|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.10. 20:29 - |
|
[38-19] [18-1]
-Tudom,hogy mindenkinek nehéz volt.-vallotta be Winter és ügyesen átlépett egy hóbuckát.Közben fagyos szellő érkezett és Winter szarva türkizesen-zöldesen fénylett.A kanca megrázta a sörényét mire néhány tincs a szemébe hullott.Winter nem fázott. Megszokta már ezt az időt,még az ennél hidegebbet is és kifejezetten szerette,de nem vetette meg a nap meleg sugarait sem.Bárcsak én is már tudnék uralkodni egy kicsit az erőmön,és nem mindenfelé csak lavinákat lezúdítani... |
Zaina halkan fújt eggye és lélegzete nyomén füstös párafelhő szállt az ég felé. Megállt és bevárta a többieket.Szemei ezüstösen csilogtak ahogy a asziporkázó hó fényjátákét figyelte.
-Nem szabad elfeledned hogy nem csupán neked volt nehéz az elején.....- mondta a mén, egészen érezte a ásik gondolatait és érzéseit ahogy mindekiét aki a közelébe került. Bár nem volt gondolatolvasó fuircsán képes volt egyé válni mindekivel és mindnenel, Szarva feketén és szinte vakítóan fénylet,szakálát kissé meglengette a fagyos szél azonban noha Memory fázott meg sem rebbent.
|
-Lehet...-Winter felnézett az égre és élvezte a hideg esőt.Végigcsorgott foltos testén és lecsöppent a hóra,amibe a kanca lábai nem süllyedtek bele,jeges nyomokat hagyott csak maga után.Tök jó lenne,ha végre megtanulnám!Pedig már mióta gyakorlom!Még a mamám tanított volna meg rá,ha másnap...jaj nekem,ennek nem szabadna eszembe jutnia! |
Zaina finoman és félénken ordította hátra füleit hogy hallja mirökl beszélnek a többiek. Minde kis zajra felfigyelte egy kicsit ideges volt Memory jelelétében...nem akart semmiben hibázni elötte..Minden lépésére ügyelte é filyete ahogy a hó besüpped kecse hosszú éjfekte lábai alatt .
Memory enyhén bólintott és szemét ez utra szegzte farkát büszkén tartotta á annak feket zászlaját meglengette a hideg szél. Hirtelen apró cseppek kezdtek hullani az égből és finoman végicsorogtak a mén fekteén csillogó arcán, olyan volt mintha sírt volna .....bár soha nem tett ilyet. -Ez egy olyan dolog amire csupán egy valaki képes és az te vagy.....Hát ne bukj el....- mondta furcsán fiatalos ám rideg hangján. Valójában nem volt idős csupán olyan dolgokról is tudott amiről sokan nem....szörnyü dolgokról ami elveztek az idő homályáűban. |
Winter is Zaina után indult.-Sajnálom.-mondta Memorynak.-Tényleg nem tudom kezelni,bár próbálkozom,de minél inkább visszafogom annál rosszabb.-mondta Winter sóhajtva.Hát igen,nem az én világom az irányítás... |
Zaina kiss megrázta magát majd lépésben elindult, remélte hogya többiek követik majd a sétában. MNinde lépsnél kecsen bemozgot háta és nyaka, izgatotta volt mivel ritkán találkozott bátyéával és ő volt az egvyetlen aki meg,maradt múltjából amire tulajdonképp nem is emlékezett. Vagy amire mégis az borzalmas volt...bár ezek a dolgokat soha nem osztotta meg senkivel...
Memory a aknca felé billentette egyik fülét és ezüstös titokzatos szemivel rásandított ..- Igen hallotam a lavinát ...és selytettem hogy te voltál...- mondta a mén majd Zaina után tett egy lépést. Kecse szép ívű fejjével Winterre nézett hogy jönn-e....nem akrt idvariatlan lenni azutal sem. Furcsán a hó felszínbén állt és lábai nem süppedtek bele , mozgása nagyon könnyed volt , halk és egészen finom. Szarva néha élesen felfénylet és enyhén érződött erjének furcsa természete... |
Winter kedvesen elmosolyodott és Memoryra is rámosolygott.-Még nem uralom teljesen az erőmet...vagyis egyáltalán nem uralom az erőmet,de remélhetőleg egy idő után sikerülni fog.Oda lennék érte!-mondta Winter mosolyogva és beleszimatolt a levegőbe.Talán esni fog.Nem is baj.Szeretem az esőt.Itt még talán meg is fagyna,főleg,ha megint elszabadul az erőm.Nekem miért nem sikerül uralkodni rajta? |
Zaina bólintott és kedvesen összenézett Winterel , tudatva hogy válasza jó volt. ezüstös félhold tekintetében barátság és bizalom jéátszott. Szerette volna ha Winter jobban megsimeri bátyát, és annak kedvesebbik oldalát is talán...
Memory helyeslően bólintott és érezte a hidegség ködén át hogy ezuttal büszke lehet húgára és az uj kancára, Wintermintre. Elsőre kedvesnek és félénknek találta de valami benső érzés azt súgta neki hogy valójában nem ilyen....Szépnek tartotta és különlegesnek, de tudta ez talán csak a látszat... Kecsen az égre emelte ezüstös tiszta tekintetét és egy pillantig figyelte hogyan usznak a végtelen szélben a felhők odafent. Üstökébe enyhe szellő kapott bele, miközben figyelt és eső szagát hozta a szél.... |
-Ő...hát...izé..azt hiszem elment.-mondta Winter kicsit akadozva és tanácstalanul nézett Zainára.-Nem igazán tudom mi történt vele,miután legyőztük,de szerintem az erdő felé mehetett.-mondta Winter.Nagyon zárkózott Zaina bátyja!De miért? |
Zaina furcsán kissé megalázkodva hátrált egy lépést és ebben a pillanban olyan volt aká egy kiscsikó.- Üdv Memory....Régen láttalak....- közben valami furcsa egyenetlen lejtés táncolt a hangjában...valami ami bensőséges volt nyitott és kedves...Winternek bizonyára uj lehette ez.Az egyszarvú lassan barátnője mellé lépett és kedves ám furcsa mosolyal beszélni kezdett...- Ő...a bátyám Memory...
A mén pillantása mintha üres lett volna és mégis valahogy nagyon teljes, intelitgensen végigmérte az idegent. Nyakát kissé le hajtotta és így hajolt meg a kanca elött.Sörénye kecsesen táncolt a légben, sötét testén furcsa villanások futottak át.- Mi történt Charismával?- kérdezte furcsa selytelmes titokzatos hangján.
|
Winter kicsit megrázta a sörényét,szeme zöldesen csillogott. Csak nézte a szótlan jövevényt,aztán felnézett az égre,majd sóhajtott.Én miért nem vagyok képes ilyesmire?Habár az is igaz,hogy nekem így is bőven elég a hó és a jég...Semmi más nem kell.Kicsit előrelépett továbbra is az eget bámulva,közben patái körül jéggé fagyott a hó,és Winter lehunyt szemmel élvezte a hideget.Semmit sem szeretett ennyire. |
-Valóban...- mondta nyugodt hangon az éjfekte egyszarvú azonban szemét nem vette le bátyáról. Kissé megalázkodóan hátrébb lépett, Memory most is olyan volt mint régen. Fennséges...büszke...és magányos...Ritkán találkoztak és akkor is csupán ha a kanca bajba került....
Memory lassan is biztonságosan lépkedett a hófehér hóban, nyaka büszke ívbe hajlította. Selymes sörénye fekte páraként lebegett utána. Szemében esős ború táncolt kecsesen akár a felhők az égen. Az időjárás egy csapásr változott meg körülöttük, az ég beborult és sötét felegek gyülekeztek ám nem ígárklezett eső ezuttual. A mén szarva hajlottan meredt az ég felé, és kezdeténél szinte világítva táncolt a fehér folt.
|
-Eléggé legyengítettük ezt a lovat.-sóhajtotta Winter kicsit megkönynebbülten.Aztán az új jövevény felé fordította a fejét és megszólalt.-Wintermint vagyok. |
Zaina nem vette le ezüstös szemét bátyárólaki egyre gyorsabban közeledett nyakát kecsen nyujtogatta és sörényét finoman lenge egy enyhe havas szellő.-Üdv Memory...hogy hogy itt vagy?- kérdezte fircsa leplezetlen selytelmes hangon...Fekte szőre erősen fénylet és orrábol finom páralént lövelt elő a levegő.
Charisma reszketett teste teljese át ázott szeme vadul és könyörtelenül fénylet amint nagy nehezen ki kecmerget a hó aloll, Sörénye vizes frütökben hullot vad szépségü arcába füleit lesunyta ás ádázul vigyorgot, ám már gyenge volt a támadáshoz. Jelei vörösesen ragyogtak akár az eleven lángok és szeme olyan volt akár a körülötte lévő végtelen hómező...A levegő remgeve táncolta körbe a démonlovat ahogy reszketve és megalázottan elindult az erdő felé, suttogva vadul beszél szinte csupán magának....-Rohadékok.....rohadékok....hogy...a francvó egye meg!!!!!!!!!- Éles szemfogait enyhén kivilantotta amint meg pillantotta az éjfekte egyszarvú mént, ezüstös derengés tünt fel rajtuk majd elvezsett a véres homályba |
-Hát igen,nem is megy anélkül,hogy elfogadnám.Sohasem sikerülne,ha nem törődnék bele,hogy hozzám tartozik ez az erő.-mondta és leengedte a hófalat.Látta,hogy a démonló tényleg nagyon gyenge,és feladta a harcot,aztán ő is hátranézett.Halkan az új jövevény felé nyihogott és szarva és szeme türkizesen-zöldesen felfénylett,selytelmes homályba burkolva a fejét. |
Zaina hátrébb lépett fejét a tölcsére tetteje felé fordította majd felágaskodott teste megnyult a végtwlen ég felé myelyen most sötélt felhők gyülekeztek , boromgos északi szelek pedig körbetáncolták őket ebben a szabad havas világban. A kanca ezüstös szemei idegenül ragyogtak fel, majd élesen felnyerített, hangja vadul beleveszet a tornádoba és a szél sikoltásávé egyesült. Hirtelen kékes fények száguldottak át a havas vad levegőn és Zaina nyerítése viszhangként emlegette kérését a fagypos percben. Majd a szél lasulni kezdett és végül el állt, az egyszarvú finoman oldalra billentette kecse fejét és fülelni kezdett. Majd halkan kjedves hangon szolalat meg...- Rendben...Ügyes voltál...meg kell tanulnod hogy ne félj attól ami a tiéd és hozzád tartozik különben a saját magad áldozata leszel...- it mélyen Winter szemébe nézett- Tudodm hogy él....de már nincs ereje tzámadni...és tudja nem veheti fel a versenyt hármunkal szemben..- hirtelen az erdő felé fordította kecse éjfekte fejét ahol egy ezüstös fekte fényes folt közeledet csendesen....Memory |
Hát jó.Nem tudom visszatartani,és nem is érdemes.
Minél inkább visszafogom annál idegesebb leszek.El
kell engednem.Winter összeszorította a szemeit,és
azonnal befúrta magát egy kép a gondolatai közé.
A következő pillanatban a kép valósággá vált,ahogy
a kanca kinyitotta a szemét.Az üvöltő szélbe hó
keveredett és előttük egy tűztornádóhoz hasonló
képződmény dühöngött,csak éppen nem tűzből,
hanem hóból és jégdarabokból.Winter megint
behunyta a szemét.Amikor kinyitotta a fennsík
mögötti hegyről lavina indult lefelé,de őket megvédte
a hófal,ami körülöttük száguldott.Nem tudta mi történik
a démonlóval ettől a lavinától,de nem is akarta.Furcsa nyugalom szállta meg,és érezte,hogy mostmár nem kell
erőlködnie az ereje visszafogásánál.Zaina rengeteget
segített neki ebben.A fekete aurát teljesen kiszorította
a közelükből a száguldó hóvihar,de Winter tudta,hogy bármilyen veszélyes is,közelebb kell engednie magukhoz,különben a démonló át tud majd törni.
Szemei furcsa kékes-zöldesen felragyogtak,szinte
világítottank a száguldó hóban.Winter mégközelebb húzódott Zainához,és engedte,hogy a hó közelebb is körbejárja őket.Vastag falat vont köréjük,amin nehéz
dolga lesz áttörnie a démonlónak.Winter pislogott néhányat és egy nagyot fújt.Lehelete meglátszott a metsző hidegben.Hirtelen átlátott a hófalon és látta a
lavina miatt keletkezett hatalmas hóhegyeket maguk
körül.De a démonlovat sehol sem látta,csak érezte,hogy
még a közelben van és él.Szarva is türkizesen ragyogni kezdett és ő büszkén felvetette a fejét,hagyta,hogy a dühöngő szél oldalrafújja a sörényét és üstökét.
Boldogan behunyta a szemét.Semmit sem szeretett annyira,mint a hideget,a havat,és a jeget-más szóval a kőkemény telet. |
Zaina észrevette Wintermint kétségbe esését és közelebb húzódott hozzá, ezüstös szeméel mélyen a másik kékes zöldes látgömblyeibe nézet és valami furcsa kezdett létre jönni köröttük. A kanca éjfekte sörényé és farkar a levegőbe emelkedett szarva misztikus kékkel fénylettt és a szél sikoltva bömböve kezdte körbe fogni őket elöször csak lassan forgott majd egyre gyorsabban és gyorsabban....végül már csak egy-egy kivehetlen folt volt a tornádó közepén mely megállíhatalanul sírt könyörgött a szabadságáért de Zaina nem engedte el..nem tehette.....A szél képes volt mégjobban odébb söpörni a fekete aurát így megvédte őket egy darabig. A kanca beszélni kezdet Winterhez..valami furcsa jóleső nyugalommal...-Nyugodj meg..az idegességel semmire sem mész..bízz magadban és akkor nem lesz baj...- Nyakát kecsesen előrnyujtott feje büszke volt é légies szemei ezüst ködben ragyotak a sötét szeles háttér elött. Szarvát barátnője szarvához érintette...
Charisma idegsen ugrott eggyet és a jég ujra vízzé vált de kezdte űgy érezni ez nem jóü ötlet. Idegesen fujtatott és elöször a foltos kancát szmelte kimagának, érezte hogy kétségbe esik és őt támadta...ám valahogy nem ot képes elérni.Hirtelen hatalmas szél taszította hátra, főle tornádó magasodott és vadul táncol az ég felé. A kanca élesen és hadakozóan nyerített a végtelenbe,.. |
Winter látta,ahogy a ló eltűnik a sötétségben,
de érezte,hogy még itt van.Pislogott párat.Érezte
a furcsa ködöt a tüdejében,de egyetlen dobbantására
fagyos levegő türemlett mellé és kiszorította.Látni
akarta a szörnyű lényt,és eldöntötte,hogy csakazért
is tesz valamit.Talán emiatt az elhatározás miatt érezte,
hogy hirtelen minden türkizes-zöldes színűvévált a szeme előtt és mindent ki tudott venni a sűrű ködben is.Nagyot ugrott.nem tudta mi történt,de amikor lenézett az előtte lévő pocsolyára,ami a megolvadt hóból
keletkezett.A szemei csak úgy fénylettek,és ő félni kezdett magától.Mi történik?Hirtelen hátrafordult és egy mozgó pontot fedezett fel,ami pont felé tartott.Csak arra tudott gondolni,hogy fagyjon meg mögötte a hó,és amikor látta,hogy a lény felé lendül félreugrott.Tudta,hogy kezd elszabadulni az ereje,és vissza kell fognia,különben baj lesz.
Tudta,hogy mögötte a hó a földig tükörjéggé vált,és félt,hogy valami szörnyűség történik majd hamarosan. Vissza kell tartania az erejét. |
Zaina elismerően bólintott Wibter felé majd egy kisebb szél lökés indult meg a másik lény felé,a fekte kanca azt remélt ezzel teljesen kibilantheti egyensúlyából. Tudta hogy nincs sok ideje hiszen a furcsa mérges köd egészen belemart tüdejébe minden lélegzet vételnél, fájón véresen bizsergette éjfekte testét és érzékei egyre romlottak. Ugyan probálta elhesegetni maga mellől a szinte tömény mégis légkönnyü anyagot az mindvégig ellenállt a heves szél lökéseknek is..- Ezt...ezt nem fogjuk sokáig birni- Szeme könybe lábadt és a maga ezüstjével vadul kavarogni látszott..
Charisma meglepve pillantott le a és érezte hogy lábai kezdenek teljesen szétcsuszni ám az utolsó pillantban forró bizsergés futot át rajta és a jég hirtelen forró vízzé vált. Örvényként kavargot alatta és túl meleg volt ahoz hogy ujr mgfagyjon, a kanca lesajnálóan pillantrott ki sörénye szőkés rejtekéből.- Ennyi?...Azt vártam érdekesebb lesz....- Hirtelen előre lendült, éles fogait kivilantva nyoma veszett a fkete sötétségben, a köd megsem mozdult nem mutatt gazdája helyét eg pillantra sem. |
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
