|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.10. 20:29 - |
|
[38-19] [18-1]
Winter kissé megijedt a lénytől,bár nem mutatta,aztán mérgesen dobbantott egyet,mire hó kavarodott fel előtte,teljesen belepte a másik lényt,de Winter nem akart mást csinálni.Nem szerette teljesen szabadjára engedni az erejét,de úgy tűnt ez most elkerülhetetlen lesz.Gyorsan körbenézett,hogy mivel okoz kisebb katasztrófát,mivel már nem bírta tartani.Szeme végül megállapodott a lény lába alatti havon,és azt egyetlen szempillantás alatt csúszós jéggé változtatta,hogy a másik lény esetleg elveszítse az egyensúlyát és megtörjön a varázslata.Egy kicsivel könnyebb lett neki,de még mindig nehéz volt visszatartani valami katasztrofálisat. |
Zaina helken sutogva kezdett beszélni Winterhez....- Nyugodtan engedd el....én is azt teszem ha minden kötél szakad....képes vagyok megállítani az időt....és abban a pilantban minden más létezőt körülöttünk....- mondta majd felvetette fejét és egyenest szembenézett a urcsa bestiával. Szarva ezüstje élénken fénylet fel, oly annyira hgy a hóban szite visszatükröződni látszott, .Hirtelen a közeben vad szél sűvöltött fel, és szinte alaktalanul és villámhyorsan a vágtatótt a szabad havas fensíkon. Egyre erősebb lett és egyre több havat sodor magával, majd lassan körkörösen forogni kezdett, és magasba nyúló tölcsért formárt.....ezüstös testévl ide-oda cikázott szinte kiszámíthatatlan gyorsasággal. A fekete kanca körül kékes villanások táncoltak melyek fekete testének minde procikáját kezdteék át itatni valami földöntúli fénnyel.- Ki vagy?- kérdezte ellenséges és fennsőbséges hangján mely most valahogy valamivél magasabbnak tetszett mint az elött bármikor.Egészen olyan volt akáa hideg szél zabolátlan és rideg hangja ahogy szabadon és korlátok nélkül sűvít el a hegyek között.
 Charisma meglepve körbenézett , nem számított ilyen gyors reagációra.....Látta hogy a foltos kanca talán varázslatra készül míg a másik irányítása alá hajtja a szeleket. Arca eltorzult majd ő is dobbantott eggyet minek hatására ezer és ezer havas kristály repült a levegőbe és ott angyali táncba kezdtek a démonló vörösen izzó jelei elött.- Ilyen könnyen nem menekültök...- mondta halk valahogy ijesztő hangon. Furcsa feketeség kezdett körülütte uralkodni mely egéssszen körbevette a a másik két kancát is.Folytón tekredett a nyakukra akár csak valami elszakíthatatlan lánc, mely ha el kap többet nem ereszt el....a sötét gomolygás szite beletépett a táj hófehér képébe.
|
Winter megpillantotta a lényt,ahogy közeledett feléjük,és szinte látta ahogy utánukiramodik és...Szeme élénk zölden csillogott,hatalmas patájával dobbantott egyet,és a lábai nem süllyedtek a hóba,még nyomot sem hagytak.Remélte,hogy ezúttal nem fog csak úgy elszabadulni az ereje,ahogy szokott,mert azt nagyon utálta.Zöldes szarva csillgoni kezdett és minden erejével arra összpontosított,hogy visszafogja az erejét.Nem akart teljesen véletlenül egy lavinát,vagy hasonlót.Kérdően rápillantott Zainára.
|
Zaina bólintott de nem vette le szemét a fák kékes hava sűrűjéről.- Van egy olyan érzésem most talán szükségünk lesz rá...nem tetszik itt nekem valami...- mondt majd lassan hátrált pár lépést. Felágaskodtt, kecsesen kapált eggyet lábával a rengeteg felé, éjfekete testén valami különösen misztikus csillámlott végig. Szarván furcsa idegen jegyek táncoltak fel s alá, vadul követték kacskaringóit , sörényét valami vad szél fújta arcába és fekete selymességével táncolt a levegőben akkár a villám rohan végig az égen.
Charisma nagy nehezen haladt eklőre az ilyen mélységű hóban ám ahogyközeledett a fensík valós széléhez egyre ruganyosabbaká váltak léptei. Határozottan somolygott és egyik szemét eltakarta vanília színű sörénye.Jelei élesen fénylettek és szemébe pontnyi szinte láthatatlan pupilla költözött.....vöröses izzással. Teste jellemtelenül látszott immár mikor megpillantotta a különös, meleg szag gazdáit.....érezte ahogy azoknak dübürögve áramlik a vér a testében és ebben a pilanatban valahogy játszani akart ezzel a gondolattal. Vörses kecse testát immár semmi sem relytette el, száját moslyra húzta és éles szemfogának hegye most kivilant a téli fényben. Hegyén sötét vöröses izzás látszott kibontakozni, érződött rajta hogy sok lény, áldozat végét jelentette egy hosszú végtelennek tűnő szempillantásban. Charisma nyakát mélyen behajlította és fejét kissé oldara billentve ördögien nézett szembe a két idegennel...akikhez valahogy nagyon-nagyon közel érezte magát. |
-Azért van egy jó dolog abban,ha hozzá vagy szokva a hóhoz és a jéghez.Könnyebben tudsz futni az ilyen helyzetekben.-mondta Winter és visszamosolygott Zainára.Belehorkantott a csendbe,és hangja visszhangot vert a havas hegyen.Már nagyon fúrta a kiváncsiság,hogy ki lehet ott rajtuk kívül. |
Zaina kedvesen rámosolygot Wintere, elöszőr mióta találkoztak és ebben a mosolyban volt valami különös szinte idegen kedvesség. Olyan volt mint amikor meg törik a jég és a táblák egyre távolodnak egymástól szabadon hagyva a tajtékzó vizet. Zaina nem szokta meg hogy követik az ilyen fucsa válalkozásaiba így tetszett neki Winter bátorsága. Pár méterrel a fák elött megállt fejét felvette farkát zászlósan lengette a szél, egész teste kecs feketeségével vadul ki rít a hófehér végtelenből. Ezüstös szarva kontrasztban fénylett szemével melyben vad tűz lobogott és tépett bele a selytelmes szembogárba. Élesen felnyerített és vékony kancás hangja mélyen siklott a levegőben, és egészen harciasnak hatott.
Charisma óvatosan lépkedett a magas hóban mely egészena szügyéig ért, a fák közt ereszkedett le ám lábai össze vissza csúzkáltak.- Itt baromi hideg van és....túl...sok....a hó...- Szőkés sörényében lévő koponyák hirtelen furcsán nyikorgva csattogni kezdtek, szinte beszéltek immár furcsán hangtalan szájukkal. A kanca megállt és finoman hátrapillanott rájuk, szemében köds véres villanás lobogott fel akkár az eleven láng.
|
-Hát jó.Nem árt egy kis izgalom.-Winter nem tartozott az őrült vakmerőek csoportjába,de azért szerette a veszélyt és az izgalmakat,nem mondott ellent ezeknek a dolgoknak,így elindult Zaina után.-Hmm...nem tudom eldönteni a lény szagáról,hogy vajon micsoda.Lehet,hogy démonló,de ugyanennyi eséllyel lehetne egy unikornis is.Sajnos nincs egy ragadozó szimatom.-mondta Winter szomorkásan,de még mindig nyugodtan. |
Zaina a hegy felé pillantott és erősen lesunyta füleit, orrából forró fehéres gőzt fújt mely elösszőr melegen körbe lemngte arcát majd elveszett a havas szél homályába. Szeme élesen és vadul villant eggyet mikor ujra Winterre pillantott.- Hát...tdutommal ennek a hegynek a túloldalán van egy meredek lejtő....ami egészen a démonlovak területéig vezet....- Sörénye selymesen és súlytalanul repült fel a levegőbe majd vissza a kanca íves vékony nyakára.- Bár lehet hogy tévedek....- mondta titokzatosan. Lassú ám lnyújtott halk lépésben indul el a hegy léb felé melyet fák csoportjai szegélyezett élesen.- Gyere.....nézzük meg ki relytőzik a bokrok között....- hangjába furcsa bátor indulat keveredett ahogy megindult a havas szinte haldokló fák sűrűlye felé. |
-Igazából fogalmam si...-Winternek elakadt a hangja,mert valakinek a szagát érezte,elég erősen.Megint beleszimatolt a levegőbe,de nem tudta megállapítani,hogy milyen lény közeledhet.-Ki járhat itt?-kérdezte egy kicsit furcsa hangon,de még mindig nyugodtan. |
Zaina körbe nézett és tekintetével lágyan végigsimította a tájat mely mindehol pontosan ugyanolyan fehérs volt . Majd felnezett a hegyre melynek magasabb ormait vastag köd fátyol relytette el minden előll. Halkan fújt eggyet és testével a magas óriás felé fordult.- Talán arra...de igazándiból nem tudom pontosan...csak úgy keringek már itt egy ideje....És te?- kérdezte és egy hirtelen mozdultall a kanca felé forditotta kecses ébenfekete fejét. Szarván ezüstös fény cikázott végig és a kanca kissé összerándult és kiváncsian hrokantot.- Van itt valaki.... |
-Szép neved van Zaina.-mondta őszintén Winter.Az az érzése támadt Zaina fürkésző tekintetétől,hogy a gondolataiban próbálnak olvasni-mint olyan sokszor.Nem egyszer próbálták már kiolvasni a szeméből az érzéseit,és még kiscsikókorában megtanulta,hogyan rejtse el azokat tökéletesen.A kanca megjegyzése miatt nem akarta,hogy lássa,szimpatikus neki,mert félt,hogy nincsen hozzászokva és rosszul esne neki.Most ő nézett bele Zaina ezüstösen ragyogó szemébe,és elmosolyodott.-Merre tartasz?-kérdezte kedvesen. |
Zaina is kedvesen elmosolyodott ésegy meghajló mozdulatot tett a másik kanca elött.- Üdv Winter...Én Zaina vagyok...és őszintén szólva engem álltalában nem kedvelnek annyira hogy becenevem legyen....- mondta és hangneme mindvégig kedves és barátságos volt, még az utolsó résznél sem tört meg. Kissé megrázta magát és fekte testéről itt ott kósza hópelyhek száldostak mindenfelé....míg végül beleolvadtak a tlaja vastag fehér paplanjába. Zaina Wintermint zöldes türkizes árnyalatú szemét figyelte és igyekezett kiolvasni belőlle valamit...valami szokatlant...valami kellemlent....esetleg természet elleneset..ám semmi ilyesmit nem talált. Saját ezüstös látó gömdbje szinte ragyogott és arca feketeségen éles lyukat ütöt ez a benső fény.- |
Kedves tekintettel néztem a kancára és magasra emeltem a fejemet. Elmosolyodtam.Kicsit irigyeltem a kanca sörényét,az enyémet néha túl soknak éreztem,és egy nagy bozont volt az egész. -Az én nevem Wintermint,de mindenki csak Winternek hív. Az egyik fáról egy kis hó hullott a hátamra,amit csak néhány pillanat múlva ráztam le magamról.Én is közelebb léptem kicsit a kancához. |
Zaina élvezte ahogya hideg szellő végigfut testén és mindenstül átjárja az hideg fennsőbséges érzés. Ám hirtelen eg idegen hang csendült a levegőbe, a kanca felkapta fejét és magához egészen közel egy idegen lényt vett észre. Mellső lábiat kissé megemelete , minek hatásáa sörénye fekte selyemként a légbe repült madj finoman vissza siklott Zaina nyakára. - Szia..- mondta lágy és furcsán selymes hangján. Fejét kicsit felvetette és büszkén állt szemben a foltos testű idegen kancával. Ezütös szemével méregett egy ideig majd lassan közelebb sétált, lábai alatt aligg hahatóan ropogótt a friss hó. |
Winter szeme,mint a zöld gyémánt,ragyogott.Semmit sem szeretett jobban annál,ha hidegben és hóban lehet,talán csak azt,ha ezt a barátaival teheti.Boldogan felrúgott egy kis havat,aztán aládugta a fejét,és élvezte,hogy belepi a jéghideg hó.Megrázta a fejét és fújtatott,aztán beleszimatolt a levegőbe.Érzett valamit,és tudta,hogy nincs egyedül.Nem félt,hiszen ezt a helyet nem ismerhetik sokan,és kicsi az esélye,hogy démonlovak vannak itt.Lassan megfordult és egy fekete kancát pillantott meg maga mögött. -Szia!-köszönt oda óvatosan,kedves,nyugodt hangján. |
Zaina lassan sétált a hóban, nyakát kecsen előrenyújtotta az egyensúly kedvért. Szeme ezüstös tükrét szinte fel korbácsolta hideg hó makulátlan és végtelennek tűnnő képe melyet csak jobb oldalt egy hegy szeget meg. Min egy óriás magasodott a afennsík fölé, a többi helyen köröskörül a tiszta égbolt. Bizonyos részeken úgy tűnt végeszakad a földnek ám Zaina nem volt biztos benne. Fekete testére apró hópelyhek telepedtek és kelemes lágysággal érintették szőrét, sörény kissé szemébe omlott.~ Ez a hely olyan szabad...olyan egyedülálló.....tetszik.....itt kevesen járnak....talán nem is igazán ismerik ....~Álmodozóan az égre pillantott és finoman beszívta a jéghideg levegőt, lehunyta szemeit é addig tartogatta a hűvös frisseséget tüdejében amig csak bírta...majd lassan fokozatósan forró fehéres gomolygásal fújta ki. |
Wintermint óvatosan lépkedett a havas,csúszós fennsíkon.Lábai mély nyomokat hagytak,bokaszőrébe már rengeteg hó apadt,de nem bánta.Élvezte,hogy jó hideg van,és fejét lehajtva orrával tolta előre egy kicsit a havat,aztán felemelte a fejét és ügetésben haladt tovább,majd megállt körülnézni.Dús sörénye a vállára omlott,szőre fényesen csillogott.Mélyen beszippantotta a hideg levegőt. |
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Charisma meglepve körbenézett , nem számított ilyen gyors reagációra.....Látta hogy a foltos kanca talán varázslatra készül míg a másik irányítása alá hajtja a szeleket. Arca eltorzult majd ő is dobbantott eggyet minek hatására ezer és ezer havas kristály repült a levegőbe és ott angyali táncba kezdtek a démonló vörösen izzó jelei elött.- Ilyen könnyen nem menekültök...- mondta halk valahogy ijesztő hangon. Furcsa feketeség kezdett körülütte uralkodni mely egéssszen körbevette a a másik két kancát is.Folytón tekredett a nyakukra akár csak valami elszakíthatatlan lánc, mely ha el kap többet nem ereszt el....a sötét gomolygás szite beletépett a táj hófehér képébe.