Témaindító hozzászólás
|
2010.03.30. 17:40 - |
|
[7-1]
Fire vagyok. És a fajtám a világ legmagasabb hegyén él amit ló valaha látott.A hold pár kilométerre nyugszik.Ha akarod egyszer eljöhetsz hozzánk. Megismerheted a testvérem. Soult. Néha meghibban.Ne ijedj meg ha feldühödik.Én is szoktam szivatni.És eljönnél velem valahova sétálni? |
-Köszönöm- felelt a kanca és elvette a virágot. Ügyesen a sörényébe akasztotta majd újra kérdezett. -Tehát akkor hogy hívnak?És honnan jöttél?- kérdezte a kanca de kicsit idegesen. A Hold miatt. Ha feljött akkor általában repülnie kellett, hogy egész testén csillogjon a sugara. Ilyenkor gyűjtött erőt... |
Bocsi! Nem akartam. Elfogadod? - és Fire odanyújtott egy Black Orhidea virágot. |
Dusky csendesen száltt mikor egy kiálltást hallottt. Jó refleksze volt. Épphogycsak elugrott a mén elől. Egy felhőre landolt, s üstöke a szemébe hullott. Miután a mén megkérdezte, hogy jól van-e lassan felemelte fejét,s üstöke alól előtünt kettő ragyogó szempár, ami most kissé ijedt volt. De a kanca gyorsan összekapta magát. Kecsesen felemelkedett, megrázta magát majd kedvesen felnézett. Nem volt mérges a ménre, nem akarta elzavarni, vagy valami, szerette a társaságot.
-Semmi baj, jól vagyok, köszönöm- felelt a kanca.-Engem Dusky-nak hívnák. Téged?- A kanca kedvesen a mén felé nézett. A szél lágyan belekapott selymes sörényébe, amiből finom, levendulaszag szállt a mén felé. A hold előtünt a felhők felül és megvilágította Duskyt... |
Fire bátran vágtázott át a vastag felhőkön miközben magamögött bokornagyságú felhöket rúgott.Tökélletesen világított a sötét felhők közt. Úgy belemerült a vágtába, hogy csak rákiátlott Duskyra.
- Félre az útból!- és boldogan tovább vágtázott.De fél perc múlva nonstoppot hajtott végre, és visszfordult hogy bocsánatot kérjen a fekete pegazuskancától.Vágtázott mint a szél.
-Bocsánat! Nem akartam. Jól vagy? Nincs semmi bajod? - kérdezte rémülten Fire. |
Dusky lassú szárnycsapásokkal repült el egy-egy felhő mellett.Teliholdkor mindig egyedül volt.Így kiüríthette ideges fejét.Csöndessen leszállt egy fekete felhőre.Égszínkék szemét a holdra emelte.Fekete sörényével a szél gyengéden játszadozott.Ilyenkor mindig magányosan szállt a felhők felett,nyugodtan,csendesen.Ma mégis,mikor reggel felébredt különös érzés járta át amit eddig még nem érzett.Nemtudta miez de reménykedett hogy jó.A kanca lehajtotta fejét,majd hirtelen elrugazkodott a felhőtöl.Halk szárnycsapásaival repült el a hold elött.Kecses testét megvilágította a hold ezüstös fénye... |
[7-1]
|