hasonlóakat nem bántotta. Csak akik nem azok. A fajtársait barátainak tekintette. Velük kedvesen bánt és ha kértek valamit ami nem az étellel kapcsolatos akkor megtette. Ő erősebb volt mindennél és gyorsabb mint a szél. Gyilkolni akart, de még nem jött el az ideje. Érezte, hogy a kanca erős, de tudta, hogy nála senki sem erősebb. |
Black Storm ahogy meghalotta hogy milyen merész ez az ifjú kanca nagyon tetszett neki. Ám de látott benne némi furcsaságot.....de gondolta majd jobban megismerik egyást. Nézte Black Storm ahogy a köd lengette szép, dús sörényét... Aztán meghallott egy pici mozgolódást ott nem mesze tőlük. Nagyon körűl nézett, csak úgy csillagot a szeme mindenfelé. Egyre jobban izgatta ez a hang....Kyshanná-nak szólt hogy: - Engem most nagyon izgat ez a hang, körűlnézek...Kyshanna csak megszeppenve állt ott hogy vajon hová megy, minek megy? A fiatal kanca akart szólni, hogy arra ne menjen de túl késő volt......Black Storm elindúlt nagy szárnycsapásokkal ment köröket a völgy felet. Amikor már a 3. kört tete meg látott valami mozgolódást. Egyszer végigsuhant rajta hogy vajon szóljon Kyshannának vagy ne? De végül azt gondolta hogy inkább nem szólok elintézem egyedül hogy mégis ki ő. Közeleb ment hozzá Black Storm és egyszer csak hozzá szólt hogy: - Hello, te mit keresel erre fele? Mondta a másik lény: - Hát igen így mersz engem megszólítani? Black Storm: - Mért te mégis ki vagy? Másik lény: - Na várj csak ha majd méggyszer a kezem közé repülsz...... És így fejezte be az a furcsa lény. Végül elrántotta sörényét és elszállt. Black Storm grimaszokat vágott...Vgül vissza repült Kyshannához....... |
Kyshanna furcsá nézett a ménre. Utána megszólalt.-Az én nevem Kyshanna. Ne kérdezd, hogy ki vagyok...Ha a sors úgy hozza megismersz...Ha nem-nem.-hangjából határozottság, és bátorság csendült ki. Fehér testén végigtáncolt a köd ksérteties fénye. Sötét szeme tompán csillogott. Most nagyon úgy nézett ki mint egy igazi démonló. Körbetekintett a ködben. Megpillantott a szakadék szélén egy erőteljes fekete pontot. Megerőltette a szemét. ~Már megint egy vérszomjas marha!~csapott egyett dühösen a farkával~Csak nem Black Mort....Elég rossz híre van... De akárki legyen is, én megvédem magam...és ezt a...az udvarias"ifjú csődört"!~ Dús sötétbarna sörényét furcsán lengette körülötte a köd. Csontszarva viszavere egy kicsit a köd szürke fényét. |
Black Mort biztosan lépkedett a szakadék mellett. Kedvelte ezt a helyet olyan tágas volt. Felnézett az égre és két sötét foltot látott kavarogni maga fölött. ~ Áhh lehet, hogy egy kis táplálkozás... Bár most nem vagyok annyira éhes... ~ Fekete teste árnyként suhant föl az ösvényen mely a két lénnyel egy magasságban volt... |
Amikor a lény hozzá szólt Black Storm-hoz, hogy -Te ki vagy a csődőr nagyon megszeppent. Black Storm vette az erejét és megmondta - Én.....Én....egy ifjú csődőr vaaaagyok a nevem peddddiig Blaaaaackk Stormmm. Az ifjú csődőr, Black Storm pedig elment egy kört repülni. A másik lény pedig csak úgy merev grímasszal nézett rá. Gondolta Black Storm: - Most biztos azt hiszi rólam, hogy egy gyáva csődőr vagyok... Ezt nem akarta Black Storm. Ezért aztán visszament az ifjú kancához és megkérdezte tőle: - És te ki vagy? Aztán csak várt Black Storm hogy válaszoljon a másik lény..... |
Kyshanna tért először magához. Nála a döbbenet nem szokott sokáig tartani. -Te ki vagy?-kérdezte kissé barátságosabban mint gondolta. Őt a ménben az döbbentette meg, hogy nem olyan mint a legtöbb démonló. A külsejétől mást várt. ~Talán már én is kezdek démonosodni? Vagy csak előítéleteim vannak a fekete ménekre...Nem is tudom...~ Villás farkát elgondolkozva lengette a levegőben, sűrű, sötétbarna sörényét meglepően kecses mozdulattal rázta ki a szeme elől. Szárnyával egy picit egyhelyben lebegett, majd csapott néhányat és vitorlázott egy kis kört. A pegazusoknak könnyű volt egy helyben maradniuk, de neki nem... |
Amikor Black Storm megkerülte a másik lényt már kezdte azt látni hogy barátságos, de azért vigyázni kell vele...Látta a másik lényen, hogy azt akarja, mennyek én oda és kezdjem én az ismerkedést. De én is ugyanezt vártam tőle. Amig ő szállingózott a felhők közt, én addig gondolkoztam.-Odamenjek e hozzá vagy nem?? Ezen gondolkozott a szép fekete csődör egy csomó ideig..Aztán rávette arra a bátorságát, hogy odarepüljön hozzá. Szemtől szembe áltak egymással........Egyszerre mind a kettőnek megált a lélegzete...Meg se mertek mukkanni.......... |
[46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Black Storm-on már nagyon látta mndeki még az Isten is hogy nem fogja bírni és nemsokára meghal. De Isten kegyelmezet rajta és adott neki egy lehetőséget: - Állj talpra és rúgd szét a gömböt. - Addig én lefoglalom Black Mort-ot...... Amikor kiszabadúlt Black Storm a gömbből akkor gyorsan oda vágtatott a kancához és odasúgta neki:- Gyorsan repüljünk el és hagyjuk itt ezt a kegyetlen lényt.....Amíg lrepültek addig isten lefoglalta Black Mort-ot. Majd amikor már nem látszódtak a ködtől akkor magához tért az a sötét lény és nagyon kereste,hogy hol van Kyshanna és a mén.... Mindenütt kereste őket de végül feladta ésabba hagyta a keresést....
Black Mort ránézett a kancára. - Igazad van nem harcol... már néhány másik lénnyel is tettem ezt... de mindegyik küzdött az életéért... de ez? ez még csak nem is küzd... akiben nincs élni való vágy és akarat az nem is érdemli meg a halált... amely számukra a megkönnyebbülést jelentené... még nem döntöttem el mi lesz a sorsa... - Tisztán, megvetően hangzottak a szavak a fekete mén szájából. A gömb mely körül vöröslő tűz kavargott olyan volt a sötét égen mint a második Nap. A tűzhányók, mely körbeölelték a területet, vadul füstölögtek... a füst olyan maró volt...