|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.11. 18:47 - |
 |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Night Dream elszomorodott ennek a befejezetlen történet hallatán, és odadörgölte arcát a ménéhez. - Nem kell folytadnod, ha nem akarod. Még nincs itt tehát még nyugton hagyhat... - Próbálta felvidítani aranyszínű kedvesét az ezüst kanca. Kínos csned volt körölöttük ahogy a vízcseppek estek mindenhova és rajuk is... |
 Athlon kecsesen oldalra hajtotta fejét és lágyan Night Dream szemébe nézett, a tkülönös fényű zöld íríszben fények villogtak ahogy az emlékeke atvágtattak amén agyán. - Hát tudod.....ez egy hosszú történet.....- kissé megakadta bár úgy érezte Night Dreamnek elmondhatja. Hirtelen vad villám hasította ketté az eget és mennyei fényével egy percre mindent elvakított majd újra eltűnt, és furcsa dörgéseben energia kiltott vissza. Athlon melegítenei probálta a kancát.- Nos régen nem itt éltem ezt már mondtm neked.....egy másik helyen ......emberek közelében de az emberek mindig is túl vakok voltak ahhoz hogy meglássanak.....apámat nem ismertem azonban anyámmal nagyon jól megvoltunk. Egy nap amikor a tengernél sétálgattam megláttam egy furcsa sötétkék csikót, kb egy idössek lehettünk.....- itt egy kis szünetett tartott ahogy felfénylett benne az emlék.- és....odamentem hozzá....nagyon szomorú volt és kicsit furcsa....Devil Darknesnek hívták és eléggé jól összebarátkoztunk.....ahozz képest hogy ő egy démonló igazán kedves volt....míg nem....- hirtelen elszorult a torka és nem bírt tovább mesélni....Szeméből apró könycsepp hullott alá a mélybe
|
Night Dream hallott valamit arról, hogy némelyik démonló képes a repülésre, de eddig nem zavarta, de most nagyon félt. ~ Erősnek kell maradnom, maradnunk, hogy ne érezze meg a félelmünk illatát! ~- Erősnek kell maradnunk, hogy ne érezze meg a félelmünk illatát. Egyébként ki ő, aki ismersz és honnan? - Sétált a védelmet nyújtó Athlonja mellett...
|
Athlon hallgatott majd mikor úgy ítélte már eléggé bent vannak megszólalat, halan szúrtea szavakat majd hagyta hogy azok finoman nekiverödjenek a sötét és melegen nyirkos falaknak majd vissztérjenek elméje zengő ködjébe.- Tudod...ez egy elég veszélyes hely.....mert néhe....hát hogyis mondjam...- kissé elgondolkodott .- Vannak olyan démonlovak akik tudnak replni...gondolom ezt tudod....de van egy köztük aki sajnos ismer engem és nem mondthatnám hogy kedvel.- mondta, kissé lesüttötte szemét ami még a sötétben is áthatóan csillogott. ~ Bár az egész nem az én hibá.m...~ erős mennydörgés rázta meg a hegyet bár cseppet sem tűnt természetesnek. Athlon közelebb húzódott Night Dreamhez és védelmezően átkarolta szányával. |
Night Dream most már teljesen érezte a mén félemét, és megmerte kockáztatani a kérdést. - Mitől félsz kedveském? - Suttogta, nem szerette volna, ha bármi vagy bárki meghallotta volna. Ahogy mentek egyre beljebb annál sötétebb lett, de furcsa módon annál melegebb. - Merre megyünk, te látsz? - Nézett rá Athlonra legalábbis próbált...
|
Athlon eléje ment és szinte be tessékelte Night Dreamet. ~ Ide csak nem jön utánunk~ gondolta. Zölde szeme élesen fénylet, ré akart nézni kedvesére azonnban nem merte megkockáztatni hiszen tudta hogy Devil Darknes esetébe egyetlen figyelmetlen, gyenégd pillanat és könnyen az utolsó lehet. Tudta hogy most vadászik a különös démonló azonnban álmában se gondolt volna hogy ilyen közel merészkedik a helyekhez. Még mindig emlékezett arra a borzalmas találkozásra az ő birodalmukban....bár szinte már homályba vesztek az akkor események arra bizonyosan emlékezett hogy nem szabad hagyni hogy megtalálja őket. |
Night Dream érezte kedvese, aggodalmát és félelmét. ~ Vajon mitől félhet? ~ Miközben ereszkedett le Athlon után, sörénye és farka csak úgy úszott utána a levegőben. Megérkeztek a barlang bejáratához, Night Dream megborzongott. - Brrr, de hideg van itt, de legalább száraz és véd minket. - Elindult Athlon után a barlang mélyébe....
|
Athlon orrával egy hegyre bökött. -Ott van, a lábánal van amit kereseünk....egy barlang.- mondta. A hegynél különös aura lebegett finok vízpermetből ált így elrejtette a büszke hegyorom nagy részét a kíváncsi látogatók elől. Kecsesen lebegett ott a büszke hegy mellet mint valami alantas lény mai az óriás minden mozdulatánál hajnlongana. Athlon ereszkedni keztdett.......ismerte már ezt az érzést......valaki követi őket és tartott tőle tudja ki az... |
Night Dream is gyorsabb tempóra váltott, Athlon mellett szállva. Mindkét lény sörénye és farka csak úgy úszott a levegőben és néha-néha megvilágította őket a Hold. Teljes erejében volt, és erről tanúskodott az aranyszínű mén is. - Messze van innen? Mert van egy rossz előérzetem...-
|
Athlon ugyan bolldogan repült a kanca mellet ám még mindig meg volt a rossz előérzete.- Sietnünk kell! Vlakai....vagy Valami követ minket.....tudod egy biztonságos helyet... addig el kell érnünk..!- mondta sietve , majd gyorsabb tempóra váltott szárnyaik szelték a hideg levegőt és a felhőket melyek utjukba kadtak. Körülöttök már teljes sötétség volt csupán a Hold pislákolt egyedüli fénypontként a fekete égen. Athlon figyelő tekintetét nem kerülte el semmi , mind azon volt hogy meg védje Night Dreamet ha szükség van rá. |
Night Dream elmosolyodott, mert örült, amikor így nézett ki drága Athlonja. - Igen szerintem is szálljunk fel, mert nem akarok semmi meglepetést! - Felállt és már indult is felfelé, - Jösz? - Nézett hátra kedvesére, - Jó lenne, ha nem kéne itt fenn tölteni az éjszakát! - Megvárta amíg melléje szállt az aranyszínű mén, és elindultak egymás mellett harmóniában...
|
Athlon furcsán körbepillantott, volt egy rossz elö érzete, lehetelen hogy minden ilyen tökéletes legyen főleg hogy már sötétedik, a fennsík nem iagzán biztonságos hely.- Igen elég furcsa......azthiszem el kellene mennünk innen valami védetebb helyre.....nem akarom hogy bajod essen kedvesem...- mondta gyöngéden majd arcát a kancáéhoz dörzsölte. Nyakát behajlította , kicsit tetszelegni akart Nigth Dreamnek, ezért kecsesen kihúzta magát . |
Night Dream hozzáérintette fejét Athlon fejéhez, és úgy maradtak egy pár pillanatig, - Nem...nem bánom, ha én is hívhatlak annak......kedvesem? - Nézett rá mélykék szemeivel, és ezt oly melegen mondta... - De jó a nyugalom, erre oly kevés alkalom adatik az életben. Főleg, hogy semmi baj nincs körülöttünk. - Sóhajtott fel nyugodtan és lágyan Night Dream...
|
Athlon kiscsikós zöld szemeivel, kedvesen a kancára nézett majd belefogott mondanivalójába.....abba amelyet eddig már rég ki akart mondani de ez eddig még valami visszatartotta....- Mond.....hívhatlak....kedvesemnek?....persze csak ha nem bánod.....de ha igen akkor persze nem...- ebbe végül teljesen belegabalyodott ő is majd helkan megyjegyzte magának hogy hogy lehet ilyen ostoba. ~Mi van ha ezzel elijesztem,.....az borzalmas lenne~ Idegesen megrázkódott. |
Night Dream nem tudott megszólalni, el volt káprázva Athlontól. Lágy szellő suhant el mellettük, s hordozta magával a világ összes baját. - Bárcsak megállna az idő... - Gondolkodott hangosan Night Dream, - Annyira kellemes itt, figyelni a felhők vonulását. Te mit gondolsz...- ~...kedvesem? ~ Tette hozzá magában Night Dream. - Semmi baj nincs körülöttünk! - Legalábbis ezt gondolta....
|
Athlon lassan felállt és a szikrázó napba nézett, szemében vissza tükröződött a hatalmas fénygömb már esteledett és hűlt az idő. A mén fújt eggyett és megcirógatta a kanca lágy sörényét, finom piszkálgatta és gyönyörködött abban ahogy az ezüstös szálak minduntalan visszahullanak a kecsen fénylő nyakra. - Nem értem....tudod....én soha nem hittem az ilyen dolgokban és most ez egyszeribe megváltozott.- mondta és közben mosolygott. ~Talán egyszer még ....még igazi pár leszünk.....bár nem is igazán tudom milyen az.....de azthiszem nagy kellemes és biztató.......végre van valaki akire vigyázhatok és óvhatom és már nem csak úfgy vagyok ebben a világban mint az elött.~ Elösször érezte igazán, hogy ő most valaki, és Night Dream tette őt azzá . |
Night Dream-et meglepte a váratlan kérés, - Szívesen....Én sem........Nélküled...- Night Dream testét átjárta a melegség, ahogy a Nap erősen rásütött, de nem kellett volna ehhez a Nap, Athlon is elég volt. - Úgy örülök.... - És egy öröm könnycsepp gördült le arcán, - Nyugodj meg, ez öröm könnycsepp volt, semmi más.....-
|
Athlon összrezzent és elpirult, a knaca hangja felébresztette de még szendergett egy kicsit. Ez a szü a szívé mart és alragadta tőle, tudta már nem képes visszalopni. Finom hangon nyerített egggyet de csupán úgy, hogy Night Dream hallja. Majd fejét felemelte és nyakát a kancára fektette. - Velem tartasz....nem tudnám folytatni halhahatlan életem nélküöled....csoda hogy eddig kibirtam....- mondta lágy zsibongó hangon, melegen kedvesen és közben kissé magához szorította Night Dreamet. |
Night Dream azt hitte álmodik, és ő is megakarta fogalmazni a csődőr iránti szeretetét, csak nem tudta, hogy a legalkalmasabb. A Nap fénye erősen rájuksütött és felmelegítette átázott testüket. És az arany meg az ezüst keveredett a levegőben. -Én is......... Szeretlek - És ezt szinte Athlon fülébe súgta, de olyan lágyan, olyan kedvesen, hogy azt senki más meg ne halja, csak az akinek szánta....
|
Athlon ugyan nem hallota mit mondott a kanca de érezte legbelül a szeretet és a kellmesen meleg zsibongást a tarkójában. Ösztönösen odabújt Night Dreamhez, és valamit olyat suttogott szinte csak magának az álomtól elfolytott hangon amit réges rég senkinek sem és ha mégis akkor soha enm olyan komolyan mint ebben a pillanatban. Nem volt tudtatában se a térnek se az időnek csak dolgott tudott.....ami fontos az itt van mellette..... Sokáig kereste rá a megfelelelő szót egészen felhánytorgatta csnevész elmélyének minden zúgát és kifordította az egészet a sarkaiból....míg végül kiderült amit keresett íz itt van pontosan az orra elött.- Szeretelk......- és hangja elfúlt és elveszett az álom mocsárban |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
