|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.11. 17:19 - |
|
[73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Friendly Night látta a két kanca viselkedését. ~ Ez így nem mehet tovább! ~ Odaugrott közéjük, - Hagyjátok abba most! - Ellentmondást nem tűrően nézett a két kanca szemébe. Kitárta szárnyait, hogy a két kanca ne lássa egymást, - Úgy gondoltam, ezt nyugodtabban is megoldhattuk volna, de ha nem akarjátok... - Akkorát csattant állcsapcsa a két kanca felé, hogy zengett tőle az egész vidék. - Nos nyugodjatok le, és beszéljük meg higadtan a dolgot. Aztán mindenki megy tovább a maga útján, sértetlenül... - Belenézett Mirage szemébe, ez főleg neki szólt... |
Night Dream leereszkedett a földre a két mén közé és a kanca elé. Súnyított és csatogtatta a kanca előtt a fogait. Aztán a thestral a két kanca közé állt. - Mit csinálsz? - Kérdezte kedvesen, ugyanis még nem vesztette el az eszét. ~ Csak nehogy megséjön miattam...~ Night Dream dobantott egyet a hátsó patájával, ami csak úgy zengett az üres térben... |
 Athlon kissé hitetlenül meredt Night Dreamre, szemében most furcsa kíváncsiság játszot, közelebbbe ment a kancához ás halkan beszélni kezdett hozzá. - Nyugalom ....ha el akar menni úgy is elmegy...máshogy is megakadályozhatjuk ezt...ezzel csak felhergeled....- mondta hkellemesen szinte súgva. Szányai kissé porosak lettek, ezért megrázta magát mai egész kis poros rengetegett zúdított a földre. Mely lágyan aranyosan gomolygogva szállt alá.
 Mirage elösszőr meglapődött a kanca viselkedésen maj hangosan szinte túl kiíbálva a szlete válaszolt. - Vicces.....- mondta majd minden nehézségn nélkül kisétált a kavargó forgószélből. Szeme hidegen felizzott , és testétn ujra furcsa sötét fény jelent meg, a kanca ádazul hátra sandított és kíváncsiságból megvárta mit törtténik Nught Dreamel. Füleit lesúnyta és sörénye mögül mosolygott a két pegazusra és a thestralra......- Ennyi?...Ez nekem túl ingerszegény környezet....- jegyezte meg csípősen és erős éllel.
|
Night Dream higadtan tűrte a sértő megjegyzést. Kitárta szárnyait és erős por és kőtörmlék tornádót kavart a széllel amit szárnyival képzett Mirage körül. - Nem mész te sehova, - Mondta immár felágaskodva, - Szépen itt maradsz. - Még mindig tartotta a tornádót a kanca körül, és még mindig fenyegetően. ~ Tudom, hogy ez nem hatásos, de legalább látványos. ~ Szemeiből ördögi öröm szikrázott, mint még soha éltében...
Friendly Night meglepődött a pegezus viselkedésén. ~ Nos bátornak bátor. Odamegyek hozzá, addig a barátja foglalkozhat Mirage-al ha akar. ~ Elindult a pegazus kanca felé, de hirtelen megállt. ~ Ez a nézés... Ördögi... Nem pegazushoz méltó.... Megőrjíti ez a környezet.... Segítek rajta.... ~ Közelebb lépett a kancához, már mellette állt. - Nyugodj meg, hagyd abba. - Mondta nyugodtan és rámosolygott a kancára. - Nos miért jöttetek? - |
Athlon lassítani kezdett és végigmérte Mirage mellet álló thestralt, a furcsa hosszú fekete alak nem volt ijesztő és úgy érezte inkább segíteni fog nekik. Athlon sörénye lassan vissz erzkedett íves aranyszínben játszó nyakára, pár méterrel a két lény lött álltak meg. A mén büszkén és bátran figyelte a démoni Miragot aki szinte egyéolvadt a halálgőzös környezettel, hihetetlenül belillett ebbe a különös világba. - Üdv Mirage.....talán még emlékszel rám....- mondta ködösen és közben a démonló kancát fürkészte.
Mirage felvetette fejét sörénye rejtkéből figyelte egy darabig a jövevényekt, majd Friendly Nightra sandított és arcán furcsa mosoly jeletn meg amely játékosan ugyan de az agresszíó vérgőzös felhőjét húzta maga után.- Megenni?...Ezeket?....nem...legalábbis egyelőre nem- mondta és szemfoga élesen megvillant a vöröses fényben, nyakát ezuttal behajlította és szeme vadul izzot mint az eleven láng ahogya két pegazust méregette. - Nem ....nem emlékszem rád.....és azthiszem nem is rendeltem semmit .....uyghogy menjél szépen haza és vidd magaddal azt a tollas szőr golyót is....- ezzel Night Dream felé bökött orrával majd ádz mosollyal megfordult és úgy tett mint aki el akar menni. |
Night Dream érezte Athlon félelmét és feszültségét. Ő nem érzett ilyet, nem volt oka félni, hisz nem is ismerte őket eleve. ~ Hallottam valami olyasmiről, hogy volt egy thestral aki ellenállt Dáneth erőszakának. Talán ő az.... kíváncsi vagyok... ~ Leleassított, mert már közel voltak. Már lépésben haladva, látta, hogy a thestral, nem Dáneth. Ettől megnyugodt, ~ De akkor ő barátságos, és nem akar majd megenni! Huh... ~
Friendly Night előre lépett, mert látta, hogy az ezüst színű pegazus őt méri. ~ Lehet, hogy ez a kanca, hozzám jött? Nem képtelenség......vagy.........mégis? ~ - Két pegazus közelít felénk, - ~ Jaj ne Mirage meg akarja őket enni! Miért mindig velem történik az, hogy a megmentő szerepét kell játszanom! ~ - Ne edd meg őket, légyszíves Mirage, lehet, hogy fontos ok miatt jönnen ide, mert ki lenne az a hülye aki egyáltalán idejön, rajtam kívül... - Belenézett a kanca fehér szemeibe...
|
Athlona kanca mellet vágtatott nem túl gyorsan azonban, tekintélyes és kecsesen. Nyakát behajlította, sörénye finaman simagatta azt minden ugrásnál ahogy lágyan lengett a menetszéltől. Szemebén bátor tűz éget és szikrázott ahogy közeledtek, farkát magasra emelte és így vágtatott gyönyörű ezüstszínű párja mellett. Kissé vesződött magában és ahogymeglátta Miraget már tudta hogy mindez nem lesz egyszerű, hiszena kanca nem igazán ismeri őt, ráadásul elég ellenszenves volt neki mindig. Gondaloatai hevesen keringtel fejében egyik végéől a másikik járták a gondolatok labirintusát a megfelelől ajtót kersve.~ Nehéz lessz.....hogy is bizna meg bennünk....? ...nem is ismer.....de ha mégis..~ |
Mirage a ménre sandított és meglepte hogy el hátrál ködös szeme ivel az égre őillantott ahol egy-két aranyos ezüstös pont halat feléjük cikázva ittt-ottt megtörve a a vöröses égboltot.~ Arany fol, ezüst fol....egy folt és még egy....és jön...már közel van....Te jó ég ez jön!?......Mit akarhatnak?~ Mirage bátran az égre nézett és kezdte kivenni a két lény kör vonalát, majd kissé összerezzent ahopgy azok lzsálltak két pegazus volt. Egy furcsán barnás aranyszinekben játszó és egy tiszta ezüst tollú. Mirage lesunyta füleit és farkátval idegesen csapott eggyet, a vörös fény megcsillant szemében és ha talán egy pillantra is de láthatóvá tette a furcs izzó puppilát amely igazából sosem volt jelen. ~ Ezek mik?.......tollasak és repülnk......szoktam ilyet enni...de ezek mos akrnak valami.....nem baj házhoz szállítás ingyen~ Határozottan a thestralra nézet, és szemével végig mérte őt majd ulyra a két ényt figyelte. |
Friendly Night fehér szemeiben sajnálat csillant meg, de nem tudott vele foglalkozni. Felvetette fejét, előre szegezte füleit és figyelte az arany és ezüst árnyakat amik közeledtek hozzájuk. ~ Biztos Mirage-hoz jönnek, engem általában senki sem keres itt. ~ Erre a gondolatra lehajtotta a fejét és már nem tűnt olyan hatalmasnak mint az előbb. Hátrébb lépett néhány lépést, ő ebbe nem szeretett volna belekavarodni, ám késő volt, mert két szárnyas lény aki nem thestral.... pegazus közelített feléjük. |
Mirage hritelen kapta fel fejét izmai megfeszültek ,és szeme szinte szikrázott.- Devil.....Devil nem hiszm hogy szeret engem....már nem...vagy talán soha és ami azt illeti én se nagyon kedvelem őt.- mondta fennhangon, sűrűn psilogni kezdett ám nem hagyta hogy könnyi kigördüljenek fehér szeméből mely most szinte lángolt és így jelezte felkorbácsolt lekét, ám ahogy a thestralra nézett kissé meg nyugodott. - Sajnáloma szüleidet.....biztos szereted őket....sokszor hallotam ilyesmiről amikor még.....szóval amikor még kicsi voltam. - enyhén összerándult, és arca furcsán megcsillant. |
Friendly Night megrázta fejét. - Félre érted a dolgot. Szüleim a szakadéknál áldozták föl magukat értem amikor még kicsi voltam. Most csak az emlékükkel és a szeretettel sikerült, ők nem voltak ott személyesen. - A mén sajnálatot érzett a kanca iránt. - Te szegény, de ott van neked Devil. Nekem nincs senkim... - És a magány, a bánat fekete burka vette körül a kis thestralt... |
Mirage a ménre nézett és egykor kegytln arca kissé megnyhül, sajnálattal telt meg ami nála szonte sohanem történt meg. Szemef fhéren fénylett és sörényébe finman bel tépett a szél,amely erre kecsesen végig táncolt az erős ívelt nyakon.- Értem ...DáNehre vall.....A szüleiddel?...jó lehette utoljára látni őket , hiszen ez is több mint a semmi.....én soha nem láttam őket....lealábbbis nem emlékszem- mondta a földre révedt tekintette és teste kissé megre,egett ahogy bátyára és életükre gondolt azokra az emlékekre amiket soha többet nem akrt elővenni, súlyuk olyan volt számára mint az egyetlen dolog ami vsisszatartja a lelkét. |
[73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
