|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.29. 11:26 - |
Floric ütemesen ügete az éjszaka mély homályában, a hold ezüstös képe vadul vilant rá kék testére melyen szinte lánolva táncoltak az éjszaka fényei, Unottan meredt az elötte lévő füves ám mégis csupasz földre, szerette ezt a mezőt, élvezte ahogy szabadon szál a szél körülötte éssörényébe beletép a halál. Vöröses szemeegykedvüen fébylet ám míg teste egészen eggyé vált környezetével, szeme két izzó gömbje már messziről kivillant a sötétségből. |
[5-1]
 //Agitat helyett: Rysad//
Rysad elnézte a sötétségben parázsló szemeket, majd határozottan elindult arrafelé. Aranyszínű, pupillátlan szemein, mintha villámok vágtak volna keresztül, újra és újra. Hollófekete üstöke a szemébe hullot. Hosszú léptekkel szelte a síkságot, a térdig érő fűben. A hold ezüstfénye kisérteties csillogásba volnta szőrét. Egyik fülét oldalra fordította, ahogy meghallotta egy vágtázó lény patáinak tompa puffanásait. Arra pillantott, és egy fénylő szarvat látott közeledni. Nem foglalkozott vele. Lábait halkan, kecsesen rakta egymás mellé, majd ügetésbe fogott. Megnézi magának ezt a vörös szemű lényt...Szája önkéntelenül gúnyos mosolyra húzódott... |
Nysic ütemesen vágtázott előre, szarvát előre szegezve, hogy lásson az éjszaka sötétjében. Nem érdekelte, hol volt és hogy miként került ide voltaképp sohasem érdekelték ezek az apró tényezők. Megtanulta, hogy vannak ennél fontosabbak is, mint a környezet, főleg neki. A mező hosszú selyemszerű füve, szinte simogatta a patáit, miközben újra és újra ellökte magát a földtől. Sörénye a habzó tenger hullámjaiként követte a mént az éjszakai friss levegőben. Mélyeket lélegzett, izmai ki-ki villantak a lilás szőr mögül. Egyáltalán nem fáradt, nagyon jól bírta hosszú ideig a vágtát. A szél megcsatpa az arcát két eddig ismeretlen szaggal... |
Floric egészen elméyült saját gondolatai ksuza hálójában, érezte ahogy azok fogva tartják és hiába probál kitörni minduntalan fojtogatva rántják vissza.... Hirtelen megérezett valami különöset a levegőben, valami vibrálót..valami idegent..halkan fújt eggyet..melynek hatására finom vizes pára szált ki orlyukaiból. Nem változtatott semmit helyzetén hisz nem tudta mivel áll szemben, sörénye fektén uszott alevegőben és farkával csapott eggyet. Vörses szeme ezuttal kiváncsian éget akkár két apró gyertya örk táncoló lángja. Egyik fülét finoman o,ldara fordította ám nem igazán hallot hangokat, majd szinte észrevétlenül odsandított.. kékes derengést a látott a mező másik végn...semmiképp sem tűnt démonlónak....A kanca hirtelen meglepve megállt, sörénye eltakarta egyik éjvörs szemét ahogy afigyelte a másikat.~ Nah nézd uj fajta őrültel van dolgom?......Ki jönne ilyenkor a területünkre....~ Kissé elmosolyodott majd a kerek holdra nézett, szeme hirtlen megtelt ezüst pászmákkal és egy pillantra meg remgetta levegő. Nyakát behajlítva büszkán kecsesen indult el a másik felé, egylőre csak meg akarta nézni magának .... |
Agitat lassan lépdelt a hosszú, hullámzó fűben. A hold megvilágította szőrét, mely egészen beleolvadt a rét füvébe. Csak jegyei fénylettek tompán, mint valami múló látomás. Hosszú sörénye hullámzott a szélben. Patáit óvatosan helyezte egymás elé. Nem tudta minek jött a démonlovak területére. Csak idehozta a lába. De nem is érdekes. Ő meg tudta védeni magát, ha kellett. Egy árnyat látott mozogni a mező másik végében, messze volt, de Agitat szeme tisztán látta. Főleg a szemeit. |
Floric ütemesen ügete az éjszaka mély homályában, a hold ezüstös képe vadul vilant rá kék testére melyen szinte lánolva táncoltak az éjszaka fényei, Unottan meredt az elötte lévő füves ám mégis csupasz földre, szerette ezt a mezőt, élvezte ahogy szabadon szál a szél körülötte éssörényébe beletép a halál. Vöröses szemeegykedvüen fébylet ám míg teste egészen eggyé vált környezetével, szeme két izzó gömbje már messziről kivillant a sötétségből. |
[5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
//Agitat helyett: Rysad//
