|
Témaindító hozzászólás
|
2008.05.28. 19:46 - |
|
[29-10] [9-1]
-Igen... -Kyshanna kicsit szórakozottan nézett maga elé.-Végül is túlélem...Nem kell miattam szomorkodnod...Igazán megállok a lábamon...És hát eddig is kibírtam, hogy démonló szerű vagyok...Mit változtatna az bármin, ha kiderül, hogy tényleg démonló volt az apám?...-Kicsit megrázta a fejét, hogy sörénye ne lógjon a szemébe. Mindig is elboldogult egyedül. Ez már tényleg nem változtatott a helyzeten. Mit számít hogy ki volt az apja? Körbenézett. -Valami igazán ilyesztő lehet a bokorban, ha a tesód még nem jött vissza... - óvatosan bepillantott a levelek közé. -Hé Abyssus! Mi van ott, ami ilyen érdekes?- |
 Abyssus szótlanul állt ott és odafordult az öccséhez. - Phoenix mindjárt jövök, csak hallottam valamit onnan... - És a bozótos felé bökött az orrával. Ügetésben elindult a "hang" irányába. ~ Na hajrá... megérdemled már a boldogságot... ~ gondolta a vörös mén mikor már beért a bozótba.
Phoenix of the Fire nem ment közelebb, csak odafordult a kanca szarvas(nem az állta, hanem a szarv) arca felé. Miután Kyshanna befejzte amit mondott, halkan hozzátette. - Nem csodálom, hogy nem mesélt... miért is ismert volna egy misztikus ló egy démonlovat csikókorától fogva? Inkább elhallgatta... - Figyelte a kanca szomorú arcát és annyira zserette volna felvidítani, de tudta, hogy ez nem lehetséges. ~ Még magamat sem tudom boldoggá tenni... De megértem, hogy miért ennyire szomorú... én is az voltam... máig... csak nem szeretem a boldogtalan lényeket... kivéve ha nem szimpetikusak... ~ Ám ebben az esetben nem így volt... |
Kyshanna elhúzódott az érintéstől, de nem válaszolt gorombán. -Hát...talán...csak azt tudom, hogy mi volt anyám csikókorában...aáméra furcsán nem emlékszem...lehet h nem is mondta, vagy csk eltorzítva...Infernusrol nem mesélt...- A szél lágyan lengette sűrű sörényét. Villás farkát lassan mozgatta ide-oda. Csak kicsit bántotta, az hogy apja hazudott, hiszen valószínüleg zerelemből tette. Az ami szinte lebénította az az volt, hogy mostmár BIZTOS hogy félig démonló. ~Nem mintha nem viselkedtem volna úgy eddig is... végülis kit érdekel hova sorolnak be...az számít kik vagyunk...mi...nem a szüleink...~ |
Abyssus nyugtatóan nézett a kancára. - Jó, gondoltam, hogy tudod. - A mén nem értett semmit amit Kyshanna azután mondott, ránézett öccsére, aki viszont úgy nézett ki mintha kristály tisztán értené. ~ Nem kedvelem a családi konfliktusokat... bár nekünk is volt... ~ Ő is arra a viharos estére gondolt, miután már többé nem látta szürke testvérét...
Phoenix of the Fire figyelmesen hallgatta Kyshanna-t. Közelebb ment, hogy jobban hallja amit a kanca mondott. - Nincs kizárva, hogy miatta tette... - Mondta ugyanolyan hangnemben. - ...ha miatta tette, akkor az anyád nem kerdezte a csikókoráról, vagy nagyon elkerülte a témát... amikor csikó voltál, te nem voltál rá kíváncsi szüleid csikókorára...? - ~ mert én az lettem volna... ~ Bánatosan és együttérzően lehajtotta a fejét és a szél a fekete sörényét hozzáérintette a kanca testéhez...
|
-Persze hogy tudom-szólt kissé ingerülten Kyshanna.-Hiszen én is démonló lennék, vagy mi...-hangja egyre halkult ahogy a mondat végéhez ért. Elgondolkozva meredt sötétbarna szemeivel maga elé. -Végülis...talán...lehet...hogy lehet, hogy az anyám peguni volt? -gondolkozott hangosan, miközben révetegen nézett maga elé. Ha valaki most ránézett volna a három lényre esze ágába sem jutna, hogy ezek még néhány perccel ezelőtt még meg aakrták ölni egymást. -Lehet hogy miatta? végülis elég romantikus típus volt.- |
Abyssus meglepődve nézett Kyshanna-ra. - Igen démonló. Különben, hogy lehettek volna egy ménesben? Tudnod kéne, hogy démonlovak, csak a saját fajtársaikkal vannak egy ménesben. Mást nem fogadnak be... - Szinte lemondóan beszélt, mintha szégyennek érezné azt, hogy a kanca ezt nem tudta. ~ Biztos tudta, csak most nem jutott eszébe... ennyi, bár érdekes, hogy Lombra misztikus lónak nevezte magát... mondjuk apa azt mesélte, hogy elég furcsa alkat volt... ~
Phoenix of the Fire is meglepődött a kanca kérdésén. - Misztikus ló... érdekes... vajon miért mondhatta ezt? Csak lehetett rá valami oka nem? Kyshanna nem tudod? - Kérdezte a szürke mén. Sajnálatot érzett a kanca iránt, mert egy kicsit hasonlított az ő sorsára is, csak, hogy ő nem emlékezett a szüleire, a kanca pedig igen. Nézte, ahogy a kanca kitárja kecses bőrszerű szárnyait, majd óvatosan az oldalához lapítja... |
Kyshanna sötétbarna szemeivel maga elé bámult, ám Abyssus egyik szavára hirtelen felkapta a fejét. Sötét sörénye az arcába lógott. -Azt mondtad...démonlovat? Ez meg hogyan lehet? Az apám állítólag misztikus ló volt. - Elgondolkodó arcot vágott. Amint kimondta ezeket a szavakat, már tódultak fel benne a kétségek. Hogy lehet egy peguninak és egy misztikus lónak démonra hasonlító csikója? Hiszen ő az. Vajon azok a történetek, amiket apja mesélt igazak? Vagy csak elhallgatott valamit... Neki sohasem mesélt az apja Infernusról. Mégsem kételkedett a két mén beszédében... |
Abyssus furcsálta, a kanca kérdését, hiszen tudta a választ, de úgy gondolta, hogy ő is tudja. Megállt és eltűnődött a kanca szavain és kérdésén. Szeme semmitmondóan csillogott, szarvaira tompán ráesett a nap halovány fénye. Fehér jegyei izztak, mint mindig. - A ménesben... Apánk mesélt arról, hogy amikor csikó volt........ egy Lombra nevű csikóval......... volt együtt....... nagyon jó barátok voltak.......... aztán mindketten megváltoztak, de ugyanaz a két csikókori barátság kötötte őket össze a két démonlovat..... -
Phoenix of the Fire Csöndesen halgatta bátyja szavait. Ő erre nem emlékezett, mert akkoriban elég fiatal csikó volt. És amikor annyir idős lett, mint akkor Abyssus... akkor... már késő volt... Már egy éve vándorolt el a családjától, mert egy nagyon viharos éjszakán elvesztette őket... ~ Olyan rég volt... Néha emlékképek tolakodnak bennem, amit eddig nem tudtam értelmezni... am most igen... ~
|
Kyshanna bizalmatlanul méregette a lényt. -Rendben-felelte végül. Ekkor valami eszébe jutott. -Mégis honnan ismerte az apátok az én apámat?-kérdezte a két méntől. -Vajon miért keveredett egy ilyen veszélyes helyre misztikus ló létére, amikor repülni sem tudott?-gondolkodott hangosan. Csontszarván végigfutott valami halvány sötét fénycsík. Kecses denevérszárnyait az oldalához lapította. Villás farkát elmélyülten mozgatta. Sötét sörényén megcsillant a fény. Mélybarna szemeivel a két mént néztek icsit tanácstalanul. |
Phoenix of the Fire testébe lassan visszatért egy lélek. De vajon az a lélek amely eredetileg is hozzá tartozott? Lehet, hogy egy másik ismeretlen lélek vándorlása befejeződött? Mindenesetre a szürke test megmozdult. ~ Mi ez az eső? ~ Kérdezte magában a lélek. A helyes lélek amelynek vissza kellett térnie. Lassan felemelte a fejét, és egy szót tudott csak értelmesen kinyögni... - Abyssus... - Szólalt meg a földön elterült mén. Az eső már kezdett elállni, most már csak csöpögött. Már nem volt kit gyászolni. Elállt. A szürke lény lassan és óvatosan föltápászkodott, odasomfordált a vörös léyn mellé...
Abyssus még nem támadott a kancára. Valamire várt, de még a mén maga sem tudta. A szél egy furcsa, am mégis ismerős hangot sodort felé. Gyorsan hátrafordult a hang irányába a fekvő testvére felé. ~ Él... hogyan...? ~ A sötét tűz amelyik eddig égett a mén körül, kialudt, miközben a szürke testvére odasétált mellé. - Hogy vagy? - Kérdezte. Most elindult a kanca felé. De testvére megállította. Ezt mondta neki: - Hagyd majd én... - Lassan elindult még nem egészen jól, de ment a kanca felé Phoenix. Abyssus követte, de nem tett semmit. Hallotta amint testvére ezt mondja a másiknak: - Felejtsük el ami történt. - |
Kyshanna értetlenül meredt a dühös ménre. ~nem ő ölte meg? ajjajj...~ furcsa gondolatok száguldotak a fejében. Ő senkit sem akart megölni. Sötét sörénye finoman lengett vajszínű arca körül. Kicsit kiábránult. Olyan mérges volt apja halálára, és hogy szórakoztak vele, hogy észre sem vette magát. De most már ne volt visszaút. Nem volt szádéka Abyssusra támadni, inkább csak a védkezésre készült fel. Csontszarván fégigfutott az árnyék. A fekete fény furcsán örvényltt körülötte, mintha nem tudná eldönteni, hogy ő a fényez vagy az árnyékhoz tartozik inkább. Villás farát lassan lengette ide-oda...Szemében már nem szikrázott a düh, bár még nem felejtette el, hogy szórakoztak vele. De ő eddig mégsenkit sem ölt meg...És nem is akart...Most sem... |
Abyssus kiszabadította magát a porból. Odasétált a dühös kancához. - Úgy érzem félreérted a beszédünket... az apánk nem ölte meg... csak játszadozott vele... a párbaj végén én meg láttam apádat az erdőbe vánszorogni... de nem halt meg... legalábbis nem akkor... - Visszasétált a földönfekvő testvére mellé, letérdelt hozzá. - Bátran harcoltál... kár, hogy csak rövid ideig ismerhettelek... - suttagta. Fekete gömb csöppent rá a szürke szőrre amely mohón elnyelte azt... A mén feltápászkodott. Egész teste remegett a dühtől. Odafordult a kancához. - Ezt nem kellett volna... Utálom a denevéreket... - Sziszegte a fogai között. Sötétség és tűz vette körül az elszánt Abyssus-t...
Phoenix of the Fire érezte, hogy a kanca dühe átszivárog a testén. Testét elhagyta az ereje, nem érzékelt semmit a külvilágból. Szürke teste élettelenül hevert a poros földön. Ahová a szarvai értek nagy égésnyom keletkezett. Nagy fekete felhők gyűltek össze az égen a démoni patak fölé magasodva. Kis esőgömbök hulltak az égből szinte gyászolóan. Patakokban folyt a 3 lényről. Az egész terület párolgott, de egyvalami nem. Az a tűz ami a vörös mén mellett volt. Nem sima tűz volt. Annál több... |
Kyshanna lassan feltápázkodott. Testét sebhelyek borították. Sörénye is megperzselődött. Homlokán egy sebből kis patakban sötét vér folyt.-Lombra...az apám volt...-szűrte a foga közt a szavakat. -Az apátok ölte meg- szemében mérhetetlen düh és fájdalom csillogott. -De most bosszút állok érte!- Sötétbarna sörénye fellobogott. Egy hatalmas csóva fekete fény sűrűsödött össze, és a két mén felé száguldott. Hatalmas erejétől mindketten elestek. Ezt az erőt az támasztotta, hogy Kyshanna szerette az apját... A kanca térdre rogyott. Alig maradt magára ereje. De nem adhatta fel. A két mén felé pillantott, akiket még mindig körülvett a por és a feketeség. |
Abyssus gyorsan tűzzel védte meg magát és testvérét a közelgő féyntől. - Lombra az a szerencsétlen mihaszna kis mén. Ápánk gyorsan végzett vele. - Közben hirtelen a fény sebességénél is gyorsabban egy nagy tűzcsóva irányult a kanca felé. Ez Abyssus és Phoenix -től jött. Annyira erős volt, hogy a kanca összeesett a vízben...
Phoenix of the Fire unta az üres beszédet. Cselekedett. Olyan erős tűzcsóvát küldött a szarvából, hogy lerogyott a térdére. Lassan feltápászkodott, és látta, hogy Abyssus még mindeg tartja a tűz gyűrűt. Bár most a kanca semmi életjelet nem mutatott az óvatosság nem árt. - Hát ugyan úgy kezeltük ezt is mint apánk Lombrat. De szerintem még él... - |
Kyshanna egyre jobban dühbe gurult. -Mi van Lombraval?-kérdezte fenyegetően. Nem ilyedt meg a két démontól. -Nem vagyok denevér, és ha bármi rosszat mondtok Lombrara...-A felhők egy kis helyen felszakadoztak, hogy utat engedjenek valami misztikus fekete fénynek. A szél vadul lengette a kanca sörényét, ami idő közben megszáradt. A feketeség szorosan fogta körül a két mént. Kyshanna szarva megvillant és két fényes energia-csóva repült a démonmének felé. Farkával nagyot csapott. A hang pattogva vízhangzott a feketeségben, melyen átderengett még a fák halvány körvonala. |
Abyssus ledermedt Phoenix szavaira. - Nekem is az apám... - Majd gyorsan ránézett a dühös denevérre. - Na mi az? Az ici pici denevér dühike? ó de nagyon félek a portól, meneküljünk... - Mondta gyermeteg hangon. Odalépett újdonsult testvére mellé. - Nos tesóm hagyjuk, hogy játszadozzon velünk? - Kérdezte szemében a düh lángjával. Nyakát ívben lehajtotta szarva nekitapadt a nyakának. Tűz csapott fel körülöttük.
Phoenix of the Fire meglepődött Abyssus szavaira. - Hát rajtam nem múlik... testvérem... - Szarvait a lényre szegzte. Belelépett a testvére által készített tűzbe. Szarvaiból tűz villámok csapódtak ki a kanca felé. - Ugyanolyan tehetetlenül állsz ott mint annak idején Lombra... te... denevér... - |
Kyshanna kilépett a vízből. Sötétbarna sörénye vízesen tapadt a nyakára. Számtalan patakban folyt óla a víz. Szeme villámokat szórt Abyssusra. -Na EZT nem kellett volna...-sziszegte fenyegetően a ménre. Szemében mintha tűz lobogott volna. Egy távolról érkezett misztikus szél körbevette a kancát. Ebben a pillanatban a vízfolyások elapadtak a testén, bár sörénye még nedvesen csillogott. Csontszarván végigfutott a fény. Villás farkát fenyegetően csapkodta. -Tudod ÉN sem hagyom, hogy viccelődjenek velem...Legalább egy valamiben egyetértünk.-szemei gonoszul villogtak a ménre. A por felkavarodott körülötte. |
Abyssus nem vett a kancáról tudomást. Jobban érdekelte Phoenix kérdése. - Igen. De úgy látom neked is. - Mondta immár a hangja kissé megenyhült. ~ Sohasem gondoltam volna, hogy rajtam és Infernus-on kívül létezik még kétszarvú démonló. ~ Abyssus amikor a denevér nem látta akkor odalopódtzott és meglökte. Aminek a következtében az beleesett a patakba. Diadalmasan visszaügetett Phoenix-hez. - Én nem hagyom, hogy velem viccelődjenek... - Mondta a lénynek, ~ Főleg nem egy denevér... De ennek csak én hívom így... ~ Odafordult a másik ménhez. - Ismered Infernus-t? -
Phoenix of the Fire gúnyosan elnevette magát. Tetszett neki az amit az imént látott. Odafordult Abyssus-hoz. - Jól tetted... - Pajzsa most már teljesen kialudt és fejét nem tartotta védekezően. Füleit előre szegezte és már nem volt dühös. Fekete sörénye lágyan ráomlott az íves nyakára. Amint hallotta Infernus nevét zavarodott pillantással nézett. - Igen ismerem... Honnan ismered? ...mert ő az apám... - |
Kyshanna gúnyos mosolyra húzta a száját. Imádta, ha alábecsülték. ~Olyan szórakoztató...~ Hanyagul a két ménre nézett. -Tőletek...-kérdezte hangsúlyozva-Ugyan minek kéne félnem...Látszik rajtatok, hogy a légynek sem tudnátok ártani...-felkuncogott.-De nem akarom megzavarni a "nagy" párbajotokat...Bár tőletek kitellik, hogy csak így fogjátok nézni egymást még egy jó darabig. - Visszafordult a patakhoz. Villás farka úgy tekergett, mint egy alattomos kígyó. Látszólag elmerült a patak szemlélésében, igazából, viszont a két lény reakcióját figyelte. |
Abyssus-t nem foglalkoztatta a furcsa teremtmény. A különösen ismerős démonménre figyelt. - Üdv. Mi a neved? - Kérdezte hűvösen. Fejét kicsit elfordította mintha így rájönne mi hasonlít annyira rá. De fogalma sem volt. Egy pillanatra ranézett a denevérre. - Ó hát már nem félsz annyira idejönni? Azt hittem már félsz tőlünk... - Mondta gúnyosan a lénynek akinek a fajtáját nem bírta megállapítani. Újra a másik démonlóra koncentrált. - Abyssus vagyok... -
Phoenix of the Fire csatlakozott a gúnyos hozzászóláshoz. - Lám lám már nem köröz a keselyű fölöttünk... - Odafordult Abyssus-hoz. Hirtelen rájött miért annyira ismerős. - Phoenix of the Fire vagyok. Röviden csak Phoenix. - Vörös pajzsa még mindig izzott, de nem annyira hevesen mint az előbb. Szürke testén félénk táncot jártak a Nap sugarai. - Neked két szarvad van? - |
[29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
