|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.11. 18:37 - |
 |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
*Újra kirázta a hideg, és felállt a sző a hátán. Táncos félreugrott a támadó paták elől, majd lesunyított, és fejét előre szegte. Szarva Mirage felé mutatott. Onnan nézett rá, de szeme sarkából a másikat figyelte. A hold kevéske fénye végigfutott A csavart, keskeny szarván, ahogy fújtatott eggyet. Most sokkal határozottabbnak, és veszélyesebbnek tűnt, mint mikor csak hebegett-habogott. Eltökélte, hogyha nem muszály nem szólal meg.*
 |
 -Ha futást fontolgatod a fejedben, akkor mondj le róla ....halhatatlanok elől sose fuss.....magadra vonod a figyelmét.....és nah mit kell csinálni egy menekülő prédával?....- Mirage démonian kacarászott egyet és oldalról sandított a ménre.- Gyorsan meg kell ölni!- Mirage hirtelen előre ugrott és Égi Téncos felé csapott mellső patáival, amik hangosan cstantak a kemény fekete földön.A közelükben a fekete ködben homályos alak kezdett derengeni fehér "maszkja" kecsesen vilogott ahogy Devil Darkness bele mozdult a járásba. Kék sörénye nehéz függönyként nehezedett ívelt nyakára, Farkával idegesen csapkodott.Mindössze ez árulta el hogy nincs éppen jó kedvében. |
| *Égi táncos összerezzent a nyrítéstől.* -Még mindig nem vagyok ehető.- *Tiltakozott, majd a levegőt kezdte fürkészni, és rendes távolságra sétált Mirage-tól. Farkával idegesen legyezet, és kitágult orrlyukakkal szimatolta a levegőt, hogy megérezze, ha jön a veszély. ~Na szép, talán le kéne lépnem. Nincs nekem itt semmi keresnivalóm, én nem eszek élőlényeket, és én unikornis vagyok, nem démonló.~ Gondolta át a dolgokat.*
|
| Mirage lesunyta füleit, és kívillantotta éles szemfogát.-Tudod....nekem van eg bátyám és....ő cseppet sem olyan kegyes mint én....és ha együt lát minket még..öhmmmm.......rosszat gondolhat és mág megtalál enni téged.Már nem mintha nem bánnám, csak kicsit idegesíteni akarom azt hülyét.- Mirage kicsit felhúzta orrát, majd enyhén elpirult. Mirage felágaskodott és égzengetően nyerített egyett, hangja vékonynak és ijesztőnek hatott de valahogy mégis szépnek. -Tudom, hogy itt vagy...valahol.....ugyhogy nyugottan le teheted a rücskös patáidat ide a földre.....mert nem túl jó meg oldás hogy csak röprögsz mint a legyek nyár elején- |
| *Táncos végighallgatta Mirage-ot.* -Értem.- *Mondta tmören, és észrevette nyugtalanságát. Újra az égre nézett, és behunyta a szemét. Egy gyenge szelő libbentette meg a sörényét, és orrlyukai kitágultak. Kinyitotta szemét, és idegesen körbenézett.* -Van valami ilyesztő a közelben.- *Montda, és újra a levegőbe szagolt ő is.* -Rossz a szaga.- *Jelentette ki.*
|
| Mégmindig probálta tartani a szemkontaktust, attól tartott hogy a mén ha nem figyel még megtámadja. - De igen, néha látszanak amikor fúj a szél kicsit elfújja a sötét aurát fölöllünk. Bár akkor is csak nagyon halványan, nekünk azonban nappal a nap csak pirkadati fényt fest a világra. Igen itt élek, más hol nem is lehetne, vagy elüldöznek vagy félnek tőlem és elmenekülnek.- lehajtotta fejét és prüszkölt eggyet.~Te jó ég ujabban milyenköltői vagyok.....ez nem normális dolog.......hamarosan olyan szintre jutok......... hogy unalmamban hangyákat fogok gyüjteni...~ Egy hirtelen mozdulattal felcsapta fejét és idegesen a levegőbe szimatolt, orrlyukai villámgyorsan tágultak. Szemében egy kis aggodalom játszott. Érzte hogy a bátya a közelben jár de, remélte nem talál rá az unikornisra és rá....még rosszat gondolna. |
| Táncos kicsit még mindig sértetten hallgatta a démonlovat. ~Aha, szóval démonló, nah igen illik rá.~ gondolta. Majd végighallgatta a szóáradatot. -Amúgy se félek tőled.- Prüszkölt méltetlanul, és egy perc dacos hallagtás után azért megszólalt. -Égi Táncos vagyok, és nem zavarnak a lyukak.- hátranézett, de továbbra is csak a sötétséget látta. -El se hinnéd, ha látnád milyen könnű kimászni belőlük.- mosolyodott el, mert mostmár kicsit felengedett, és visszatért régi önmaga. -Nem tudom hogy keveredtem ide, de azon kívül hogy semmi ehető nincs, egész kellemes helynek tűnik, bár nekem túl sötét.- Felnézett az égre, amelyen csak a hold halovány fénye tekintett át a felhők közül. -Itt sose látszanak a csillagok?- Mélázott el hangosan, majd úra a kancára nézett. -Te itt élsz?-
|
| -Fújj....nem eszem olyan buggyantakat mint te.....furcsa hogy egyedül be mertél jönni a démonlovak területére.Eddig a legtöbb éppeszü került minket....- oldalról sandított a ménre.Majd kissé lehajtotta fejét, és fújt eggyett.- Egyépként ha továbbra is arra felé saszézol befogsz esni egy nagy lukba, aztán ha éhes leszel max a falakat nyalogathatod.-Mirage az egyszarvú szemébe nézett még mindig de már nem volt annyira agresszív az előtt.- Egyébiránt én Mirage vagyok...nem tudom miért mondom ezt el egy olyannak mint te.....de fő hogy mostmár tudod. Nyugi nem foglak bántani...először is mert nincs kedvem másrészt mert érdekel mi hajtotta erre a tájra. Enyhe szellő legyintette meg Mirage testét ,sörényét felborzolta, így még vadabbá tette külsejét.Szemében kiváncsiság apró lángocskája táncolt. |
| A mén megütközve néz Mirage ra. A feltett kérdésre nem válaszolt, de utána már egy kicsit kijött a sodrából. -Nem vagyok ehető!- mondta felháborodva, és ha tudna akkor most az egész teste bíborvörösbe térne át a méregtől. ~Mégis mit képzel ez? Idejön és sérteget, meg a vacsorájának képzel. Kis pimasz.~ Gondolta mérgesen, de kívülről megpróbált továbbra is igyekszik nyugodt maradni. Hátsó lábával azért idegesen dobbant a földön, és pár lépést arébb "táncol", hogy messzebb legyen a kellemetlen lénytől. -És ha mégis megpróbálnál megenni, ne hidd hogy csak úgy hagyom.- ~Nah ezt a fenyegetést, be fog tőle tojni, ez nem az én műfajom.~ gondolta, és még lépett eggyet előre, bár ez se nagyon fenyegetően, inkább egy gyámoltalan elijesztési próbálkozásnak hatott. ~Most méghozzáteszem, hogy vanszarvam és merem is használni, aztán ha szerencsmém van röhögőgörcsöt kap, az alatt meg elslisszolok.~ gondolta kiröhögve saját magát, és várta hogy mi történik.
|
| Mirage tisztelettudóan megtorpant a hangra, valahogy megtetszett neki ez a mén, mert hogy már erre is rájött. Olyan fura volt nem ide valósi és mégis be merr ide jönni......bátor. Vagy nagyon hülye....... végigmérte a mént majd nyugtázta az utobbit.- Szóval téged zavar az hogy ilyen közel vagyok....- kicsit elnevette magát mint a ki cseppet sem fél a másiktól.- Különbenis miért állnék meg ha egy olyan 4 lábon járó svédasztal besétál ide....és itt vonszolgatja a sonkáit.- Mirage utobb nyugtázta a mén egyáltalán nem dagadt sőt kifejezetten jól néz ki. ~ Nah most végre megmutathatom milyen erős vagyok....nah jó ez így annyira nem igaz.....és nem is akarom bántani......de miért is?....Tetszik?.....NEM TETSZIK.....UTÁLOM.....AKÁRKI IS..... |
| Táncos szinte elveszett a kanca tekintetében. Mikor csattintott fogával, fejét visszahúzta, annyira, hogy már majdnem szügyéhez nyomta. Szemét összehúzta, és zavarta az siemetlen közeledése, de nem mozdult, csak farkával legyezett idegesen. Agyában lassan ért a felismerés, hogy a másik nem éppen jó illatú füvet legelészik, ha megéhezik, hisz azok a nagy szemfogak bizonyára nem arra valók. Hátán borzongás futott végig, de nem a félelemtől. Neki nincs természetes ellensége, és ha már került vitába, akkor megállta a helyét. -Állj meg!- Mondta, határozottan, mikor már nagyon zavarta, hogy a másik egyre közelebb kerül hozzá, és kibukott belőle.
|
| Mirage fennköltnek érezte a másik valamit, de valahogy tudta ez az ő birodalma és látta az egyszarvú szemében hogy nem tudja mi is ő. Lassan sejtelmesen elindult a lény felé, Egyfolytában kereste a szemkontaktust . Ahogy azt a támadni készülő vadállatok szokták, fehér szeme mély semmit tükrözött mégis valahogy fenyegtő volt. Száját kicsit kinyitotta majd feje egy mozdulatával csattintott eggyet állkapcsával.Szemfoga élesen csillámlott a holdfényben, arcán enyhe mosoly játszott a felfedezéstől és az izgalomtól. Egyre közelebb ért és szinte szemérmetlenül lépte át a személyes távolságot, ekközben fogva tartotta a másik tekintetét. Hagyta elveszní az egszarvút az ismeretlen tejfehér ködben ami szemében uralkodott. ~Ha ez tudná hogy nem merem megtámadni....akkarom mondani nem nem merem...csak...csak...izé..ez hülyeség.Inkább nem gondolok rá......pedigén nem nem merem....MONDOM NEM GONDOLOK RÁ!~ Kicsit megbabonázta a kecses lény látvány. |
| Táncos biztos ami biztos, távolságot tartott a nem túl megnyerű küljejű Valamitől. Még mindig nem döntötte el magában, hogy mi is az amivel szemben áll, így inkább megmaradt ennék a gondolatnál. A Valami leginkább lóra hasonlított, de mégse, tehát nem ló. Nem volt szarva, tehát biztos nem egyszarvú. Nincs szárnya se, úgyhogy nem pegazus. ~Biztos hogy misztikus ló, bár elég rémisztő a külseje, és hát...~ Még misztikus lovat se látott ezelőtt, tehát megmarat ebben a hitben. Füleit még mindig lecsapva tartotta, de nyakát kinyújtotta félig, hogy jelezze, nincs betojva, csak nem tudja mivel áll szemben.
|
| Mirage hirtelen rádöbbent nincs egyedül, és pár méterre fekszik egy unikornistól aki látszólag nem repes az örömtől hogy látja.Fejét felemelt és büszke tartásal felugrott, kicsit azonnban így is megbillent és ki kellet lépni oldalra ami elrontotta az öszképet. Sörénye kicsit a szemébe lógott de kivételesen nem zavarta, legalább nem szemtőlszembe viseli a megaláztatást. ~ Hogy lehetek ilyen béna?.....Hát igen ennyit a lopakodásról....ha most a többiek látnának olyat röhögnének , hogy 3 tripla szaltó keretében egymás után pörögnének le a hegyoldalon.~ Lesütötte szemét , majd egyenesen felnézet az ismeretlenre, tudta hogy sokakra egy olyan látványa mint ő is nagy rémületett kellt. Fejét még mindig büszkén fent tartotta majd kecsesen lépett egyett előre. |
| Égi Táncos is rémülten horkantott, és hátrált pár lépést, mikor a Valami közeledett. De vonzotta is a kíváncsiság, hogy mi az, úgyhogy nem fogta menekülőre. Aztán hirtelen előjött a hold, és egy kicsivel többet látott belőle. ~Ez egy ló, vagy valami olyasmi, talán a misztikus fajtából...~ Tüprengett el, és behajltott nyakkal nézte tovább. Aztán elvágódott a már megnevezett Valami, és meg is szólalt. A hirtelen puffanásra, melső lábait pár centire emelte a földtől, füleit lecsapta, és aztán patái újra koccantak a talajon.
|
| Mirage testét átjárta a szabadság érzése. Hirtelen eszébe jutott a fehér folt és előre meredt. Ijedten kapott észbe, hangosan horkantott eggyet, már egésszen közelről látta a furcsa lényt valami lószerű izé volt aminek a fején szarv van. ~ Ez ugye egy olyan....hogy is hívják..izé...egyszarvú....megvan. Nah ilyet sem "ettem" még~ gondolta és végig járt a kiványcsiság borzongása. A hold lassan kikandikált vastag felhő paplana alól de nem ért el a fénye földig mindössze Mirage fényes fekete hátán csillogott. A kanca csak az unikornisra koncentrált.....közeledett felé.....hirtelen valamiben megbotlott és már nem tudta fékezni magát. Hangos puffanással melső lábira esett majd eldőlt oldalr. - A francba van itt ennyi kő!- kapta fel fejét. |
| Táncos kétségbe kezdett esni, mert nem találta ismerősnek a környéket, és egyre vadabb lett a táj. Lassított az ügetésen, majd már csak lépett, és végül elhalt a paták zaja, és megállt. Maga elé meredt a sötétségben, igyekezett kivenni valami mást, ami segíthetne neki eligazodni, hogy merre van a kiút. Majd körbefordult, és meglátott valamit közeledni. Fehér valamik lebegtek a levegőben. Kitágultak az orrlyukai, füleit előre szegezte, és a közeledő valamit figyelte.
|
| Mirage tőle nem messze fehér foltot látott meg. A folt hirtelen megindult és gyorsan távolodni kezdett. Mirage utána iramodott már csak a kíváncsiság miatt is meg ezárt is mert a hasadékos terület felé tartott a furcsa lény. Lassú vágtában haldatt a sűrű sötétben csak fehér jegyei világítottak. Hullámos sörényébe belekapott a szél, szemét kissé behunyta. Élvezte a vágtát ás kicsit meg is mámorosította az a furcsa fehér pont ami elötte haladt. |
| Égi táncos minden veszélyérzet nélkül, gyanútlanul nyújtogatta nyakát a sötét semmibe. Majd megfordult, és visszasétált oda, ahol több talaj volt a lába alatt. Lenézett a földre, talán most először mióta itt volt, és elcsodálkozott. Egyrészt azo, hogy nem vehette észre, másrészt meg azon, hogy nem volt egy szál fű sem a patái alatt. Ameddig ellátott sehol se zöldelt a talaj. Felhorkantott, és ijedten kapta fel a fejét. ~Ez rémisztő, mit egyek? El innen!~ gondolta, és ügetve indult el arra amerre gondolta hogy jött. Patái ritmusosan kopogtak a kőzeten, de elég halkan, és tompán.
|
| Mirage lassan sétálgatott a hegy lábánál lévő gyatra holt erdőben. Patái puhán érintették a talajt, sörénye lágyan a szemébe omlott. Éles szemfogán a hold fénye játszott, párban puppilátlan szemével. Hirtlen valami szagott hozzott felé a szél.....valami meleg, és mozog.........egy élőlény. Mirage lesunyította fülét és még óvatosabban lépkedve követte a szagott. |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
