|
Témaindító hozzászólás
|
2008.06.06. 16:22 - |
|
[12-1]
Aivkonon-t nem izgatta az erős mén. Medálja fölemelkedett. - Gyere ha akarsz. Elvezetlek hozzá. - A kanca elindult a még forrá szikláktól. Medálja égett az ölési vágytól. |
Ilusion a hang irányába fordította fejét. Szemei jéghidegen izzottak ki az éjszakából. Fekete füleit is a barlang felé irányította. Patái körül valami furcsa ködös feketeség kavargott. ~Egy mén hangja...veszélyes...kiszámíthatatlan...kegyetlen...~lecsukta a szemét. Mélyen beszívta az éjszaka veszélyes, semmi máshoz nem fogható illatát. Kellemes borzongás járta át a testét. Valami újat próbált, amit még soha... Egy titkot. Testét átjárta az éjszaka, zinte egyé vált azzal. Hófehér sörénye és farka lassan beszürkült és beleveszett a homályba. Higeg kék jelei is kevésbé izzottak, majd lassan eltűntek a feketeségben. Az éjszaka szárnyán szált a lelke... -Jó lesz vigyázni vele...nagyon veszélyes...veszélyes...- suttogta szinte alig hallahtóan. Hangja mintha csak az éjszaki szél susogása lett volna.-kegyetlen...uralkodó...nagyon erős...és pusztító...-hiretelen kinyitotta a szemét. Jelei újra élesen izzottak. Sörénye és farka kifehéredett. Ránézett a halott kancára. |
 Desert Dusk lassan lépett ki a sziklák által körül ölelt barlanból, sörényébe azonnal belekapott az éjji hüvős szellő mely szabadon járt ezena helyen.....és szabadság és vadság mámorítóan tűzes illatát hozta. A mén kecse léptekkel járt kékes testén vadul játszottak a lemenő nap alkonyi fényei, Dusk szemebnézett a haldokló nappal és türkizes lilás szemében vörs lángal élvezte annak "vergődését".~ Hamarosan vége....eltűnik a fény...és akkor...végre én is kiszabadulhatok ebből a széánalmas barlangból....~ Halkan kuncogni kezdett, fogai élesen és frcsán rikítóan csillogtak a vörses halál ittas levegő tűzében. Hirtelen a közelben meglátott két különös alakot.....Büszkén felvettte a fejét és és élesen vadul felnyerített....A levegő rmegeve és tüzesen tért ki a hang utjából mely végig rohant a köves földön és egyenes a szikláknak ütközve halt el.
|
Aivkonon elmerült a gondolataiban, de azért fél füllel hallgatta azt amit Ilusion mondott. - Az éjszakában bármi megtörténhet... - Konkrétan egy emlékre gondolt. Arra az éjszakára amikor újra belépett ebbe a világba... Amikor elszakadt a halától... ~ De jó volt az aznapi éjjel olyan hideg volt és fagyos... De közben élettel teli... ~ Mélyet szippantott a levegőből... |
Ilusion kék szemei világítottak az éjszakában. Patáján lévő jelek és farkán lévő kő is élesen kirajzolódott a homályból. Ő sötétben is jól látott. -Az éjszaka az jó...-mondta furcsa hangon.-Mindenre ráteríti a fátylát az éj...Ki tudja mi történik ilyenkor? Aki nem démon az általában fél az éjszakától...-gonosz kis kacaj vágta át az éjszaka csendjét. A sötét mindenre ráterítette sötét fátylát. A kanca sötétszürke szőre beleveszett az éjszakába. |
Aivkonon sárga szemeivel Ilusion-ra nézett. Medálja tompán fénylett elhalt bőrén, miközben a Nap a két kanca mögött járt. Beesteledett és erre várt a kanca. - Én? Én nem sietek... Csak az éjszakát várom... Ami szerencsére elérkezett... - Gonoszul elmosolyodott. Lassan elindult a még forró talajon. Farkával unottan csapkodott, fejét magasra fölvetve sétált. ~ De jó lenne megint látni őket... Olyan jók voltak azok az idők... Csak túl hamar ért véget... Nagyon is... ~ Komoran lépdelt a vöröses kavicsokon, miközben az este lágy szellője simogatta a halott oldalon a kiálló bordákat. |
Ilusion izzó kék szemeit a kancára emelte. -Ilusion vagyok. - a nap utolsó sugarai vörös táncot jártak hófehér sörényén. Nmsokára lebukik az izzó korong a láthatár mögött. Már lig várta az éjszakát. A forró kavicsok már perszelték patát. Szemeit má zavarta a fény. -Hova igyekszel?-kérdezte a kancától. ~Olyan furcsa...Démnló és valahogy mégis hasonlít rám...Talán belülről...Bár egy kicsti úgy néz ki, mintha a sírból lépett volna ki...nm tudom miért...~ Újra az égboltra pillantott. Származását már rég elfelejtette, de nagyon rég, valakik hatalmas titkokat bíztak rá. Az éjszakáknak is volt egy titka...Vagyis csak az olyanoknak amelyeken "A hold ködösen világít át a felhők mögül, és a talajon köd kavarog, a csillagok tisztán fénylenek át a sötét felhők repedésein..." és így tovább... Visszanézett a hátborzongató kancára. |
Aivkonon látta, hogy egy másik démonkanca vágtat felé. Megállt és türelmesen megvárta őt. Mikor ideért csonka füleit feléfordította. - Üdv. Aivkonon vagyok és téged hogy hívhatlak? - Kérdezte viszonylagosan barátságosan. ~ Valamiért hasonlít rám... nem tudom miben... az biztos, hogy nem halott... lehet, hogy akkor találkoztam vele?... ~ Medálja lassan a halott szügyére hullott. Lábával dobbantott és farkával csapkodott... |
Aivkonon látta, hogy egy másik démonkanca vágtat felé. Megállt és türelmesen megvárta őt. Mikor ideért csonka füleit feléfordította. - Üdv. Aivkonon vagyok és téged hogy hívhatlak? - Kérdezte viszonylagosan barátságosan. ~ Valamiért hasonlít rám... nem tudom miben... az biztos, hogy nem halott... lehet, hogy akkor találkoztam vele?... ~ Medálja lassan a halott szügyére hullott. Lábával dobbantott és farkával csapkodott... |
Ilusion lassan vágtatott a forró kövek között. semmi értelmét nem látta, hogy bármivé átváltozzon. A lemenő nap sugarai vérvörösen világították meg a síkságot. A kanca szemei és patái jele jégkéken izzottak. Hófehér sörénye lobogott utána. Farkán csavarodó kék kő hidegen csillogott a fényben. Ekkor meglátott egy másik lényt maga előtt. ~Démonló...Nem kell megtéveszteni.~gondolta és tovább vágtatott. Egyenesen a másik kanca elé. |
Aivkonon lassan lépdelt a sziklás területen. Felhasadozott patái tompán és hangosan koppantak a forró köveken. De ezt ő nem érezte. ~ Milyen rég voltam itt... de semmit sem változott az alatt az idő alatt... ~ Sárga szeme erősen izzott. Medálja csüngött élettel nélküli testén... |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Desert Dusk lassan lépett ki a sziklák által körül ölelt barlanból, sörényébe azonnal belekapott az éjji hüvős szellő mely szabadon járt ezena helyen.....és szabadság és vadság mámorítóan tűzes illatát hozta. A mén kecse léptekkel járt kékes testén vadul játszottak a lemenő nap alkonyi fényei, Dusk szemebnézett a haldokló nappal és türkizes lilás szemében vörs lángal élvezte annak "vergődését".~ Hamarosan vége....eltűnik a fény...és akkor...végre én is kiszabadulhatok ebből a széánalmas barlangból....~ Halkan kuncogni kezdett, fogai élesen és frcsán rikítóan csillogtak a vörses halál ittas levegő tűzében. Hirtelen a közelben meglátott két különös alakot.....Büszkén felvettte a fejét és és élesen vadul felnyerített....A levegő rmegeve és tüzesen tért ki a hang utjából mely végig rohant a köves földön és egyenes a szikláknak ütközve halt el.