|
Témaindító hozzászólás
|
2008.05.15. 19:22 - |
|
[7-1]
 Hydraptera büszkén a kanca mellet uszott állá szorosan szűgyéhez zárts. nyaka furcsa ívet zárt be ugyn ám mégis valahogy tökéltesnek tünt a maga zöld derengésével.....AEgészen összolvadt a környzete színeivel, fény és árnyakék táncolta körbe áramvonalas testéát ahogy uszott minden farok csapása erőteljes volt ám mégis finm és csendes. Uszóhártyá megfeszültek és enyhe kanayroknál bedöltek. Kékesen éátetszettek és selymes alázattal hajlongtak ideoda, mindig fényesek voltak ahogya csontos karomszerű vázuk körbezárt szerkezetüket. Hydra szarva kecsen emelkedett előre és szinte készen állt bármilyen támadás fgadására, sörénye finoman ringatozitt körülötta és zöldes üvegként szürt mega riktáks fényt.-Én mindig itt éltem...álltalában egyedül...de kedvelem társaságot...csak sajnos eddig nem igazán volt benne részem.- modta határozottan.
|
 Anastasia kedvesen rámosolyodott a ménre. - Nem egész életemben itt éltem. Csak a hegyek alatt és azért nem láthattál, mert csak most merészkedtem ki. - Gyengéden meglökte magát a farkával és lassan úszott a holdfényes vízben. - És te, mesélj magadról kérlek... - Majd csak úszott a viharos és hideg vízben. Sörénye zászlóként lobogott utána.
|
(hamarosan ujra csinálom Hydra szerepezős képét de addig is ez lesz)
A mén selytelmesen elmosolyodt, zöldes szem ékkőként fénylett és a hold szinte belvette magét a szempár zöldesen kavargó tükrébe, titokzuatosan tánvcolt sörénye az izos kecsen nyak körül és zöld teste egélszen egyedi hatást keltett.- A nevem Hydraptera...de jobb ha csak Hydrának hívsz..- modta hangja erősen és fiatalosan csgenett.A mén végigmérte a kancát , majd feltűnően körbe tekintte a hideg víz kékes homályéban.- Még nem látalak erre....talán uj vagy?- kérdezte kedvesen. |
Anastasia meglepődött a mén jelenlétén. - Üdv. - Mondta nyugodt hangon a ménnek. Mellé úszott és kellemesen úszott tovább a viharos óceánban. Egész teste beleolvadt a vízbe, mintha maga a víz kelt volna életre olyan otthonosan mozgott a kanca. - Hogy nevezhetlek? - Kérdezte udvariasan. - Engem Anastasia néven szoktak szólítani. - Mondta gyengéden a kanca. Farkával kecsesen lökte magát a mén elé, hogy ő is elállja az útját, ahogy a mán is tette. Szeme csillogott ahogy a Hold átderengő fénye megvilágította... |
 Hydraptera békésen uszkélt a hideg vízben teste a zöld mine árnyalatában pompázott, szarva csigáin kellemesen megynugtató vízszínek játszottak. Szeme mélyen és titokzatosan villámlott, mégis volt benne valami vad tűz. Lassan uszott farkával lomhán csapott olykor -olykor í hideg vízben, sörényé pehyel könnyen usszott utána..akár valami természett feltti bársonyos fáytol. Hátán lévő usszo hártyáit ezuttal nem is használtalta. Feje különleges vonalaival büszke és egyedi jelegű volt, teste izmos ás áramvonalas kanyarulatain ezüstösen ragyogott a sötét vízrétegen átderengő Hold fénye. Hirtelen a messzeségben valami különösset látoot meg..gyors volt ás szinte hasította a vizet igy Hydraptera könnyen érzkelte jelnlétét a víz rezdülésiből... Hurtelen egy hatalmas farok csaopással kilőtt, villám gyorsan uszott háti uszonnya felnyílt és fokozta továbbra is a sebbeséget....akkkár vslami fényes villám szelte a hideg vizet. Hirtelen utoléárte a másik sellpőlovat alá uszott és néhány méterre az elött elvágta az utját... Sármosan megszólelt furcsán fiatalos hangján...- Üdv...-
|
Anastasia alig látszódott a sötét mély vízben. Kecsesen úszott, sörénye hullámosan követte gazdáját. ~ Imádom a viharos hideg vizeket. Nyugalommal tölt el a mélység. ~ Lejebb úszott, majd gyorsított a tempón. Nem lehetett tudni miért száguldott, érezte, hogy valami fontos ok miatt. Belenyihogott a vízbe amelyben úszott a hang. ~ Mennyi csodálatos dolog rejtőzik itt... Ámulatos...~
|
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hydraptera büszkén a kanca mellet uszott állá szorosan szűgyéhez zárts. nyaka furcsa ívet zárt be ugyn ám mégis valahogy tökéltesnek tünt a maga zöld derengésével.....AEgészen összolvadt a környzete színeivel, fény és árnyakék táncolta körbe áramvonalas testéát ahogy uszott minden farok csapása erőteljes volt ám mégis finm és csendes. Uszóhártyá megfeszültek és enyhe kanayroknál bedöltek. Kékesen éátetszettek és selymes alázattal hajlongtak ideoda, mindig fényesek voltak ahogya csontos karomszerű vázuk körbezárt szerkezetüket. Hydra szarva kecsen emelkedett előre és szinte készen állt bármilyen támadás fgadására, sörénye finoman ringatozitt körülötta és zöldes üvegként szürt mega riktáks fényt.-Én mindig itt éltem...álltalában egyedül...de kedvelem társaságot...csak sajnos eddig nem igazán volt benne részem.- modta határozottan.
Anastasia kedvesen rámosolyodott a ménre. - Nem egész életemben itt éltem. Csak a hegyek alatt és azért nem láthattál, mert csak most merészkedtem ki. - Gyengéden meglökte magát a farkával és lassan úszott a holdfényes vízben. - És te, mesélj magadról kérlek... - Majd csak úszott a viharos és hideg vízben. Sörénye zászlóként lobogott utána.
Hydraptera békésen uszkélt a hideg vízben teste a zöld mine árnyalatában pompázott, szarva csigáin kellemesen megynugtató vízszínek játszottak. Szeme mélyen és titokzatosan villámlott, mégis volt benne valami vad tűz. Lassan uszott farkával lomhán csapott olykor -olykor í hideg vízben, sörényé pehyel könnyen usszott utána..akár valami természett feltti bársonyos fáytol. Hátán lévő usszo hártyáit ezuttal nem is használtalta. Feje különleges vonalaival büszke és egyedi jelegű volt, teste izmos ás áramvonalas kanyarulatain ezüstösen ragyogott a sötét vízrétegen átderengő Hold fénye. Hirtelen a messzeségben valami különösset látoot meg..gyors volt ás szinte hasította a vizet igy Hydraptera könnyen érzkelte jelnlétét a víz rezdülésiből... Hurtelen egy hatalmas farok csaopással kilőtt, villám gyorsan uszott háti uszonnya felnyílt és fokozta továbbra is a sebbeséget....akkkár vslami fényes villám szelte a hideg vizet. Hirtelen utoléárte a másik sellpőlovat alá uszott és néhány méterre az elött elvágta az utját... Sármosan megszólelt furcsán fiatalos hangján...- Üdv...-