Rem�lem tetszik mindeknkinek �s arra buzd�t hogy megvegye ezta csod�s k�nyvet!

Els� fejezet

Az egyszarv� egyed�l �lt egy orgonasz�n� erd�ben. V�n�s�ges v�n volt, b�r � err�l mit sem tudott. A sz�ne m�r nem volt t�bb� olyan, mint a j�t�kos tajt�k a tengeren, hanem ink�bb olyan volt, mint a holdf�nyes �jszak�kon hull� h�. De a szeme m�g mindig tiszta �s f�radhatatlan volt, �s j�r�sa m�g min�dig olyan, mint �rny�k a tenger viz�n.

Egy�ltal�n nem hasonl�tott egy szarvat visel� l�hoz – ahogy az egyszarv�akat gyakran �br�zolj�k. Kisebb volt, �s hasadt pat�j�, azzal az �si, vad sz�ps�ggel meg�ldva, ami�vel a lovak sosem b�rtak – tal�n csak a szarvasok, a maguk sz�gyenl�s, halv�ny m�dj�n, meg a kecsk�k boh�k�s t�ncukban. Nyaka hossz� volt �s kecses, fej�t m�g kisebbnek mutatva, mint amilyen. S�r�nye, amely eg�szen a h�ta k��ze���p�ig �rt, selymes volt, mint a pitypang pelyhei, �s olyan finom, mint a b�r�nyfelh�k. Hegyes f�le �s v�kony l�ba volt, cs�dj�t tollszer�, feh�r sz�r bor�totta. Hossz� szarva, amelyet szeme f�l�tt viselt, m�g a legs�t�tebb �jf�len is gy�ngyh�z-f�nnyel remegett �s ragyogott. Hajdan s�rk�nyokat �lt vele, meggy�gy�tott egy kir�lyt, akinek m�rgezett sebe nem akart beforrni, �s �rett geszteny�t vert le vele a medvebo�csoknak.

Az egyszarv�ak halhatatlanok. Term�szet�k szerint egye�d�l �lnek: �ltal�ban erd�ben, ahol t� is van, amelynek a vize el�g tiszta ahhoz, hogy l�thass�k magukat benne. Kicsit hi�k ugyanis, a vil�g legszebb teremtm�nyeinek tartj�k magukat, a var�zshatalmukr�l nem is sz�lva. Nagyon ritk�n p�rzanak, �s nincs ann�l elvar�zsoltabb hely, mint ahol egy egyszarv� a vil�gra j�n. Amikor a mi egyszarv�nk utolj�ra l�tott m�s egyszarv�akat, a fiatal sz�z�l�nyok, akik �t olykor-olykor ke�rest�k, m�g m�s nyelveken sz�l�tott�k; de m�r r�gen fogalma se volt a h�napokr�l, sem az �vekr�l, �vsz�zadokr�l – m�g az �vszakokr�l sem. Erdej�ben tavasz volt mindig, mert � �lt ott. Nap nap ut�n a nagy b�kkf�k alatt j�rt, vigy�zta az �llatokat, akik ott �ltek a f�ldben, bokrok alatt, f�szkekben �s barlangokban, �regekben �s f�k tetej�n. Nemzed�kr�l nemzed�kre farkasok �s nyulak vad�sztak �s szerettek, fia�kat hoztak a vil�gra, majd meghaltak – �s mivel az egyszar�v� mindezt nem tette, sosem unt r�, hogy szeml�lje �ket.

T�rt�nt egy nap, hogy k�t ember hossz� �jakkal, szarvasra vad�szva lovagolt �t az erdej�n. Az egyszarv� k�vette �ket, olyan �vatos l�ptekkel, hogy m�g a lovak sem �sz�lelt�k a jelenl�t�t. Az emberek l�t�sa a r�m�let �s a gy�n�g�ds�g �si, b�n�t�, k�l�n�s kever�k�vel t�lt�tte el. Ha csak tehette, so�ha nem mutatkozott el�tt�k, de szerette n�zni, ahogy ellova�golnak, �s hallgatni, amit besz�lnek.

– Nem kedvelem ennek az erd�nek a leveg�j�t – mondta morgol�dva az �regebbik a fiatalnak. – Azok az �llatok, akik egy egyszarv� erdej�ben �lnek, id�vel maguk is tanulnak egy kis var�zslatot, f�leg ami az elt�n�st seg�ti. Nem fogunk itt semmit sem tal�lni.

– Az egyszarv�ak m�r r�ges-r�g elt�ntek – mondta a m�sik ember. – Ha ugyan l�teztek egy�ltal�n. Ez is csak ugyan�olyan erd�, mint b�rmelyik.

– Akkor mi�rt nem hullanak itt soha a levelek, mi�rt nem esik a h�? �n mondom neked, egyetlen egyszarv� az�rt ma�radt m�g a vil�gon – szerencs�s �reg j�sz�g –, �s ameddig � itt �l ebben az erd�ben, nem lesz olyan vad�sz, aki ak�r csak egy kisegeret is hazavihet innen a nyerg�n. Menj csak, menj, majd megl�tod. �n m�r ismerem �ket, az egyszar�v�akat.

– K�nyvekb�l – v�laszolta a m�sik. – Csak k�nyvekb�l, me�s�kb�l �s �nekekb�l. H�rom kir�ly orsz�g�ban sem hallott�k m�g h�r�t sem, hogy b�rki l�tott volna itt egyszarv�t, vagy ak�r m�shol. Nem tudsz t�bbet az egyszarv�akr�l, mint �n, hiszen �n is ugyanazokat a k�nyveket olvastam, ugyanazokat a t�rt�neteket hallottam, �s m�g sohasem l�ttam egyet sem.

Az els� vad�sz hallgatott egy ideig, m�g a m�sik halkan f�ty�r�szett mag�ban. Azt�n �gy sz�lt:

– A d�dnagyany�m l�tott egyszer egy egyszarv�t. Amikor kicsi voltam, sokszor mes�lt r�la.

– �, igaz�n? �s megfogta arany k�t�f�kkel?

– Nem. Nem volt neki olyan. Nem kell hozz� arany k�t��f�k, hogy megfogd az egyszarv�t; ez a r�sze m�r mese�be�sz�d. Nem kell hozz� m�s, csak tiszta sz�v.

– Persze, persze – kuncogott a fiatalabbik. – Azt�n meglovagolta az egyszarv�j�t? Sz�r�n, a f�k alatt, mint valami nim�fa a vil�g ifj�kor�ban?

– A d�dnagyany�m f�lt a nagy �llatokt�l – mondta az els� vad�sz. – Nem lovagolt rajta, csak �lt cs�ndben, az egyszar�v� meg az �l�be hajtotta a fej�t �s elaludt. � pedig nem mozdult, m�g az fel nem �bredt.

– �s hogy n�zett ki? Plinius le�r�sa szerint az egyszarv� roppant v�rengz� term�szet�, teste hasonl� a l��hoz, feje a szarvas�hoz, l�ba az elef�nt�hoz, farka a medv��hez; hangja m�ly, b�mb�l�, �s egyetlen, k�t k�ny�k hossz� feke�te szarva van. A k�naiak szerint...

– A d�dnagyany�m csak annyit mes�lt, hogy az egy�szarv�nak nagyon j� illata volt. Soha nem �llhatta az �llatok szag�t, m�g a macsk��t vagy a teh�n�t sem, a vad�llatok�r�l nem is besz�lve. De az egyszarv� illat�t csod�snak tal�lta. Egyszer s�rva is fakadt, amikor err�l mes�lt. Persze ekkor m�r nagyon �reg volt, �s mindenen els�rta mag�t, ami a fiatals�g�ra eml�keztette.

– Forduljunk h�t vissza, �s vad�sszunk valahol m�shol – mondta hirtelen a m�sodik vad�sz. Az egyszarv� csendben a s�r�be l�pett, �s csak akkor t�rt vissza az �sv�nyre, ami�kor a k�t vad�sz m�r messze el�tte j�rt. Azok n�m�n lova�goltak, m�g az erd� sz�l�hez nem �rtek.

– Mi�rt t�ntek el, nem tudod? – k�rdezte a m�sodik va�d�sz. – M�r ha egy�ltal�n l�teztek valaha.

– Ki tudja? M�s id�k j�rnak. Szerinted j� volna ez a kor az egy�szarv�aknak?

– Nem, de nem hiszem, hogy valaki valaha is j� kornak tartotta volna a saj�tj�t az egyszarv�ak sz�m�ra. Most m�r �gy r�mlik, mint hogyha �n is hallottam volna ilyen t�r�t�neteket  – de �ppen vagy �lmos voltam a bort�l, vagy va�lahol m�sutt j�rt az eszem. Nos, nem sz�m�t. Ha siet�nk, m�g vil�gosban tudunk vad�szni. Gyer�nk!

Kiugrattak a f�k k�z�l, v�gt�ra sarkallt�k lovaikat �s el�sz�guldottak. De m�g miel�tt elt�ntek volna szem el�l, az els� vad�sz visszan�zett a v�lla f�l�tt, �s mintha csak l�tn� az �rny�kban �ll� egyszarv�t, �gy sz�lt: – Maradj csak ott, ahol vagy, szeg�ny j�sz�g. Ez a vil�g nem neked val�. Maradj az erd�dben, tartsd z�lden a f�kat �s a bar�taidat sok�ig �letben. Ne is t�r�dj a fiatal l�nyokkal, mert v�g�l �gyis csak bolondos v�nasszony lesz mindb�l. Sok szerencs�t!

Az egyszarv� mozdulatlanul �llt az erd� sz�l�n �s fenn�hangon ezt mondta:

– �n vagyok az utols� egyszarv�.

Ezek voltak az els� szavak, amelyeket t�bb mint sz�z �v �ta, ak�r csak mag�ban is, kiejtett a sz�j�n.

Ez nem lehet igaz, gondolta. Soha nem b�nta, hogy egye�d�l van �s nem l�t m�s egyszarv�akat. Mindig tudta, hogy vannak m�sok is, olyanok, mint �, a vil�gon – �s egy egy�szar�v�nak enn�l t�bb t�rsas�gra nincs is sz�ks�ge.

– Tudn�k r�la, ha a t�bbiek elt�ntek volna. �n is elt�ntem volna. Semmi sem t�rt�nhet vel�k, ami velem nem t�rt�nik meg.

Saj�t hangja megr�m�tette, szeretett volna elrohanni. Egye�d�l v�gtatott erdeje �rnyas �sv�nyein, gyorsan �s ragyog�n, v�ratlan tiszt�sokon haladt �t, elviselhetetlen�l szikr�z� f�ben, vagy l�gyan simogat� �rny�kban, figyelve mindent ma�ga k�r�l – a bok�i k�r�l kavarg� aljn�v�nyzetet �s a bo�g�rgyors k�k �s ez�st villan�sokat, ahogy a sz�l a leveleket borzolta..

– �, soha nem tudn�m elhagyni mindezt, soha, m�g ha �n lenn�k is az utols� egyszarv� a vil�gon. Tudom, milyen itt �lni, ismerem mindennek az illat�t, a tapint�s�t, a l�ny�t. Mi m�st kereshetn�k kint a vil�gban, mint �jb�l csak ezt?

De amikor v�g�l abbahagyta a sz�guld�st, �s n�m�n meg��llt, a varjakat �s a feje felett civakod� m�kuscsapatot hallgatva, elgondolkodott. Mi van, ha mind egy�tt vannak, valahol messze? Mi van, ha rejt�zk�dnek �s r�m v�rnak?

Att�l a perct�l kezdve, hogy a k�ts�g el�sz�r fogta el, nem lelt nyugalmat. Att�l fogva, mikor el�sz�r gondolt arra, hogy elhagyja az erdej�t, nem volt marad�sa egy helyen sem, mindig m�shov� v�gyott. F�l-al� futk�rozott a t� k�r�l, nyugtalanul �s boldogtalanul. Az egyszarv�ak nem arra sz�lettek, hogy d�nt�seket hozzanak. Egyszer nemet mondott, m�s�szor igent, azt�n megint nemet, �s ez �gy ment �jjel �s nappal – �s el�sz�r �rezte �gy, hogy a percek, mint a f�rgek m�sznak �t rajta.

– Nem megyek. Csak mert az emberek m�r egy ideje nem l�ttak egyszarv�akat, m�g nem jelenti azt, hogy mind elt�ntek volna. De ha igaz is lenne, akkor sem menn�k. �n itt �lek.

�m egyszer, mikor egy langyos �jszak�n f�l�bredt, ezt mondta:

– Igen, �s azonnal.

�tsietett az erd�n, megpr�b�lt semmire se n�zni, semmit se szagolni, a f�ldet sem �rezni a hasadt pat�ja alatt. Az �jszakai �llatok – baglyok, r�k�k �s szarvasok – f�lemelt�k a fej�ket, amikor elhaladt mellett�k, de � nem n�zett r�juk. Sietnem kell, gondolta, �s visszat�rni, amilyen gyorsan csak lehet. Tal�n nem kell t�l messzire mennem. De ak�r meg�tal�lom a t�bbieket, ak�r nem, visszaj�v�k, amilyen hamar csak lehet.

Az erd� sz�l�r�l indul� �t a hold f�ny�ben �gy csillogott, mint a v�z, de amint kil�pett r�, �rezte, milyen kem�ny �s hossz�. Ekkor majdnem visszafordult; de azt�n m�gis vett egy m�ly l�legzetet az erd� leveg�j�b�l, amelyet m�g min�dig hull�mokban sodort fel� a sz�l, �s mint egy vir�got, �rizte a sz�j�ban, m�g csak tartani tudta.