|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.11. 18:28 - |
 |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Black Magic látta, hogy a kanca le fekszik a poros földre. ~ Van valami különös benne.... Csak nem tudom mi az.... ~ Odament és lefeküdt vele szemben. Különös dolog olyan... szellő féleség kúszott közöttük. A mén örült a társaságnak, végre nem volt egyedül. - Mindig itt éltél a tónál? - ~ Legalább valamit megkérdeztem...~
|
 Charisma érezte magán Black Magic tekintetét és imponált neki amén figyelme. Vörs jegyei kissé kavarogni keztek és most nem tudta visszafolytani félig kedves fléig kaján moslyát. Közelebb ment a ménhez és szinte szemérmetlenül közel le feküst a porba, sörényéből gyémántokként hullotak alá a vízcseppek ,és amint földet értek a föld szomjas mohósággal szívta fel őket. ~ Mondhatjuk hogy ebbena pillanban nem csak megégettem magam hanem elszenesdítettem...de tetszik....~
|
Black Magic nagyon fáradt volt, szeretett volna a kanca kölében lenni, de nem mert. Ezért inkább csak lefeküdt a földre és megpróbált minél gyorsabban megszáradni. Hampergett a száraz földön, majd felállt és megrázta poros testét. Éjfekete testéről csak úgy szállt le a por, le a földre ahonnan most került fel. Ránézett Charismára és figyelte a gyönyörű testét, szinte ámulatba esett tőle... |
Charisma követte és lassan kecsesen és ívelt testartással a partra lépett. Fehér szeme izzott ahogy érezte az éjszaka hűvös ám kellemes leheletét. Sörényéből finoman csurgott a vz, lopva Black Magicre nézett és bár maga se tudta miért rajt tartotta a szemét. Nem volt neki gyanús sem félelmetes mégis mint valami furcsa fény körül vette és kissé megtébolyította a mén aurája. Tetszett neki mert különös volt , tetszett mert hasonlttt rá.... bár valahogy félt volna igazán közel menni. Aki túl közel ül a tűzhöz meg égeti magát. ~ És én éppen elég közelvagyok hozzá~ megrázta fejét, szinte érezte az édes és meleg lángokat amelyek hívogatták bár őnem tudta közelebb menjen - e vagy sem. |
Black Magic tudta nem ez az amit a kanca mondani akart, ~ Hát nem bánom, mit mondjak...~ - Örülök, hogy én vagyok az első és köszönöm a bókot. - Mondta fennsőbbséges hangon, - Én kiúszom a partra és megszáradok, ugyanis életemben először úsztam, és egyenlőre ennyi elég volt. - Félig megfordulva mondta és tempózótt a part felé, a meleg és száraz part felé. Majd odaért és kimászott a vízből, megrázta éjfekete testét és hófehér sörényét amiből, csak úgy hullott a víz. |
Charisma teljesen elvörösdve uszott a mén mellett, nem mert rá nézni se, mintha valami furcsa varázstól félne amit Black Magic áraszt. Ahogy közelebb ment érezte , testük egy kissé összdörzsölődik , melynek hatására kellemes bizsergés futot rajta végig és járta át minden pólusát. A hold sápadtan mosolygott vissza ön magára a tiszta kék vízből, néh kissé megtáncolta fényét a hullámokon. Charisma végül hagyta hogy elragadja az "áradat" és már nem bánta hogy Blacxk Magic ilyen sziinte zabaróan közel van hozzá. - Nah...mire vársz....? mond j már valami......életemben elöször dicsértem meg valakitz ugyhogy nyugodtan veheted bóknak....- probált fensőbbséges lenni azonnban hangja egyre inkább barátságosnak tetszett. |
Black Magic most se szólt semmit, mivel úgy vélte a kanca még nem mondott el minden amit szeretett volna. Így csak úszott tovább, közeledett a kanca felé, hátha így jobban megnyílik... A Hold fénye ráragyogott Charisma és Black Magic szemére, ami csak úgy szikrázott a fénytől... |
Charisma kicsit elpirult, ahogy gondolkozott a megfelelől válaszon amit egyszerüen nem talált meg, kerset és semmmi....egyszerüen semmmi.....Nyelt eggyet majd gyorsan a ménre pillantott, szemei kiviláglott sörénye játékos tincsei közül.....- Eh...iiiizééééé......kösz te sem vagy rossz...- mondta bár önmagában nem volt elégedett a válaszával. Lehjtotta a nyakát és finomam belekortyolt a kristály tiszta vízbe, majd hagyta hogy az hidegen végig menjen nyelőcsővében. |
Black Magic érezte, hogy Charisma akar neki mondani még valamit, de nem erőltette, ~ Mindent a maga idejében! ~ Gondolta, erre felvetette a fejét, amiből egy-két vízcsepp a kancára esett, de ezt őt nem zavarta, gondtalanul úszott tovább. Most nem szólalt meg, de nem úgy nézett ki, mint aki megakarna szólalni. A Hold fénye beragyogta a tavat és vele együtt a két lényt is, akik gyönyörűek voltak abba a nagy kékségben. A mén kíváncsian várta Charisma lépését, ugyanis úgy érezte, most neki kell. ~ Várok akár az idők végezetéig rá.....~ |
Charisma kicsit eltátotta a száját, nagyon meglepte a mén kifejezése, üresen meredt maga alé majd gyorsan észbe kapott.- Óóóó...igen....tetszem neked?.....Izé....- mondandója elején játékosan lemélyítette hangját mely erőssen visszverődött a tükörtiszta felületről amint elhagyta száját. Azonnban nem tudta befejezni......legszívesebb ezt mondta volna: Tényleg? te is nekem...mert te is olyan más vagy..... De nem merte nem bízott senkiben és semmiben...még önmagában sem elméje legmélyebb titkaitól még maga is félt és el sem merte képzelni mi lapulhat az ismeretlenek elhányt gondalatai közt...nem akarta felfedezni ezeket. Ám Black Magic valahogy biztonságot adott neki, némi bátorságot öntött a testébe és még nem igazán ismerte de valahogy mindennél jobban vágyot rá hogy a közelében le hesse....mint a túz téli éjszakákon.... |
Black Magic érthetetlenül nézett a kancára, - Ó igen? Akkor sajnálom, nem szándékoztam megbántani egy ilyen.....csodás lényt, mint te vagy - Esett ki a száján, ~ Ajjaj ezt még később megbánhatom... ~ Majd közelített Charismához, aki most.... |
Charisma finoman oldalra billentett fülét ás hagyta hogy a mén egésszen közel usszon hozzá. Kissé mosolygott magában, farka a vízben uszályként lebegett után ahogy nyugodt mozdulatokkal tempozott, körülötte víz gyűrűk keletkeztek melyek egésszen a partig kiséréték a víz lágy habját hogy ott a homokos parthon semmivé legyenek. Szeme körüli vörös foltok izzani kezdtek, ahogy a mén közelebb ért hozzá majd hirtelen kisebb hullám emelkedett ki a vízből kristályosan csillogott a fényben, mint egy egy túzből kiemelkedő főnix ám után fenyegetően elindult és el áztatta Black Magicet, a csődör testére a víz hideg csókja rátapasztotta sörényét amely keveredett fekete nyakán a hófehér sörénnyel. Charisma huncut és vad pillantással Black Magicre nézett,:-Ezt azért kapod mert megijesztettél.-mondta majd halkan felkacagott, finom hangja belremegett a távolba. |
Black Magic nem örült a megjegyzésnek, de eltűrte ugyanis nem tudott volna haragudni erre az áldott teremtésre. Már ment és úszott Charisma után, és fehér sörénye szinte beleolvadt a vízbe. Gyorsan utolérte Charismát, és szeretett volna melléúszni, de félt, hogy ezzel megbántja a kancát. ~ Hát, ha odamegyek.... és ha nem kéne?.... Egy próbát megér! - Döntötte el végül a fekete mén, és már közelített a gyönyörű kancához.... |
Charisma gondaolkodólag oldalr a bilentette fejét, hirtelen azonnban hideg szél borzolta végig szőrét mire megrázkódott, teste hideg volt és vizes ahogy a szél végig simította. - Rendbenvégülis már ugyis vízes vagyok......és azt hiszem nem folythat vízbe egy ilyan...ilyen.....szóval olyan min te..- Jelzés képent lassan elindult a vízben , majd elmerült egészen nyakáig és úszni kezdett, sröénye lágyan szét terült a tökürsima víz képén, kellemesen megtörvén azt olyan volt minha furcsa aranyszínű szigetek úsznánaka víz tetején. Hátrapillantott és elmosolyodott, - Nos?....Nem jösz?- Az tuolsó szótagot kellemesen megnyomta, hangja mélyen búgott a ahogy finoman keveredett a szél egyre növekvő visításában. |
Black Magic csodálattal nézte a kancát, ahogy megrázta magát, ~ Különös valamiben más, mint a többi kanca...~ Gondolta, csak még nem egészen tudta miben. Körbejárta a káncát, megfigyelte minden egyes mozdulatát. - Nem úszunk egyet? - Kérdezte, maga sem tudta miért.... |
Charisma kissé elpirult, ritka volt hogy valaki ennyire állta volna tekintetét. Sörénye finoman arcába simult és kecsen barázdálta azt ezüstösen fénylő víz cseppjeivel, lassan kis patakokat húzva maguk után gördültek le az apró víz golyóbisok. A kanca tartotta ugyan a szemkontaktust, ám közelebb ment és Black Magic orráthoz érintette orrát , kicsit megszagolta majd egy lépést hátrahúzódott. ~ Egy misztikus ló....sejthettem volna...innen a hasonlóság......de a szeme .... a fenébe is mit csinyáolk már megint?~ Szemeit össze hunyorította és megrázte fejét hogy némileg észhez téhessen. |
Black Magic-et magával ragadta a kanca fehér szeme, szinte már olvasni akart az elméjében. De nem hagyta magát alsóbb rendűnek mutatkozni, így hát kihúzta magát és állta Charisma tekintetét, aki minha kezdett volna megenyhülni....
|
- Én Charisma vagyok- mobdta kissé fennsőbségesen, fejét magasra emelte és vizslatni kezdte a mént, fehér sezeme Black Magic minden részletét magába szívta. Elösszőr elellenségesen nézett, azonnban a mén kinézette több mint különös volt és ez tetszett neki, nem látott még hozzá foghatót csupán egyet. Önmagát......- Hé ti ott fenn maradjatok csendben!- mondta és közben lopva a "csacsogó" koponyágra nézett majd egy erős mozdulattal magrázta sörényét, mire az apró teretmények odafent elhalgattak. Charisma szinte bájosan somolygot majd lassan körbejárta a mént, figyelte a nyúlánk testett, a szikrázóan fehér sörényet és farkat, és a sajátjához hasonlatos jeleket, megfigyelt minden egyes szívdobbanását........de legfőképp a mély fehér szemett amelybe egészen beleveszett, tudni akarta mi lapul mögöttte , tudni akarta elméje titikait. Kicsit közelebb ment és szinte öntudatlanul ívbe görbítette nyakát a büszkeség, szemében ismét a vad és megszelídithetetlen tűz égett. Életében elsözör nem tudott megszólalni........ |
~ Hazudik nem baj, tetszik....Van benne némi misztikus ló.....~ Elmosolyodott, megrázta magát, hogy megszabaduljon néhány csepp víztől. - Én? Black Magic. És te? - Nagyon ismerősnek tűnt a lény, csak nem tudta honnan. ~Olyan titokzatos, szeretnék közelebb menni...~ A koponya mely farkán lógott elkezdett csattogtatni, mire Charisma koponyái is. Úgy tűnhetett mintha beszálgetnének, de vajon miről?
|
Charisma felvettett a fejét, és egy kicsit elmosolyodott, valahogy nagyon hasonlónak érezte a másik lényt magához. Imponált neki hogy elpirult , magsra vette fejét melynek következtében ismét kissebb víz zuhatag ömlött alál, és tért vissza tóba.- Igen....az vagyok. Nem látszik?- somolyogni kezdett. Tudta hogy most hazudik de mind próbálta leplezni, szemeit összeszorította úgy nézett egészen vad szépséggel a ménre, ám az ellenálás kissé alábhaggyot és így már különös arca annyira nem volt barátságtalan, csupán egy kissé frucsa ahogy a vöröses foltok körbe ölelték testének kanayrulatos mintáit. - Te ki vagy?-krédezte fennhangon némi gőggel a hangjában. |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Black Magic látta, hogy a kanca le fekszik a poros földre. ~ Van valami különös benne.... Csak nem tudom mi az.... ~ Odament és lefeküdt vele szemben. Különös dolog olyan... szellő féleség kúszott közöttük. A mén örült a társaságnak, végre nem volt egyedül. - Mindig itt éltél a tónál? - ~ Legalább valamit megkérdeztem...~
Charisma érezte magán Black Magic tekintetét és imponált neki amén figyelme. Vörs jegyei kissé kavarogni keztek és most nem tudta visszafolytani félig kedves fléig kaján moslyát. Közelebb ment a ménhez és szinte szemérmetlenül közel le feküst a porba, sörényéből gyémántokként hullotak alá a vízcseppek ,és amint földet értek a föld szomjas mohósággal szívta fel őket. ~ Mondhatjuk hogy ebbena pillanban nem csak megégettem magam hanem elszenesdítettem...de tetszik....~