|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.11. 18:47 - |
 |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Night Dream elégedetten feküdt le Athlon mellé. - Pihend ki magad................ kedvesem........... szükséged van rá, nyugodj med én vigyázok rád! - Suttogta, bár érezta Athlon ezt nem halja, de nem zavarta. Most már a vihar is csendesült, a Nap is kibújt és érezni lehetett a friss eső illatát. - Látod drága Athlonom, minden rendben van. - Suttogta.......
|
 Athlon elöször konokul ellenált majd, szeméből eltünt a makacssáh és elmosolyodott.- Jól van...ha te akarod....nekd mindent megteszek...- mondta majd lassan a földre feküdt és finoman lecsúsztatta magáról Night Dream hatalmas fehér szárnyát, melyen párásan csillogtak víz cseppek.- Takard csak be magad, nekem nincs annyira szükségem rá.- modta majd szárnyát fejére hajtotta és hagyta hadd ragadja magával a lebegő kábulat...az álom. Kissé motyogott: - igen.....szer....ezüst meg Ar...
|
Night Dream nem hitt neki, ugyanis látta, hogy ásít. - Nyugi tudom, hogy vigyázni akarsz, de egy ideig elboldogulok. Alig bírom nyitva tartani a szemed! Most én őrködöm, aludj. - És szárnyát ráterítette Athlon-ra aki nem akart aludni. - Szárnyad csupa víz. Legalább a kedvemért aludj egy kicsit! - Nézett Athlonra Night Dream......
|
Athlon kissé meglepődött de követte a kancát, fárdta volt de nem akarta még magának se bevallani.- Öhhh....izé jó de én nem vagyok fáradt.....egyáltalán...- Megállt egy fa melltet majd eásította egy hatalmasat, hirtelen felkapta a fejét és megrázta mintha mi sem történt volna. Szemei vizenyősek voltak ahogy érezte hogy mindgyárt elalszik, de nam hagyta magát. - Aludj csakj te ,....én majd örködöm..- mondta somolyogva. Szányai teljesen átaztak így erőtlenül lelógatta őket maga mellett, túl nehéz volt már a súlyuk. |
Night Dream kellemesen halgatta amit Athlon mondott, - Jó rendben, - Night Dream észrevette, hogy Athlon szomorú. - Jaj, bocsáss meg ugye nem bántottalak meg? - Majd fejét hozzádörgölte, az aranyszínű ménhez. - Te aludtál amíg én pihentem? Mert nagyon fáradtnak tűnsz, gyere feküdjünk le ide. - És előre bökött ezüstös fejével...
|
Athlon Night Dreamre sandított, fejére finoman rátapadt sörénye ami kissé elhomályosítottta körvonalait, Szemei azonnban mérhetetlen életerövel csillantak meg az ezernyi esőcsepp fényében.- Hát....te ébren vagy? Pedig...igyekeztem lecsilapítani őket.....- jegyezte meg szomorkásan, szárnyát addig rendezgette amig szinte teljesen betakarhatta vele a kancát. Mjad lassan ő is a rögtönzött sátor alá hajtotta a fejét, és kedvesen odanyomta Night Dream ezüstös arcához.- Nyugi....minket nem bántanak.....én megvédelek tőlük....Ám sajnos most nem kergethetem őket el, nézz csak körül.....ez a fennsík túl kopár ahoz......szinte már életelen , talán évek óta nem esett itt az eső.....és csupán egy kis megázás miatt nem boríthatom fel az itteni lények életét...- mondta suttogva. |
Night Dream nem mutatta, de halotta amit Athlon suttogott. ~ Tudtam, hogy elűzi őket, hisz az szélel bármit el tud űzni. ~ Night Dream megrázta magát, mert a hideg esőcseppek ráhulltak a szőrére. - Athlon nem tudod elűzni őket? - suttogta, - hiszen az elemeid miatt...- Ekkor egy nagy dörgés hangzott a levegőben és Night Dream összerezzent...........
|
Athlon melegen fújtatott, érezte, hogy hideg cseppek kezdenek hullani rájuk és ettől egy kicsit feleszmélt. Sötét viharfellegek kavarogtak fellettük, és lassan hullatni kezdték könnycseppjeiket. Athlon kissé összerándul. - Neeee....most neeeeeee.......nektek aztán van hozzá tehetségetek hogy elrontsatok valamit.....hülye felhők.- mondta suttogva. Sörénye átnedvesedett és finoman rátapadt ívelt nyakára, de nnem akarta feébreszteni Night Dreamot ezért inkáb csöndben maradt és nézte ahogy pihen a kanca. Gyönyörködött benne egy kicsit majd amikor dörögni kezdett az ég idegesen felssziszent- Csendesebben!- Szemei kissé felizottak mire a morajlás egyre halkabb és halkabb lett vegül teljesen eltünt a prás felhők között. A villámok vészesen táncoltak a levegőben, ám mintha valami idegen varázs védné őket , Athlonrta és Night Dreamre nem csaptak le. Tisztelték a mént..... |
Night Dream nekidőlt Athlonnak és élvezte, hogy biztonságban van, ~ Vigyáz rám valaki, ez.....annyira.....megnyugtató. Végre teljes szívemből....szeretek valakit. ~ Eddig csak barátság szintvonalán szeretett, de ez...........ez valami magasabb mindennél. A kanca végre először életében nyugodtan pihent.....
|
Athlon lassan lecsukta szemait és hagyta hogy a knaca nekidőljön ha akar, bér hideg volt ő nem fázott mert tudta m higy ott van melette akit most igazán szeret.....szeret?~ Érthetetlen....boldog vagyok és nyugodt...mi ez,.....~ Lassan körbefonta az álom és már nem tudta mi a valóság mi csak lebegő kábulat. Tetszett neki hogy végre van akire vigyázhat. |
- Én is úgy érzem mintha már régóta ismernénk egymást. Örülök, hogy ráleltem egy igaz.........társra, mert te több vagy számomra ,mint egy egyszerű barát....... - Night Dream is azt kívánta bárcsak örökké tartana ez a pillanat. ~ Annyira örülök, most semmi másra nem vágyom, ez olyan.............kellemes. ~ Night Dream körbecsavarta farkát Athlonéval, majd ott így helyben, elaludtak...............
|
Athlon elpirult, és kissé elfordította fejét, majd hirtelen mint akit megyszál valaki felkiáltott. - Nézd...ott biztosan leszállhatunk- orrával erősen egy magas fennsíkra mutatott. Majd lassan le erszkedett hatalmas szárnyai hangosan suhogtak ahogy közel ért a fölhöz, az álltaluk keltet szél pedig lágyan végig símította a gyatra fűvet. Megvárta amíg Night Dream leszáll, majd lassan mellé sétált, szemében kedveség égett . A kancához simult, és ahol összeértek kis áramosság keletkezett, és végig szaladt mindkettejük szőrén. Eggyek voltak.....Athlon meleg párát fújt Night Dream arcára majd kinyitotta egyik hatalmas szrányát és a kancára teratette, tollai finom paplanként borították be az ezűstszín hátat szinte teljesen elfedve azt. Athlon teljesen elpirult, ahogy a forró vér elöntötte agyát és mégis élvezte az egésszet, azt kívánta bárcsak örökké tartana ez a pillanat. - Tudod most olyan....furcsán érzem magam.......olyan mintha már régóta ismernélek téged....pedig...- itt hülyén röhörészni kezdett. - Úgy értem.....ezt nem tudom megérteni.....- mondta majd tekintete a semmibe révedt és furcsa köd üllt kis a szembogara köré ahogy kissé elgondolkodott. - Én szívesen vigyázok rád....- ejette ki szinte akaratlanul. |
Night Dream örült, hogy számíthat Athlonra, ő is érezte azt a melegséget és tökéletességet amit Athlon is. - Köszönöm, olyan jó, hogy van valaki akiben megbízom és......kisírhatom magam. Szálljunk le egy pillanatra. - Teste minden pircikáját szerette volna Athlon mellett tölteni. Vágyott egy erős, biztonságos, lelki és testi társra, mint Athlonra. - Soha semelyik ménben nem bíztam még ennyire mint benned, eddig olyan elveszettnek éreztem magam, de mostmár nem.......
|
Athlon hirteln felkapta a fejét és, ijedten nézett Night Dreamre szemében a hitelen szomorúség tüze játszott olyan volt a kár a Hold hideg téli éjszakákon. Közelebb húzodott a kancához majd nyakát Night Dreamere fektette, teste kellemsen meleg volt. Sörénye egybeolvadt a kancájéval, ahogy az arny és az ezüst váltakozott, bárki azt hihette a tökéletességgel néz szembe. Athlon is érezte ezt és tudta hogy ő csak az egyik fele ennek a csodás idilnek...... Ellmosolyodott és fejét belefurta a kanca selymes és puha sörényébe.- Ne sírj.... ne birom látni ha valaki aki ilyen szép sír.- Hangja meleg volt mint a nyári szellő. |
Night Dream látta, hogy Athlon arcárol elhervad a mosoly, - Mi a baj? Ugye nem bántottalak meg? Csak........ - Night Dream szomorú azt hitte Athlon is viszonozza érzelmüket de ezek szerint nem. ~ Kár, pedig annyira kedveltem... ~ Night Dream ott maradt Athlon mellett szüksége volt egy lelki és testi támaszra, de nem bírt elég erős meredni legördült egy könnycsepp az arcán, ~ Gondolhattam, volna túl szép, hogy igaz legyen, biztos azt cselekszi amire tanították, ami jó, csak nekünk nem, mert érzem, hogy ő sem szívesen teszi.....~
|
Athlon kissé eltátoott szájjal bámult, és érezte, hogy reszketni kezd. Közelebb akart menni a kancához, odakart hozzábujni, biztosan tudta hogy az ezüstös szőr kellemesen meleg és puha lehet de nem mert. Nylet egy nagyot majd, a melegség már egészen a szívét égette. ~ Nem...nem szabad..... nem illik....anya azt modta régen...nem illik....és kész~ Dacosan maga elé pillantott és görcsen megrázta a fejét, sörénye a levegőben táncolt, ha ideges lett néha nem volt tudatában erejének és ilyenkor, teste egészen felvillanyozódott. Sötét hullámok szelték szőrét és egészen különös hatást adtak neki. Kecsen közelebb szállt Night Dreamhez , ám a félelem és a belenevelt tudat még mindig elzárta mindent Night Dream és közte. Idegesen csapott eggyet a farkával~ Nem.....nem akarom elijeszteni.....kedvelem...és olyan szép.~ Elmosolyodott, de gyorsan le is nyelte vigyorát. |
Night Dream még nem érezte soha amit most érzett, ~ Hogy haragudhatnék rá, hisz olyan............. nem bírom megfogalmazni! ~- Nyugi, nem kell mentegetőzni értem mit érzel ugyanis én is érzem... - Most már Athlon is tudta, hogy Night Dream, viszonozza amit ő is ad. Night Dream egész közel repült Athlonhoz, és mély sötétkék szemeivel viszonozta Athlon smaragdzöld színű szemeivel való találkozást, most már nem látott semmi megbánást Athlon szemében Night Dream. Szellő játszadozott sörényükkel, de Night Dream tudta, hogy ezt Athlon csinálja, mivel egyik ereje a szél volt. ~ Úgy összeillünk, teljesen kiegészítjük egymást. ~ Így szálltak egymás mellett még hosszú időn keresztül......
|
Athlon érezte ahogy valami meleg árd szét a testében, teste kissé elnyúlt a friss és hideg elevegőben. Majd hirtelen eltünt egy felhő mögött, sötét sziluettje átfénylet a víz tiszta ködös anyagon és aranyszerűen csillogott , testét egészen átfogta a nap fénye és melegen ölelte mint valami ...valami.......érzés amit eddig még nem ismert fel.....de érdekesnek találta. Hirtelen Night Dream mellé került, és finoman meghúzta a kanca ezűstszínű sörényét, ám kissé túl közel ment, tesste hozzádörzsökődött a kancáéhoz. Ahol hozzá ért ott meleg zsibongás támadt, majd zöld szemeiben igazi megbánással a kancára nézett és most is egészen olyan volt mint kiscsikó korában. Nem lehetett rá haragudni........Ahogy ott állt egész különös látványt nyúőjtott, ahogy sőrénye meleg fátyola mögül megbánóan nézett. - Bocsi...én....nem akartalak...meglökni.., én csak ...csak kiváncsi voltam.... - kicsit bebandzsított. ~ Mire is voltam kiváncsi?~ |
Night Dream észrevette, hogy Athlon elpirult, de úgy gondolta ez egy emlék amit megtart magának, Night Dream-nek nagyon tetszett Athlon csikójellege, - Nem annyira rég.........................és te? - Night Dream nyögte ki végül, ugyanis szinte elcsábította Athlon. Szellő játszadozott mindkettejük farkával, néha össze is gabajodott, de úgy tűnt egyiküket sem zavarta különösebben. ~ Milyen gyönyörű az ő aranyszíne és az én ezüstszínem, tökéletesen összeillik ~ Night Dream elkezdett játszadozni a felhőkkel, beléjük kapott, elbújt mögéjük és közben állandóan figyelte Athlont..............
|
Athlont nagyon meglepte , hogy rajta kívül más is van itt. Soha nem volt túl jó megyfigyelő, kis korában gyakran peült bele viharfelhőkbe amikből gyakran alig tudott kikecmeregni épp bőrrel. Nyakát kecsen ívbe hajlította, sörnyétét lebegtette a szél, kívülröl leg inkább egy hatalmas bátor mén arcát mutatta ahogy arany színben pompáztak szányai.- Eh....Szia én Athlon vagyok. És izé barátaim........öh......vannak...vannak csak épp nem itt. - mondta és zöldes szemében ezüstösen fénylet Night dream testének a fénye, különös volt ahogy keverdett a zöld és az ezüst , egészen mesebeli szín jött létre a táncukból. Hirtelen bukfencezet eggyet majd nagy kiscsskós szemekkel a kancára nézett. - Mond..te régóta élsz itt?- kérdezte hangjában teli kiváncsisággal, és némi bájjal. Tetszett neki ez a kanca, érezte hogy egy kissé elpirul , majd gyorsan megrázta magát hogy ez ne látszodjon. |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
