FrissítésSúgó

Ancsy	2008.03.31. 17:22 -

[49-30] [29-10] [9-1]

Ancsy

Előzmény | 2008.04.01. 19:45 - #9

StarShine nem adta fel addig nógatta Agitatot ammedig kell. - Na játszunk egy kicsit, légy szíves! Olyan rég játszottam már! Ne játsz itt nekem az erős, bölcs mént! Kicsit nyílj ki, az senkinek sem árthat! - És a holdfénye ráragyogott hullócsillagszerű hókájára ami szikrázott az éjjeli sötétségben. Mégegyszer belekapott a mén sörényébe, ismét gyengéden, hogy ösztökélje egy kis játékra. - Ha nem akarsz játszani, én elmegyek, hogy keressek valakit aki játszik velem, ugyanis most erre van szükségem! - Komorodott el a kanca, de nagyon nem akart elmenni ugyanis szíve húzta Agigtathoz, és összetört volna, ha távoznia kéne...

Anyta

Előzmény | 2008.04.01. 19:44 - #8

Anyta

Előzmény | 2008.04.01. 19:38 - #7

-Nem, nem bántottál meg.-válaszolta Agitat. -Micsinálsz?-kérdezte szeliden (nem bántva) amikor StarShine belekaptott a sörényébe. ~Még olyan játékos csikófajta~gondolta~Nemrég még én is az voltam...~hirtelen rég óta nem érzett vág ébredt benne egy kis játékhoz. ~ Most nem kell játszanom a nagyokos, erős mént~gondolta~hiszen ő is olyan játékos. De jó is lenne egy kicsit vágtázni...~De nem kérdezte meg. Csak ügetett egy kis kört a habokban. Már ez is szokatlan volt tőle, de örült, hogy végre egy kicsit az igazi énjéhez hasonló lehet.

Ancsy

Előzmény | 2008.04.01. 06:18 - #6

StarShine észrevette, hogy egy pillanatra a mén mintha boldog lett volna, aztán most megint nem látta a boldogságot, gyönyörű kék szemeben. - Engem StarShine-nak hívnak. Ugye nem bántottalak meg? - Kérdezte az eőbbiekre utalva, a sötétkék kanca. Egyfelhő sem volt az égen és éppen telihold volt így mégis pontosan látták egymás, mint nappal. A kanca megrázta a hófehér sörényét, és gyengéden belekapott a Agitatéba is, hogy egy kis játékot csalogasson elő a szomorú és zárkózótt ménből...

Anyta

Előzmény | 2008.03.31. 19:45 - #5

Agitat egykedvűen odafordította a fejét.-Agitatnak, hát téged?-a kanca arany szemébe nézett. Egy tincs a sörényéből a szemébe hullt, de a szél rögtön el is repítette. Legbelül valami megfogta a kancában. Szép volt... de mégsem ez... a szeme csillogása... Volt benne valami különleges, ami Agitatot a szép múltjára emlékeztette. A gyönyörű nyár, a harmónia, amikor még kiscsikóként játszadozott a tengerparton. De aztán el is illant ez a kép. Mert utána...beleborzongott a gondolatba. Zavartan ekapta a fejét és a holdra nézett. Most megint ugyan az volt mint előtte. Közömbös.. nem mutatat ki különleges énjét. Csak a különleges, kacskaringós, világoskék jelei csillogtak, mintha a régi idők boldogságát tükröznék...

Ancsy

Előzmény | 2008.03.31. 19:08 - #4

StarShine észrevett egy furcsa pontot, megállt és figyelt. ~ Elinduljak feléje? ~ Gondolkozott, miközben aranyszínű szeme megcsillant a Hold fényében. Tett néhány lépést, majd elindult, lassú vágtában ahhoz a pont felé, amely egyre inkább hasonlított egy lényre, pontosabban egy ménre. Rögtön megállt a gyönyörű mén előtt, szemlélte szemeivel és elragattatónak találta. - Sssszzzia! ..... Téged.... Hogy..... Hív.....nak...? - Nyögte ki valahogy az ámulattól elkábultan a kanca. ~ Ő, ő valami megfogalmazhatatlant vált ki bennem, de valami jót...~  Majd megrázta magát és kecsesen íve hajtotta a nyakát...

Anyta

Előzmény | 2008.03.31. 18:54 - #3

Agitat a tenger mélykék hullámaiban lépdelt. Elgongolkozott, szemét a megnyugtató kékségbe fúrta. A hold fénye megvilágította világoskék jegyeit, amik visszatükrözték a fényt. Kék sörénye kavargott a levegőben. ~Miért nem ért meg engem senki? Miért nem lehete önmagam? Csak ő értett meg! Az anyukám... De ő meghalt...~mindig ugyanaz a téma... Néha mintha egy hang válaszolgatott volna legbelül. Miért ne lehetnél önmagad? Csak rossz táraságban vagy...~Már ha társaságban vagyok~gondolta keserűen. Igyekezett eltereni a gondolatait. Felnézett a gyönyörű csillagos éjszakába. Olyan gyönyörű volt, ahogy a tenger visszaverte a csillagok fényét. Ekkor valami csillogásra lett figyelmes. Sötétkék színt látott, ami kissé elütött az éj sötétjétől. Legalábbis az ő szeme könnyen megkülöndböztette. Egy kanca vágtatott felé. ~Jó lenne behúzódni az árnyékba és megvárni amíg elmegy~gondolta~Áhh! már úgy is észrevett. ~Így inkább a kancát fürkészte, majd a nyílt tenger felé nézett, bele a gyönyörű, megnyugtató kékségbe, ami mindig is az otthona volt, és várta a kelletlen találkozást.

Ancsy

Előzmény | 2008.03.31. 17:31 - #2

StarShine nyugodtan lépdelt a tengerpart mellet este, amikor a csillagok és a Hold ráragyogott sötétkék kecses testére. Játszadozott a hullámokkal, beléjük futkosott majd ki. ~ Remek alkalom ez egy kis tengerparti galoppra! ~ Gondolta a kanca, ahogy elindult és teste vissza tükröződött a víz felszínén...

Ancsy

Előzmény | 2008.03.31. 17:22 - #1

[49-30] [29-10] [9-1]