|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.16. 17:04 - |
|
[30-11] [10-1]
 Lucentra elmosolyodott. - Én benne vagyok. - Vidáman ránézett Gradiere-ről Jigsaw-ra. Szarva fénylett az újabb verseny lehetőségétől. ~ Na... most versenyeztem... ha Jigsaw akar akkor természetsen benne vagyok... ~ Ezüstös sörényet meglobagtatta a szél, farka hullámozva szállt. A nap végig sütött a csontos testén.
Jigsaw szemei felizzotak. - Felmehetünk. Ha akartok akkor egy kis összemérettetést futhatunk a hegy aljáig... - A szél természetesen őt sem hagyta ki a sorból és az üstökét elfújta az arcából. Izmos fekete teste ragyogott a szikrázó napfényben. |
Gradiere felemelte a fejét és körbenézett. Élvezte a hűs szellőt ami zöld sörényét fújdogálta. Csak lassan kezdte unni, hogy semmit sem csinálnak. Ő olyan volt, hogy egy percig nem bírt nyugton maradni. Egész életében vándorolt, legalábbis már jó fiatal kora óta. Így hát megkérdezte. -Nem megyünk föl a csúcsra?-pillantott a két másik lényre-Lucentrával épp oda tartottunk...Csak lejötünk versenyezni...- |
Lucentra elgondolkozott egy pillanatra. ~ Mit csináltunk eddig? Ja igen a verseny... és inni akartunk... ~ Lassan elandalgott a patakhoz és lehajtotta a fejét amely megtörte a víz csillogó tükrét. Figyelte magát, ahogyan szarva hegye beleért a hűsítő vízbe. Miután befejezte az ivást, lassan felnézett a parázsló égre...
Jigsaw úgy érezte, hogy Gradiere most már nem haragszik rá. Örült, hogy végre elfogadták olyannak amilyen. ~ Ilyen sem történt még velem... mindig gyűlöltek... senki sem állt szóba velem... ~ Nagyot sóhajtott, miközben letépett még egy zamatos csomó füvet...
|
~Tehát félvér~Gradiere most már megnyugodott. -Ha mndenki eszik akkor én is..-mondta szokásos vidám hangján. Majd ő is lehajolt és evett a friss fűből. Élénkzöld farka vidáman lengedezett a hűs szellőben. Újra a vidám önmega volt. A patak csillogó ezüst kígyóként kanyargot mögöttük. A nap fényesen sütött át a patakparton lévő fák ágai között. |
Lucentra érezte, hogy Gradiere próbál nyugalmat csalogatni a hangjába. - Én Lucentra vagyok. - mondta nyugodtan. - Félvér létedből melyik ágad az erősebb? - Kérdezte Jigsaw-tól. ~ Lehet, hogy Gradiere ezt nem érti, de Jigsaw megfogja... ~ Ezzel lehajtotta a fejét és evett a friss fűből, amely körülvette őket ezen a gyönyörű helyen.
Jigsaw örült, hogy Gradiere nyugodtan beszél. Odafordult Lucentra-hoz, - Bár fejem a démon ágat képviseli, de a misztikus az erősebb és én ennek fejébe nem táplálkozom más lényekkel. - Így, hogy Lucentra kérdésera megadta az egyszerű választ elkezdett enii a friss zöld fűből. A szél belefújta a sörényét az arcába így szinte teljesen eltakarta azt. ~ Érdekes unikornis ez a Lucentra... kicsit olyan mint én... ~ |
Gradiere végignézte a másik lényt. ~ Lehet, hogy csak félvér, de ki tudja... ~ gondolta. Volt valami benne, ami kicsit misztikus lóra emlékeztette., de ettől még nem nyugodt meg teljesen. - Engem Gradierenek hívnak. - Mondta és megpróbált a szokásos vidám hangján beszélni. Élénkzöld sörénye és farka vidámyan röpködött a lágy szellőben vörösesbarna teste körül. |
Lucentra is felemelte a fejét és észrevette a másik lényt. ~ Démonló feje van, de misztikusló teste... Nem néz ki veszélyesnek... ~ Szarva megint fellcsillant, majd újra elhalványult. Kis szellő fújt a három lény körül. - Gyere át és mondd meg ki vagy! - Mondta az új jövevénynek. Hátrébb lépett, hogy amikor a másik átér akkor legyen helye. Szeme és testartása nyugalmat sugárzott körülöttük.
Jigsaw felkapta a fejét, mert hangokat hallott. ~ Menjek át?... Beszél hozzám?... Lehetséges...? ~ Elindult a vízben és örömmel nyugtázta, hogy sekély és kellemes. - Jigsaw-nak hívnak... - Miközben kimászott a vízből. Örült, hogy a kanca amelyik megszólította nyugodt, de a másik nem ezt sugározta. ~ Lehet, hogy démonlónak gondol... milyen változatosság... ~
|
Gradiere odasétált Lucentra mellé a patakhoz. Lehajtotta a fejét és inni kezdett. - Ügyes voltál... - emelte fel a fejét. Már épp vissza akart hajolni a vízhez, amikor meglátta egy másik lény körvonalait a túl parton. Felkapta a fejét és a másik lényre meredt. ~ Egy démonló...? ~ gondolta. Zöld sörényét szemébe fújta a szél. Szeme sarkáról Lucentrára pillantott. A patak fénylő halványkék zuhatagként állt a két part között. Visszatükrözödött benne a fák lombja ls a három lény elmosodott alakja. |
Lucentra, hogy közeledik a mező végét elzáró patak. Visszavett a tempóból és most már csak lépésben haladt tovább a smaragdzöld fűben. ~ Gradiere most a barátnőm? Sosem volt olyanom... ~ Gondolta tovább szomorúan, miközben a szarva halványult, de nem aludt ki a fénye. - Iszunk a pataknál? - Kérdezte röviden a kancától. ~ Győztem, mint ahogy akartam. Biztos meglepődött magában, hogy mennyire gyors vagyok ahhoz képest amennyire visszahúzódó... ~ A két kanca egymás mellett indult a patak parthoz...
Jigsaw nyugodtan sétált a mezőben a patak mellett. Lehajtotta a fejét és ivott a friss vízből. A Nap magasan járt az égen és felhőtlen volt az égbolt. Látta a tükörképét a vízban és a vörös jeleit a fehér arcán. Fekete test sötét árnyként hatolt a gyönyörű smaragdzöld mezőn. ~ Itt még nincs senki aki... ~ Nem akarta befejezni a gondolatot. Túl sokan hitték már azt, hogy démonló... És mind olyan kegyetlen volt vele... Pedig nem az... |
Gradiere látta, hogy Lucentra leelőzte, de ez cseppet sem zavarta. Gyorsított. Ott száguldott Lucaentra mögött. Végig a sarkában volt. Szemében a száguldás öröme csillogott, patái alig érték a földet. Testén futkározott a fény, ahogy a sötét színű kanca mögött vágtázott. Minden egyes vágtaugrásnál gyorsított, de nem tudta beérni a másikat. Ő csupán a verseny öröméért vágtázott, kicsit meglepődött, hogy ez a visszahúzódó kanca mennyire gyorsan tud galoppozni. ~ Úgy látszik minden erejét ebbe adja. ~ gondolta. |
Lucentra elrugaszkodott a talajtól és szinte szállt a levegőben. Könnyedén beérte a száguldó Gradiere-t. ~ Na én most lehagylak! ~ Gyorsabban kapálta a földet. Elszáguldott a kanca mellett, már lehagyta őt egy lóhosszal. Teste elnyúltan galoppozott még csak a mező felénél voltak. A kanca csöppet sem lassított, sőt inkább csak gyorsított. Sötét színű teste árnyként suhant a fű fölött. Szarva szüntelenül fénylett a homlokán. |
Gradiere is odaállt a sötét kanca mellé a célvonalra. - Vigyázz... Kész... RAJT!!! - Gradiere nekilódult. Szeretett versenyezni, bár nem ő nyert mindig. Teste megnyúlt vörösesbarna testén játszadozott a fény. Élénkzöld sörénye és farka fátyolként úszott után. Patái ütemesen doboltak a zöld füvön. Élvezte, hogy végre minden energiáját beleadhatja. |
Lucentra beleegyezően bólintott. - Én is erre gondoltam. - Hozott egy hosszú fenyőágat és azt tölük pár méterre helyezte le. ~ Hát a rajt kész. A cél meg majd eldől. ~ Farkával intett Gradiere-nek, hogy itt a rajt. ~ Nos ez lesz a leghosszabb táv... Itt is győzők... Mindenképp... Teljes szívemből fogok versenyezni... ~ Szarva fényesen csillogott ahogy minden erejét összegyűjtötte... - Készen állsz? - Füleit lesunyította, hátsó lábaira helyezte a testsúlyát... Készen állt... |
Gradiere örült, hogy végre leértek. Afák között a völgyben egy tisztás zöldellt, smaragdszínű füve vágtázásra csábított. Olyan színe volt, mint Gradiere sörényének. A kanca örült, hogy végre füvet érez patái alatt. A tisztás meglepően hoszú volt. Remek hely egy kis versenyzésre. -Nem versenyzünk egyet?- kérdezte. ~Lehet, hogy nem fog velem versenyezni...Elég visszahúzódó...Dehát majd meglátjuk...~ |
Lucentra ugyanazon az ösvényen ment le, amin feljöttek. Odafordult a kanca felé és mosolyogva hozzátette. -Szépen ugrottál.- Megvárta amíg odaért mellé és együtt indultak lefelé. ~Remélem szeret versenyezni, mert amikor én versenyzek, akkor mindig győzök...Amikor akarok...Lehet, hogy most mégsem...~Ezen morfondírozva nem is vette észre, hogy leért az ösvényről. |
Gradiere a kanca után indult a csöndes erdei ösvényen. Egy ideig szótlanul ballagtak lefelé. Nemsokára az ösvény kissé vízszintesebbé kezdett válni. A fák árnyékában egy kidőlt fatörzs keresztezte az utat. Gradiere vidáman nekiindult. Rózsaszínes teste megnyúlt a galopptól. Élénkzöld farka és sörénye fátyolként úszott utána a tiszta, erdelyi levegőben. Imádott ugrani. Elrugaszkodott. Tökéletesen vette a fatörzset. Visszanézett Lucentrára. Volt egy kitaposott ösvény a fatörzs mellett is. Kíváncsi volt, a kanca melyik utat választja. |
Lucentra vidáman elmosolyodott és bátorságot gyűjtve elindult a fény felé. Megállt az utolsó fenyő mödött, nagyot sóhajtva kilépett mögűle. -Nos itt vagyok.- mondta hunyorogva a sötétszínű unikornis. - Mit szóllnál, ha később mennénk fel.? - ~Talán lent versenyezhetnénk ~ De ezt csak utalásnak gondolta a csöndes kanca. Elindult lefelé az ösvényen és mire leért megvárta Gradiere-t. |
-Nem gyakrabban mint a többi helyen...-válaszolta Gradiere-Szeretek vándorolni és sok szép hely van a világban. -Mályvaszínű szőre csillogott a vakító napfényben. Színe olyan vidám volt a napfényben mint ő maga. Zöld sörénye és farka élesen elütött a szőre színétől. ~Kedves kanca.~gondolta vidáman |
Lucentra nyugodtan lépdelt a fenyvesben. - És te gyakran vagy itt? - Kérdezte most, hogy már megszokta a fényt. ~ Különbözünk, de kedvelem ezt a kancát... más mint a többiek... nem néz le.... legalábbis még nem.... ~ Közelebb ment a napfényhez, hogy jobban lássa a kancát... |
Gradiere a fenyves mellett ment a napon. ~Nem túl beszédes típus~jegyezte meg magának~Azt még megértem, hogy nem szereti a napfényt. Különbözőek vagyunk...Dehát...Nem baj..~szótlanul lépkedtek fölfelé. Gradiere a tájban gyönyörködött és élvezte a lágy szellő simogatását. Nem akarta erőltetni a beszédet. Lucentra éjjeli, visszahúzódó típus volt. Gradiere pedig szabad és mozgalmas. De Gradiere szinte mindenkivel jól elvolt. "Kivéve aki meg akar enni"-szokta megállapítani a barátainak. ~Dehát Lucentrának esze ágába sem jut megenni.~gondolta vidáman |
[30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
