|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.11. 18:28 - |
 |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Black Magic füleit a nyerítés írányába fordította. ~ Charisma hangját hallottam...? nem... lehetetlen... valószínüleg még lakmározik... ~ ettől a gondolattól megborzongott. Egy kis ideig még habozott a mén. Hátrált néhány lépést... át akarta ugrani a szakadékot... ~ lehet, hogy túl széles... akkor meghalok... ~ Készen állt a lendületre...
|
Charisma egy ideig htitelenkedve figyelte a csikót, szőkés sörénye arcába hullot . É szeme idege fehéren égett még most is, lassan elmosolyodott és finoman megbökte a kiskanca oldalát majd az égre nézett. A téágas végtelen szürkévé változott és rajta morgorva felhők gyülekeztek akárcsak a kanca szívében és tudta talán soha nem klátja többet Magicet ha most nem tesz valamit. Élesen felnyrítette a hegyek kékes ormai felé majd fejével áölelte az egyszarvút...- Jólé van.....nem tudom miért teszed ezt de örülök hogy örülsz... |
Black Magic felemelt fejjel bámult a messzeségbe. Patái óvatosan belemélyedtek a hóba. ~ Elmenekültem attól amitől féltem mégis... megbántam... ~ Megfordult és elindult egy szakadék felé. Lassan óvatosan lépdelt amíg el nem érte a peremét. ~ Már ezt is megbántam... ~ |
Charisma brzongva hátrálni kezdett...ijedten nézte az apró csodáz és kecse lábai remegni kezdtek...- Menjninnen...nem akrlak...mégegyszer bántani....- Mellső lábával keményen dobantott hogy elriassza az apró kancát ám az nem tágított és hátrálasra kezdte késztetni a démonlovat. Charisma felvetette fejét és riadtan lépkedett hártafelé...míg végül hirtelen megállt.-Mi...mit akarsz?- A csikó finoman odabujt a kanca oldalához kintha csak az anyja lenne vagy valaki akit nagyon szeret vagy ismer.....A dámonkanca eglész testében rmegeni kezdett a tiszta érintéstől és már nem értett semmit és senkit ami ezen a világon zajlott.. |
Black Magic testét elterültva helyezte a havas fennsíkra a fekete ködszerű anyag. Lelke máshol volt nem ebben a világban, valahol vidáman... Talán megtalálta az igazi Charisma lelkét és nem gondolnak semmi rosszra csak élvezik egymás társaságát, mint ahogy azelőtt... Felriadt a mén és feltápászkodott a hóba. Hűvös szél járta körül a testét, ettől egy kicsit megborzongott. Vágyakozva nézett a tó melletti erdő után... |
Charisma furcsán szomorúan nézte az apró csikót és tudta csak egy módja van hogy többet ne tegyen ehhez hasonlót sem.Meg kell halnia....bár félt tudta hogy elveszítette minden rmeényét ebbe a világban..Magic elment és valószínüleg soha nem tér vissza.....~és ezért nem is hibáztatom....- nyakát mereven előre lógatta és ködfehér szeméből ezüstös könnyen hullot forrón alá a mélybe. Hirtelen a csikó közelebb lépdelt a démonkancához, kecsen fehér orrával megérintette Charisma arcát. melyen vörs jelek égtek eleven lángként. |
Black Magic minél gyorsabban maga mögött akarta tudni Charisma-t. Az elmúlt néhány perc pillantképei cikáztak a mén fejében. Egyáltalán nem tudta őket rendszerezni. ~ Békésen sétálunk... Nyerítés... még egy... marás... ölési vágy... elutasítás... ~ Lábában újra belenyilalt a fájdalom, ugyanis csak egy gyors hatású és viszonylag gyenge mágiát adott a sebre. De nem állt le, folytatta a galoppot, bár már gyengült és nem volt energiája sem, mert oyan rég nem evett... ~ Hát igen... most ettem volna... ~ Csak a csalódás és a menekülés hajtotta a kiizzadt és fáradt mént. Látta maga előtt a hegyeket. Arra tartott, de nagyon messze voltak nagyon lehetetlennek tűntek. - Fekete Mágia... vigyél... - Egy fekete füstszerű anyag felemelte Black Magic-et és gyorsan haladtan tovább... |
Charisma hirtelen megállt, lábai rmegni kezdtek és szájából visszafolyt a vér.Zihált és ismét önmaga volt végignézetta tetemen és lábai összecsuklottak. Sörénye élesen nyakára csapódott a mozdulatra, szeme ujra ködfehéren villant végig a mezőn. Ezüstös könycseppek gördültek ki szeméből.....fujtatva zokogni kezdett...- Mit tettem?- Égre emelte tekintetét mely vészjóslóan megdördült.... majd hogynem oldalára feküdt és így zihált...nem kapott rendesen levegő és pánikba esett.Lelke félve lüktetett, tagjai izgatottan mregetek...-Olyan vagyok...olyan vagyok mint DáhNeth.....- a zokogás éles hullámban rázta végig kanca kecse testét ahogy a holt ezüstfehér csikó meléett feküdt. Könnyei lassan a hófehér vérel színezett szőrre hulottak, lassan végigcsorogtak rajta.....és furcsán elkezdték begyógyítani azt. A kanca finoman a csikó oldalára tette a fejét, és szinte magához ölelte a hideg egyszarvút...~Soha....soha többet nem teszem.....A teste pilataok altt sértelen volt, de még mindig halott... Charisma a z edőben bolyogó leket fugyelte majd felállt és el hárált a testől. A csikó hideg ködös derengése idegsen közelebb lépdelt..megszagolta saját tulajdonát majd minths eggyévált volna vele eklmerült az apró fehér testben....
|
Black Magic lelassult és megállt. Földbe gyökerezett lábbal figyelte az ártatlan csikó halálát. Megfordult és elindult. Valamerre. El ettől a gyilkostól. Fájt a szíve és a lelke. De nem mehetett vissza. Nem birta volna elviselni az a látványt. Vágtába szökkent és a tó partján haladt tovább. ~ Hogy tehetett ilyet? De nem utasíthatom el, mert valami új erő járja át a testemet ha ránézek... Nem láthatom többé... Én növényevő vagyok és nem ragadozó! ~ Galoppba fogott patái amikor érintették taaj tompán utköztek a száraz földdel. |
Charisma vadul nyerített és hihetetlen gyors sebbeségre kapcsolt, figyelembe sem vette a holtestet és amént...elött most csak egy akadályozó tényezőnek látta.Nem csak azért gyilkolt hogy ehesse.....élvezte a vadászatot is...számára nem volt zsákmány ami nem probált megmenekülni elöll.Füleit lesunyva száguldot az yszarvú felé, sörénye egészen a szél szárnyán repült. Patái allig érintették a talajt, a szél szárnyára vette és Black Magic már nem igen érhette utol. A fű kedélyes zöldjét szinte kettéhasította ahog már csak pár lépésnyire volt az egyszarvű csikótól.Ujra élesen felnyerített és hangja vadul szabul el a tisztáson mignem a hegyek fekte kemémy falának csapodva halandóan eltünt. Az egyszarvú ijedten probált kitérni de már késő volt .....a kanca elérte és földre taritette..A ezüstös kanca sijedten nyerített és kapálózott probált szabadulni, remgett de már nem tehette semmit....Charisma finoman felé hajolt száját kissl kinyitota....A másik lény torkára fagyott a nyerítés...ezüstös kékes pára emelkedett szájából melyet ködös kavargásával szipantottt be a démonló.Az egyszarvú megdermedt szemében üvegesen ragyogot a nap fénye, ezüstös testén vére csíkok jelentek meg...A démonló halkan megszólalt..-A lelked nem kell az szabad!- suttogta és a kékes kavargás ujra elötört rózsszín torkából, majd lassan egy alakot formázott, azüstös volt, és olyan mint a szél...remgett egy darabig majd eltűnt a fák között....egy szabad testelen sebezhető lélekén ivódott bele Charisma tudatába...A kanca eközben feltépte az élettelen test oldalát ás enni kezdett... |
Black Magic gyors fájdalmat érzett a farában. Gyorsan egy mágiát bocsátott rá, hogy mihamarabb begyóguljon. Elindult Charisma után. Látta a szerencsétlen ádozatot. Hirtelen villámcsapásszerűen felnyerített, hogy az ártatlam egyszarvú el tudjon menekülni. Utolérte az elszánt kancát. Belemart először a bal combjába, hogy kicsit lelassuljon. Charisma még mindig harcolt. Most a mén a jobbjának a vércsatornáit a szabdba ereszetette. ~ Meg kell akadályoznom, hog gyilkoljon... de hogyan... hűs kell neki... megvan amikor a tó felé jöttem akkor láttam egy frissen elfogott lényt... ha idehoznám... Fekete Mágia eredj, hozd ide azt a holttestet... ~ Még mindig a kanca mögött volt... Végre itt volt a test. - Charisma nézd mit hoztam neked! - Majd a kanca elé dobta... |
Charisma meglepve állt meg az illat egyre jobban csábította magához és nem tudta fékezni vad lekét. Szemei örvényében foudokolva tünt fel egy vad és őrült gondolat.....sörénye arcába hulott és eltakarta annak felét lassan közelebb lépett a ménhez oldavvást fordulva hozzásimult,puha orrával egy ideig szagolgatt.Farkát zászlósan lengettve végig simitotte a mén éjfekte arcát. Szrőre selymesen és kecsen hullámzota levegőben csábítóan nézett rá egy pilanatig., Charisma halkan fújt eggyet majd egy hirtelen mordulattal beletépett a Black Magic tomporába. Fogai mély sebet hagytak ahonnan apró csermejekben indult el a vér az avaros föld fellé. Fogai sokkal mélyebb sebet vágtak mint gondolni lehette volna,azzal szinte sziszegő hangot halatot ami nyerítésnek indult de a kanca félt hogy már túl közelért az illat forrásával...és ezzel talán elriaszthatná. Szemei ismeretlenül pillantottak végig a ménen, nem tudta ki az volta kép magát sem ismerte ebbena pillanban...lelke vad volt elszánt és megállíthatalan....mindere képes lett volna csak hogy elérje célját.Előre lendült teste megnyúlt ahogy felvágtatott az enyh emelkedőn majd odafent megállt....kis tisztás terpeszkedett elötte lustán és rajta egy kecse fehér alak legelt.Hosszú hátátn kedélyesen csilogot az nyhe fény, lábai hosszúak és vékonyaqk voltak, Farka oroszlénéhoz hasonlított.Feje kecse volt és nemeséget sugárzot szarván kékes mágikus fény játszotta derengő játékait. Charisma megfeszült ahogy aszél felé sodorta a másik émelyítő illatát, kissé remegve áll ott de arca idegen volt és nagyon elszánt. |
Black Magic-nek hírtelen fékeznie kellett íyg nagy port kavart maga előtt. Földbe gyökerezz lábbal figyelte, ahogy a kanca majdnem eltalálja, megint nyerít egyet. Fülében hosszú ideig csengett az a másfajta nyerítés. ~ Ez nem az a Charisma akit én ismerek... Ez egy másik vad és kiszámíthatalan kanca... ~ A kanca után indult. ~ Muszáj, hogy visszaszerezzem azt a barna kancát akit én ismerek egy kicsit veszélyes, de érzem sose bántata. ~ Vett egy nagy lendületet és a másik lény elé ugrott. Elállta az utját. Érezte ez még megbánhatja, de... - CHARISMA! Mi a fene történt veled? Hol van az a figyelmes és vicces kanca akit én ismerek? - Szeme idegesen villogott és izmai megfeszülve várták a lehetséges csatát... |
Charisma farkát kecsen magasra emelve lépkedett,nyakát előr nyujtva tartotta.Sörénye kecsen lebegett egészen közel az avarral borított földön. A kanca szeme egyre sötétebbe szint öltött magára vöröses fehrés örvény táncolt benne, és arcán egyfajta különös koncentráció lebegett.Hirtelen patadobbanásokat halott maga mögött,megtopant érezte közel va céljához és most nem vesztheti szem elől....Amikor a mén majdnem mellé ért megperdült és ágaskodva felé ugrott kivilantotta éles fogait melyek most mintha megnyultak volna.Patáival kapált alevegőben és nagyon közel volt ahhoz hogy elalálja Magicet , ismét nyerített...hangja nbagyon magas és éles volt..Olyan mint amikor valami élesel megkarcolunk valami fémet, a hang gyosan elhalt és eltünt örkre a fák relytekében. A kanca szemében valami ismeretlen agresszió és vadság ült...nem volt magánál. Éles szemfogai felkarcolták saját száját, ahonnét most apró patakban foly a vér és elszinezte a csontszinű fogak valóját.A kanca zihált és teste remget egy pillanatig mintha tudta volna hogy ismeri ezt a furcsa fekte ezüstös sörényü mént,...megrázte fejét és folytatja utját. |
Black Magic hátrahőkölt a kanca hirtelen hangulatváltására. Fejét magasra felemlte, izmai megfeszültek, idegesen kapkodta a levegőt. Minden jegye felizzott, szemei egy pillanatra sem vették le tekintetüket Charisma-ról. Nem értett semmit. A kanca távolodni kezdett... Hamar kellett döntenie... ~ Ez... ez mi... mi volt...? kköö... kövessem...? ~ Agyában a gondolatok cikáztak mint egy méhkasban. Tett egy lépést. Semmi. Gyorsan döntött. Vágtába lendült, hogy utolérje a kancát... |
Charisma furcsán egészen magén kívül volt ebben a pillanatban.Füleit erősen leseunyta és eluralkodott rajta vala...valami amit csak vad szépségnek lehetne nevezni. Szeme fehéren és élesen világított, teste kissé gőzölögni kezdett, Már nem figyelt Magicre..igazándibol azt sem tudta ogy ott van, vad édes llatok vezették és ilyenkor hihtetlenül kiszámíthatatlan volt.Nem imsert semmit és senkit...még magát sem, elvezsett a végtelen sőtétben és meg se probált kitalani a gyilkolás kegyetlen erdejéből.Sötét fák hajlongtak felé és símitották végig selymes pehely könnyű sörényén elyet hátára emlte egy pillantra a szél és kecsen játszott szőkés hullámaival, hirtelen letért a mén mellől és elindult a másik irányba. Majd hirtelen hátrafordította kecse fejét és mielött a Magic fejében megfordult volna hogy kövesse,....élesen lesunyta füleit és halk sikoltás szerű nyerítést halatott felé...Charisma misztikus szemei ezuttal furcsán vörösesen keztek fényleni.Ezzel éreztett hogy jobb ha Black Magic nem követi....Folytatta útját léptei légiesenek hatottak a fák sötét sűrűjében, olyan volt akárcsak az árnyak melyek szorosan korbefonják a fák derekát. |
Black Magic hátrafordította az egyik fülét és hallotta Charisma lépteit, megállt és bevárta a kancát. Mikor már mellette volt a barna lény ő is elindult melette. A tavat körülölelő erdőben kellemesen hűvös volt a nap aranyló ám de halovány fénye lágyan szikrázott a mén nedves sörényén. Hűs szellő lobogtatta meg a szalagokat amelyek a szarváról lógtak. |
Charisma egyik fülét kérdően amén felé fordította, sörnye kecsen omlott a fölf elé és kuszán csillogot rajta a víz. Megérezte Black Maic szándékát és ő is kezdett éhes lenni, finoman meg emelte fejét...egész légies mozdulattal szagolt bele a levegő szabálytalan forgatagába.Szemét lehunyta hogy mindent pontosan érzekelhesen,idegei erősen megfeszültek amikor megtalált amit keresett....mosolyra húzta száját és elővillant éles szemfoga .Ködfehér szemében törztükrét mutatta a közeli fák rengetege ahogy belépett. Halkan és kecsen lépdelt az avrral borította földön ami alig roppant lába alatt...érezte az étel kellemes illatát... |
Black Magic érthetetlenül nézett a kancára. - Mi? - A fekete ménnek már egy kicsit elege lett a vízből és elindult kifele. A vízbe kapálódzott és néha-néha egy-egy pimasz hínár körbecsavarodott a lábán. Különösebben nem foglalkozott vele, csak amikor kiért a partra akkor leszedegette magáról. Megrázta az egész testét, hogy megszabaduljon a nehezen rátapadó víztől. Sörénye vízesésszerűen esett vissza a mén izmos nyakára. Elindult valamerre, hogy keressen valami zöldet... már rég nem evett és elég éhes volt... |
Charisma meglepve nézett körül, majd szinte haragos poszkálodó halkan szólalt meg. A mén mellé ügetett a víz felszínén járva, kecsen hgaladt és a víz felszíne meg sem rezdült patái alatt. Sörénye ujfent visszesett nyakára és farkát zászlósan lengetve ért Magic mellé...- Ez..ez nem volt szép....tőled...- finoman beletépett a mén hófehér sörényébe majd sandán saját aranyos szőkés sörénye relytekéből figyelte. A víz finoman tajtékzott az előbbi események hatásától és tájtékos hab csapodott ki a part iszapos talajára melybe megannyi érszerű vájatott vágot a kékes víz. |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
