|
Témaindító hozzászólás
|
2008.03.31. 17:22 - |
|
[49-30] [29-10] [9-1]
Starshine óvatosan megállt. Füleit a hang irányába fordította, szemeit erőltette a sötétségben. Fehér sörénye, fehér farka, fehér lábai és a fehér folt a hátán szinte ragyogott a sötétségben. Üstökös szerű hókája is ragyogott a barlang mélyében. Aranyszínű szemeivel mintha egy fekvő lénynek a körvonalait vélte kivenni. - Diep? Te vagy ott? - kérdzett újra mivel az előbb nem kapott választ... |
Agitat még egyszer meg akarta érinteni a kanca hátát, hogy megbizonysodjon róla, ott van még. De legnagyobb rémületére nem találta a kancát a sötétben. Ilyedten tekintett körbe, de szeme nem látott jól a sötét barlangban. -Starshine? -kérdezte. Most döbbent rá, hogy egyedül maradt Tukaroval. BNem félt tőle, csak olyan rossz érzése volt StarShine miatt... ~Vajon hol lehet? N3óem tehetek mást... Le kell győznöm Tukarot. ~ újra elindult a sötétben.
Tukaro visszapillantott a hangra. Szemével kereste a kancát, de nem találta. Gúnyosan elmosolyodott. ~Már nem is kell semmit sem tennem. Ez a kanca magától is eltévedt...Most már minden figyelmemet Agitatra fordíthatom...~Visszatekintett a ménre. -Hova tűnt az a kedves kanca? Csak nem eltévedt?- kérdezte gúnyosan, majd Agitat tekintetét látva hozzátette:-Nem én voltam...Még kmielőtt tehettem volna vmit azért, hogy eltévedjen, már el is tévedt. |
Starshine testét átjárta a melegség, ahogy Agitat megérintette. Hirtelen már nem látta a mén szikrázó testét. -Agitat!?!- Tovább bolyongott a sötét barlangban. ~Tökéletesen illik ez a hely Tukaro-hoz. Sötét és kegyetlen. Nos ha már magamra maradtam, megkeresem Diepet. Hol lennék ha ő lennék?~ Morgás hallatszott a sötétből. -Ki van ott?- kérdezte határozottan. Elindult a sötétben. Minden neszre figyelt, olyan éber volt mint még sosem... |
Agitat a kancára nézett. Sötétkék szemét elhomályosították az emlékek. -Diep-mondta szinte suttogva. Csak egy szó volt, mégis olyan különs erőként oszlott szét közöttük akér egy felhő az alkonyati égen. -Gyere mellettem. Nem szeretném, ha elvesznél a sötétben. Világos jegyei fényesen égtek a barlang feketeségében. Arra haladt, amerre Tukarot sejtette, miközben percenként ellenőrize, hogy mellette van-e a kanca. Megérintette StarShine-t az orrával. Nem látta Tukarot, inkább csak érezte, hogy ott mintha sűrűbb lenne a sötétség.
Tukaro a sötétből figyelte a másik két lényt. Halk léptekkel elindult. Időnként közelebb került hozzájuk, de ők nem vették észre. Szemeivel a sötétben is jól látott. ~Remélem nem csinál semmi zűrt ez a kanca... Bár nem mintha nem lennék képes hatástalanítani egy kancát... Nem szükséges megölni csak...~ útközben már a lehetséges megoldásokon gondolkozott, és időnként belemosolygott a sötétbe. |
Starshine nagyon nem kedvelte Tukarot, de ez most a legkevésbé sem izgatta. -Na megmentjük az apádat?...Hogy hívják? - ~Tényleg, eddig ezt nem is tudtam...~ Megvárta, hogy a mén elinduljon a démonló után a sötét barlangba. Mélyet szippantott a friss levegőből és egy szellő játszadozott a fehér sörényével. ~Kíváncsi vagyok Agitat apjára... Alkata... Szegény milyen rég nem láthatott napfényt... Gyűlöllek Tukaro...~ |
Agitat Tukarora nézett.-gaza van StarShine nak. Miért kéne félnem?-kérdezte nyugodtan-Tőled...-belenézett a kanca aranyszínű szemeibe.Ebből merített erőt. Tényleg nem félt Tukarotol. Ha harcra kerülne is a sor biztos legyőzné. Csak...attól félt, milyen lesz újra...annyi év után találkoznia az apjával. ~Ha egyltlán él...~gondolta de rögtön elhesegette ezt a kis borongós viharfelhőt gondolatai egéről. ~Biztosan él!~Egy kósza szellő mit sem törődve a feszült hangulattal, meglengette Agitat sörényét, majd végigfutott StarShine hófehér farkán is. Agitat halkan fujtatott és kedvesen a kancára nézett. ~Kezdem megkedvelni...Akármennyire is önfejű...~
Tukaroegyikről a másikra nézett. Sötét szemeiben gonoszság örvénylett. Fekete szőrén hidegen csillogott a fény. -Milyen romantikus!-mondta gúnyosan.-Csak azért jöttél hogy beköszünj?-fordult Agitathoz.-Milyen kedves! Nem is nztk be hozzám?- elindult a barlang felé. Körvonalai beleolvadtak a barlang sötétjébe. Kiváncsian visszapillantott.Itt már nem láthatták őt...De ő mindent látott...Saját terepén sokkal vszélyesebb volt... Tudta, hogy miért jött a mén, és hogy ezt Agitat is tudta. Gonoszul elmosolyodott. De ezt csak a sötétség láthatta... |
StarShine boldogan mosolyodott egyet. Nagyott felnyerített örömében, és nevetett. - Háát igen önfejű az már jobban illik rám. - Odafordult Tukaro felé és közelebb lépett Agitathoz. - Mitől félne? - Kérdezte bátran, fejét felvettette és szikrázott a napfényben. ~ Nah szép kis bemutatás mondhatom... De nehéz lesz innen kihozni Agitat apját... Bár ketten vagyunk... ~ Arany szeme meg-megcsillan a gyönyörű mén(Agitat) testén... |
~Hát ennek elment az esze!!!!~gondolta de már száguldott is a kék kanca után ~ Mire jó az, ha megeteti magát Tukaroval, csak azért, mert én felajánlottam neki hogy maradjon itt, mert féltem...magától is...~gondolta keserűen. Úgy száguldott mint szél, világoskék farka lobogott utána. Felkaptatott a sziklákon, lerövidítve az utat. Szerencsére még a barlang előtt el tudta állni a kanca útját. -Miért vagy ennyire feldúlva? Mert nem akarom, hogy megegyen Tukaro, és ezér vízbefolytanád magad? Csak azért mert féltelek ettől...az alattomos tudomisénmicsodától? Ebben nincs semmi logika sem. Egy picikét lehetnél kevésbé ÖNFEJŰ... tessék...nem cskönyös...ÖNFEJŰ..-~Nem is kicsit inkább nagyon.~ A barlang szája felé nézett, ahol legnagyobb döbbenetére egy sötét árny kezdett kirajzolódni.
Tukaro azonnal felismerte a mént, de a kancáról csak azt tudta, amit Agitat mondott. ~Iszonyatosan önfejű, és öngyilkos akar lenni...bár ha én eszem meg az még csak nem is öngyilkosság...~jegyezte meg kegyetlen humorral. Mosolyogva lépett ki a barlang sötétjéből. Mosolyában nem volt semmi melegég, csak kegytelenség. Vörös szemében ördögi kifejezés ült. Agitatra nézett. -Micsoda öröm!-mondta, d hangja tele volt gúnnyal-Ennyi év után végre még is meglátogatsz? Talán az apád után jöttél? Mit mondjak, nem sietted el a dolgot. Csak nem félsz?-kérdezte. Hangja hideg volt. Szemében valami megfejthetetlen rossz ült, amint Agitat kék szemébenézett. De Agitat állta a pillantását. |
StarShine kérdőn nézett a ménre. - És ha igen? Neked ez úgysem számít! - ~ Ha nem a tanger akkor Tukaro! ~ Elindult galoppban a mezőre és át rajta a barlanghoz a köves ösvényen. Még ott is vágtában haladt. ~ Nem túl kedvesen?!?! Ez enyhe kifejezés! És én szeretem! Langol érte a szívem! Úgylátszik semmiért... ~ A szerelemtől elvakulva vágtatott a barlang szájához... |
-HÉÉÉ!!! -kiáltott Agitat-Hova mész??!!! -~Csak nem azt akarja...~rémült meg~Nem teheti! Meg kell akadályoznom. Tudom hogy nem voltam kedves vele, de látszik hogy eddig csak boldogságban volt része...aki volt már valaha nagy bajban az nem borul ki ennyitől.. de most ez nem fontos..~gyors iramban StarShine után galoppozott. Úgy szállt mint a szél. Világoskék farka zászlóként lobogott utána. Látta, hogy már nem tud időben odaérni. Ekkor jelei felizzottak. A tengeri szél eltántorította StarShine-t a víztől. A víz visszahúzódott Agitat parancsára. Odafutott a kancához.-Megőrültél?-kérdezte, de hangjából aggodalom csengett ki- Csak nem akartáél öngyilkos lenni?-folytatta már szelídebben-Mi a baj? Tudom hogy nem viselkedtem veled túl kedvesen, de hidd el...Sokan vannak akik még ennyire se fognak. Engem is elég nagy trauma ért! Én megpróbálok megértőbb lenni, de neked is meg kell értened...- |
StarShine döhös volt. - Csökönyös én? Soha senki nem hívott még csökönyösnek! - Mondta a ménnek és megfordult. ~ Beletartozok, mert szeretem, de ha ő nem akkor én távozok bele a vízbe és megfulladok önsajnálatomban... Vagy inkább vessem oda magamat Tukaro-nak? ....... Ne talán menjek valamelyik démonló-hoz menjek? Ennyit a kalandokról... Megyek megkeresem Night Shadow-t van egy olyan érzésem, hogy mennem kéne... Vagy legyek mégis öngyilkos? - Amikor leért átvágtatott a mezőn át egyenesen a tengerhez ment... |
~És még ő dühös!~fújtatott egyet Agitat, majd nyújtott ügetésben a kanca után indult.~Hogyhogy soha nem hoz össze engem a sors egy normális lénnyel?!~kérdezte magától, bár tudta, hogy ez a kanca még most is normálisabb az összes eddigi barátjánál. Ő is meglátta a barlangot. ~Biztos ott lakik Tukaro~gondolta komoran. Nagyon elhatározott volt.~Megmentem az apámat...Ha él... De él! Tudom hogy él! Ezt még megkeserüni Tukaro!~gondolta. Utolérte a kancát. -Hát én még nem találkoztam ennyire csökönyös kancával!-szidta le, bár tudta hogy ez nem igaz. -Tudom hogy ügyes vag, meg bátor, de akkro is...Nem mondom hogy maradj itt, de kérlek ne sodord veszélybe magad! Neked boldog életed van! Nem akarom hogy Tukaro még valakit boldogtalanná tegyen...Különben sem vagy ebben benne...És nem is akarom hogy benne légy...-folytatat a mén. Hangja csak a végére nyugodott le. |
StarShine felnyerített dühében. - Mondtam az elején, hogy jövök és nem szoktam megváltoztatni a véleményemet. És nem fogunk meghalni! - Majd elvágtázott az almákhoz gyorsan megette őket, és látta, hogy előtte van egy köves ösvény amely felvezet a hegyre. Elindult rajta ügetésben, nem is várta meg a mént. ~ Majd utolér.... Ha nem, egyedül szállok szembe ezzel a Tukaro nevű lénnyel.... Feláldozom magamat érte.... Drága Agitat.... Én.... Szeretlek.... ~ Észrevette, hogy a kacskaringós ösvény végén van egy barlang.... De az nagyon messze volt még.... |
Agitat nagyon meglepődött. Egy ideig csak állt ott mint egy szobor, majd feleszmélt és a kanca után vágtatott. Lehajolt mellé. -Mi a baj! nyugodj meg...-kezdte megnyugtató hangnemben. -De hát attól még lehetnénk barátok nem?-mondta zavartan miután a kanca fölállt.-Nem az számít hogy ki milyen klörnyezetben van vagy lesz.... Nemértem miért baj, ha valakinek szerető családja van és ez az első akadály életében.... Nem is érthetem...-szomorodott el-nekem minden nehezebb volt...-felnézett a kancára.-Nem kell velem jönnöd Tukaróhoz.... De tényleg... Elkísérsz ha akarsz egy darabon é hazamész... Majd később találkozunk...Ha még lesz későb... |
StarShine arcát eltakarta a fehér sörénye. - Nem te vagy az oka. Csak... - Nem bírta folytani, a sírás gyötörte, de nem sírt. Belenézett Agitat mélykék szemeibe. - Az a baj, hogy mi teljesen különbözünk. Te... család nélkül élted az életedet és most megyünk megkeresni az apádat... neked csupa akadállyal volt tele az életed..... És én? Én családben nőttem föl és még mindig élnek a szüleim és a nővérem..... Ez életem első akadálya... - Hangja elcsuklott, és eindult mező másik végére vágtában, bár nem látott semmit könnyes szemeitől, és megbotlott, majd zokogva esett a földre és elterült a dús fűben. Teste összerándult az idulataitól és nem vágyott másra, csak a nyugalomra és a mén védelmező meleg társságára... |
Agitat, aki eddig lopva a kancát figyelte meglepődött. -Miért sírsz? -kérdezte és odaügetett a kanca mellé.-Én vagyok az oka? Nem kell velem jönnöd-itt kissé elbizonytalanodott a hangja-az apámhoz ha nem akarsz!-Miközben a kanca gyönyörű fejét fürkészte, egy tincset repített a szeme elé a szellő. Ezt egy kecses mozdulattal eltüntette a szeme elől. |
StarShine nagyon örült a mén ajándékának. Odment a patakhoz, lehajtotta fejét és megszagolta a vizet. Szomjas volt, de mégsem ivott. Megfordult és elügetett a legtávolabbi almafához. Onnan leszedett néhány almát és megevett egyet. Majd evett a dús fűből, az almákat vagy későbbre tartogatta vagy a kedves ménnek. ~ Elvileg az ellentétek vonzák egymást... ~ De így sem tudta magát fölvidítani. Ehhez Agitat kellett, de ezt még egyikük sem tudta. Egy könnycsepp gördült végig arcán és leesett a földre és belefúródótt a talajba. |
Agitat elindult a sziklás ösvényen. Amikor odaért a fennsíkra , így szóllt:-Ott vannak az almafák.- Azzal odalépett az egyikhez. Fejét magasra nyújtotta. Világoskék sörénye vízesésként omlott alá. Óvatosan megcsípett egy almát. StarShine felé nyújtotta. Egy pillanatra megállt amikor StarShine is fogta az almát. Majd elengedte. Magának is letépett egyet. Egy ideig szótlanul falatoztak az almákból és a dús fűből. Majd odalépett a kristálytiszta vízű patakhoz. ehajtotta a fejét. Sörénye eltakarta az arcát. Nayg kortyokban inni kezdett,. |
Kígyószem lassan sétált a parton.Nem akart senkit sem bántani.Mikor meglátta Agitato és StarStine-t nagyon meglepődött.-Kik vagytok?-kérdezte szelíden és mosolygosan. |
[49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
