Idézetek a könyvből:

Mit kitéptek, még újra nő,

Még élhet aki holt,

Mit elloptak, még vissza jő

De mi volt, az volt

A tenger-szült a földön vész,

Mi lágy, az megtiport,

Ajándéktól meleg a kéz

De ami volt, az volt,

Fent a lent s ez itten az,

Nem állandó a hold,

Ketten se tudják, mi igaz

Mert ami volt, az volt. 

A hercegnő dala:

Vagyok király leánya,

Szőke hajamra szállna

A nőtlen hold alá.

Szemet vetne senki rá,

Mit kiszemeltem én.

Sosem vágytam olyanra,

Ami nem volt enyém.

Vagyok király leánya

S vénülésem gyötör,

Tömlöcöm a személyem,

S béklyóm e sima bőr.

Jaj, szöknék, smint a koldus

Járnék az ég alatt,

hogy utoljára egyszer,

Meglássam árnyadat.

Cully kapitány

Vágtat haz jó Cully kapitány,

Királyi szarvast lőni járt,

S egy sápadt ifjut a tág mezőn

Búsan ballagni lát.

"Mi a baj, mi bánt, csinos legény,

Mért vagy úgy sóhajjal teli?

Elvészted ifjú hölgyedet?

Vagy szőlődet ragya veri?"

"Ragyám nincs, bármi légyen az,

Szőlőm nem is lehetne jobb,

De sóhajtozom hölgyemért, kit

Három bátyám elragadottˇ.

'" A szép zöld erdőböl Cully vagyok,

Emberem mind vad és szabad

Ha szép hölgyed megmentm én,

Milyen jutalmat adsz?"

" Ha megmented szép hölgyemet

orrba váglak te vén ripők,

de nyakán smaragdot viselt,

s elvitték azt is ők"

Mén a kápitány, s a rablótanyán

Kardja rezzen, süvít, dalol.

'Tiétek a nő, de a kő az enyém

mert koronába valő".

Három köpeny hull, három fene kard

Mint a teavíz úgy füttyent elő.

"Hitemre " így Cully kapitány,

"Nem lesz tiétek sem a kő, sem a nő"

És hajtja őket föl és alá,

Ide s tova mint birkanyájt...

Haggard országa:

Hol a hegy mint a pengeél,

hol semmi sem nyílik nő vagy él.

Hol poshad a szív mint sör ha áll,

ott Haggard a király.