Témaindító hozzászólás
|
2007.09.11. 18:28 - |
|
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Jaj...........Bocsánat, ...Nem volt.........Szándékos. Ki............Vagy? - Nyögte ki végül, ugyanis tetszett neki ez a hozzáállás, ~Ez a kanca, valami elragadó van benne...~ Érezte, hogy elpirul ezért gyorsan megrázta a fejét és ívesen behajlította a nyakát. - Te démon ló vagy? -
|
Charisma a hirtelen hangtól oldalra ugrott, és elveszítette egyensúlyát egy kiálló kő miatt. Oldalra zuhant a sekély vízbe, bár ezzel akkora hullámot kavart , hogy ezzel lefröcskölte a furcsa fekte lényt is aki az imént úgy ráijesztett, vízcseppek millirádja repültek fel a levegőbe majd mindkettejüket annyira eláztatták, hogy szörük a egésszen hozzátapadt testükhöz. Charisma meglepetten feküst a vízben, Sörényétől szinte semmit nem látott, a világos selyem egyszerre olyan nehéz lett mint egy vasfüggöny. Charisma idegesen felugrott és végig nézett magán, mindenhonnét víz csöpögött belölle és kezdett fázni is..... sörényében lévő apró koponyák szíjnyilásából vészjóslóan gördült le egy hatalmas víz csepp.....ahogy azut akkor is tette amikor a megnevezett kponya gazdája még életben volt....bár a az akkor szájából csöppögő folyadékot korántsem lehett vízhez hasonlítani.- Figyelj az orrod elé!- rivalt rá az ismeretlenre. ~ Nagyszerű.....velem mindig történik valami.....hol.....hasra esek ..hol meg minden féle idóták lefröcskölnek~ |
Black Magic csöndesen sétált a tó mellett élvezte a Nap utolsó sugarait, észrevett valami lény a vízben. ~Nem hal mivel ahhoz túl nagy, közelebb megyek megnézem...~ Ment Charisma felé és pont háttal állt neki, így az nem vette észre. Most már egész közel áll a vízhez, szinte már benne volt. ~Bemenjek?................... Soha nem voltam még vízben............... Egy újabb élmény.................. ~ S Magic már el is indult be a vízbe de túl hangos volt így Charisma észrevette................
|
Charisma a tó mellett sétált, hófehér puppila nélküli szemével a kristálytiszta tükörbe bámult, ahol saját képe táncolt s imbolygott jobbra balra ahogy a szél néha lágyan végig símította a tó fényes hátát. Néhol halak ugrottak ki a vízből , hogy élvezhesséh a lassan nyugovóra térő nap, utolsó pihentetően meleg sugarait. A kanca magállt és a vízbe szagolt, majd lassan bele ereszkedett a sekélyes részbe, érezte hogy patája alatt kissé besüpped az iszapos föld. Egészen közel hajolt fejével a vízhez , addig amíg különös fejének a képe szinte tljesen megváltozott. |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|