|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.16. 14:32 - |
|
[56-37] [36-17] [16-1]
Flaming Fire tüzszerű sörényét meglobogtatta a kénnel és füsttel teli szél. Füleivel folyamatosan figyelt hátha történik valami... Még folyt a harc. Köteleit maga mögött vonszolta, minha csak egy lánc lett volna. Kirepült a kráterből és leszállt az oldalára. Figyelte a néha-néha eltűnő pegazus formát... |
 Epica lábai vészesen remegtek ezüstösen csillámló sörényébe forró szél kapott bele. Hatyú szerű nyakán vad fények vilództak akárcsak üstökösek valami uj fehér égen, behinyta kékes feketés szemét és fujtatva koncentrálni kezdett, füleit erősen lesunyta és minden levegő vételénél tüdeje sípoló hangal erölködött. Sebes oldala zavartan remgett és egészen összkeverte már a hófehér tollakat a meleg vér folyamával......Ecloga hirtelen szorítást érzett a testén és tuidta mit i jelenhet ez......-Nemmmm...........nem hagyom....- kiáltottak fel egyszerre. Az éjfekte kanca szintén koncentrálni kezdett és megprobálta kivédneni Epoca támadásait. Sötét teste kissé megremgett és arcán ijesztő szinte örült vigyor kerekedett felül...
|
Flaming Fire tehetetlennek érezte magát. Szívesen segített volna de nem tudta miben. ~ Ez a kettejük harca... ~ Leszállt a vulkán mellé és belenézett. Csöndes volt a nem régi kitörés miatt. Beleszállt és járkált belül. - Remélem sikerülni fog Epica... - suttogta maga elé. |
Epica boldogan összerándult ás örült hogy a mén a megnemekült...ezuttal. Érzete testéében ezta benső sötét taszítáős amely egyre jobban folytogatta és tolta valami féle üres lángtenger felé ahol örkkre elveszhet ha nem elé óvatos....Ezüstös tete egyre több vért vesztett de a kanca minden erejével szembeszállt Eclogával. |
Flaming Fire érezte, hogy ők vonzották maguk felé... ~ ŐK??? neee... ~ Gyorsan hátatfordult és küzdött az "áramlat" ellen. Mind hiába. Kapálódzott és csapkodta a szárnyait, de nem volt elég. Egy ötlete mégis volt. ~ Amikor azt kívántam... igen... sikerülhet... megér egy próbát? Nincs más választásom... ~ Behunyta a szemét és reménykedett. Vibrációt érzett, teste és környezete elmosódott. Forgott körbe és rohamosan zuhant lefele... de hova? Hirtelen a tenger vad hullámait hallotta... szárnyait még épp időben kitárta ahhoz, hogy ne csapódj be a vízbe. Óvatosan felszállt. Körbenézett. A vulkánnál volt és előtte volt Epica és Ecloga összefonódva... küzdöttek... belülről... ~ lehet, hogy... Az a látomás... bennük volt...? ~ |
Epica ijedten felkapta a fejét egy vörses foltot látot felé úszni a végtelenben. rémülten felkiálltott és ezüstfehér mellső lábával előre lépett.Ha másik fele engedte volna talán elis ugrik azonban ....ám Ecloga kitartott pozíciója mellett. -Neeeee!.....-hangja nagyon különös volt.csupán félig volt az ové, mintha a két "testvér" egyszerre szólalt volna meg, míg az ezüstös jelenés fékezni vagy talán elkergette volna társát addig Ecloga selytelmes hangja a mélyben kiálltott: -Deeeee,...... |
 Flaming Fire gyorsan döntött. Maradék energiáját is felhasználva elindult előre... ~ El ettől az ízétől... mihamarabb! ~ Gyorsan szállt de nem látott kiutat. Egy fura képet látott maga előtt... Epica és Ecloga... együtt volt... egybeolvadva... tudtán kívűl de repült a látomás felé... vagy inkább az vonzotta őt... akárhogyis a mén már nagyon rémült volt...
|
A levegőbe éles nyerítés hasított és szinte ketté szelte a sötétség igazi valóját, magas hangon szállt a végtelenben.Epica remgeve állt a sötét hely egy szilárdnak tűnő pontján, szemében füstös köd avargot.Teste remget és egyre több vért veszített ám ez most nem érdekelte.....Kecse nyakát hanyagul klógatta és teljesen zavart volt. Érzete hogy odakint szabad testével tombol Ecloga....A testvére..vagy a része akáminek is nevezhette volna ebben a percben.... |
Flaming Fire érezte, hogy közeledik, de valahogy mégis olyan távolinak tűnt. A fekete tér amelyben mozgott kezdett kivilágosodni. ~ Mi történik? Az előbbi fehér pont... halványul... ~ Zavarodottan állt meg a mén. Nem is lebegett, de nem is állt... Magma színű teste elütött környezetétől, amely szinte körbeölelte. ~ Minél többet vagyok ezen a helyen annál rosszabb... szinte, mintha emésztene... ~ |
Ecloga oldalvást állt a lénynek kecse hoszú nyakát egykedvűen lógatta a végtelen térben, szemeb feketés kéken csillogot akár a hold mikor fényes tányérjéba beleharap egy éjji felhő...finom arcán ezüöstös csikokat hagytak a könnyei melyeks szabadon hulottak alá a sötétségbe, oldaán hatalmas véres seb tátongot és elszinezte szárnyának alsó tollait és makulátlan szőrét.A hangra hirtelen összerezzent és a mén felé fordult....a látvány megdöbbentő lehetett....A kanca egyik fele fehér volt és fájdalmasan szomorú míg a másik egykedvűen boldog, sötét vonal választotta el a két félteket egymástól, mintha csak nem is eggyek lennének....a gény és a sőtétség szorosan ehybeolvadt ebben az egy testben, és Epica sörénye kecsensen az éjfekte Ecloga förtjeire hajlot addif szrányaikon sötét árnyak és tiszta fények táncoltak vadul uide oda..... |
Flaming Fire kemény ütés érzett az oldalában. Heves vágy fogta el, hogy visszaadja, de akkor észbekapott. ~ Biztos arra számít, hogy visszaadom. De ha nem foglalkozok vele... Csak védekezek... Jó ez nekem... ~ Újra látható lett és egy kicsit följebb repült. Ő volt a leggyorsabb pegazus a szigeten és ezt tudta. Ismeretlen ereje átáramlott a testén és nem tudta, hogy mire képes még ezzel az erővel. ~ Nem is tudom melyik a rosszabb... a rabság a szigeten... vagy ez a törédék... Bárcsak ez egy álom lenne és a vulkán mellett szuszognék...! ~ Hirtelen zuhanni kezdett, de nem lefelé hanem Ecloga felé. ~ Szentséges ég! ~ Eltűnt. Még a leét sem lehetett érzékelni. Egy fekete térben ébredt föl. - Hol vagyok? - kérdezte idegesen. Nem volt talaj a lába alatt így repülnie kellett. - Ez fárasztó... legalább látnék valamit. - Egy fehér fény ragyogott előtte, de nagyon messze volt. - Hehe, milyen kár, hogy nem tudok teleportálni... - Vibrációt érzett és viharosan közeledni kezdett ahhoz a fehér ponthoz. Megállt. A fehér pont körvonalai... - Epica... - suttogta. |
Ecloga érezte a másik lelkét és selytette a támadást de semmit nem tett ellene, meg akart mutatani a tűzes ménnek valamit...valami nagyon érdekeset....érezte ahogy bíbor színe vére végig csorog éjfekte nyakán, a harapás nem ájt neki sőt tulajdon képen nem is érezte...a seb egy pilanat összeforrt . Hirtelen mintha Epica hangja hasított volna fájdalmasan a levegőbe...vadul cikázott a felhők közt a hang majd akrcsak egy villám eltűnt a végtelenben... Epica ördögien elmosolyodott, és pontosan szenbe nézett a ménnel,tudta hol van....-Támadj csak....amennyit akarsz....de nem én érzem a fájdalmat.....hanem a kis barátnőd...-mondta é végn halkan suttogva beleveszett a szinte éjszakai sötétségbe.Teste ezüstöse felfénylet akárcsak egy csillag hideg téli éjszakákon majd derengésel belehasította alégbe szinte nyájas , kihívó nyerítése....Láthatalanná vált akárcsak Fire, szárnyait selmyesen simogatta az eső,az kapu megnyíltk és az eső vadul szórni kezdte fényes könnyeit.A szél üvöltve vágtatott a felhők között egyenesen a szabad ég felé.....Ecloga támadtni kezdett a mén felé vadul tépett éles fogaival de elöszőr nem találta...ám másod szorra sikerül egyik lábát odevágni a mén kemény izmos oldalához. Majd megállt és ott maradt...remélte hogy ezt még vissza kapja.... |
Flaming Fire nem ilyedt meg amikor újból eltűnt a kanca. Érezte, hogy valami nagy és erős áramlik szét rajta... Eddig úgy tudta, hogy csak a tűz az ereje... ~ Lehet, hogy mégsem...? ~ Szinte eltűnt a semmiben, nem láthatta senki még a legügyesebb démonló sem... ~ És mivel Ecloga nem démonló... ~ Szemei elszürkültek, üvegszerűen pásztázta a tomboló vihart. Meg akarta keresni a kanca gonoszabbik énjét. Látta, hogy éppen keresi a vörös mént, de nem találja sehol sem. Hangtalanül, szagtalanül, mint egy lélek elindult Ecloga felé. A fekete kanca mit sem sejtve tovább kereste a mént. Egy pillantás alatt Fire belemart Ecloga nyakába, majd miután elengedte, az eddigi alakját megtartva a megsértett kanca fölé repült... |
Ecloga megégetett arcára pillantott mire a seb másodperc töreedéke alatt begyógyult.Bíboros szemében igazi tomboló vadság játszott és a benne lakó végtelenséget hirtelen egy illám hasíitotta végig ezüstösen...de nem egy kivülről táncoló viélám fénye volt...hanemegy benső vad ihar első halovny jele. AS kanca sörényébe vad szél tépett bele és síkitva táncolta körbe őket, felborzolva a felhők szürkés hátát. - Ezzel nem vagyok egyedül...-majd halkan kacarászni kezdett szinte csak magábn....- ezzel nem..- Kihívóan lebegett a ménnel szember, nyakát bahajlított ,farkét a szél éffekte halotti bársonyként lengette.Sörénye vad szépséget adva szemébe hulott, és provokálóan mosolygot.Hatamas szárnyait alig kellet megmzodítania hogy fenntartsa pehely könnyű testét a légben...Kihívóan kacsintott eggyet, majd hirtelen ujra eltűnt |
Flaming Fire sörénye hirtelen tűzzé vált és megperzselte a hozzá közel hajolt Ecloga arcát. Addig égette amíg a fekete kanca elhúzódott és egy jó nagy nyomot hagyva maga után. A vér gyorsan elállt, miként hozzáért a láng és elkezdett gyógyulni. Eclogára nézett. - Sok tulajdonságaomat nem ismered még... - Szinte még a szeme is lángban forrt. |
Ecloga nem válaszolt és egészen eltűnt a felhők közt, a levegő felforrósodott és villlámok cikíztak vadul táncolva . Ezütös fényükben minden valahogy máshogy hatott mint ami vlójában volt, a hangok eltompultak a mély dörgésben ami olyan volt akár az ég erőtlen lég utáni hörgése. A kanca hirtelen jelent meg a mén felett egyik szárnyával végig simította anak hátát, elöszőr furcsa selymes érintésnek tűnhetet ám a különös bestiszerő tollak nyomán kibugyant Flaming Fire vörs vére. Ecloga ádázul a füléhez hajolt és balasúgta baljóslatu furcsa hangján..- Az...- |
Flaming Fire elmosolyodott. - Nekem mondod? Majdnem egész életemen át egy szigethez voltam kötözve... Nem rég szabadultam... A szabadság íze finom nem? - kérdezte kedvesen a kancát. |
Ecloga elmosolydott ujra, majd kissé megrázkódott.Sörénye fekte tűzként csapódott íves sötét nyakára.- Jó végre ujra szabdnak lenni!...-mondta gúnnyal a hangjában...-És tudod miért jó ez főleg...kedves:- nézett lesajnálóan és valami végzetességgel fűszerzve a ménre.-Hogy azt csinálok...amit csak akarok...- ezt már finoman és lágyan ejtette szinte csak a szél suttogott. A kanca egy szemvillanéás alatt el tűnt, bele veszett a feketeségbe, villámgyiorsan szinte követhetetlenül repült és körülötte villámok cikáztak a maguk vadságával. Némelyik egészen közel Fire mellet haladt el és kanca a támadást fontolga a felhők közül melyek párásan ám mégis forrón fogták kozre az éj fekte testet. |
Flaming Fire nyugodtan nézte a kancát. - Valahogy gondoltam... engem Flaming Fire-nek hívnak. - Lassan csapkodott vérvörös szárnyaival, sörényét meg-meg lengette a gyengén fújdogáló szél. Az ég is csatát vívott önmagával, hogy a Nap átfurakodjon a viharos felhőzeten. A mén érezte, hogy köztük is ugyanez a küzdelem fog folyni, csak kérdés, hogy a Nap az erősebb vagy a felhők? |
Ecloga tartotta a szemkontaktust é hurtelen kinyitotta éj fekete szárnyait melyek olyanakor voltak akkár a hollóé, ebben a pillanban megdördül az ég és szikrázva futott végig rajta egy ezüstös villám. A kanca pehely könnyen egy szárnycsapással emelkedett a levegőbe, szinte lehetelenül gyorsan. Bíborsos szemében furcsa vad tjátkosság és gyilkolási szándék játszott. Nagyon gyors volt és könnyed, szinte csak hangtalanul siklot a levegőben.- Üdv..Kedves..Én Ecloga vagyok...- mondta búgó hangon, ám valahogy mégis valami éllel. |
[56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Epica lábai vészesen remegtek ezüstösen csillámló sörényébe forró szél kapott bele. Hatyú szerű nyakán vad fények vilództak akárcsak üstökösek valami uj fehér égen, behinyta kékes feketés szemét és fujtatva koncentrálni kezdett, füleit erősen lesunyta és minden levegő vételénél tüdeje sípoló hangal erölködött. Sebes oldala zavartan remgett és egészen összkeverte már a hófehér tollakat a meleg vér folyamával......Ecloga hirtelen szorítást érzett a testén és tuidta mit i jelenhet ez......-Nemmmm...........nem hagyom....- kiáltottak fel egyszerre. Az éjfekte kanca szintén koncentrálni kezdett és megprobálta kivédneni Epoca támadásait. Sötét teste kissé megremgett és arcán ijesztő szinte örült vigyor kerekedett felül...