|
Témaindító hozzászólás
|
2008.03.20. 14:29 - |
|
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Devil oldalra billetette egyik fülét majd előre lendült és a levegőben temett sötét kék sörénye sötét fátyolként kavargott utána akércsak valami misztikus köd. Feér maszkja élénken világított ahogy száguldott Marge után.- Nem szökhetsz meg ...- mondta furcsán vidám és felszabadult hangon.Emlékezete vad és elvezsett erdejében mégélt a régi támadások emlékle amikor szintén ezeket a szavakat használta....ám egészen máshogy mint most. |
Night Dream békésen szállt tova. Lassan maga mögött hagyva Marge-t és Devil-t. Farka selyemként hullámzott a felhők között. Tollaival játszadozott a szél fuvalatta. |
Marge belenézett a kéken fénylő szempárba és elmosolyodott. Valami úgy húzta a szívét a mén felé mint valami mágnes. Újra odabújt a ménhez. -Olyan aranyos vagy. -mondta neki. Nem tudta honnan jött ez a mondat, de valahol a lelke legmélyén születhetett. Érezte a másik melegét, hallakn fújtatott egyet. Majd hirtelen ötlettől vezérelve játékosan felröppent a levegőbe. Odarepült Night Dream mellé, majd egy hurkot leírva újra a mén elé került, de lábát nem tette le a földre. Várakozón nézett a (volt?)démonlóra. Majd felrőppent, kettéhasítva egy kósza felhőcafatot. Sörényét meglobogtatta a szél, amit valószínüleg ő maga keltett örömében tudtán kívül. |
Devil hátrált pár lépést és elöször ezüstösen kék szemivel a kanca szemébe nézett majd meglepte valami...valami fzurcsa meleg rézés és bizsergés ezért elfordította tekintetét, Egészen kiscsikósan hatott ahogy az uj ezüstösen kék szempár félénken eltűnik mély halanő sötét hullámok között, melyek finoman a hofehér maszkra hulottak akárcak nem rég az igazi hullámok. A mén halotta amint Night Dream felszáll egyik fülét egy finom mozdulattal arr fordította, de valahogy nem mert megmozdulni ebbena pillanatban..Enyhe szellő játszott sörényével és farkával, melyet enyhén zászlósan tartotta a szabad és friss légben.....akegyetlenség és égi vaklója már nagyon messze volt tőle elérhetetlnül és hidegen tűnt el semmibe,talán épp a tenger nyelte....örkre elvezsett..ám ereje mivoltja meg,maradt...Tudta hogy Mirage megérezte a változást és talán pont ide tart, érzelmei még mindig össz vissza téptek bele a mén önképpébe és misztikus bájjal lengték körbe őt....Nem tudta mit momdjon neki... |
Night Dream örült amikor a mén felkelt és meglepődve figyelte a köszönetét. A kanca is lehajtotta a fejét, de nem az egész testét. Távolabbról figyelte a két lényt ahogy megtalálják az egymáshoz vezető harmóniát. Visszagondolt azokra a boldog percekre amikor vidáman száguldoztak Athlon-nal... majd megvédték egymást a toboló vihartól... elmentek a démonlovak területére megkeresni Mirage-t... sok minden történt velük és még sok minden történni is fog. Elmosolyodott amikor látta, hogy a valaha volt szabad barátnője boldog lesz egy egykori démonló mellett... A nap erős fénye, már megszárította a szárnyait, hát gondolta örül egy kicsit, hogy megszabadult a gonosz lélektől. Lassan felemelkedett maga mögött hagyva a szerelmeseket és a felhők fölé emelkedett... |
Marge hozzásimult a mén oldalához, és hallkan fújt egyet. Nem tudta mit kéne mondania, és nem is biztos, hogy képes lett volna bármit kipréselni magából. A mén sörénye csiklandozta az arcát. Furcsa érzés járta át, egy cseppet sem volt kellemetlen, csak nem igazán értette saját magát. Ő aki mindig olyan szabad volt, most beleszeret egy démonlóba...~A szerelem vak...~gondolta.Nagyon nem akaródzott neki még feltenni egty kérdést. Hogy mi lesz most? Egy démonmén és két pegazus...Érdekes társaság...~Nem muszály ezt a kérdést annyira erőltetni~gondolta. A pillanat kezdte elveszíteni a varázsát így hát egy kicsit elhúzódott a méntől és rásandított Night Dremre, aki tisztes távolból figyelte őket...Olyan réginek tetszett már a homályos barlang, amibe bemenekültek a vihar elől...Majd visszanézett Devilre. |
Devil lassan fújt eggyet és egyik mellső lábát elő nyújtotta probált lendületete venni ahhoz hogy fel álljon.Sötét sörénye egésze el takrta fehér mazkjétés szmét....éjszakai függönyként zuhant alá mén sörényéléből és rjta ezüstös fények csillogtak.maszkja végén hiteln lecsöpen valami ahopgy felállt.. sírt bár szégyelt zt kimuatatni, ezüstös csillámló patk futottt végig arcén és kecsen elillnt a mélybe. Lábaiit kissé szét terpesztve állt és sötét nyalát hosszan előr nyujtotta akár egy kiscsikó ...pont így teszik azok is amikor először akarnak rozoga lábakra rá állni.A mén valahogy kékes homályából felébredve most érezte először hogy végre...ujra kezdi...és már van miért...Természetesen tudta diegennekl hideg marad és számító , de gyilkolni már sohasem lett volna képes....már nem...egész életében tudata hogy ő nem erre születette. Apja pontosan ezért gyűlölte őt....halkan fujt eggyet és orrából meleg pára lenge be arcát.Aztán valami tljesen váratlant tett...kihúzta magát teste élesen felvilllant ahogy ménesen ívbe hajlította nyakát....majd a két kancára őillantott egymás után...Night Dreamel kezdte...- Tudod talán furcsának tetszik ez az én számból....de az első pertől kezdve tudtam hogy avalmi történni fog hogy meglátalak...elöször zsákmánykét tekintettm rád-ott kissé halványan elmosolyodt, és arca flvillant-....ám rájöttem hogy sokkal több vagy annál...köszönöm amit értem tettél...- majd egy kecsen mozdulattal meghajolt a pegazus elött, és ilyet csak nagyo ritka esetben tett...és csais azok elöt akiket tiztelt. Majd elfördult és lgyors léptekkel indult Marge felé, kecsen ám nagyon gyorsan akár ahogy a az erdei patakok ömlnek egyenesen egy tó vagy a tenger felé.Egy hirtelen mordulattal nyakát a kancáére fektette és"átölete" őt, finoman magához szorította...ezuttal nem tudott szólni az érzemek gyűrűje miatt ami torkát folytogatta...Furcsa volt számára hiogy valaki képes volt beleszeretni egy olyamba mint ő,..soha nem remélte volna...sörényük összekeveredett és a mélykék ezüst határn valami furcsa fény derengett elö, akár amikor a hold előbujik a felhők közül. A mén teste forró volt akár a tűz , belülről égette valami, mig kívül csak kellemesen mellege mutatkozott.- És neked is köszönöm Marge...soha nem reméltem hogy elnyrem egy olyan kanca tetzését mint te....- szeméből kissé összeszórította hogy könnyei ne m bugyanjanak ki...életebén soha nem sírt, és mintha valahogy be akrta volna pótolni a szendvedő szervezete ezt a hiányoságot. |
Night Dream közelebb ment a másik két lényhez, figyelte őket egy ideig... Sörényét a szél az arcába fújta és az ezüst fátyolként borította az arcát. - Örülök, hogy újra közöttünk vagy... Devil... - Nem tudta, hogy szólítsa. Valódi neve már egyáltalán nem illet rá, ugyanis már nem volt az ördögi sötétség. Szárnyát kitárta és védte őket a hideg északi széltől. Odahajolt a mén fölé, - Hihehetlen, azok után ami történt velünk, de szerintem egy barátra leltem benned... Nem tudom, hogy mit gondolsz, de jelen esetben, most van ennél is fontosabb számodra... - suttogta neki. Marge-ra pillantott és észrevette, hogy a kanca ugyan aggódik a mén miatt, de valahogy fél ránézni. ~ Ó a szerelem... milyen kegyetlen néha és milyen elbűvölő máskor... A legrosszabbak a reménytelen szerelmek és a tudatlanok... szerencsémre ez velem nem történt meg... Athlon te most mit tennél ilyen helyzetben...? ~ |
Marge érezte, hogy határtalan boldogság árad szét benne. Felpattant. -Devil!!! Hát te élsz?-mondta boldogan és odaszalad a ménhez. Persze buta kérdés volt, de csak ez jött a szájára. Lábai még mindig remegtek a sokktól, hogy esetleg elveszíti a mént... Csak amikor odaért a mén mellé fogta fel, hogy mit is mondott...Úgy érezte, mintha egy vödör vizet zúdítottak volna a nyakába. Lehajtotta a fejét. Hófehér sörényén megtört a fény, amint az arcába hullott, és eltakarta azt. Végig bízott abban, hogy a mén nem hal, meg, de arra nem gondolt, hogy halk szavai eszméletlenül is eljutnak a tudatáig. Persze komolyan gondolta amit mondott... De mégis...Más egy eszméletlen lénynek kimondani ezt, és más, ha a szemébe kell mondanod. Szemével még mindig a földet nézte, egyszerűen képtelen lett volna ránézni a ménre, aki még mindig előtte feküdt a földön. Olyan szerencsétlennek érezte magát...Nagyot sóhajtott, hátha így lenyugodnak a lelkében dúló érzések, és a gondolatai is abbahagyják a kergetőzést a fejében, de nem járt sikerrel. Ránézett a ménre. Érzései már megint túl erősek voltak ezért gyorsan elkapta a tekintetét és hátranézett Night Dreamre... Sörényét meglebbentette a szél, selymes, hófehér szőrén csillogott a fény, ahogy barátnőjét figyelte. |
Devil nem mozdult,teste erplenül és gyöngén hevertz a hideg nedves talajon, sörényéből hideg sötét víz folyt és olvadt bele mind örökre a mohó földbe. Belül küzdött még és tudta hogy nem halhat meg, forróngva ujra és ujra probálkozott az élettel, egy percig sem adta fel....bár voltak akik vissztatották és szinte tárt karokkal várta a halál bűvös sötét torka.Ám Devil mindent latba vetett, tudta ha sikerü gyökerestül megváltozik az élete, már nem érezte magát igazán annak ami volt.....démonlónak...sőt talán már kegyetlennek sem...Végre az volt ami egész életében lenni akart....szabad...szinte fel sem fogta... Hirtelen feltárult a kapu és a lélek kékes homályával belépett a már jól ismert testébe hogy varázsával ujra körülfonja azt...ebben a pillanban ujra lélegezni kezdett... tüdeje és szíve ütemesen pumpált bár horpasza remegett a kimerültségtől. Sőtét testén uj...kékes fények jelentek meg és kecsen táncoltak az izmoktól hullámos bőrön melyet a mély kék selymes szőre takarta. Fehér álarca felizzott és felszárította a kancák rá hulló könnyeit melyek füstölögve távozta az ég felé, olyan volt mint amikor a nap első meleg sugarával magához csábítja a harmatot a halandó fűszálak végéről. Jólesett neki amit Night Dream mondott és eddigi életében először érezte hogy talán..talán egy barát lett és nem egy örjöngő gyilkos. Marge szavai azonban mégjobban felkavarták.....kedvelte őt és valahogy ugy érezte már közel áll hozzá....Félt a szerelemtől de nem tudta el kerülni azt..- Lassan kinyitotta száját melyen egy kis sötétes vér folydogált ki apró fényes patakokban, és halkan megszólalt...- Én is Marge...és őszíntén.- erősen hunyorított de nem volt képes még kinyitni türkiz színű szemeit. |
Night Dream kinyitotta szemeit mikor a földhöz ért. Fejét felemelte és körülnézett. - H...h...hol van a barlang...? - nyögte ki erőtlenül. Összeszedte az összes erejét és megpróbált föltápászkodni. Valahogy fölállt, bár lábai még remegtek az erőtlenségtől. Most, hogy már visszatért a rendes lélek, szőre csillogása is kezdett egyre jobban visszajönni. Fejében még zengtek drága barátnője Marge szavai. ~ Szereti Devil-t, hát ez nem meglepő... örülök neki, bár elég furcsán döntött... ~ De látta, hogy a fekete mén a földön hever. ~ Mintha egy fekete füst eresztett volna le... ~ Odasietett a síró pegazus mellé. - Nyugodj meg... Erős ő... Vissza fog térni közénk... Márcsak miattad is... - Odahajolt Devil fölé. - Köszönöm, hogy megmentetted az életemet... bárcsak viszonozhatnám... - suttogta. Elhomályosult a szeme és egy kis gömb gurult végig az orrán. Lecsöppent a fehér arcra Marge-é mellé. Odafurdult barátnőjéhez. - Köszönöm amit tettél értem... De akkor már inkább nekem kellett volna meghalnom és nem neki... Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de... hiányozni fog... - |
Marge odaugrott Devil mellé. -Devil! -szólongatta-Ez nem lehet igaz...Nem mehetsz el!!!-küszködött a könnyeivel az élettelen mén láttán. Night Dream is ugyanolyan élettelenül feküdt. ~Az élet igazságtalan~gondolta fájdalmasan. Szőre tompán fénylett mint a ködfátyolon keresztülvilágító hold. Sörényét a szél a mén arcába fújta. Még egyszer felnézett az égre. Szeméből ezüstős könnycsepp buggyant ki. Végigfolyt a pegazus orrán. Aztán lecsöppent a mén fehér álarcára. -Szeretlek Devil...-suttogta alig hallhatóan majd fölállt. Térde femegett. És még mindig ott volt az a lélek... |
Devil egy ideig ledermedten figyelte ahogy zuhan a másik pegazus, hirtelen furcsa fekte szél keletkezett alatt és lasította zuhanását. Devil teste izzot és a mén immár egész testében remgett a fáradtságtól de nem adta fel, fogai élesen elővillantak és most valahogy furcsa fénnyel mintha enyhén visszhúzodtak volna. Sörénye élő tenerként táncol a levegőben és vadul csapkodta vad mélykék hullámait a felhők szürkés végeibe. A mén harcolt maga ellen az emlékek ellen, és szinte belefolytotta magát hatlmas erejeébe ahonnét alig tudott menekülni. Fájdalmat és forróságot érzett magában mindenhol holott kivülről jegesnek és szinte rémültnek tünt. Szemében immár örökérvényüen vibrált egy fekte pupilla és körülötte a világos kék írisz élettel teli csíkja, aközben Night Dream teste gyengén a öldre huppant. Devil az ég felé pillantott és szályából furcsa kékes fektlés füst szált a végtlen felé, és ezüstös színben eltűnt a felhők tengerében. A mén erőtlenül megszólalt -Már nem bírom tovább.....- mondta szinte suttogva és fuladdozva. szemát lehunyta, lábai megrogytak és össze esett a földön. Szeme csukott kékes bársonya alóll könycsepp gördült ki, ám ezuttl nem a megszokot fekte gyöngyszerű anyag hanem egy végtelenül tiszta ezüstös tajtékos víz csepp....tiszta akár egy harmat....egy szinte halálig fáradt lélek könnye...olyaná aki életében elöször cselekedett ugy ahogy a szíve diktálta..ám ezért nagy árat fizetett... |
Night Dream teste a lélek parancsára a távolodó Marge után eredt. Elé vágott. - És őkelme hová szándékozik menni kedves? Menjen csak vissza! - Mivel elsőre, a másik kanca nem teljesítette a fekete lélek parancsát. Ezért az a kanca felé kapott és egy kis hely hiányzott, hogy belemarjon. A csattanó fogak zaja, hosszú ideig zengett még a távolban. Marge megilyedt a hirtelen támadától. - Nyugalom kedves. Nem akartam bántani. Csak épp megilyeszteni, hogy forduljon vissza. - Elindultak visszafele a várakozó mén felé. A pegazus leszállt és a feketévé változott kanca teste még fent volt. - Nos... hol tartottu... - Nem tudta befejezni a gonosz lélek. A test zuhanni kezdett lefelé a szárazföldre. A lelkek párbaja megkezdőtött. Valahogy Night Dream lelke kitaszította a fekete lelket. Még zuhanás közben bement és a kapu becsukódott. Kinyitotta szemeit a kanca, már csak néhány szárnycsapás választotta el a rohamosan közeledő földtől. Szárnyai és végtagjai lebénultak, miközben, már látta a saját halálát... ~ Hát ennyit küzdöttem ellene...? ~ |
Marge döbbenettől lemerevedve állt egy darabig. Aztán eljutottak hozzá Devil gondolatai. Vívódott magában. Nem hagyhatja itt egyedül. De látva Devil erejét, tudta, hogy bárkit legyőzne. -Jó, de ne tegyél kárt Night Dreamben!-tette hozzá. Még egy utolsó pillantást vetett a ménre és nekiiramodott. Iszonyú fáradt volt, de felemelkedett a levegőbe és gyors iramban szállni kezdett. Nem hiába volt az ereje a szél. Útközben volt ideje elgondolkozni. Kicsit felelősnek érezte magát ami történt, de mivel az események olyan kusza fordulatot tettek, már maga sem értette hol áll a feje. Útközben lasssan száradt. Tollain újra táncba kezdett a fény. ~Remélem Devil boldogul vele. Csak ne tegyen kárt Night Dreamben. Újra kibújt Devilből a régi énje. Érdekes...~gondolkozott magában. Nem tudta hol keresse Mirage-ot. A démonlovak területe igen nagy.
//Foly. Kopár szikla// |
Devil elöször meglepvce pillantott a furcsán át alakuló ezüstös pegazusra, bár nem tudta ki lehet ellenfele készen áűllt a harcra fáradt volt de tudta ha elengedi ereje igazi természetét nem győzhetik le. Lábait kissé szét terpesztett szeme flizzott ám sötét pupillája nem tünt ell, sörénye csatakosan tapadt mély kék testéhez és egy villám fényénél , kezdettelszabadulni talán maga a pokol. A mén már régota érezte hogy egyszer ki kell adni minden forrongó csepp dühét ami a lekét nyomja..és most hogy vannnak akik biznak benne elérkezett a pillanat. Megremgett part és az ég háborogni kezdett uj fent hatalmas felhők gyülekeztek és a szél üvölte száguldott keresztül a puszta homokos síkon. Devil egy pillantig koncentrált majd teste körül sötét vonal száltak az ég felé lángok ként csapkodva vadul táncolva akár valami szellemek.Óvatosan Margera nézett - Állj távolabb nem akatrom hogy bajod essen....- a többi már csak egy villanásnyi gondolattal tette hozzá..~Menj és keresd meg Miragot... lélekgyilkos...ő képes lesz megszabadíta i a barátnődet..és..vigyázz magadra...~ |
Night Dream teste élettelenül hevert a talajon a, mint egy sós vízbe mártott rongy. A szőrének egykori csillogása halványodott és sörénye koszosan és vizesen tapadt szőréhez. Eközben a két lélek még mindig versenyzett egymással....... A testbe beérkezett egy lélek...... A kanca rögtön felugrott a lélek parancsára és széttárva vizes szárnyait valahogy felemelkedett a levegőbe. - Nahát-nahát-nahát... Hát ismét találkozunk Devil Darkness... Milyen meglepetés! És ki ez itt? Egy pegazus... - Kegyetlenül felnyerített a levegőbe. ~ Devil, megremegett egy pillanatra amikor a másik kanca felé fordultam... Hmmm ez érdekes... ~ Gyorsan lerázta a vizet Night Dream szárnyairól. Valami nem volt a rendjén... A kapu nyitva maradt... Érezhette, hogy a helytelen lélek került be...? De hogy szedje ki a helyes lélek...? - Mi ez a döbbenet Devil? Már meg sem ismersz? Milyen régóta várom ezt a pillanatot... Megölhesselek... Kapóra jött ez a szerencsétlen test... - A kanca teste még jobban elveszítette egykori fényességét... Sötétült... Átalakult... Valamivé amit nem ismer semmilyen normális lélek... Csakhogy ez nem volt normális... Minél többet benn van egy testben ez a lélek annál nehezebb lesz onnan kiszedni... |
Marge aggódva nézte Night Dreamot, aki mozdulatlanul feküdt a parton. Sörényéből patakokban folyt a sós víz, szárnya ázadtan tapadt az oldalához de nem érdekelte. Végignézett a mellette álló Devilen. Csak most vette észre hogy reszket a hideg széltől és a fáradságtól. Eddig nem igazán volt ideje foglalkozni magával, végig a pegazusért aggódott. De most igaza van a ménnek: már minden csak rajta múlik. Mindent megtettek érte, és Marge most tehetetlenséget érzett. Hiszen minden perc egyre hosszabb és hosszabb lett, és a pegazus még mindig nem tért magához. Normális esetben meghatotta volna Devil viselkedése. Most minha csak a lelke legmélyén fogta volna fel ezt. Még nem jutott a tudata felszínére. -Reméljük lesz elég ereje...- nézett a ménre. Belenézett a szemébe, amely most egész más volt, mint amikor először hozta össze a sors a három lényt. Aztán nagy sóhajjal újra barátnője felé fordult. Lelke mélyén érezte, hogy valami megváltozott. Soha többé nem tudott már kegyetlen démonlóként tekinteni a ménre... |
Devil halkan fujtatott tüdeje görcsösen összehúzodott néha ahogya finom vízpermetet belélegezte, kissé köhögött néha .Sörénye vadul hullámzot akár a tajtékzó tenger, mély sötét színeivel egészen összefonódott ahabzó vizzel. Szemében enyh türkiz fény ragyogott és ez most egészen más volt mint az ez elötti üres fehérs és végtelen kavargás....Hirtelen patái partot értek és remegve kicipelte Marge segítségével az ezüstös pegazus szinte élettelen testét a apartra.. Nyakát előre nyújtotta hogy képes legyen megtartani egyensúlyát, erősen zihált de probálta magába folytani, tudta most erősnek kel lennie...ám egész testében remegett már. Sörénye nehéz éjfekete függönyként tapadt ívs erős nyakára és néhány kosza tibcs vadul megtörte maszkja hófehér szineit.- Rendben..mostmár csak rajta múlik az egész..- nézett bágyadtan Night dream ezüstösen elnyúló testére. Majd lassan végignézett a csurom vizes Margon, halkan fújt egyet és valami uj szinte kedves árnyalatnyi mosolyal az arcán mellé lépdelt hogy védje valamennyire a széltől.Ő nem fázott, inkább melege voltteste égett ahogy az lekében vadul kavarogtak az uj eddig elzárt árzések, bőre forró volt és sörényéből kicsöpögő víz füstölve olvadt párává összetalálkozva ahideg és friss tengeri levegővel. |
Night Dream teste élettelenül hevert a másik két lényen. A lelke valahol szabadon vándorolt nem találta a kaput a pegazus testébe. Körözött és körözött, de csak más vándorló lelkekbe bukkant. Egy fehér fény villant meg, kitárultak a kapuk... Gyorsan elindult a kapuk felé... Valaki más is versenyzett vele... |
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
