|
Témaindító hozzászólás
|
2008.05.25. 14:53 - |
|
[13-1]
(Csillagfényt akartam írni... bocsi) |
Csillagfény hátrált néhány lépést. - Csillagtáncnak hívnak... - Rémülten nézett a békés ménre. Szemei szikráztak a riadtságtól. - Mióta figyelsz...? - Reménykedve várta a választ. Teste szikrázott a rubintos fénytől melyet a tó vize vert vissza. |
Csillagfény hátrált néhány lépést. - Csillagtáncnak hívnak... - Rémülten nézett a békés ménre. Szemei szikráztak a riadtságtól. - Mióta figyelsz...? - Reménykedve várta a választ. Teste szikrázott a rubintos fénytől melyet a tó vize vert vissza. |
Rame nem értette a másik riadalmát. a kutató tekintetet hűvös pillantással viszonozta. Vösös sörénye a feje körül örvénylett, kristályszerű szarva megcsillant. Az áláról növő kis "szakál" himbálódzott, ahogy megszólalt. - Üdv. Rame vagyok...-hangjában nem csengett túl sok érdeklődés, de tisztán látszott, hogy nem akar bántani senkit. Sötét szemével a kanca arcát fürkészte. |
 Csillagfény szinte repült minden elnyújtott ugrás közben. Szeretett énekelni, de csak magában. Ez volt a kedvenc dallama, mert ilyenkor szabadnak, vadnak... újra önmagának érezte magát. Tudta, milyen hatással van ez a dal... megnyugtató, kellemes... ~ Miért kellett így történnie...? ~ Gondolat menetét nem tudta végig gondolni. Előtte egy vörös mén állt és figyelte őt. Patáit előre vetette, fejét leszegte és megállt. A dúdolást abba hagyta, sörénye az arcába omlott és riadtan nézett a másikra...
|
Rame oldalra fordította a fejét. Kristályszerű, vörös szarván megtört a nap fénye. A forró szellő meglengette tűzvörös farkát és sörényét. A kanca pont felé vágtatott. Ő csak nyugodtan ált, és várta, hogy mikor veszik észre. Hallgatta a kanca dúdolását. Úgy illett ehhez a helyhez ez a dal...Nem tudta miért...Vörös szőrén szinte szikrákat hányt a nap fénye. Úgy tűnt, mintha az egész rubintszínű fénnyel izzot volna... |
Csillagfény most már lassan elnyúltan a galopp ütemére dudolászott. Szinte minden vágtaugrás volt a szólam. ~ Így csinálta... Ezért volt olyan elbűvölő... ~ Sörénye csillagok fényeként ragyogott utána a vörös tó partján. Forró szellő csapott bele az arcába, szinte felmelegítette a szomorú kancát. Minden egyes mozdulatánál a szarva tükrözödőtt a rubint színű tó képén... |
Rame átúszott a tó másik partjára. Megrázta magát. Szikrázó rubintvörörs vízcseppek repültek a szőréből, visszaverve a nap fényét. Ezt a csillogást nem lehetette nem észrevenni. Sörényét a forró szellő szárítgatta. Körbekémlelt a parton. |
Csillagfény tovább dúdolászott, becsukta szemét, és részletenként végiggöndölta a dal minden egyes részletét. ~ Ezt még anyámól hallottam... Miközben vágtáztunk mindig ezt énekelte a ménesnek... Mindenki szerette... Ez tartott minket össze ettől voltunk erősek... Aztán... ~ Elszomorodott a folytatásra. Ezután következett a vándorlás a kanca számára. A dalt újra és újra kedzte, bár a szél mindig elhordta ő mégis hallotta. Kinyitotta a szemét egy hosszan elnyúló galoppba szökkent. Ugyanazt tette, mint az anyj annak idején... |
Rame ráérősen sétálgatott a tó partján. A forró szellő meglebegtette sörényét, amely olyan színű volt mint a tó tükre és az egész völyg színe. Hőség volt, de őt ezt nem zavarta, hisz innen származik, vagy mi. Odament a tó vörös rubintként szikrázó vizéhez. Belelépett. A tó is kellemesen meleg volt. Legalábbis neki. Szarva ugyanúgy csillogott a nap szikrázó fényében, mint maga a tó. Úszni kezdett. Ekkor meghallotta a lágy dallamot, amit a szél sodort felé. Egy ideig figyelmesen hallgatta. Majd megrántotta a vállát. ~Biztos a meleg szülöttje, ahogyan én...különben nem dalolászna itt.~ Tovább úszott a vízben. |
Csillagfény kecsesen lépdelt a vörös tó mellett, ezüstös színe kilátszott a táj egyszínűségéből. Lehajolt, hogy megismerkedjen a tóval és a környezettel. ~ Más mint a megszokott többi hely... De most nekem ez tetszik... ~ Megállt és csöndesen figyelte a tájat. Elkezdett dúdolni egy csöndes, lassú és a szabadságról szóló dalt. - Hmmm... hmmm... hmmm.... hmmm... Nananaana... lalalaaaaaalalala...... - Úgy érezte egyedül van, mert szabadnak érezte magát.... |
Rame unottan sétálgatott a rubintként csillogó tó partján. Ez a különleges tó vörösen verte vissza a nap fényét, amely vörös fénybe burkolta a tájat. A fény valószinűtlenül játszadozott a fák levelén, misztikus hangulatot teremtve. A mén vörös szőre egészen beleveszett a vörös fényben úszó tájba. Szarva úgy fénylett mint a tó tükre. Lenézett a vörösben játszó fűre. A növények erefelé egy idő után kezdték átvenni a tó színét. Forró szellő lebegtette meg Rame vörös sörényét. Akinek nem a tűz és a szél (vagy valami hasonló) az eleme, nem bírja itt ki sokáig. Rame egykedvűen poroszkált végig az elnyújtott oválishoz hasonló tó partján. Alakja szinte láthatatlan volt a vörös tájban. |
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csillagfény szinte repült minden elnyújtott ugrás közben. Szeretett énekelni, de csak magában. Ez volt a kedvenc dallama, mert ilyenkor szabadnak, vadnak... újra önmagának érezte magát. Tudta, milyen hatással van ez a dal... megnyugtató, kellemes... ~ Miért kellett így történnie...? ~ Gondolat menetét nem tudta végig gondolni. Előtte egy vörös mén állt és figyelte őt. Patáit előre vetette, fejét leszegte és megállt. A dúdolást abba hagyta, sörénye az arcába omlott és riadtan nézett a másikra...