|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.16. 14:32 - |
|
[56-37] [36-17] [16-1]
 Flaming Fire ránézett Epica-ra. - Kire gondolsz? ugye nem magadra? Hiszen te olyan tisztalelkű vagy, előtted bárki lehódol. - Szavai erősen hangzottak még a morajló láva fölött is. ~ Miért nem lenne szabad? Hisz ő az aki olyan tiszta mint harmat olyan gyengéd mint a szél.... Akkor miről beszélhet a kanca? ~ A mén a vulkán fölé repült. Ha valamin tűnődött akkor ide szokott jönni. Most sem tett kivételt...
|
 Epica kedvesen ám mélyen ülő szomorúsággal tekintett a vörs pegazusra.. Ő is közelebb repült, sörényé ezüstösen hullámzott a forró légben, a levegő remgett az elképeszt hőtöl mely átvette milyen ilyen magaságban z uralmat.- Legynegítetk?...megkötöztek?....de most senki nem uralkodik rajtad...szinte azt teszed amit akarzs....oda mész ahova a szíved húz...és ez nem mindenkinek adatik meg....- mondta kedves lágy hangon , még a forró levegőben is tisztán csengtek szavai. Fehér szőre ragyogotta láva vöröses fényében, arca büszke volt azonban kedves, kecsen mozgatta szárnyit melynk hosszú evező tollai fehéren indultak és vgéül belevsztela sötét semmibe...
|
Flaming Fire kedvesen nézett a kancára. - Ott voltam... Mert szeretem.... Kibírom... De nem voltam szabad.... - A mén lejjebb ereszkedett és közel ment az izzó lávához. Kötelei mely úgy csüngtek róla, mitha hozzátartoznának majdnem beleértek. Szeméből egy könnycsepp gördült le a lávába és az beleveszett a forróságba. - Én eddig nem is voltam szabad.... Leggyengítetek.... Megkötöztek... - Suttogta szinte a lávának.... |
Epica szemiben szinte visszatükröződött a jelnett, a vulkán vadul okádta a fekte füstös a és a tűzes láva előtört a kráterből. Vörsen izzó súllyal indult neki a hegyoldank, falánk tűzével derékbe törte a fákat ás felperzselte a földet.....irányithattalan volt és szabad. Feketés égő lámng ösvényt hagyott maga uátna tűz, melyől itt-ott lángnyelvek törtek elő és magasodtak az ég felé..mintha csap bel akrnának tépnia végtelennbe. Epica el ámulva figyelte a jelenet.....majd válaszolt...-Ha tudtam volna hogy egy vulkán kitörés ilyenre képes soha nem megyek annyira közel....de te tudtad és mégis ott voltál.....- nézett moslogyva a ménreezüstös sörénye a szemébe hullt, d emég így is átükröződött némi szomorúság rajta. Hirtelen Epica hátra fordult ás kedvesen Firera nézett....- Jó nekd hogy ilyen szabad lehetsz.... |
Flaming Fire meglepődött a kanca kijelentésén. - Én bátor? Ugyan miért? - Kérdezte és jött az a pillanat amely lehetett volna halálos Epica számára ám most már csak a leggyönyörűbb látvány amit valaha láthat. A vulkán kitört a felhőkbe ott kavarodott a vízzel teli viharfelhőkben mely lehűtötték, így darabkban esett ám a hegyközelbe érve megolvadt... A természet egyik csodája, lehet, hogy valakinek nem tetszik, de a mén szárámára ez valami felfoghatatlan gyönyörűség volt. ~ Nem érdemlem meg ezt a gyönyörű látványt... főleg ezzel a tiszta lelkű Epica társaságával... Drága az élet... Főleg a szabadság... ~ |
Epica derüsen moslygott, szemében visszatükröződött aa vörs mén képe, még egyszer visszapillanttott a vulkánra, melyből egyre vadabbul repültek a kövek és hatlams vüst kerekedett a kráternél. Vörses anyag tört egyre feljebb, olyan volt mintha maga a hegy fuldokolna benne, vad morj hasított az égbe. A kanca összrezzent és egy pillantra összeszorította szemét , majd félénken a ménre nézett.- Tudod...Fire bátornak tartalak....- füliet még mindig hátrafordítva tartotta , úgy mintha félne az örjöngő óriás ujabb támadásától.'Ecloga kedvelte volna ezt a helyet....valószinüleg ő is kart ide jönni......félek megint elfog uralkodni rajtam....bár már 3 éve volt az utolsó....~ kicsit leszegte fejét |
Flaming Fire már kiért a sűrű és koszos füst ből majd kedvesen ránézett a kancára. - Engem Fleming Frie-nek hívnak, ha gondolod, hívj Fire-nak. - ~ Kedves kanca, bár olyan mintha két énje lenne... Különös, de nagyon lehetetlennek tartom... ~ |
Epica a mén után nézett majd előre lendült és köyedén mellé repült, evezőtollai szürkén hasítoták a levegőt. A kanca a földre pillantott és egy kissé elálmodozott, száját enyhén kinyitotta és szeme kékesen világlott, akár a valamiféle lidérces fény. Majd ujra sandán a ménre nézett, sörénye folyákony kékes fényel repült után és arcán lévő jegy egészen kitünt a hófehér kavalkadból...- Egxépként én Epica vagyok...Téged hogy nevezelek?- kérdezte. |
Flaming Fire látta, hogy a kanca nem ismeri ezt a környéket. Gyorsan szárnyival kis időre "elfújta" a kavicsokat. Hátrafordult felé, - Itt ne szállj le, mert a láva útjába kerülsz. Viszont kövess engem ki ebből a felhőből és egy gyönyörű látványben lesz részed. ~ Majd gyors szárnycsapásokkal kifele indult a sűrű füstből... |
Epica felkapt kecse fejét és sötétes kékesen játszó szemeivel a másik pegazusra nézett, elsőre arca hideg volt és büszke...aztán hirtelen kedvesen elmosolyodott....- Hát...azthiszem nem.....- mondta még mindighadakozva a kilöbvellő kövekkel , nyakát büszkén behajlította és teste vakítóan fénylett, bár egy-egy helyen már megperzselte szőrét a forró hamu. Sörénye vadul hullámzott a levegőbenés tartása leginkább egy hattyúra emlékeztetett....egy ideig idegsen szemlélte az alatta vadul morjló vulkánt..leszálló helyet karasett azonban nem talált... |
Flaming Fire nem hitte el. ~ Ha fehér akkor, tiszta lelkű... Tehát ezt nem kéne bírnia... ~ Elindult a pont felé, mert nem szerette volna, ha egy tiszta lelket megsebez ez a vulkán. Már kezdett kirajzolódni egy pegazus alakja, és most egészen tisztán látta. Óvatosan nehogy megbántsa a tiszta lelket közelebb repült. - Vigyázz, mert a vulkán perceken belül kitör! Nem szeretnél benne lenni... - Remélte, hogy a lény meghallotta... |
Epica magasbra szált és probált kiterni a hamu és az apró kődarabok útjából, szárnyxait néha egy pillantra ,maga elé tartotta és ezzel verte vissza , a kráterből vadul kirepülő forró anyagokat. Hófehér szárnya néhány helyen megperzselődött, szeme sötéten fénylett ám volt benne valami enyhe túlvilági kék is ahogy koncentrált. Kezdett nehezen lélegezni ezért még feljebb szállt, itt a hüvös levegő ujra átitatta fáradó tüdejé...így ismét erőre kapott. Hirtelen valami különöset érzett meg még ebben a viharfüsös forró levegőben is...egy másik....egy idegen szaga keveredett a levegőben. |
Flaming Fire lejjebb ereszkedett a kitörö vulkán kráteréhez. Már kavicsok röpködtek és füst gomolygott ki belőle. ~ Ez még ma ki fog törni... ~ Leszállt a vulkán szélére, és belenézett. - Na, erős leszel vagy gyenge? - A láva már elmekedett, így a mén is fölszállt, hogy nehogy belegabalyodjon. Mindet tisztán látott... egy fehér pontot is... ~ MI? ~ |
Epica magasan szárnyalt a haldokló fényű vlkán felett szinte vonzotta őt a kráter és örvénylően csalogatta magához...bár tudta nem szabdana közel mennie. Ezüstös szöre erősen fénylett a bíbor fényben miközben repült, különleges tartással szállt szabadon és büszkén...akár egy hattyú. Nyakát enyxhe ívben tartotta szárnya szürkés végén, vidám fény játszott. Olyan volt mintha ha a tündöklő fehérséget egy helyütt árnyak szegnég meg...minden előzets jel nélkül ....egészen eyedi hatást nyújtava. Élvezte a melget ám kezdett fáradni, a levegő egyre jobban nehezedett szárnyaira és úgy érezte most valósággal kavarog körülötte a világ.....~ Érzem hogy megint ki akar törni belöllem...gyenge vagyok ...de akkor sem hagyhatom...~ |
Flaming Fire nyugodtan és ívesen repült a vulkán fölött ahol nagy forróság volt. Számára nem volt meleg, ő inkább élvezte, mert negyon szerette a tüzet. ~ Itt legalább senki nem tud zavarni, legfeljebb testvérem, de ő sosem zavar. Ki lenne olyan felelőtlen, hogy ide merészkedik, rajtunk kívül? Senki.... Ki tudja? ~ És ívesen kavargott a vulkán körül, mely készült kitörni, mint egy szökőkút... |
[56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Epica kedvesen ám mélyen ülő szomorúsággal tekintett a vörs pegazusra.. Ő is közelebb repült, sörényé ezüstösen hullámzott a forró légben, a levegő remgett az elképeszt hőtöl mely átvette milyen ilyen magaságban z uralmat.- Legynegítetk?...megkötöztek?....de most senki nem uralkodik rajtad...szinte azt teszed amit akarzs....oda mész ahova a szíved húz...és ez nem mindenkinek adatik meg....- mondta kedves lágy hangon , még a forró levegőben is tisztán csengtek szavai. Fehér szőre ragyogotta láva vöröses fényében, arca büszke volt azonban kedves, kecsen mozgatta szárnyit melynk hosszú evező tollai fehéren indultak és vgéül belevsztela sötét semmibe...