|
Témaindító hozzászólás
|
2008.05.28. 19:46 - |
|
[29-10] [9-1]
Kyshanna halványan elmosolyodott. ~Ezek ketten itt mindjárt egymásnak esnek...~gondolta szórakozottan. ~És én egyiket sem fogom megvédeni...~ Szeme csillogásából látszott, hogy most épp a démon énje van "fölül". Csontszarván végigtáncolt a fény. Szőre hidegen fénylett a szürke felhők közt átszűrődő gyenge fényben. ~Talán mégis közbeavatkozhatnék...Nem azért, hogy megvédjek valakit, csak így elég unalmas...~ Kitárta denevérszerű szárnyait és egy szárnycsapással a másik oldalon termett. Úgy csinált mintha csak a patakot nézegetné, és közben azon gondolkozott, hogy fog elszórakozni egy kicsit...-Nem akarok ám zavarni-fordult a két mén felé közönyös hanggal-Nyugodtan essetek csak egymásnak.-Alig bírt elfolytani egy gúnyos mosolyt. |
 Abyssus látta, hogy a feléje közeledő lény egy démonló. A patak túloldalán egy másik démonló szerű lény szállt le. ~ Haha túlságosan fél ideszállni... ~ Elmosolyodott a mén. Magasra fölvetette a fejét és a szél játszadozott az üstökével. Szarvain megcsillant az erőlködő nap halovány fénye. A feléje közelítő mén egyáltalán nem félt. ~ Miért ennyire ismerős az ő szaga? ~ Tűnődött Abyssus. Szarvai enyhén előre szegezte, mutassa, ő kész a harcra.
 Phoenix of the Fire látta, hogy a repülő démonló leszállt. ~ Túlságosan fél ideszállni... ~ Már tisztán látta az előtte álló lényt. ~ Egy démon mén... milyen érdekes... ~ Fire is előre szegezte két szarvát, mert nem akart visszahátrálni, ha küzdelemre kerülne sor. Pajzsa vörösen izzott, füleit hátracsapta és fejét felemelte. Egy valami még mindeg nem hagyta nyugodni. ~ Miért ennyire ismerős az ő szaga? ~ De most ez nem számított. A másik démonlótól pár méterre állt. - Üdv. - Mondta hidegen.
|
Kyshanna lenézett. Egyenesen a vörös kétszarvú szemeibe. Sötétbarna sötényét a szemébe fújta a goromba szél. Denevérszárnyaival unottan csapkodott. Villás farkán, meg-meg csillanta a nap fénye, mely reménytelenül akart kitörni a szürke felhők közt. Kyshanna barna szemei vadul megvillantak. ~Mit lopom itt a napot...Most leszállok...~ Lassan ereszkedni kezdett. A másik partot választotta, mint amelyen a két lény haladt. Leszállt a csillogó habok mellett lévő nedves sziklákra. Figyelmesen nézte a két lényt. |
Phoenix of the Fire unottan lépdelt előre a patak kanyarulatában. A szél mely eddig mögötte fújdogált, hirtelen irányt váltott és az arcába csapott. Új és ismeretlen szagokat hozva maga után. ~ Ismeretlen... bár az egyik felettéb ismerősnek érzem, de nem tudom honnan és miért... ~ Már elhagyta a kanyarulatot és vörös szemeivel egy másik lény körvonalai rajzolódtak ki. ~ De jó... ~ Majd felnézett az égre, hogy leglább ott nincsen senki... de nem volt szerencséje... egy másik démonló repült ott... |
Abyssus előre szegezte füleit és lassan elindult előre. A szél ismeretlen szagokat hozott felé. Újból megállt és körbetekintett. Egy unott nyerítés hallatszott előröl. Lassan és méltóságteljesen elindult a hang felé. Az erős szél belekapott a sörényébe, de ezt a mént a legkevésbe sem zavarta. ~ Ki lehet itt? Annyira ismerős a szaga... nem tudom honnan és miért... - A patak kanyarulatából egy alak körvonalai látszódtak...
|
Kyshanna lassú szárnycsapásokkal szált a patak fölött. Dús, sötétbarna sörényét vadul cibálta a szél. Lenézett az alattomos ezüst kígyóként tekergő patakra. Érdeklődve pillantott a partra. Két lény közeledett egymáshoz mit sem sejtve. ~De...Talán az egyik sejt valamit...Olyan ravvazs pofát vág...~ Elhúzta a száját. Vajszínű szőrén táncott jártak a délután halvány fényei. Csontszarva fénytelenül ült a fején. Karmos, denevérszerű szárnyaival nagyot csapott. Mi köze van ehhez a két idiótához? Semmi! Villás farkával nagyot csapott. De azért kíváncsi volt mi fog történni. Főleg ahogy elnézte azt a démonlovat. Már sejti ki jár erre. Az nem jelent túl jót annak a kétszarvúnak...Kicsit kárörvendően elmosolyodott. |
Abyssus hangosan lépdelt a patak melletti sziklás talajon. Sörényébe a szél bele-belekapott. Fejét magasra fölvetette és fennsőbbségesen nézett körül. ~ Nincs itt senki. ~ Állapította meg a mén. Egykedvű ügetésbe fogott , és nem ügyelt, hogy ne csapjon zajt. Fejét dobálta minden egyes lépésnél, és nagyokat horkantott. Szeme ravaszan csillogott, majd hirtelen megállt...
Phoenix of the Fire hangosan lépdelt a patak mentén. Nyerített egyet. Kicsit hallatszott vissza a hangja, majd egyre halkult, és végül elhalt. Füleit előre szegezve ment előre, nem ügyelt arra merre megy. ~ Úgyis kilyukadok valahova... ~ Pajzsa vörösesen világított szarvai vörösen izztak... |
[29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Phoenix of the Fire látta, hogy a repülő démonló leszállt. ~ Túlságosan fél ideszállni... ~ Már tisztán látta az előtte álló lényt. ~ Egy démon mén... milyen érdekes... ~ Fire is előre szegezte két szarvát, mert nem akart visszahátrálni, ha küzdelemre kerülne sor. Pajzsa vörösen izzott, füleit hátracsapta és fejét felemelte. Egy valami még mindeg nem hagyta nyugodni. ~ Miért ennyire ismerős az ő szaga? ~ De most ez nem számított. A másik démonlótól pár méterre állt. - Üdv. - Mondta hidegen.