|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.10. 20:50 - |
|
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Kegyetlenebbek mint hinnéd...- mondta halkan a mén ,hslványan elmosolyodott és hosszú éjfekte lábaira nézett. -Tudod régebben, számtalan módját találták hogy elakpjanak minket, megöljenek...vagy fogságban tartsanak ami talán meg az elöbbinél is rosszabb.....-A mén lassan megemelte hátsó lábát melyen már rég begyógyúlt azonban régen súlyos sérülés által perzselt nyom volt alétható a felkelő nap fényénél..... |
Üstökös végighallgatta Derengőt. - Ilyen kegyetlenek az emberek? De jó, hogy a te gazdád nem tenne meg az enyém se. - Szemében fájdalom tükröződött. - Inercia... Egyik nagyon jó barátnőm és sokat mesélt nekem Naimh-ról. Legjobb barátok voltak, minden titkot megosztottak egymással, de csak ennyi volt közöttük semmi más. Van egy lánya is... Lumbre... Nem tudom ismered-e, még én sem találkoztam vele. Szekénykém nagyon boldog talan lesz ha megtudja... - |
Derengő Figyelmesen elmosolyodtt, éjfekte szőrén idegesen jártak keltek a hajnal éló fényei.Aranyszín lángokgyultak szarván ahogy a nap szinte már teljesen fent volt amaga teljes sugárzó valójában.A mén folytatta.-Nem..nem az ő téársa més volt...megölte....megölte őt....aztá eladta a szarvát...az emberek mindegyikünkel ezt tennék ha lehetne...- reszketette és a keleténél hangosabban beszéél,szeme batrnás aranyban fénylet akárcsak a nap.-De egylépként...ki Inercia? |
Üstökös figyelmesen halgatta Derengőt. ~ Inercia boldogtalan lesz... Szegénykém nagyon jó kapcsolatuk volt... ~ Ilyedten nézett a ménre. - Egy ember miatt? De hát a gazdáink, az egyetlen emberek itt és ők nem tennének ilyet. - Derengő mellé állt, hogy mutassa ő mindig mellette lesz. - Ha nem akarod akkor nem kell elmondanod... - |
Naimhról- ismételte nyugodt hangon Drengő.Kissé megborzongot a hajnali széltől, sötét szemeit a földre szegezve kezdett beszélni.-Naimh...az apám volt...kinézetre pontosan olyan kárcsak én....csupán annyi különbség volt köztünk hogy az neki az egyik szeme kék volt a másik pedig zöld....- Halkan nyelt eggyet, apjával jó kapcsolata volt azonban valami furcsa dolog ragadta el tőle....nem is olyan rég...-Derengő nehezen ugyan de erőt vett magán és folytatta..- Nem is olyan rég ....távozott közüllünk....Egy ember miatt... |
Üstökös is kinyitotta Derengő számára. Még egy ideig így "csillogtak" majd a kanca meglátott egy ismerős nevet. - Légy szíves mondj el mindent Naimh-ról... Nagyon fontos lenne... - Kérlelően nézett párjára. Az éjszakai fények ezüstösen csillogtak a kanca szőrén. Egy bagoly idult el az éjszakai zsákmány szerzésre. |
Derengő ujra fel egyenesedett, és szemében mot valami furcsa ujfajta meleség vibrált amit eddig elrlytett mélyen magában a kanca előll nehogy az tolakodásnak vélje. Hosszú kecse nyakát kissé oldalr billantve nyúl előre Üstökös felé, éjfekte csillogő sörénye eltakrta egyik fényes szemét és szarván fényes csík vágtatott végig akár egy villám. Összeérentette szarvát a kancájával mire mindkettejüké ezüstös lángal égni kezdett, furcsa kellemesen hűvbös misztikus tűzzel, és ebben a pillanban Üstökös mindent megtudhatott Derengőröl amit csak akart. A mén szabad utat nyitot számára az elméjében, mert azt akarta hogy párja a lehető legjbban megbízhasson benne. |
Üstökös figyelmesen végig hallgatta Derengő szavait és látta, ahogy meghajolt. - Hát ha még a csillagok is megjósolták és a szíveink is... Nagyon szívesen. - Nézte a csillagokat és látott egy üstököst ahogy elhalad az égbolton... > Helyes döntés... < ~ Lyna! ~ |
Derengő elmerengett egy pillantra majd halkan kedvesen folytatta.- Még csikó volam amikor mesélték a csillagok és a fák..hogy van még olyan mint én..nem vagyok egyedül....ők látták és hisnek benne...így hát elkezdtem keresni őt-őket de soha nem reméltem volna hogy egy ilyen nagyszerű személyben találom meg mint amilyen te vagy.....- Kecsen meghajolt a kanca elött, fekte teste elegánsan nyúlt a föld felé, szarva finoman megérintette azt, éjszakai fények jártak sörényén és szeme most valahogy borostyáno színnel égett.- Lennél...a...társam?...- |
Üstökös testén meleg bizsergés futott végig a mén szavaira. Valahogy remélte, hogy ez lesz a válasza, de hitte volna... ~ Éreztem, hogy nagyon hasonlítunk és nem csak külsőleg, hanem a szívünk is... De nem hittem volna, hogy tényleg én volnék az amit a csillagok választotak a számára... ~ Enyhe terpeszbe kellett állnia, hogy megtarthassa egyensúlyát amit az előbb nyert vissza. A kanca viszonozta Derengő furcsa tekintetét... |
Derengő elmosolyodtt a szavain, finoman megrázta kecse izmos nyakát és hagyta hogy sörénye a szemébe huljon aká valami aranyos éjfekte függöny. Hirtelen megállt és erőssen a kanca szemébe nézett, barnás szemében visszatükröződtewk a csillagok.- Az útnak vége....- Lehajtotta fejét és finoman fújt eggyet a fűszálakkal teli földre...- Meg van akit kerestem..és most épp elöttem álll....- majd furcsa tekintettel pillantott végig Üstökösön. |
Üstökös kezdte visszanyerni az egyensúlyát és Derengő mellett lépdelt. Hallotta amit a mén mondott, de nem égeszen értette. - Csillagok... - Suttogta maga elé, - Én jobban hiszek az üstökösöknek. És megtaláltad már? Segítsek keresni? Egy kis társaság az úton mindig jó... - |
Derengő kedvesen figyelte kancát majd lassan lépdelni kezdett, teste minden lépésnél kecsen megingott ám egyensúlya soha nemveszett el. Mozgása folyamatos voölt és kecsen lágy akér a reggeli harmat fénylű utja a leveleken.- Tudod....igazából nem sajét szándékbol jöttem ide...-mondta halkan és kissé szomorkásan pillantot akncára sörénye fekte függönyszerű relytekéből.- Keresek valakit.....akiről már sokat hallotam de mind máig nem lektem nyomát....az csillagok beszélnek róla....és ritka hogy rajtam kívül valaki érti a szívukat- mondta szinte suttogva, és szemei párásan kémlelték a horizopnton még haloványan tündöklö csillagokat...akik ékszeként szelték mega anp sugarait ám egyre inkább leáldoztak a Holdat követve. |
Üstökösnek még megijedni sem volt ideje. Minden olyan gyorsan történt. - Köszönöm... igen... - nyögte ki szerencsétlenül. Most megpróbált egyensúlyban maradni. Előre lépett egy-két lépést, hogy bebizonyítsa magának tud járni. Majd ő is a horizontra nézett. - Egyetértek, olyan különleges... - |
Derengő, a másodperc törrésze alatta a kanca mellet termett és kitámasztotta. Erős teste hozzáfeszült és a fkete különösen egybe fonódott az ezüstel. A fény ide-ode rimalottt rajt egyik lényről a másikra vgtatva, semminem szabhatott határt neki. Derengő kedvesen a kancához hajolt, sörénye annak arcát simitoptta.- Jól vagy? Szívemre venném ha bajod esne...- modta kedvesen majd a horitontra pillantott ahola nap hatalmas tányérja szinte mát teljes pőompájában fénylett odafent a végtlen égen. Fénye a mé és kanca testén furcsán ezüstösen gyöngyözött- Nagyon szép...nem?-kérdezte álmodzó hangona Üstököstől. |
Üstökös nyugodtan feküdt, miközben a mén hűvösséet csepegtetett a kanca vérző lábaira. A szél meglebegtette a mén sörényét, amely úgy nézett ki mint egy diadalmas vezér. A kanca szemében gyönyörűség tükröződött, ahogy látta Derengőt. Érezte, hogy enyhült a szorítás a lába körül és megmozgatta a lábait. Óvatosan fölállt, de meg ingott egy kicsit és majdnem a földre esett... |
Derengő a kanca lábaira nézett majd tapasztaltan sérült végtagokhoz lépdelt, szarva aranszínekben pompázva fénylet és kecse testét ezüstös fényverések törták meg. Hozzá ért a séeül végtaghoz, szarva ebben a pillanban megremgett és ujra azt a furcsa hangot adta mint az első érintkezésél...mintha a mén ereje borzongott volna meg...egy másiktól amley ennyire hasonlít ár.- Most ne mozogj kérlek...- mondta kedvesen és biztatólaga a kancának. Szemeit szorsan behunyta és koncentrált, szarvából furcsa arszinű váladék csepgett a sebbeklbe, majd fedőéreteget képzett a véres területten...talán kissé hideg és idegen lehett az érintés ám begyógyította vele a sebbet.- Rendben van...most megprobállak kiszabdítani.....nem kellen minden be é mindenkibe belgabalyodni...- modta az utobbit viccnek szánva. Szemei élesen felfényletek ahogy az indákra pillantrott és azok megadóan szinte kelletlenül húzodtak vissza a sötétbe, lassan engedték el furcsa enyhén tüskés karjik a kanca ezüstös testét... |
Üstökös zihaltan vette a levegőt, oldala egyenletlenül emelkedett fel és le. Ránézett Derenőre, - Nem tudom, hogy megsérültem-e. Segítesz? - Majd ránézett a lábaira amibe belefúródtak a hosszú indák. Vörös vér csurdogált ki lábaiból... |
Derengő hirtelen lassított, patái tompán puffantak és körplötte hatalmas por kerekedett, hátsó lábai egészen becsusztak hasa alá. Ijedten pillantott Üstökösre ésegy gyors fordulattal meg is érkezett hozzá. Sörényében aran és ezüst jegyek játszottak a fénnyel és a letűnőben lévő éji árnyakkal.A mén ijedten ám határozotan a kanca felé hajolt és annak ezüstös szemébe nézett,- Jól vagy?....- orruk között talán pár miliméter volt azonban Derengő nem érintette meg Üstököst. Melg lehete ködösen eloszlott friss hajnali levegőben. |
Üstökös elmosolyodott. ~ Én is... ~ gondolta röviden. A föld tele volt apró élőlényekkel, bogarakkal, indákkal és elszáradt gallyakkal. A kanca amikor letette egy röpke pillanatban a patáit akkor belegabalyodott egy hósszú indába. A sebesség visszafogta és lehúzta a földre, elterült a hűvös talajon... |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
