|
Témaindító hozzászólás
|
2008.09.14. 16:24 - |
|
[6-1]
Rysad a másik ménre nézett. - Úgy szintén... - viszonozta a másik udvariasságát, de arcán még ott voltak gonosz mosolya halvány körvonalai. A mén elé lépett. Aranyszínű szemén soha nem látszott, épp merre néz, most mégis szinte nyilvánvaló volt, hogy a másikat fürkészi. Hollófekete tincsek hulltak az arcába, még titokzatosabbá téve azt. Sötét testét körbeölelte a pára és az árnyak játéka. Farkát lágyan meglegyintette a fagyos szél. |
 Black Mort balra nézett szrvával az ismeretlen fajtársa felé mutatott. Farkát meglengette miközben közeledett a másik lény. Lassan odaérthozzá a viharszemű mén. - Üdvözletem. - Titokzatosan és mély hangon beszélt. Szemeiben gonoszság ülepedett le, arcát gonosz mosolyra húzta. Fekete testét körbeölelte a ködös természet, csapzott sörénye hozzásimult izmos testéhez. A két lény még mindig egymás fürkészte...
|
Rysad finoman beleszippantott a levegőbe. Ahogy kifújta a jeges levegőben, pára kezdett kavarogni, ami lassan egyévált az erdőt borítő ködfallal. A mén éjfekete arcán ördögi, titokzatos mosoly kezdett kibontakozni. Sörénye kecsesen omlott gonosz arcába. Az aranyszínű szempárban fenyegető vihar dúlt. Patái körül lassan kavargott a füstszerű pára. Hosszú léptekkel elindult a másik lény felé... |
Black Mort ütemesen lépdelt a köddel ellepett erdőben. Sörénye izmos nyakára omlott és a páradús levegő hamarosan nehézzé tette azt. Vörös szemében titokzatosság honolt, szarva néha-néha felizzott. Fák között óvatosan cikázott, hosszú farka érintette a nedves talajt, de ez nem zavarta a mént. |
A fák között egy sötét árnyék kezdett derengeni. Körvonalai egyre határozottabbakká váltak, ahogy végleg ide teleportált. Rysad körbenézett. Aranyszínű szemében, mintha villámok táncoltak volna, egy ősi, misztikus vihar ritmusára. Néhány éjfekete tincs kecsesen az arcába hullott. Fekete szőre beleveszett az éjszaka titokzatos ködjébe. Lassan elindult egy irányba. Orrjukai körül finom pára kavargott. Az ázott, nedves avar elnyelte patáinak hangját. Farka mögötte kavargott a levegőben. A jéghideg szél meglebbentette a fák közt úszó ködfátylat. A mén teste olyan volt, mint a fák közt úszó titokzatos, misztikus árnyékok, amik ennek az erdőnek a "jellegzetességei" voltak. Talán halott lelkek, talán valami annál is rémisztőbb... |
[6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Black Mort balra nézett szrvával az ismeretlen fajtársa felé mutatott. Farkát meglengette miközben közeledett a másik lény. Lassan odaérthozzá a viharszemű mén. - Üdvözletem. - Titokzatosan és mély hangon beszélt. Szemeiben gonoszság ülepedett le, arcát gonosz mosolyra húzta. Fekete testét körbeölelte a ködös természet, csapzott sörénye hozzásimult izmos testéhez. A két lény még mindig egymás fürkészte...