|
Témaindító hozzászólás
|
2008.03.20. 14:29 - |
|
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Night Dream egy pillanatra elvesztette egyensúlyát, de rögtön visszanyerte. Felvetette fejét és elindult a barlang szájához. Kinézett, de rögtön viszhúta a nyakát, mert odakinnt vihar tombolt. Visszament, hogy válaszoljon a kanca kérdésére. -mindenesetre itt kell maradnunk.- ~ Sajnos. Remélem hamar eláll az eső... Eső?! Vihar! Az még rosszabb...~ Toporgott, ugyanis nem kedvelte különösebben a bezártságot. Fel-le járt a barlangban, szinte őrjítette társait. |
Marge halkan így szóllt: -Az hogy valaki más még nem mindig rossz...-Szavait követő csendet egy hatalmas villám robaja szakította meg. Közvetlenül a barlang szája mellé csapott be. Fénye betöltötte a barlangot, még Devil auráján is élesen átvilágított. De ez nem megnyugtató, lágy fény volt, mint a tavaszi napsütés. Ez fenyegető volt. Hatalmas robaj kísérte, ami mintha a viharfelhők torkából szakadt volna ki. A barlang megremegett. Marge majdnem elesett. -Még nem volt rá példa, hogy egy ilyen barlang ráomlott volna valakire, de nem akarok én lenni az "első szerencsés"...-mondta-Most mit tegyünk? |
 Devil felvetette a fejét mire sörénye valami furcsa grvaitációnak ne nevezhető erő miatt erőssen nyakára csapódott. Testartása vad volt ám szeme inkább emlékketől ködös vagy talán inkább zavaros... A mén egy ideig merően a két kancára nézett majd elösször halkan majd kissé elnyújtottan nyerített ...hangja vékony volt és ezuttal nem hideg hanem talán érzelmekkel teli. - Korcs....különös szó igaz.?........talán nem látszik de mondhatjuk az vagyok....voltam....a vérem tiszta azonban....volt egy idő amikor nem olyan voltam mint a többi démonló...más....mondhatni alapjaiban más...- hangja selytelmesen és titokzatosan csengett, talán egésszen hívogatóan is. A mén szeme megremegett akár egy madár szárnya , megprobálta vissztartani egy másik kitörni vágyó könycseppet...
|
Csillagtánc halkan pihengélt de a vihar sokszor felébreztette.Várta már, hogy süssön a nap.Hirtelen egy nagyobb követ pillantott meg.Odament.A kő közel volt a kis helyiséghez de Csillagtánc nem látta.Legfejjeb csak a bent lévő Marga Night Drem és Devil Darknes látták volna meg ha kijöttek volna. |
Night Dream nem értette mit értett Devil az alatt, hogy "korcs". ~ Magát a szót értem, de ő miért lenne az? ~ Bátortalanul megkérdezte, - Nem akarlak megbántani, azt szeretném kérdezni, hogy miért hívott apád "korcs"-nak? És én is együttérzek veled. - ~ Mikor áll már el ez a vihar?!?! Kell egy kis friss levegő! Esőillat... de még sajnos várni kell. ~ Elsétált a barlang bejáratához, kinézett, de a vihar még javában tombolt. Visszament a pegazushoz és Devilhez, akit már nem is tudta, hogy milyen fajtájúnak nevezzen. ~ Lidércmén? Démonló? Mostani állapotára egyik sem igaz... ~ |
-Tényleg nem tudhatjuk, miyen-jegyezte meg Marge csendesen-De mi pegazusok képesek vagyunkm még így is együttérezni. -Marge sörénye és farka meglebbent a széltől, ami a barlangba fújt. A vihat még mindig nem akart csendesedni. Pedig jó lett volna már kimenni. Egy kis napsütés...Egykis friss levegő...Sok energiát adott volna a két pegazusnak. Marge már kezdte unni a sötétséget. De a vihar még mindig tombolt. |
Devil enyhén megrázta a fejét...sörényxe kecsen morgott a levegőben, szeme aznban nem volt ideges inkább fáradt....- Egy elfercsérelt nap...egy bátortalan éjszaka és mindenek vége volt...bár mi ezt tudtuk....a démonlovak szigete összeomlott .......szinte mindenki meghat azon anpon....ám a mi családunk emenkült.....anyám kedves volt Miragehoz....ám én korcs voltam....apám gyakran megjegyezte hogy örült volna ha ott maradok...de ez nem fáj....- Devil felemelte fejét hangja monoton volt ám arca furcsa vadságot tükrözött.......- Olyan voltam mint....mint egy pegazus szárny nélkül vagy egyszarvú szarv nélkül.......nem hoiszem hogy tti valaha is éreztétek ezt.....ugroj úgy kia végtelnebe hogy tudott nincs ami megfogg és te biztosan meghalsz....- toporgni kezdett és szeme arca tlaán csak egy pillantra is de leginkább egy csikóére hasonlított. |
Night Dream nem szólalt meg, nyugodtan állt és várta, hogy Devil elmondja azt amit szeretne. Furcsának találta, hogy úgy érezte a mén más volt kiskorában mint most. ~ Remélem elmondja, jót tenne neki... ~ |
Marge úgy érezte, nincs mit mondania. Türelmesen várta, hogy a mén elmondja amit akar. Testén még ebben a sötétben is táncoltak a fények, és a barlang falára is kis pontokat vetítettek. Ott fénylettek mint kis gyémántok. A szeretet és a remény gyémántjai. Talán Devilnek is szügsége lenne egy ilyen gyémántra. Marge-nak fura megérzése támadt. Úgy érezte, a mén valaha képes volt szeretni, és...boldog volt. De nem úgy mint amikor vadászik...Hanem úgy volt boldog ahogy ők...csak egy kicsit máskép...És most mintha feléledt volna benne valami...Ami annyira elüt a gyilkos ösztönétől. Marge tudta,hogy néhány perc múlva egész másképp fogja látni Devilt. Bár már most is másnak látta... |
Csillagtánc észrevette, hogy az átváltozása még nem ért annyit, hogy a vihar megszünjön.Sörénye csurom víz volt.-Kell magamnak keresnem egy jó menedéket.Azzal elindult és egy nagy kőnél elaludt. |
Devil szembe fordult velük teste erőssen fénylet valami különös okból, füleit idegesen körbe forgatta és halhatta egy percig a tomboló vihart...a villámok egymás után csaptak bele a magas hegybe....és a mén tudta hogy ez nem véletlen.....- Ragadozó vagyok....ti számomra csupán egy másik faj képviselői vagytok akik számomra semmit nem jelentenek.....talán maximálisan is csak táplálékot...- arca ujra hideg volt ahogy a ködös szemével a földre meredt majd újra mélyen a két kanca szemébe nézett és arán váratlanul rángás futt végig, olyan gyorsan ahogy odakint a villám az égen. Elkeseredettbek látszott és reményvesztettnek és talán egy kissé hasonlított régio önmagára....- De ha akrjátok megosztom velet amit tudok....nem is értem miért... fejét idegesen megrázta és éj kék sörénye a legőben élő óceánként hullámzott végig. a mén ebben a pillanban nem ijesztő volt hanem inkább nagyon szép... |
Night Dream örült, hogy a mén megszólalt, de nem tetszett neki amit mondott. - Talán a múltat nem tudjuk megváltoztatni, de jobbá tehetjük a jelennel. Lehet, hogy egyedül te nem, viszont mi segítünk neked, ugye Marge? - És ránézett legkedvesebb barátnőjére. Egy szellő talált be a barlangba és játszadozott a három lény sörényével. Ez volt a remény szellője... |
Marge úgy érezte most már nyugodtan beszélhet hangosan is. -Semmi sem lehetetlen...Bár néha mindenki úgy érzi...-mondta kedves hangon.-De ha igazán akarjuk, sikerülhet jóvá tenni a múltat...-A barlang szájában még mindig tombolt a vihar. Úgy látszott nem is akar végeszakadni. ~Az élet viharjaiban néha tényleg képesek vagyunk feladni a reményt. ~gondolta~Pedig még a legszörnyűbb vihat után is kisüt egyszer a nap.~ Kár hogy ezt a szép mondatot nem hallotta a mén... |
Csillagtáncnak hirtelen megcsengett Ariadne annyja halk éneke.Megált és mikor a halk Wordemort ott volt a háta mögött egy igazi csoda történt!Hirtelen olyan nagy fény lett, hogy azt mindenki meglátthatta.Angélia akinek két csikója és Üstökös bámulva néztk lent az erdőben,Angyal ki szomorúan nézett Hajnalfényre,és még Kígyószem is meglátta ki futás közben észre vette, hogy a verseny döntetlen lessz.A fénytől mindenkinek egy előérzete lett.De csak jó.Mikor Csillagtánc kinyitotta szemét ámulva nézte még mindig ragyogó testét.-Mi történt?-kérdezte boldogan, majd eszébe jutott Ariadne és annyira boldog lett, hogy az nem lehetett még lecsitytani sem!-Szeretlek anya!-mondta és örömében a sírástól akkorát nyerített, hogy az ifjusák vizét már megis kapta. |
Devil halotta a kancákat, fejét kissé megrázta hogy sörénye eltakrja arcát melyn az ráulkodó fekte parak gyöngyözött. Szinte végtlen be nyúlóan a sötétségbe meredt majd halkan megszólalat, hangja ezuttal kissé más volt mint az elött...nem hideg és vad...hanem inkább bátyadt és talán egy icipiuit kedves is- Nem segithettek....a multat nem lehet megváltotztatni...és én nem lennék rá egyépként sem képes.....- hangja furcsán meleg volt és kellemesen bizsergett a levegőben. Érezhető volt ebben a fájdalmasan múló pillantban hogy a a sötétkék mén valaha egy páratlan személyiség volt... |
Night Dream fogta az adást, és ő is jól érthetően beszélt. >Teljesen egyetértek veled. Fogalmam sincs, hogy kéne megvígasztalni, mert nem tudom, mi a baj forrása, ha tudnám...< Közben kint még mindig tombolt a vihar és a barlang bejárata, csupa víz volt, szerencsére nem lejtett a barlang különben úszhattak volna... |
Marge teljesen kétségbe volt esve. Komolyan szinte megsajnálta Devilt. Ekkor támadt egy jó ötlete. Gondolatban üzent Night Dreamnek, de úgy hogy azt Devil is jól "hallja". Vett egy nagy levegőt >Most mit csináljunk Night Dream? Komolyan? Lehet hogy démoló, de ugyanúgy joga van az élethez és a boldogsághoz. Még ha ez neki mást is jelent! De olyan különbözőek vagyunk és én így nem tudom mit tehetnék ilyen helyzetben! Egy pegazust vagy unikornist meg tudnék vígasztalni... Pedig... Most őt kéne...< |
Csillagtánc amikor Woldemort nem figyelt ide lelökte.-Remélem egy ideig távol leszel4-mondta halkan de mikor meglátta, hogy nem zuhan segítségért kezdett kiabálni.-SEGÍTSÉG!!!-mondta torkaszakattából és elkezdett hangosan toppantani.-Tudom, hogy én hívtalak elő de attól még félektőled!-mondta és elkezdett olyan erősen rikácsolni, hogy ha az valaki nem hallota meg az vagy süket, vagy egy olyan helyen van. |
Devil lehajtotta fejét és érzékei eltompultak, szemét fájdalmasan összezsorította és végyott volna valami melegségre de tudta hogy ez neki nem adatik meg. Feje idegesen kóválygott és valami furcsa érzelem környékezte ami ellen kezdett teljesen tehetetlenné válni. Nem tudta hogy a kancák még a barlangban vannak , és kezdett semmiről sem tudni....kivétel az égető keserűségről mely szívét egyre- szorobann hurkolta kersztül.. Fejét lehajtotta és sörénye nahéz fügönyként takarta el arcát...melyen msot már évek óta elösször egy sötét csillogó gyönszerü valami futott végig...bejárta a fehér maszkot és fekte csíkot hagyott maga után......Devil probálta vissztartani azonban ez a csepp megszilárdulva a földre hullot és elgurlt. S9ötéten csilogó kavargó valami volt ami kétségtelenül valami erővel rendelkezett. |
Night Dream nem tágított. > Igen, de ahogy ő kinéz... Segítek neki... Veled vagy nélküled... Te döntésed... < A kanca sajnálta a mént, és ezért akart neki segíteni. ~ Végülis ő is csak egy lény! Legyen akár démonló vagy unicornis, thestral vagy pegazus, mindegyiknek vannak érzései, kérdés ki mennyire tudja kontrolálni... ~ Ott maradt és figyelte a mént... |
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
