|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.11. 18:23 - |
 |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
- Szia Seetra! - Üdvözölte boldogan Üstökös, ~ Megkérdezem mitől fél ~ S miközben összegyűjtötte gondolatait(Üstökös), könnyed szellő suhant el melletük. - Seetra mit sajnálsz? - Eközben fejét, (ha Seetra megmozdította) egy magasságba helyezte az ővével. - (Sóhaj) Seetra őszintén megkérdezem, hogy mitől félsz. Mert, hogy félsz azt érzem, csak kérlek őszintén mondd el nekünk mitől félsz, mert ha nagy titok, nem áruljük el senkinek Hajnalfénnyel, megbízhatsz bennünk. Mondd el, légy szi! - Üstökös megállt és türelmesen várt Seetra válaszára, ~ Most szerintem habozik, hogy megbízhat-e bennünk. Lehet, hogy hosszú idő lesz, de türelmesen végigvárom, mert ez így helyes ~ Közben a nap fényesen rásütött mindhármuk szőrére... |
 Seetra hitetlenül felemelte fejét és egy kicsit közelebbe ment e máik két lényhez, bár csepet sem tetszett neki hogy már ketten vannak. A másik két kanca ollyanyira külömbözött tőle , hogy egésszen elszégyelte magát. Tudata messzi vizeken szárnyalt, és vágyott rá , hogy egyáltalán valamire való legyen. Fársztó volt már , a sok szenvedést eltűrni......egyedül....barátok nélkül. Érezte ahogy az ismerős meleg átjárja a szemét , de nem hagyta kibuggyanni a könnycsepet. Feje újra a napfényre került és kecseen fénylett a szeme körül, orrlyukai kissé kitágultak majd újra elernyedtek, ahogy a levegő fáradtan végigremegett Seetra testében. - Én ....Seetra vagyok.....és.....sajn.....álom- hangja kicsit remegett és félt, hogy ez is csupán egy trükk.
|
~ Jaj ne, észrevett Hajnalfény! ~ Üstökös kilépett a bozótból és a nap erősen rásütött a hófehér szőrére, s közben átmelegedett a teste. - Szerbusz Hajnalfény! - Mosolyodott el Üstökös, ~ Miért viselkedik ilyen furcsán az a másik lény? ~ - Szia, Üstökös vagyok, te pedig....... ki is vagy? - ~ Hú ez az izmos test, biztos nagyon erős, óvatosnak kell lennem, nem akarom felidegesíteni, még bajom lehet belőle! Örülök, hogy nem démonló, de miért szegi le a fejét? ~ Nem tudta ezt megérteni Üstökös, ~ Érzem a félelem illatát, mitől félhet? ~ Közelebb ment Üstökös, hogy megkérdezze... |
 - Tudod miért jöttem?-Hajnalfény értetlen arcot vágott.- Hát persze! Inni a folyóhoz mint mindenki...Nem tudom mi olyan ilyesztő ebben... Tőlem nem kell félned...-mondta Hajnalfény vidáman ám ekkor ág reccsent valahol a bozótbam. Hajnalfény felkapta a fejét. Fehér szőrén táncolt a nap fénye. Füleit előreszegezte. A bozótban valami ismerősen fehér villant.~Az ott nem...Á az butaság. De akkor vajon mi van ott?~Erőltette a szemét, és meglátott egy ismerős alakot.~Jéééé! Mit keres itt Üstökös??~
|
Üstökös aki eddig elbújva nézte kettejük találkozását, hirtelen késztetést érzett arra, hogy megmutassa hollétét. ~ De jó lenne velük lenni de nem csinálhatok semmi butaságot ~ Már ismerte Hajnalfényt mert gazdájával együtt már találkoztak velük de nem akart ebbe beleavatkozni, ~ Csak nem jöhetek ki és szótlanul odaállok Hajnalfényt védelmezni, az hülyeség lenne részemről ~ Ezért csak várt, de rálépett egy ágra és az eltörött, ~ Jaj, remélem nem halották meg... ~ |
Seetra felkapta fejét a furcsány kedves szóra, a másik kanca nagyon közel volt. Seetra kezdte nem érezni magát biztonságba, ugyanis a másik fején éles csavart szarv emelkedett az ég felé. Az erdő fényei szórakozottan játszottak köztük, miközben a kanca hátrálni kezdett(Seetra). Fejét ezuttal felemelte és füleit hátrasunnyta , orrlyukai erősen kitágultak miközben kecsesen és hangtalanul próbált biztos távolságot tartani az éles szarvtól és annak gazdájától. Sötét szőre erőssen fémylet mintha valami különös erő lapulna benne , ami nem képes kibontani szárnyait segítség nélkül, csak erőtenül szenved mint egy röpképtelen fióka. Seetra végül megszólalt. - Én.....én....szóval....nem érdekes ki vagyok. Neked legalábbis úgy is mindegy ,,,,,tudom miért jöttél ide.....tégy amit akarsz .....már megszoktam, hogy......- ekkor megakadt a mondatban és hirtelem jobbbnak látta nem erőltetni a beszédet . |
Amikor Hajnalfény közelebb ért, meglátta, hogy a másik mélyen lehajtja a fejét. Elcsodálkozott, látva, hogy nem legel. ~Hát ez meg mi a csudát csinál itt? Egész barátságosan nézett ki a másik. Még sosem látott hasonló lényt. ~Talán szépnek nem mondható, de még mindig jobb mint valami démonló, az tuti. ~ Odaért. -Szia!- Köszönt az ő barátságos stílusában.- Hát te? Engem Hajnalfénynek hívnak...Mi...Mi a baj?- kérdezte végül félénken. Kicsit megilyedt. ~Elég furcsán viselkedik... ~gondolta, de nem akart következtetéseket levonni... |
Seetra idegesen meghajlította nyakát és a közeli árnyékba húzódott, a lágy sötét selyemként vonta be testét, ám fehér feje árulkodóan vírított. Füleit ide-oda forgatta, közben mellső lábával kaparta a földet. ~ Neee........idejön...Mit akar?.......Akar egyáltalán valamit, vagy csak a szememre veti majd amit mások is.....igen...biztos vagyok benne.....gyere csak és gúnyolodj rajtam......vagy ölj meg tégy amit akarsz nekem már mindegy~ Nem egészen tudta mit tegyen, a másik lény nagyon szép volt. Ezüstös szörén csak táncoltak a fák közt beszivárgó napsugarak, ahogy az felé ügetet. Seetra végül döntött, fejét lehorgasztotta , sötét sörénye puha fátyolként az arcába omlott. Kék szeme teljesen elüresedett, puppilája már nem fókuszált semmire, meredten bámult maga elé és várta az első csapást! |
 Hajnalfény teljesen belefeledkezett a gondolataiba. Lehajtotta a fejét a hűs vízű patakhoz és elgondolkodva kortyolgatta a vizet. Egy fura folt rántotta vissza a valóságba. ~vajon mi lehet ez~gondolta. ~Olyan...hogyismondjam...hát... ló formája van...~állapította meg, nem kis kételkedéssel. ~Leginkább valami hidegvérű lóra hasonlít. De mi a baja? Miért hátrál? Mitől fél? Ezt jobb lesz alaposabban megszemlélni. ~
Hegyes füleit előremeresztette, és elkezdett Seetra felé ügetni. |
Seetra lassan sétálgatott a part mentén, szemében kétségbe esetten fellobbant egy halovány láng , ahogy belepillantott a kristály tiszta patak tükrébe. Már annyiszor feldfedezte, hogy mennyire más mint a többiek , még ereje sincs.....~ Talán nem kellett volna megszületnem, még megvédieni se tudom magam ,......egyedül....mindig egyedül vagyok.......~ A kanca kecsesen lehajtotta fejét és a hűs vizbe kortyolt, szemhéjait fáradtan összeszorította , majd mozdulatlanul tűrte ahogy egy ezüstszínekben játszó könnycsepp végig folyik az arcán, majd ahogy az orrához ér belecsöppen a patakba. ....ÉS örökre megszünik önmagában létezni.....nyomtalanul. ~Ahogy talán egy nap én is......'~ Seetra hirtelen felkapta fejét mert egy másik lény szagát vélte érezni, hátrálni kezdett.....tudta ha meglátják talán megint bántják külseje miatt. |
 Hajnalfény nyugodtan sétálgatott a Nimera patak partján. Fehér sörényével lágyan játszadozott a szél. Szerette ezt a helyet. Nyugodt, csendes, csak a patak csobogása hallatszik. Minden zöld...
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Tudod miért jöttem?-Hajnalfény értetlen arcot vágott.- Hát persze! Inni a folyóhoz mint mindenki...Nem tudom mi olyan ilyesztő ebben... Tőlem nem kell félned...-mondta Hajnalfény vidáman ám ekkor ág reccsent valahol a bozótbam. Hajnalfény felkapta a fejét. Fehér szőrén táncolt a nap fénye. Füleit előreszegezte. A bozótban valami ismerősen fehér villant.~Az ott nem...Á az butaság. De akkor vajon mi van ott?~Erőltette a szemét, és meglátott egy ismerős alakot.~Jéééé! Mit keres itt Üstökös??~
Hajnalfény teljesen belefeledkezett a gondolataiba. Lehajtotta a fejét a hűs vízű patakhoz és elgondolkodva kortyolgatta a vizet. Egy fura folt rántotta vissza a valóságba. ~vajon mi lehet ez~gondolta. ~Olyan...hogyismondjam...hát... ló formája van...~állapította meg, nem kis kételkedéssel. ~Leginkább valami hidegvérű lóra hasonlít. De mi a baja? Miért hátrál? Mitől fél? Ezt jobb lesz alaposabban megszemlélni. ~
Hajnalfény nyugodtan sétálgatott a Nimera patak partján. Fehér sörényével lágyan játszadozott a szél. Szerette ezt a helyet. Nyugodt, csendes, csak a patak csobogása hallatszik. Minden zöld...